Lezárult végre az átigazolási szezon. Igazoltunk hat játékost elképesztõ összeget költve. Mindenki a maga értékrendje alapján el tudja dönteni, ez így helyes vagy nem. Én is így tettem.

A Manchester United történelmében szerintem három olyan esemény volt, ami hatalmas törést jelentett a majd 140 éves történelem során. Az elsõ a müncheni légikatasztrófa, amikor a fél keretet elvesztette a csapat. A második Sir Matt Busby távozása a kispadról, ami után bõ 20 év telt el úgy, hogy a klub képtelen volt igazán felállni. Voltak fellángolások, nyert a csapat FA-kupákat, de azt a bizonyos utolsó lépést - és egyben a legnagyobbat - soha nem tudta megtenni a tartós sikerességért. Egészen 1990-ig, ami után Sir Alex Ferguson beindította azt a bizonyos futószalagot, ami szállította a sikereket. És el is érkeztem a harmadik eseményhez, ami megtörte a Unitedet, ez pedig Ferguson távozása.
 
Nem hiszem, hogy bárki is azt gondolta, Sir Alex Fergusont könnyedén pótoljuk majd. Én sem gondoltam ezt, de azt sem hittem, hogy távozásával ennyit bukunk. Mert nyugdíjazásával nem csupán a világ legjobb menedzserét veszítettük el, hanem annál jóval többet...magát a Manchester Unitedet.
 
Ki emlékszik még 2012 májusára, amikor a szokásos, szezonzáró gálavacsorán és díjátadón nyilatkozott Sir Alex? Talán kevesen. Mit is mondott akkor? "Tudjuk, hogy a City vagyonokat fog elkölteni, idióta pénzeket fog kiadni, buta fizetéseket ad a játékosoknak. Ez ellen semmit nem tehetünk. Arra összpontosítunk, hogy ésszerûen igazoljunk játékosokat. Fiatal játékosokba invesztálunk, olyanokba, akik hosszú évekig a klubnál lehetnek, akik megteremtik a klub karakterét, akik izgalomba hozzák a szurkolóinkat. Büszkék vagyunk erre. Jók vagyunk ebben és ezt fogjuk folytatni." Olyan elszántsággal mondta mindenzt, hogy az ember gondolataiban meg sem fordult az, hogy ez valaha másképp is lehet. Aztán bõ két év alatt a United pontosan azokat mutatta, amiket Fergie akkor a City-rõl mondott...
 
Sir Alex is igazolt drágán, ez nem kérdés. Wayne Rooney nem volt olcsó, Rio Ferdinand sem volt olcsó, Dimitar Berbatov sem volt olcsó, sõt, Fergie rekordigazolása volt a maga 30,75 millió fontos árával. De egyszer csak Ferguson eltûnt és vitte magával David Gillt. Mi történt ezután? A United megdöntötte az átigazolási rekordját és 37,1 millió fontért leigazolta Juan Matát. Elképesztõ összeg, de egyáltalán nem rossz húzás. Egy ilyen klasszist megszerezni ennyiért a mai labdarúgásban, nagy dolog még úgy is, hogy korábbi csapatánál látványosan mellõzték õt. Ám azok a hírek, amik a Mata érkezését megelõzõ átigazolási idõszakban felbukkantak a klub körül, kezdték aggasztani a szurkolók bizonyos körét. Leginkább azokat, akik nem 4-5-6 éve, hanem 10-20, esetleg ennél is több évtizede drukkoltak a Manchester Unitednek. Irdatlan összeggel próbálkoztunk be Bale megszerzéséért, akár 100 milliót is megadott volna a klub érte. Persze, az árak elszabadultak Ronaldo eligazolása óta, na de akkor is... 100 millió fontot Ferguson egy nyár alatt nem költött el soha, nem hogy egyetlen játékosra! Ennyire azért nem szálltak el az árak, fõleg ha megnézzük a riválisok által leigazolt és azóta klasszist nyújtó játékosok transzferárait: Silva 25m, Yaya 24m, Agüero 38m, Kompany 6.7m, Ramires 18.3m, Hazard 32m, Oscar 25m, Costa 32m, Fabregas 30m. Szóval egy játékosra kiadni 100 milliót, az számomra igen érthetetlen. Nem háborít fel, mert tudom, hogy a mai szánalmas világ pontosan ebbe az irányba megy és a focit is ebbe az irányba viszi, csupán kiábrándító.
 
Hogy a bérekrõl ne is beszéljünk. Rooney egy kicsit balhézott, máris megkapta a 300 (egyes helyeken 250) ezres heti bért. De Falcaónak is azonnal a kezébe nyomtunk 180-at, ahogyan RvP-nek is majd 200-at. Miközben Scholes, Giggs megkapta hosszabbítások után a maga 60-70 ezrét.
 
És még csak nem is azért mondom azt, hogy Fergusonnal nem csak egy menedzsert veszítettünk, hanem magát a Manchester Unitedet, mert kiadtunk volna 100 milliót egyetlen játékosra, vagy mert elköltöttünk 150+ milliót a nyáron. A legfontosabb ok, amiért ezt mondom, az még hátra van, de elõbb rátérnék a nyári pénzesõnkre. Úgy gondolom, a keretre kellett a frissítés. Ezt mondtam már Moyes idejében is, akkor érdekes módon számos olvasó leoltott, hogy a keret az bajnokságot nyert és nem azzal van baj. Nos, ha ez a keret tökéletes lett volna, elég lett volna pótolni a 3 védõt, akik távoztak májusban. Ezt tettük? Nagyon nem, fõleg úgy, hogy még Moyes is hozott egy klasszis irányítót. A legutóbb bajnoki címet nyerõ keret nem azért lett bajnok, mert annyira kiváló lett volna. Azért lett bajnok, mert Sir Alex csapatot tudott belülõk alkotni. Az, hogy miként játszottunk, egy dolog...megjegyzem sokan, akik szerint Moyes bajnok keretet örökölt, azok Fergie ideje alatt lecserélték volna a fél bandát, mondván nézhetetlen a focink. Érdekes, hirtelen hogy megváltozott a véleményük a keret erõsségérõl. 
 
Szóval adott volt egy keret, ami csakis Ferguson zsenialitásának köszönhetõen bajnok lett. Ám ez a keret erõsítésre szorult az új menedzser miatt. És most itt nem lényeg, ki volt a menedzser. Bárki lehetett volna, mindenképp erõsítésre szorult volna a keret, mert Fergusont pótolni lehetetlen. Ráadásul a keretet nem csak erõsíteni kellett, hanem olyanná tenni, amelyikben egyre kevésbé élt Sir Alex. Ez lehetetlen küldetésnek bizonyult tavaly nyáron, amikor Ed Woodward tanulóévét töltötte. Szinte biztos vagyok abban, ha akkor David Gill még marad, bõven meglett volna a top 4. De ez már a múlt. Nézzük a jelent! 
 
Woodward beletanult a munkájába és villantott egy hat névbõl álló 150 milliós (sõt ha hihetõ, hogy csak papíron jött kölcsön Falcao, akkor majdnem 200 milliós) nyarat. Számomra még ezzel sincs akkora probléma, mert bár Shaw és Herrera nem volt épp a legolcsóbb, de fiatalok még (Shaw pláne), akik még sok-sok évig lehetnek a United meghatározó játékosai. Mint ahogyan Rojo és Blind leigazolása sem mond ellent annak, amit Fergie 2012 májusában nyilatkozott. Falcao 51 milliós ára már kicsit kiverheti a biztosítékot egyeseknél a csatár 28 évével és azzal a ténnyel, hogy egy súlyos sérülésbõl épült fel, de számomra valahogy egyértelmû, hogy óriási erõsítést jelent majd, amint a gárda végre úgy játszik, ahogyan képes. A nyár még hozott számunkra egy brit átigazolási rekordot jelentõ (59,7 milliós) Di Maria-üzletet. Még ez az ár is elfogadható számomra még, mivel úgy gondolom, az argentin a világ labdarúgásának top 5 szélsõje között van és ha rangsort kellene állítani, nem õ lenne ott az utolsó. És ha Bale 85 millió, Suarez 75, akkor Di Maria simán jó vétel 60-ért.
 
És akkor elérkeztem ahhoz, miért is gondolom azt, hogy a majd 140 éves múlttal rendelkezõ Manchester Unitednek vége. Hol vannak a manchesteri srácok? Saját nevelés kérdését nem firtatnám nagyon, mert az szabályozva van, tehát papíron saját nevelés így is lesz a keretben, mint ahogy volt is mindig is. Ide tartozik Evans, Rafael, Januzaj, Blackett, Wilson, Will Keane, Lingard, Fletcher, Amos, Johnstone, Vermijl, Cleverley és ennyi. Cleverley-t kölcsönadtuk a Villának és mivel lejár a szerzõdése szezon végén, nem nagyon számítok arra, hogy visszatérne ide, és senki ne gondolja azt, hogy nem lesznek még kölcsönadások a szezon közben. Azok még csak ezután indulnak be, úgyhogy nem lenne meglepõ, ha a felsoroltak között szereplõ fiatalok némelyike nem nálunk rúgná a bõrt õsszel. De kiket is lehet manchesteri (nem csak a várost, de annak agglomerációját is ide értem) srácoknak titulálni? Blackett, Wilson, Keane, Amos, Johnstone, Lingard ebbe a kategóriába sorolható. Ezzel nem is lenne baj, de... Most jönnek a bökkenõk. Ugyanis ha felépül mindenki, úgy a felsoroltak közül senki nem játszik majd rendszeresen. Blackett most még játszik, de ha Rojo, Smalling, Blind, Evans és Jones egészséges, Tyler a padon találhatja magát könnyedén. Gyorsan megemlíteném Michael Keane nevét is itt, akit kölcsönadtunk a Burnley-nek, hiszen tele vagyunk védõvel, fõleg belsõ védõvel, amibõl három is kell egyszerre! Wilson hány percet kap majd úgy, hogy ott van elõtte Rooney, RvP, a drágán vett Falcao? Igen csak lecsökken a játékpercek száma nála. Will Keane-nél pláne, akirõl még csak említést sem nagyon tesz senki, mégis mit akarunk vele kezdeni.
 
Jesse Lingard egy remek támadó, aki szélen és középen is bevethetõ. Mindenhova van drága igazolásunk, akiket nem fog kihagyni a menedzser, ráadásul nem is játszunk szélsõvel 3-5-2-ben. Nem véletlen az sem, hogy Tom Lawrence-t eladtuk. Nem volt helye (mint ahogy Naninak és Zahának sem).
 
Még szerencse, hogy Nick Powellt csak kölcsönadtuk, bár õ nem kimondott manchesteri srác, de legalább angol. Viszont az, hogy van 3 csatárunk - abból az egyik 1 évet hagyott ki, másik lehet fél évet kihagy, ha mûteni kell - és képesek voltunk eladni Danny Welbecket, azt én nem tudom hova tenni. Ráadásul riválisnak adtuk el, ami újfent érthetetlen. 
 
Számomra az, ami az utóbbi másfél évben zajlott, az egyelõre messze van attól a Manchester United mentalitástól, amit megszerettem, amit megszoktam. Bár van Gaal még csak pár hete van itt, ha nem fogja bevetni a saját, manchesteri srácainkat, az nagy csalódást jelent majd számomra.
 
Szerintem rajtam kívül még sokan vannak így, akik hasonlóan éreznek a csapattal kapcsolatban, de bízom benne, ezt az érzést sikerül elfeledtetnie a klubnak és a vezetõknek, ám egyelõre nem sok erre utaló jelet látok.