A Solskjær-mágia - maradjunk azért még a földön!

Tudom, kissé sztereotip magyar felhangnak tűnik már a címben jelezni, hogy itt nem az álommal való lebegés lesz az egyik fókuszpont, de átvizslatva a különböző fórumokat úgy vettem észre, hogy minél nagyobb a győzelmi sorozat, annál inkább elfelejti az átlagszurkoló, hogy ez a jelenlegi állapot rendkívül törékeny lábakon áll még.
Jelen írás így kettős érzéseket fog kelteni, mert először a pozitívumokat kívánom kiírni magamból és utána szeretnék rávilágítani aggodalmaimra.

Ami rögtön feltűnt, hogy az alapvető attitűd Solskjær felé sokkal pozitívabb, mint Mourinho felé volt akármikor. José bilétáján hiába volt feltüntetve a "success provided" pecsét, azért nem volt osztatlanul "Nahát, hurrá! Itt a deffenzív portugál!" közhangulat; maximum cinikus felhanggal (tudom, hogy birkalegelő szint ehhez képest, de a Leekens-Rossi viszonylat is hasonló hozzáállást generált a szurkolókban és a médiában).



Rengeteg írás jelent már meg, ami elemzi OGS eddigi munkásságát és nem is szeretném elvitatni sikereit, sőt ajánlom Kele János taktikai elemzését, egyértelműen látszik újra a támadó szemlélet a csapaton. Az egész brigád rendkívül feltüzelten játszik, mindenki érzi, hogy tiszta lappal kezdhet. A jó Ole Gunnar egyből atyai szándékkal kezdett el foglalkozni játékosaival, ami felkelti az emberben a nosztalgia érzését. Így a média már gyártja is a tündérmesét, amely reméljük végül a futballtörténelem új epizódjaiként vázolja elénk az ördögi szempontból sikeres forgatókönyvet, mondjuk a következő két és fél évtizedre.

Szubjektív szempontból ítélve szerintem OGS remekül kezeli a most már hatványozottan növekvő nyomást: nyilatkozatai, látszólagos habitusa nem arról árulkodik, hogy az új SMB vagy SAF ül már most a székben öndeklaráltan , sőt kifejezetten csak szakmaian és csak a következő meccsre összpontosít az "interim manager".

Interim manager: számomra az egyik kulcs, hogy OGS márpedig úgy áll hozzá, hogy állandó vezetőedzővé szeretne avanzsálni és ez az a pofátlan győzni akarás, ami 2013 óta egy az egyben hiányzik.



 



Ezen a pontot már megfogalmazódnak bennem az aggályok is. Egyelőre azért kell racionálisan tekinteni a jelenlegi szituációra, mert a valóság sajnos az, hogy a bajnoki címért City-Liverpool párharc zajlik, a United pedig BL-helyért harcol. Rengeteg kérdést hagy maga után egy rendkívül kemény tavasz előtt!



Nem tudjuk, hogy hogyan játszik a csapat hátrányban, hogyan lenne képes fordítani, visszatér-e a "We score!" mentalitás? Eddig nem volt olyan mérkőzés, ahol a hajrában eltelt idő a csapat ellen játszik. Bizonyos szinten teher, hogy még Mourinho keze alatt is képes volt időnként a fordításra a gárda. OGS képes-e űzni-hajtani a srácokat a sikerért?



Nem tudjuk, hogy a kezdeti motiváció után, egy rosszabb szériával mennyire tudja fogni a kormányt és folytatni a sikergyártást, ahol egy-két-három vereséggel korábban abbamaradt



Nem tudjuk, hogy egy tragikus kudarc után hogyan képes újra motiválni a játékosokat. Drámai kiesés a BL-ből vagy az FA-kupából alááshatja a mostani lelkesedést és ott sokkal nagyobb pszichológiai érzék kell a túlfizetett sztárokhoz, mint egy közutálatnak örvendő edző menesztése után.



Nem tudjuk, hogy Solskjær hogyan épít csapatot! Azt már előre megszellőztette több médium is, hogy nem várható érkező januárban, pedig ha egy valami élesen üvölt a keretről már most, hogy a jelenlegi taktika mellett orrnehéz a csapat és persze de Gea megold mindent (lassan felszentelik a kesztyűjét). Ami a "Spurs" ellen megúszható volt, az nagyon erősen kételkedésre von abban, hogy egy Firmino-Mané-Salah trióval szemben is működőképes lehetne.

Továbbá kérdés, hogy egy esetleges sikeresen megvívott tavasz után, hogyan készíti fel egy nyár alatt a gárdát a következő szezonra, de ezt a gondolatot most még nem érdemes tovább fejtegetni, előbb el kell jutni oda, hogy OGS szerződést kapjon.



 



Félreértés ne essék, én ugyanúgy kívánom, hogy Ole Gunnar Solskjær maga legyen a következő sikersztori Anglia futballtörténetében; végre nem szégyenkezve nézek meg egy United mérkőzést, sőt az Arsenal elleni kupafordulót utólag tekintettem meg, már az eredmény ismeretében!

Én jelenleg a racionális szenvedélyre szeretnék buzdítani mindenkit, mert az idény végén úgy lehet igazán nagy az eksztázis, ha a folyamatos földhöz ragadtság után ráeszmélünk, hogy valósággá vált az, amit csak álmodni mertünk eddig!



JÖJJÖN A BURNLEY!



 


Támogatás

Támogasd adományoddal
a ManUtdFanatics.hu működését!