Premier League mustra 1. rész

Írásomban igyekszem általánosságban gorcsõ alá venni a Premier League csapatainak játékoskereteit, különösen érintve, hogy mely csapat épít inkább britekre és mely csapat a növekvõ számú külföldiekre. Arra nem térek ki, hogy miért is tartanak ott az angol klubcsapatok ahol és miért tart ott Anglia válogatottja, ahol. Szigorúan tényekre hivatkozva, néhány személyes gondolattal kiegészítve, kicsit dokumentum filmesre véve a figurát igyekszek összefoglalni a PL csapatait. Íme az elsõ rész.

Talán haladjunk az ABC-nek megfelelõ sorrendben. Így elsõre sikerül is belelõni abba az egyletbe, ahol nem igazán a britek játsszák a fõszerepet. Konkrétan nagyítóval kell õket keresni.
 
Íme az Arsenal. Elsõre beugrik Walcott, mint meghatározó ember. Aztán az ember lepörgeti maga elõtt a dolgokat, hopp Wilshere, szegény Aaron Ramsey, vagy a szimpatikus fiatal bal hátvéd Kieron Gibbs, aki nagyot hibázott még 2009-es BL döntõben éppen ellenünk. Anglia egyik sarokköve, az utóbbi évtizedek meghatározója ez a csapat.. 4 brit sráccal. Wenger mindig is szeretettel nyúlt légiósokhoz (különösen honfitársaihoz), de évekig biztos pontot szolgáltató britek (Seaman, Adams, Keown, Parlour, Cole), már igencsak a múlt feledésébe merültek. Anglia egyik elit csapata, de nem az angolok csapata.
 
Aston Villa: olyan csapathoz érkeztünk, mely ott sertepertél a BL-t érõ helyek környékén, de valahogy sohasem tud odaérni. Martin O'Neill váratlan távozása után a csapathoz érkezõ régi jó ismerõs Gerald Houllier, ha kényszerbõl is de bátran nyúl a fiatalokhoz. Csak néhány név: Ciaran Clark, Barry Bannan, Nathan Delfouneso, az ellenünk beköszönõ Marc Albrighton, vagy éppen a hétvégén debütáló Jonathan Hogg. A veterán kapus, Brad Friedel mellett, a bolgár Stilian Petrov és a norvég John Carew számít alapembernek a légiósok közül, valamint a csapatkapitány ír Richard Dunne. Bár én az íreket (helytelenül) britnek tekintem. A fiatalok mellett a stabil britek: a 2 szélsõ védõ Stephen Warnock és Luke Young, Dunne belsõ védõtársa James Collins, a 2 villámléptû Gabriel Agbonlahor és Ashley Young, a mackós ék Emile Heskey, valamint a középpálya tengelyében bevethetõ Nigel Reo-Coker.
 
Nem megyünk messze Birminghambõl, jöjjön a város 2. csapata a Birmingham City. Alex McLeish brit futballistákra építi tavaly masszív középcsapatát, amely idén a vonal alatt szerénykedik egyenlõre. A sorból csupán az általunk a svéd válogatottból remekül ismert Arsenal nevelés Sebastian Larsson és a remek adottságókkal megáldott, hórihorgas szerb Nikola Zigic lóg ki.
 
Jöjjön egy újabb középcsapat, a sokak által (köztük általam is) kedvelt Big Sam vezette Blackburn Rovers. Itt már elég vegyes képet kapunk. Az alapemberek közül csupán 2 brit nemzetiségû, azon belül angol: a kapus Paul Robinson és egy figyelemreméltó mindössze 18 éves védõ Phil Jones. Ha éppen sérülései nem gátolják, mindenképpen ideszámítandó a pályafutása elején nagy ígéretnek tartott, de kiteljesedni nem tudó középpályás David Dunn. Standard csapattagnak számít még 2 angol anyanyelvû, de közel sem angol óceániai fiú:az ausztrál Brett Emerton és az idei VB egyetlen veretlen csapatnának szíve az új-zélandi Ryan Nelsen. Rajtuk kívül jópár afrikai játékos (köztük az általunk kikölcsönzött Mame Diouf) színesíti a keretet, emellett található még spanyol, grenadai, norvég, svéd játékos a meghatározó emberek listáján. Elég nemzetközi társaság, mégis a tipikus angol középcsapat jelzõt aggatják rájuk.
 
Elsõ újoncunk a tavaly a playoff döntõjében a Cardiffot legyözõ Blackpool. Ian Holloway rengeteg embert kipróbált már 13 meccs alatt, többségük olyan brit játékosok, akik sok idõt még nem töltöttek a PL-ben. Alapembernek csak a francia Elliot Grandin számít, mint légiós. Nagy kérdés, hogy ez a szimpatikus kiscsapat megragad-e vagy 1 év kostoló után zuhan vissza a második vonalba.
 
Következõ célpont a Bolton. Owen Coyle racionalizmusa meglátszik a csapat teljesítményén, hiszen jelenleg az 5. helyen tanyáznak. Nem játszanak különösebben szép focit, de az eredményességet nem lehet tõlük elvitatni. Idei legnagyobb alakításuk kétségtelenül a Spurs legyõzése volt, miután a londoniak kioktatták a BL címvédjét. A kapus posztot már több, mint egy évtizede a finn Jussi Jaaskelainen tölti be, már amikor nem pofozkodik és nem kényszerül hasonlók miatt eltiltásra. (Helyettese ki ne tudná egy fiatal magyar Bogdán Ádám). A Reebokban a többi meghatározó futballista hova tartozása feles képet mutat: brit részrõl Gary Cahill, Zat Knight, Paul Robinson, Matt Taylor és a falt-király Kevin Davies, míg légiós részrõl a svéd Johan Elmander, a koreai Lee, a bolgár Martin Petrov, az amerikai Stuart Holden vagy az izlandi Steinnson említendõ.
 
Képzeletbeli utazásunk London orosz negyedébe vezet tovább. A nagy vetélytárs, a listavezetõ Chelsea. Róluk sokat nem kell írnom. A többség nem szívleli õket, én sem. Carlo Ancelotti csapata jelen pillanatban vezeti a bajnokságot, bár eddig a komolyabb ellenfelek ellen idegenben sok babér nem termett a kékeknek (bukó Pool, City, és X a Villánál), emellett kínos KO a Sunderlandtõl a Stamfrodon. Ugye milyen az, amikor egy csapatnak hiányoznak a meghatározó játékosai... De maradjunk fõ témánknál. Brit alapember a kujon John Terry, középpályás gólvágó (jelenleg sérült) Frank Lampard, a United játékosokat elõszeretettel faragó volt Arsenalos Ashley Cole. Rajtuk kívül légiósok alkotják a meghatározó emberek listáját. Teljesség nélkül: a sisakos Petr Cech, Vidic spanja Branislav Ivanovics, bivalyerejû brazil Alex, ex - United futballista  nigériai Mikel, a brazil Ramires, a motor ghánai Essien (legfontosabb láncszeme a Chelseanek), a francia Florent Malouda és Nicola Anelka és végül az elefántcsontpartiak: az állandó csere Salomon Kalou és a végtelenül szimpatikus Didier Drogba. Emellett még megemlíteném az orosz Zhirkovot, a portugál Bosingvát és Ferreirat. Látható, hogy Anglia egy másik meghatározó együttesénél sem az angolok dominálnak, bár kétségkivül az említett 3 angol fontos láncszem.
 
Utazzunk a Beatles városába, annak is a kék felébe. Everton. David Moyes végtelenül szimpatikus edzõ és munkája önmagáért beszél. 2002 óta tartó regnálása elõtt az Everton közelébe sem volt õsi riválisának, azóta többször is már megfricskázta a Poolt, sõt meg is elõzte már egy ízben. Moyes sem az az ember, aki fél a fiatalokhoz nyúlni. Pl. õ tett be egy mindössze 16 éves kis taknyost is a csapatba. Amióta pénz állt a házhoz, azért bevásárolt külföldiekbõl: a kapus (volt United player) Howard, a francia Sylvian Distin, a holland Heitinga, a középpálya motorjai a mikrofon Marouanae Fellaini és a dél-afrikai Steven Pienaar, az orosz Bilyaetdinov, az agy Mikel Arteta, a francia szintén egykori vörös ördög Louis Saha és VB helyzetét kihagyó nigériai, aki egy ízben még a Macabbi Haifa színeiben nem éppen sorsdöntõ BL meccsen a United ellen mesterhármast hintett: Yakubu, valamint nem utolsó sorban a fejes király aussie Tim Cahill. Sok brit alapember nem maradt, következzenek õk: az egykori penge Phil Jagielka lassan a válogatottba is beverekszi magát, a jobb oldali védõt a fiatal, de roppant tehetséges Seamus Coleman játsza, ki tudja meddig, míg a másik oldalon Leighton Baines a stabil bekk. Sérülése miatt hiányzó, de amúgy stabil kezdõjátékos Leon Osman is. 2 angol fiúra felhívnám a figyelmet, bár egyiküket sem kell bemutatni szerintem. Jack Rodwellt már többször szóba hozták a Uniteddel, a másik alany pedig januári remek ismerõsünk a nyurga támadó Jermaine Beckford.
 
Mustrám következõ együttese az angol klubfutball becsületét megmentõ, az EL döntõben szívszorítóan fájdalmas vereséget szenvedõ mumus, a Fulham. Roy Hodgson tavaly csodát tett ezzel a kis londoni csapattal, idén Mark Hughes próbálja meg a 10 közé kormányozni a Gera Zoltánt is soraiban tudó alakulatot. A Craven Cottage-n is megoszlik az alapemberek brit - nem brit hovatartozása. Elõbbiek közé tartozik a kapitány Aaron Hughes, az EL döntõben a gólt jegyzõ Simon Davies, Stephen Kelly és az örök ifjú Danny Murphy, no meg az éppen sérült Bobby Zamora. Damien Duffot nem hagyhatom ki a sorból, de õ írsége lévén nem tartozik hivatalosan ebbe a kategóriába. Hosszú sérülése után újra játékra jelentkezett az egykori Palace gólvágó Andy Johnson és Gera régi jó cimborája Jonathan Greening  és Chris Baird is sokszor szerephez jut. Nézzük a légiósok listáját: a kapuban a megbízható  ausztrál Mark Schwarzer, a roppant stabil belsõ védõ norvég Brade Hangeland, a mexikói Carlos Salcido, a belga tehetség Moussa Dembele, vagy éppen az amerikai Clint Depsey. 2 afrikai srác is meghatározó embernek számíttandó: a ghánai John Paintsil és a zöld sasok képviselõje Dickson Etuhu. No és persze a magyar unikum Gera Zoltán.
 
Röpke londoni kitérõnk után a helyszín ismét Liverpool. Jöjjön az õsi ellenség, ahova még sohasem kötött ki a PremierShip. Liverpool: nem kevés problémával küzködnek az Anfielden, amire nem szeretnék kitérni. Annyiban még is, hogy a párhuzam mindenképp megvan a United és a Pool között: az amerikaiak. Egy ottani major sportágban szereplõ franchise írányításához úgy ahogy értenek, de az európai focihoz nem. Nem magához a játékhoz, hanem az európai szellemiséghez nem passzolnak. De visszatérve a csapathoz. Elit klub lévén bár lassan ez megkérdõjelezhetõnek tûnik itt sem az britek tarolnak. Meghatározó ember a valaki által (nem jut eszembe a neve) a USA elleni VB meccs után egy törött lábú, halott teknõsnél is lassabbnak titulált Jamie Carragher, a Roy Hodgsont követõ Paul Konchesky, a válogatottban is alapembernek számító Glen Johnson no és persze már a Pool fanokat is erõsen megosztó (vezér) Steven Gerrard vagy éppen az állandóan sérült Joe Cole. Meghatározó külföldiek közül kiemelendõ Pepe Reina és a nélküle halálra ítélt, visont vele a soraiban teljesen más csapat sztárja Fernando Torres. A belsõ védelem rotációja miatt kellõ lehetõséget kap a görög Kyrgiakosz, a szlovák Martin Skrtel, és a dán Daniel Agger. Egy sorral feljebb a szerb Milan Jovanovics, a futó bolond Dirk Kuyt, a brazil Luvas Leiva, a portugál Raul Meireles, vagy Ryan Babel meghatározó. Elöl Torres gyakori hiányában a francia David N'gog kap szerepet. Felhívom a figyelmet a nyáron a Charlton Athletictõl (3.) igazolt fiatal középpályásra Jonjo Shelveyre. Belõle remek futballista válhat. Tehát a Poolt sem a britek alkotják többségben, mint ahogy lassacskán már a Pool sem alkotja Anglia krémjét.
 
A 20 csapat felét már átnyálaztam, a másik fele valamikor a hét folyamán kerül fel olvasásra.

Támogatás

Támogasd adományoddal
a ManUtdFanatics.hu működését!