Rengeteg vitatémát szolgáltat az utóbbi 2-3 évben a 6+5-ös szabály szükségszerûsége, illetve jogszerûsége. Sepp Blatter a FIFA elnöke mindenképpen szeretné átvinni a dolgot az Európai Unión keresztül, de a politikusok ragaszkodnak hozzá, a szabály sértené a szabad munkavállalás elvét. Felülírja-e a politikát a világ legnépszerûbb sportja, vagy minden marad a régiben? 

Ne felejtsük el, korábban már korlátozták a légiósok számát. Egészen az 1995-ös Bosman-ügyig maximum 3 külföldi lehetett csapatonként a pályán. Magam véleménye az, hogy mind az akkori szabályozás szigorúsága, mind a mostani túlzott liberálissága hiba, a 6+5-ös arány viszont teljesen megfelel az Európai Unió szellemiségének is. Blattert sok mindenért lehet kritizálni, de remélem ezt is olyan görcsösen végig fogja vinni, mint a dél-afrikai VB rendezést. 
 
 

 
 
Nem szeretnék én itt politikai töltetet adni ennek a témának, fõleg nem nacionalista töltetet, de egy dolgot szögezzünk le. Ahogy mi magyarok azt szeretnénk látni, hogy saját fiaink folyamatosan egyre jobbak legyenek, úgy nincsenek ezzel máshogy más nemzetek szurkolói sem. Egy angol szurkoló se örül szerintem jobban ha gyenge légiósok vannak a csapatban, mint mondjuk én, ha Bodiong Ebala kap helyet Patvaros Zsolti helyén Kecskeméten. A klub sikerei fontosak, de senki ne mondja nekem hogy ennek alá kell rendelni saját játékosaink lehetõségeit. Ez hiba, egy nép labdarúgása mehet így tönkre pusztán a rossz szabályozásnak köszönhetõen.
 
Jelenleg az angol bajnokság közel kétharmada légiósokból áll, a top csapatok esetében ez az arány még ennél is rosszabb, fõleg ha megnézzük a három nagy(Arsenal, Manchester United, Chelsea) angoljait. Legtöbben 30 év fölött járnak már, viszont egyre kevesebb új tehetség tûnik fel.
 
 

 
 
Megnéztem ugyan a teljes kereteket, itt ugye elég sok fiatalt tüntetnek fel, de nagyon jól tudjuk, ezek a srácok amolyan „kvóta” kerettagok, hogy meglegyen az elvárt mennyiségû hazai játékos, csapatba kerülni viszont minimális esélyük van. Legtöbben a tartalék csapat után kölcsönbe kerülnek, majd végleg megválik tõlük a klub. Egy sztárcsapatba bekerülni tényleg nem könnyû, akkor na bumm, lehetne menni középcsapatba, de sajnos ezek a fiatalok alacsonyabb ligákban kötnek ki, ahol aztán végképp elkallódnak.
 
Nekünk Vörös Ördögöknek különösen érdekes kérdés ez a szabályozás, hiszen egy aranygeneráció épült a saját nevelésre. Scholes, Beckham, Neville mind azt bizonyítják, hogy az angol játékosok igenis jók és lehetnek eredményesek is. Kibõvítve ott van példának Keane vagy éppen Giggs, hiszen szigetország labdarúgását vehetjük egy kalap alá. Sokan már Angliában tanulják meg a labdarúgás alapjait, éppen ezért is gondolom azt, hogy a 6+5 Angliában britekre kell kiterjedjen, nem csak angolokra, hiszen sokan ott születnek, ott nõnek föl, aztán esetleg ír vagy skót válogatottak lesznek, ez a szigetország sajátossága. Rooneynak is vannak ír gyökerei, csak hogy egy Unitedos példát hozzak(testvére esetében szóba is került az ír válogatottság lehetõsége), de vehetjük példának az olimpiát is, ahol ugye nincs külön ír, angol, skót csapat, hanem egyben, Nagy-Britanniát képviselik a szigetország sportolói.
 
 

 
 
Van azonban egy csapda is a jelen helyzetben. Ez pedig a fiatal játékosok szerzõdtetésének szabályozása. Az angol klubok hihetetlen elõnyöket élveznek a külföldi fiatalok felszívásában. Lehet azt mondani, hogy ez nem korrekt, lehet azt mondani miért nem lépnek más országok is, de alapvetõen a mostani a rendszer olyan faramuci helyzetet teremt, hogy egy angol klub nehezebben tud angol fiatalt foglalkoztatni ,mint külföldit.
 
Ennek leginkább az olaszok isszák Európában a levét. Ott az a szabályozás él, hogy 18 éves kortól kaphat egy játékos profi szerzõdést. Ez a korhatár Angliában 16. Nemrég a Chelsea és a United is kellemetlen helyzetbe került két francia fiatal megszerzése miatt is. Ne legyünk álszentek, ezek a fiatalok nem pusztán a fejlõdésük érdekében jönnek. Davide Petrucci (akirõl én a nagy vihart kavart leigazolása óta sokat nem olvastam) esetében nyilván sokat nyomott a latba az évi 95(!!) ezer fontos fizetés (16. szülinapja után ki ne fogadná el?) és munkanélküli faterjának garantált állás a klubnál, ami nyilván megint nem a magyar minimálbér szintjén mozoghat. Milyen esélye volt a Rómának megtartani? A klubhûségbe vetett hit, amit egy 16 éves sráctól ilyen ajánlat esetén nyilván õk sem vártak. Gerard Piqué és Cesc Fabregas éppen az angliai költözésnek köszönhetõen teljesedett ki, de biztos vagyok benne, hogy tehetségük alapján a Barcában is megkapták volna ezt az esélyt. Piqué azóta már vissza is tért, Fabregas pedig 90%, hogy egyszer még a Barcában fog játszani, ha engem kérdeztek jövõ nyártól.
 
De nézzük is miért nyúlnak az angol csapatok külföldi fiatalokhoz ilyen mértékben. Egy 12-16 éves srác esetében 90, egy 7-11 éves srác esetében 60 percnyire lakhat a fiatal palánta a klub akadémiájától, ez a szabály viszont a külföldiekre nem vonatkozik. Egybõl látható miért vannak könnyebb helyzetben az idegenlégiósok.
 
A szabályozás tehát Angliában, ahol a klubokat azzal vádolják, hogy más országok utánpótlását szívják, pont a hazai fiatalokat sújtja, akik tehát már ebben a korban hátrányban vannak. Rossz ez az olaszoknak, franciáknak, spanyoloknak is, igaz sok esetben õk legalább kiforrott játékosokat kapnak vissza, akik aztán a válogatottban és esetleges hazatérésük esetén klubjukban sikert sikerre halmoznak.
 
Itt jön az igazi probléma. Az angol fiatalok hol pallérozódjanak? Otthon elõnyben vannak velük szemben a külföldiek, hozzájuk hasonlóan viszont õk más országok megkötései miatt nem mehetnek külföldre. Maradnak a kisebb csapatok, harmadik, negyedik vonal. Pár szerencsésebb srác esetleg elviszi a tartalékok után odáig, hogy bemutatkozhat a felnõttben mondjuk egy ligakupa meccsen, aztán elmegy kölcsönbe. 1 hónap, 2 hónap, fél év, 1 év... aztán eligazol végleg alacsonyabb osztályba, szerencsés esetben egy PL középcsapatba. Azért mert ennyire tehetségtelenek lennének? Nem hiszem. Ha egy nemzet tudott többször is tehetséges labdarúgókat kinevelni, akkor képes rá most is, mindenhez csak „kényszer segítség nyújtás” kell. A 6+5 ennek teljesen megfelel.
 
Nagyon egyszerû logika ez. Ebben az esetben egy csapatnak két dolog fontos. Minél több és jobb hazai játékost neveljen ki az akadémiáján és csak igazán jó külföldieket foglalkoztasson. Erre jó leginkább szerintem a 6+5, amellett a nagyon fontos szempont mellett, hogy a nemzeti bajnokságok megtartsák arcukat, sajátosságaikat, mert a futball bárhogy is fejlõdik, az angolban mindig meglesz a „kick and rush”, az olaszra mindig jellemzõ lesz a „catenaccio” és lehetne még sorolni. Persze ha megálljt parancsolunk annak ami most megy. Meg kell õrizni a hagyományokat és az értékeket minden országnak és klubnak, ez fontosabb minden kupánál.
 
 
 
Ahhoz azonban, hogy a 6+5 igazán elérje célját és a labdarúgásnak megszûnjön az abszolút pénzközpontúsága és a dúsgazdag klubok mindenek feletti uralma, ahhoz kell a fizetési sapka amerikai mintára, amit majd folytatásnak szánok.