Az alábbiakban Sir Alex Ferguson személyes véleményem szerinti legjobb igazolásait szeretném bemutatni, az egyszerûség kedvéért (mert bevallom õszintén, nem tudom eldönteni a sorrendet bizonyos esetekben) idõrendben haladnék, a távoli múltból a jelen felé elindulva. A lista hossza miatt a bejegyzés 2 részletben fog felkerülni.

Steve Bruce
 
Steve Bruce 1987-ben került a Manchester Unitedhez a Norwich Citytõl, 825 ezer fontért. Legnagyobb sikerei színhelye természetesen az Álmok Színháza volt, ahol megnyerte a Premier Leaguet és az FA Kupát 3-3 alkalommal, illetve egy ízben a Ligakupát is, nemzetközi szinten pedig magáénak tudhatja az Európai Szuperkupát és a Kupagyõztesek Európa Kupáját.
 
Õ volt a 20. század elsõ angol játékosa, aki duplázásig tudta vezetni a csapatát. Kiemelkedõ sikerei ellenére (kissé érthetetlen módon) azonban soha nem szerepelt a nemzeti válogatottban. A kommentátorok és a szakértõk is úgy tartják számon Bruce-t, mint az 1980-as és ’90-es évek legkiválóbb angol futballistája, aki nem szerepelt soha nemzetközi szinten.
 
414 alkalommal öltötte magára a vörös mezt és 51 gólt szerzett itt töltött évei alatt, 1996-ban a Birmingham Cityhez távozott.
 

 
 
Mark Hughes
 
Mark Hughes két ízben is volt a Manchester United játékosa, 1980-1986-ig, majd 2 év barcelonai és müncheni (ez utóbbinál kölcsönben) kitérõ után 1988-ban tért vissza az immáron Sir Alex Ferguson irányította csapatba, 1.8 millió fontért.
 
A Ferguson-éra alatt 2 bajnoki cím, 2 FA Kupa, 1 Ligakupa fûzõdik a nevéhez a szigetországi szinten, és 1 KEK, valamint 1 Szuperkupa nemzetközi szinten. Unitedes karrierje során összesen 467 mérkõzésen 163 gólt ért el, majd gyermekkori kedvencéhez, a Chelsea csapatához távozott, ahol további sikerek részese lett.
 

 
 
Paul Ince
 
Paul Ince 1989-ben került a Manchester Unitedhez a West Ham csapatából 2.4 millió fontért.
 
A szúrós tekintetû középpályás kemény szereléseirõl, zseniális passzairól, és óriási bombáiról volt nevezetes, bár a gólszerzésben nem jeleskedett. Éveken át a középpálya egyik meghatározó alakja volt, 277 alkalommal szerepelt a United mezben, ezalatt 28 találatot jegyzett.
 
Itt tartózkodása során 2 bajnoki címet, 2 FA Kupa sikert, 1 Ligakupát, 1 KEK-et, és 1 Szuperkupát nyert. 1995 nyarán az olasz Internazionale együtteséhez távozott, 7.5 millió fontért, ami akkoriban az egyik legdrágább ügylet volt, amiben angol nemzetiségû játékos szerepelt.
 

 
Az önmagát „Kormányzónak” kikiáltó játékos eladását sokan inkább személyes konfliktusokra vezetik vissza, mint gazdasági okokra, õ is a Ferguson-lista egyik áldozata lett.
 
Két Olaszországban töltött szezon után visszatért Angliába, a Liverpool csapatához, de késõbb több csapatban is megfordult játékosként és edzõként is, ami miatt egész Angliában sokan „a labdarúgás legnagyobb árulói” között tartják számon.
 
 
Denis Irwin
 
Az ír balbekk a United történetének egy másik alulértékelt labdarúgója. Irwin 1990-ben érkezett az Oldham Athletic csapatából, 625 ezer fontért. 12 itt töltött éve során 529 meccsen 33 gólt szerzett, így bekerült azon legendák közé, akik a legtöbbször öltötték magukra a Manchester United mezét.
 
Sikerei is legendához méltóak, részese volt a híres 1999-es Triplázásnak is. Összesen 7 bajnoki cím, 3 FA Kupa, 1 Ligakupa, 1 KEK, 1 Szuperkupa, 1 Bajnokok Ligája és 1 Világkupa szerepel neve mellett.
 
Az 500. mérkõzését 2001-ben, a Leicester City elleni hazai gyõzelem alkalmával ünnepelte.
 

 
 
Peter Schmeichel
 
A dán óriás 1991-ben költözött az Old Traffordra a Bröndby csapatától, 600 ezer font ellenértékben. Sir Alex Ferguson az évszázad üzletének nevezte a kapus megszerzését, aki 1992-ben tagja volt a felejthetetlen Európa-bajnok „dán csodacsapatnak” és a Világ Legjobb Kapusa címet is elnyerte.
 
398 alkalommal õrizte a United hálóját, és 1995-ben 1 UEFA kupa meccs alkalmával a Rotor Volvograd ellen gólt is szerzett. Ötszörös angol bajnok, háromszoros FA Kupa gyõztes, valamint egy Szuperkupa és Bajnokok Ligája diadal fûzõdik Unitedes karrierjéhez.
 




 
1999-es távozása után betölthetetlen ûrt hagyott maga után, számos kapus kipróbálása után a 2005-ben érkezõ Edwin van der Sar bizonyult méltó utódjának.
 
 
Eric Cantona
 
Eric király a United történelmének egy újabb legendás alakja, aki a mai napig a klub egyik ikonikus figurája. 1992-ben érkezett mindössze 1.2 millió fontért a klubhoz, méghozzá az egyik legnagyobb helyi rivális, a Leeds United csapatától. 185 mérkõzésen 82 gól fûzõdik nevéhez.
 
A legjobbkor érkezett a klubhoz, mivel Brian McClair és Mark Hughes is formán kívül volt, a rivális Aston Villa és Blackburn mögött pedig messze elmaradt a United az elköltött összegeket tekintve. Átigazolásának története a Leeds elnökének, Bill Fotherbynek a telefonhívásával kezdõdött, aki Denis Irwin lehetséges átigazolása ügyében kereste meg Martin Edwards elnököt. Edwards és Ferguson alaposan átbeszélték a kérdést, és arra jutottak, hogy Denis semmi pénzért nem eladó. Ekkor azonban Ferguson elgondolkozott, hogy szüksége lenne egy támadóra, és megkérte Edwardst, hogy a válaszkor kérdezzen rá Cantona szerzõdtetésének lehetõségeire. Fotherby konzultált Howard Wilkinson menedzserrel az ügyben, és néhány napon belül Cantona már át is szerzõdött a Vörös Ördögökhöz.
 

 
Számos hatalmas siker (és botrány – mint például az emlékezetes „kung-fu rúgás”) fûzõdik nevéhez, többek között 4 bajnoki címhez és 2 FA Kupa gyõzelemhez segítette hozzá csapatát.
 
1997-ben 30 évesen, váratlanul jelentette be visszavonulását, 24 órán belül miután a United búcsúzott az európai porondtól egy Borussia Dortmund elleni vereség miatt.
 
2003-ban Cantona a korai visszavonulásáról a következõket nyilatkozta:
 
„Amikor abbahagyod a futballt, az nem könnyû, sõt nehézzé válik az életed. Sokszor úgy éreztem, fiatalon vonultam vissza. Imádtam játszani, de nem volt már meg bennem a szenvedély. Nem akartam többé korán lefeküdni, kihagyni a barátokkal való szórakozást, ivást, és sok egyéb dolgoz, amit szeretünk az életben.”
 
2004-ben elmondta, hogy: „Büszke vagyok, amiért a szurkolók még mindig éneklik az én nevem, de mindig félek, hogy holnap már abbahagyják. Félek, mert imádom hallani, és mindent, amit imádsz, azt félted is, félsz, hogy elveszíted.”
 
 
Roy Keane
 
Az ír fenegyerek 1993-ban költözött az Old Traffordra a Nottingam Forrest csapatától, 3.75 millió fontért. Akkoriban ez relatív magas átigazolási összegnek számított, és Keane helye sem volt biztos Bryan Robson és Paul Ince mellett a csapatban, kemény küzdelmet vívott a bekerülésért.
 
Eric Cantona váratlan visszavonulását követõen õ kapta meg a csapatkapitányi karszalagot, és a szurkolók szemében máig a United egyik ikonikus kapitánya.
 
Hihetetlen küzdõszellemérõl, karakteres vezéregyéniségérõl és kõkemény szereléseirõl ismerték a szurkolók, és félték az ellenfelek. Sok játékos máig a legkellemetlenebb emlékének tartja a Keane elleni játékot, nem szívesen akadtak össze vele az ellenfelek a középpályán. Patrick Vieraval folytatott szikrázó összecsapásai máig legendásak a United és Arsenal szurkolók körében.
 

 
Keane távozása is némileg váratlan volt, egy Middlesbrough elleni 4-1es vereség után élesen kritizálta a csapat több játékosát, ami miatt igen csúnyán összeveszett Sir Alex Fergusonnal, és szinte azonnal szerzõdést bontottak a felek közös megegyezéssel.
 
Távozását követõen a Celticben szerepelt még néhány mérkõzésen, majd egészségi állapota miatt a szezon végén inkább visszavonult.
 
Búcsúmérkõzését 2006. május 9-én játszotta az Old Traffordon. Keane az elsõ félidõben a Celticnél szerepelt, a második félidõben pedig a United játékosaként ismét viselte a kapitányi karszalagot. A mérkõzést rekord nézõszám kísérte, 69 561 nézõ tekintette meg a búcsúgálát, ami a legmagasabb nézõszám Angliában barátságos mérkõzésen. Keane 480 alkalommal viselte a vörös mezt, 51 gólt szerzett ezen alkalmak során.
 
 
Andy Cole
 
A színesbõrû támadó 1995 januárjában, a szezon közben érkezett a Newcastle United csapatától brit rekordot jelentõ 7 milliós összegért. (6 millió font készpénz + az 1 milliót érõ Keith Gillespie ment cserébe)
 
Legendás duót alkotott Dwight Yorke ékpárjaként, számos gyõztes gól és fontos találat fûzõdik nevéhez.
 
275 mérkõzésen riogatta az ellenfelet, ez alatt 122 gólt szerezvén. 5 bajnoki cím, 2 FA Kupa, 1 Bajnokok Ligája és 1 Világkupa megszerzésének volt részese vörös karrierje során.
 
2001-ben Ruud van Nistelrooy érkezésével a kispadra szorult, így a téli átigazolási idõszakban a Blackburn Rovershez távozott 7.5 millió fontért.
 

 
 
Ole Gunnar Solskjaer
 
A babarcú támadó 1996-ban csatlakozott Sir Alex Ferguson keretéhez Norvégiából, a Molde csapatától, 1.5 millió font ellenében.
 
366 meccsen szerepelt a csapatban, ebbõl 150 alkalommal csereként beállva szerzett gólt, innen is jött másik beceneve, a „Ole Super-sub Solskjaer” azaz „Ole Szupercsere Solskjaer”. 126 alkalommal volt eredményes, legemlékezetesebb találata az 1999-es BL döntõ utolsó utáni percében szerzett gyõztes gólja volt, amellyel a Vörös Ördögöket az ígéret földjére repítette.
 
Sajnálatos és állandóan kiújuló térdproblémái miatt 2007-ben visszavonult, de a klubot nem hagyta el. A tartalék csapat edzõjeként szerepelt egészen az idei évig, amikor is bejelentette, elfogadta korábbi csapata, a Molde edzõi posztját.


Sokaknak örök kedvenc és példakép marad a csendes norvég fantasztikus személyisége, soha egyetlen hangot nem hallottunk Tõle amiatt, ha a padon kellett ülnie. Sok jelen kori játékos példát vehetne Róla.
 
6 bajnoki cím, 2 FA Kupa, 1 Bajnokok Ligája és 1 Világkupa a jelentõsebb sikereinek mérlege.
 

 
 
Teddy Sheringham
 
1997-ben érkezett a Tottenham Hotspur csapatából 3.5 millió fontért, majd 2001-ben ugyan oda távozott vissza.
Leginkább az 1999-es Bajnokok Ligája döntõjében szerzett egyenlítõ gólja miatt emlékezhetünk rá, de 153 mérkõzésen 46 gólt szerzett összesen.
 
Kiemelkedõ képességeit mutatja, hogy még 41 évesen is pályára lépett az angol elsõ osztályban, ami mezõnyjátékostól rendkívül nagy teljesítmény.
 
Mérlege a Unitednél 3 bajnoki cím, 1 FA Kupa, 1 Bajnokok Ligája gyõzelem, 1 Világkupa
 

 
 
Hamarosan jön a 2. rész