Írásomban igyekszem általánosságban gorcsõ alá venni a Premier League csapatainak játékoskereteit, különösen érintve, hogy mely csapat épít inkább britekre és mely csapat a növekvõ számú külföldiekre. Arra nem térek ki, hogy miért is tartanak ott az angol klubcsapatok ahol és miért tart ott Anglia válogatottja, ahol. Szigorúan tényekre hivatkozva, néhány személyes gondolattal kiegészítve, kicsit dokumentum filmesre véve a figurát igyekszek összefoglalni a PL csapatait. A folytatás:

A 2. részt nem is kezdhetném mással, mint a Manchester City-vel. Az angol labdarúgás már megtapasztalta, hogy milyen erõvel tud belépni a keleti gazdagság a futballba és milyen hatásokat vált ki. Roman Abramovics után ezúttal az arab világ lépett színre Manszúr sejk személyében (Mohamed al-Fayedtõl eltekintenék, õ nem ölt, oly horribilis összeget a csapatába). Párhuzamban a Chelsea-vel ide is számolatlanul érkeztek az új emberek, nem feltétlen posztra, csak úgy. Míg anno a Chelseanek volt egy karizmatikus vezére, addig a Citynél ilyen nincs. Nem megbántva Roberto Mancinit, de nem tartozik a TOP edzõk közé. Persze az Interrel nyert bajnokságot, nem is egyet, de igazi vetélytársa nem akadt akkor a kék-feketéknek. De nézzük kik alkotják a csapat magját. Brit részrõl rögtön a kapuban találjuk Joe Hartot, aki nem csak a Citynél, de az angol válogatottnál is hosszú évekig megoldást nyújthat a kapus posztra.                 A tehetséges Micah Richards áldozata lett a nagybevásárlásnak, elvesztette kezdõpozícióját csakúgy, mint Joleon Lescott, vagy éppen a sérüléssel küzködõ Wayne Bridge. A középpálya motorja a Villa volt emblematikus alakja Gareth Barry, a szintúgy Villában megfordult James Milner, vagy éppen az angol futball új üdvöskéje Adam Johnson is a hazai vonalat képviselik, mint a  sérülése miatt parkoló pályán lévõ Shaun Wright-Phillips. Idegenlégiósokból is akad szép számmal. A védelemben jobbára a ghánai gyökerekkel rendelkezõ német Jerome Boateng, az elefánt Kolo Toure, a belga Vincent Kompany és az argentin Pablo Zabaleta kap szerepet. Egy sorral feljebb állandó csapattag a mészáros Nigel de Jong, vagy Kolo testvére Yaya Toure, kiegészitõ embernek számít régi jó ismerõsünk, Roy Keane országos cimborája Patrick Vieira. A csatársorban csak légiósok rohamoznak. Carlos Tevezrõl mindenkinek megvan a véleménye, nekem is, de ez nem az a rovat ahol ezt közölnöm kellene, David Silvának saját véleményem szerint nem való az angol futball, de majd meglátjuk. Epizódista az Arsenalban kitûnõ Adebayor, vagy még az se Roque Santa Cruz. Sérülése miatt eddig nem sokat játszott a tálentum, de agyilag térdzokni Mario Balotelli, aki visszatérését 2 góllal, majd egy piros lappal ünnepelte. Látjuk, hogy a Citybe meglennének azok a britek akikre lehet építeni, de eredmények nélkül, csak még több igazolás várható, akik nem valószinû, hogy brit gyökerekkel rendelkeznének. Mancini vezetése alatt ebbõl a csapatból sohasem lesz más, mint egy a szezonnak nagy várakozással neki induló, de csalódottan végzõ alakulat.
 
A következõ csapatról nem kellene írnom, úgy is tisztában mindenki a helyzettel. Igyekszem úgy viszonyulni a Unitedhez, mintha egy számomra közömbös csapatról írnék. Tehát Manchester másik fele, a Manchester United. A United mindig is híres volt arról, hogy nagyszerû brit fiatalok kerülnek fel az utánpótlástól. Az utóbbi években azonban változott a helyzet. Már az akadémiáról sem a britek, hanem Európa nációi kopogtatnak Sir Alex és a felnõtt csapat ajtaján. Brit alapemberek közé tartozik a szinte állandóan sérült Rio Ferdinand, a középpálya motorjai Darren Fletcher és Michael Carrick, vagy éppen mostanában nem a pályán mutatott teljesíményével az újságok címlapjára kerülõ Wayne Rooney. Megbocsáthatatlan bûnt követnék el, ha nem említeném meg a klub ikonjait. Gary Neville már nem tudja hozni azt a teljesítményt, amit kellene, de pályafutása után is folytathatja a munkát valószinûleg imádott klubjánál, a középpályán még mindig elit játékra képes igazi vörös Paul Scholes felett viszont csak nagyon lassan jár az idõ. A klubcsúcstartó
- bármint ami a lejátszott meccseket illeti - walesi varázsló Ryan Giggs kulcsszituációkban még mindig képes segíteni a csapaton rutinjával és játékintelligenciájával. A légiósok közül Edwin Van der Sarral kezdem a sort. A már 41. életévében járó holland kapus Peter Schmeichel emlékezetes 99-es lelépése után a megoldást jelentette a kapusproblémára. Elképesztõ magabiztosságot sugároz, így nem lennék meglepve, ha még egy évre rádumálnák. A jobb oldali védõ szerepére nagyon úgy fest, hogy egy fiatal brazil Rafael da Silva személyében megtalálta a megoldást az immáron több, mint  24 éve regnáló Sir Alex. Ugyan még nagyon sokat kell tanulnia, de már most is talán a legjobb opciónak számít. A védelem tengelyében ha éppen Ferdinand egészséges, akkor brutális párost alkot Nemanja Vidiccel. A nyáron csapatkapitánynak megválasztott kõkemény szerb mentalitása és játéka példa értékû a fiataloknak. Bal oldali védõbe Patrice Evra megkérdõjelezhetetlenül elsõrangú játékos, mind védekezésben és támadásban. A középpálya szélén a United fanokat is erõsen megosztó Nani, vagy éppen a súlyos sérülésbõl lábadozó Antonio Valencia jelentik a fõ opciókat. Mellettük a dupla tüdejû koreai Park, vagy Obertan az alternatíva. Elöl a sokak által nem kedvelt bolgár Dimitar Berbatov és a kicsit túlsztárolt fiatal mexikói Javier Hernandez számít alapembernek. Az utóbbi 20 év angol labdarúgásának kétségkívül legnagyobb zászlós hajójánál sem már a britek dominálnak, és nem gondolom, hogy ez a helyzet 3 év múlva más lenne...
 
Hosszúra nyúlt manchesteri kalandozásunk után ugorjunk Észak-Kelet Angliába, az idén a helyükre visszajutott Magpieshez, tehát a Newcastle United-hez. Miután a legendás Alan Shearer nem tudta benntartani a csapatot az élvonalban, a Championshipbe már ideiglenes részmegoldásként Chris Hughton vezetésével indult neki a csapat. A szakember irányításával viszont annyira jól szerepltek, hogy véglegesítették a pozicióját. Brit alapembernek számít a kapus Steve Harper (már amikor nem sérült), a védõ James Perch és Mike Williamson, a középpálya motorjai a kapitány Kevin Nolan, valamint a balhés Joey Barton és Wayne Routledge. Sérülése miatt eddig mindössze 1 mérkõzésen jutott szóhoz a védelem vezére Steven Taylor. Elöl a remek felépítésû Andy Carroll 7 góljával megkérdõjelezhetetlenül fontos láncszeme a csapatnak, cseréje a szintúgy erõs fizikumú Shola Ameobi se kutyaütõ. Légiósok közül a holland Tim Krul, a már említett Harper sérülése miatt már 10 mérkõzésen õrízte a kaput, a védelemben az argentin válogatott Fabricio Coloccini és a spanyol Jose Enrique stabil pont csakúgy, mint a pálya minden pontján bevethetõ szintén argentin Jonas Gutierrez, valamint az elefántcsontparti középpályás Cheik Tioté. Súlyos sérülése miatt még hosszú ideig nem áll rendelkezésre a szarkák nyári nagy fogása Hatem Ben-Arfa.
 
Folytatásként következzen egy vérbeli brit futballt játszó csapat a Stoke City. Az elmúlt 2 évben láttuk, hogy egyszerû eszközökkel is el lehet érni a célokat, a Stoke esetében a benntmaradást. Sõt a legutóbbi 11. hely remek eredménynek számít Tony Pulis együttesénél. Brit alapember a United nevelés, 22 évesen csapatkapitány Ryan Shawcross, Danny Collins, a középpályán szereplõ Dean Whitehead, Matthew Etherington és Jermaine Pennant, vagy a csatár Jonathan Walters. 2 ír futballista is fontos láncszeme az alakulatnak. Glenn Whelan neve kevésbé lehet ismerõs, de Rory Delap és az õ bedobásai örökzöld témát szolgáltatnak. Légiósok közül az együttes kapusát, a dán válogatott Thomas Sörensent kell elsõként említeni. Robert Huth és Abdoulaye Faye a védelem tengelyében játszanak többnyire, míg a trinidadi Kenwyne Jones, a jamaicai Ricardo Fuller és a török válogatott Sanli Tuncay a támadások hatékony befejezéséért felelõsek elsõsorban. A Britannia Stadiumban lejátszandó mérkõzések bármely csapat számára nem sima gyõzelemként szerepelnek a naptárban. Tony Pulis mentalitása és egyénisége garancia a Stoke biztos bennmaradására.
 
Rövid kitérõnk után irány ismét észak-kelet. A Steve Bruce vezette Sunderland roppant szeszélyes csapat. Elõbb kapnak egy sima 5-öst a Tyne-Wear derbin, majd 2 héttel késõbb gurítanak egy 3-ast a Stamfordon. Játékoskeret alapján egyértelmûen TOP 10-es, sõt akár EL helyeket megcélzó bagázs. A kapuba visszatért a sérülékeny, ám remek kapus Craig Gordon, az alap védelem szín brit: a City által kikölcsönzött Nedum Onuoha, a korábban önveszélyes, itt viszont megbízható teljesítményt nyújtó Titus Bramble, az egykori tigris Michael Turner és az ex-United játékos Philip Bardsley stabil 4-est alkot. Mellettük, ha egészséges mindenképp számolni kell Anton Ferdinanddal. A középpályán Lee Cattermole szûri az ellenfél támadásait, a fiatal Jordan Henderson már több nagyobb klub kíváncsiságát is felkeltette, de megemlítendõ a volt MU player Kieran Richardson is. Elöl a 6 góllal házi gólkirálynak számító Darren Bent és a United által kölcsönadott Danny Welbeck képviseli az angolokat. Az idegenlégió tagjai közül a középpályán bevethetõ az egyiptomi Ahmed Elmohamady, a ki tudja hány PL klubot megjárt holland Boudewijn Zenden, vagy az apró méretû, de remek irányitó francia Steed Malbranque. A csatársorban Bent mellé még egy nehéztüzér érkezett a nyár folyamán. A VB-n a ghánai csapattal szárnyaló Asamoah Gyan 12 millió font ellenében tette át székhelyét Rennes-bõl, és már 5 gólnál tart. Összeségében a Sunderlandnél roppant szisztematikus építkezés folyik, tele vannak brit emberkékkel, és van pár olyan játékosuk, akik bármikor képesek billenteni a mérleg nyelvét. Meglepetést várok tõlük az idén.
 
Jöjjön London feltörekvõ csapata a Tottenham Hotspur. Ha Tony Pulisra azt írtam, hogy garancia a sikerre, akkor ez Harry Redknappre hatványozottan igaz. A Spurs kerete rengeteget erõsödött, de a bajnokságban egyelõre nem muzsikál oly fényesen a csapat. A BL-ben ellenben szárnyal. Alapember britként Alan Hutton, mint jobb oldali szélsõvédõ, a pálya közepén a labdákat összegyûjtõ Tom Huddlestone, a 2 villámléptû szélsõ Aaron Lennon és az õt elhomályosítõ Gareth Bale. Elöl a nyakig láb Peter Crouch és a jelenleg sérült Jermaine Defoe számít alapembernek. Olyan futballisták, mint Michael Dawson, vagy David Bentley csupán epizodisták. Légiós csapatot alkotják a kapus Gomes, a francia belsõ védõ páros: a szerelmi 3 szög (Arsenal, Chelsea, Spurs) már mindegyikét megjárt William Gallas és Younes Kaboul, a kameruni Benoit Assou-Ekoto, a hondurasi Wilson Palacios, a remek szervezõ horvát Luka Modric, az újjászületõ holland Rafael van der Vaart, vagy éppen a legutóbbi EB felfedezettje az orosz Roman Pavlyuchenko. Úgy érzem idén minden adott egy kiugró eredményhez a Spurs háza táján. Kérdés mi sül ki a szezon végére.
 
Az igazi népszerû csapatokat ezennel letudtam. Jöjjenek a dupla vések. Kezdésnek a 3. újonc, a 3. birminghami a WBA. Roberto Matteo talán képes lesz végetvetni az örökös liftezésnek a PL és a Championship között. A start mindenképp bíztató. Bármennyire is újonc csapatról van szó, a legkülönfélébb nációk is képviseletik magukat és számuk nagyobb, mint a brit futballisták száma. Az olasz mester egy alapcsapat köré próbálja a lehetõ legjobb puzzle darabokat megtalálni. Britek közül stabil csapattag Scott Carson, Nicky Shorey, James Brunt, James Morrison, Graham Dorrans és Jerome Thomas, míg a légiósok közül a kongói Youssouf Mulumbu, a román Gabriel Tamas, az osztrák Paul Scharner, a chilei Gonzalo Jara, valamint a nigéria gólvágó Peter Odemwingie számít alapembernek.
 
Következõ áldozatunk a jelenleg utolsó helyen szerénykedõ West Ham United. Véleményem szerint Anglia toronymagasan legjobb utánpótlásképzõ központjával rendelkezõ kalapácsosoknak nem a légiósokra kellene hagyatkozniuk, hanem saját neveléseikre. A tavaly üde színfoltot jelentõ 2 fiatal közül Zavon Hines 0, Junior Stanislas eddig 1 mérkõzésen kapott szerepet. Tavaly is erõsen rezgett a léc a WHU-nak idén lehet le is verik azt. Pedig a keret önmagában nem rossz. Brit részrõl alapember a VB-n potyázó, de amúgy megbízható kapus Robert Green, a belsõ védõ Matt Upson és a hosszú hányadtatás után ismét játszó Daniel Gabbidon, a középpályán a sérülései miatt visszaesõ Kieron Dyer, Scott Parker, Mark Noble 3-as nem hangzik rosszul, elöl pedig a tavaly még válogatottba követelt Carlton Cole említendõ. Idegenlégiósokból is akad szép számmal, például a portugál Luis Boa-Morte, a svájci válogatott Valon Behrami, a dán Lars Jacobsen, a nigériai Victor Obinna, vagy a francia Frederique Piquionne. Avram Grantnak nehéz lesz kimozdítani a gödörbõl az együttes szekerét. 13 meccsen 9 pont, de fõleg a mutatott játék édes kevés. Hol van már az a West Ham, amelybõl olyan futballisták váltak híressé, mint a 2 Ferdinand, Frank Lampard, Michael Carrick, Joe Cole, vagy Jermaine Defoe.
 
A Wigan Athletic évek óta kiesõ csapatként van számon tartva, de valahogy mindig megmenekül. Roberto Martinez együttese sem kimondottan britekre építene, sõt. Britek közül alapembert nehéz megnevezni, mondjuk úgy, hogy többnyire játszik Emmerson Boyce, James McCarthy és utóbbi idõben kezdõként számít a manager a United fiatal kikölcsönzött középpályására Tom Cleverleyre. A légiósokra nem térnék ki, mint már kiderült õk alkotják az együttes kezdõjét általában. Nálam nagy kérdés, hogy egy kiscsapatnak biztos, hogy ezen az úton kell-e járnia... Májusban kiderül.
 
Utolsó csapatként, de nem utolsó sorban következzék a Wolverhampton Wanderers. Hasonlóan a West Ham-hez a 13 meccsen 9 pont nem sok, de a mutatott játék sokkal bíztatóbb. Mick McCarthy munkáját nem fenyegeti azonban veszély. A Wolvesban többnyire briteké a fõszerep. Állandó csapattag: Christophere Berra, Stephen Ward, Jody Craddock, Kevin Doyle, Steven Fletcher, Sylvian Ebanks-Blake, Kevin Foley, a csapatkapitány Carl Henry, vagy a roppant lendületes szélsõ Matt Jarvis. A légiósok közül csupán a veterán amerikai kapus Marcus Hahnemann alapember. A többi légiós fõleg epizódszerepet játszik a csapatban. Többen egy potenciális kiesõjelöltet látnak bennük, én viszont majnem 100%-ig biztos vagyok benne, hogy jövõ augusztusban is találkozunk velük a Premier League rajtjánál.
 
 
Ezzel a végéhez is értem írásomnak. Remélem sikerült pár érdekes, hasznos információt átadni és összefoglalni, hogy a PL 20 csapatánál, melyek a fõbb irányvonalak.