Mivel lezárult a 2010/2011-es szezon, ami történelmi jelentõségû, úgy gondoltam, írok egy kis összefoglalót a szezon legjobbjairól. 1-2 meccs kivételével az összes MU mérkõzést sikerült látnom, ami persze nem azt jelképezi, hogy képes vagyok egy korrekt értékelést írni, de igyekszem relatívan és objektívan értékelni a látottakat.

A szezon legjobb meccse: Schalke 04 - Manchester United

 
Ezen sokat gondolkodtam, hisz választhattam volna a a Blackburn elleni gólesõt, a Schalke elleni hazai BL meccset, a Chelsea elleni hazai bajnokit (itt döntõ volt, hogy csak egy félidõn át fociztunk úgy, ahogy kellett volna, szerencsére, a Chelsea nem tudott kiegyenlíteni) vagy a Liverpool elleni hazai bajnokit. De e mellett a mérkõzés mellet döntöttem. Megmondom miért. Amit Gelsenkirchenben nyújtottunk, az maga volt a FUTBALL. Porrá zúztuk a középpályájukat, a labdához nem sok közük volt, és rengeteg gyönyörû helyzetet dolgoztunk ki. Az egész csapat fantasztikusan teljesített, olajozottan, nem csökkentve a nyomást (talán a második gól után kissé visszaálltunk, de addig nem volt kegyelem). Rengeteg keresztlabda volt a meccsen, amit élmény volt nézni, és végre úgy játszott a csapat, ahogy azt már a szurkolók is megérdemelték. Egy szó, mint száz: ez örömfoci volt.
 
A szezon legrosszabb meccse: Liverpool - Manchester United
 
Sajnos, ebbõl is volt egy pár a szezonban: a WHU elleni zakó, a sunderlandi 0-0 vagy a Barcelona elleni döntõ. A döntõt szándékosan nem választottam meg a legrosszabb meccsnek, mert ott egy olyan csapattól kaptunk ki, akik emberfeletti teljesítményt nyújtottak bla bla bla...ez már ki volt vesézve. De amit Liverpoolba mûvelt a csapat, az gyalázatos volt. Suarez bohócot csinált a védelmünkbõl nem is egyszer, az elsõ gól elõtti szituáció pedig hatalmas szégyen volt. Kuyt mesterhármast rúgott, egy olyan csatár, aki minden 5. meccsén betalál. Ez az eredmény már magában is megszégyenítõ. De mégis az volt a legszomorúbb, hogy 1-0, de még 2-0 után is inkább érett az újabb hazai gól, mint az egyenlítõ vagy szépítõ gólunk. Fel kellett volna venni a harcot, hisz a bajnoki aranyért harcoltunk. De a Liverpool olyan hõfokon égett, hogy esélyünk sem volt még a gólra sem. De valahogy mégiscsak betaláltunk Hernandeznek köszönhetõen. Apró szépséghiba, hogy semmit se ért.
 
A szezon legnagyobb pozitívuma: a fantasztikus hazai forma
 
Nem kell sokat ecsetelni, 19 meccsbõl 18-at nyertünk és 1 döntetlent hoztunk össze. Le a kalappal. Persze, itt sok minden lehet pozitívum, BL döntõbe jutás, történelmi bajnoki cím, de én mégis ezt választottam.
 
A szezon legnagyobb negatívuma: a játék minõsége
 
Sokaknak szúrt szemet a csapat nem túl kreatív és lélektelen játéka. Köztük nekem is. Nem szeretném ezt most külön taglalni, hisz az Uraim, ez futball c. cikkemben már ezt leírtam, és néhány szurkolótársam is kifejtette a véleményét ezzel kapcsolatban. A lényeg annyi, hogy idén nem volt mindig élmény MU meccset nézni. 
 
A szezon legnagyobb meglepetése: Javier Hernandez
 
Ugyan, ki más. Abszolút kedvenc mind a játékosok, mind a szurkolók körében. Nem véletlenül. Gólérzékenysége csak a szerénységével vetekszik. Nem szállt el magától, fiatal kora ellenére példás nyilatkozatok, úgy tûnik, számára is a csapat az elsõ, és nem saját maga. Hatalmas fogás volt Fergusontól. Köszönjük szépen. És Hernandeznek is a sok remek gólt. Csak így tovább.
 
A szezon legnagyobb csalódása: Wayne Rooney
 
Lehet nem egyet érteni, de az egész szezonban 3 hónapon keresztül nyújtott olyan formát, ami elfogadható. Na, és a huzavona. Soha nem gondoltam volna, hogy pont õ fogja ezt véghez vinni. De lezárult ez is. Persze, kedvelni kedvelem, de megbocsátani nem fogok egyhamar, és tisztelni már soha nem fogom úgy, ahogy azt tettem. Márciusig borzalmas teljesítményt nyújtott, mégis mindig a pályán maradhatott, emellett botrányai se koronázták meg ezt a szezont. Gólínsége nagyon hosszú ideig tartott. Kíváncsi vagyok, hány csatár kapott volna ennyi lehetõséget a bizonyításra. De az utolsó három hónapban nagyon jól játszott, és még mindig sokat tesz a csapatért. Ennek ellenére nálam õ a legnagyobb csalódás. Reméljük, Wayne, jövõre jobban megy a szekér.
 
A szezon csapata:
 
Edwin van der Sar - Nincs mit mondani, világklasszis kapus, szeritnem ez volt a legjobb szezonja, olyan védéseket láthattunk tõle, amit nehéz elképzelni egy 40 éves embertõl. Hihetetlenül fog hiányozni.


Fabio - Ez a poszt a legbizonytalanabb már évek óta. Neville - O'Shea - Rafael - Brown és most már Fabio is harcol/harcolt a helyért. De még mindig nincs állandó gyõztes. Annyira sok volt a változás a jobb hátvéd szerepében, hogy Fabionak elég volt tulajdonképpen 2 hónap, hogy elnyerje nálam a szezon legjobb jobbhátvédje címet. Nagyon technikás, hisz brazil, jól segíti a támadásokat és nyugodtabb, mint a testvére. Nincs még lefutva ez a harc szerintem. Egyelõre Fabio áll nyerésre.


Chris Smallig - Teljes meglepetés. Választhattam volna Ferdinandot is, de tõle már megszoktuk a jó teljesítményt, és nem is játszott annyit, ha jól tudom, míg Smalling a kezdeti gyengébb produkciók után fantasztikus teljesítményt nyújtott hétrõl-hétre a PL-ben és a BL-ben is. Lesz belõle valaki, ebben biztos vagyok. És még csak 21 éves. Hajrá!
 
Nemanja Vidic - Az, hogy kapitány lett, még jobb teljesítményre sarkallta. És ennek mi, szurkolók örültünk a legjobban. A gólokkal idén sem maradt adós. Volt egy-két rossz meccse, de ezt megszokhattuk. Vidic minden éven egyszer-kétszer megzavarodik a pályán, amatõr hibákat vét, sõt ki is állítják. Jó helyen van a kapitányi karszallag még vagy 5 évig.
 
Patrice Evra - Ha lett volna vetélytársa, szerintem még a kezdõ közelébe sem érhetett volna fel, nemhogy a szezon csapatába. Tulajdonképpen úgy került be nálam a szezon csapatába, hogy összesen 5 jó mérkõzése volt. Vagy még annyi se. Sajnálatos. De egyszerûen nincs kivel harcolni ezért a posztért. Akárhogy játszik, úgyis bekerül a kezdõbe. Emiatt szerintem nincs elég motivációja.
 
Nani - A jobb oldali középpályás harcát bizony Nani nyerte meg. Mert akármilyen jó volt Valencia a visszatérése után, és akárhogy hiányzott a játéka a csapatnak, Nani tulajdonképpen elfogadható szezont nyújtott a gólok és gólpasszok számát illetõen. Mert a játéka maga a borzalom, de rengeteg pontot és sok meccset nyert meg nekünk. A szezon végére teljesen kipukkant, és elvesztette stabil helyét is. Jövõre talán ennyi már nem lesz elég, de idén ez is belefért, mivel hiánycikk volt a szélsõ játékos a csapatban.
 
Michael Carrick - A kevésbé megbecsült játékosok közé tartozik, pedig amit mûvelt, fõleg a szezon második felében, az világklasszis teljesítmény volt. Kissé visszavontabb szerepkörben játszott, de megérte. Én ezt a Carricket szeretem, és ezt a Carricket akarom látni jövõre is, meg azután is. Rengeteg szerelés, labdaszerzés, hibára vagy hátrapasszra kényszeríti az ellenfelet, s olyannyira jól szûr, hogy a társa (legyen az Giggs vagy Anderson) a középpályán sokkal több teret kap ezáltal, és jobban kiveheti a részét a támadásokban.
 
Ryan Giggs - A legjobban kritizált poszton egy balszélsõ tudott csak kiemelkedõt nyújtani az egész szezonban. Mert bár voltak jó meccsei Andersonnak és Scholesnak is, de Giggs mindkettõt elhomályosította. A Chelsea és a Schalke elleni BL párharcokban érte el a csúcspontját. A belsõ középpályásokra nézve szerintem szégyen, hogy egy 37 éves balszélsõ volt stabil kezdõ.
 
Ji-Sung Park - A kis koreai fantasztikus szezont nyújtott. Nálam egyértelmûen övé ez a poszt. Sokszor vitt, vagy próbált kreativitást vinni a csapat játékába. Szerencsére, idén sok gólt is láthattunk tõle, nem egyszer sorsdöntõeket. Én mondom, ha nem megy el az Ázsia kupára, simán elérte volna a 15 gólt. Bízzunk benne, hogy megkapja új szerzõdését, mert õ érdemelné meg a legjobban.
 
Dimitar Berbatov - Végre olyan szezon tõle, amit mindenki várt. Gól gól után, klasszis megmozdulások, hihetelenül fontos gólok, amik eddig nem nagyon jellemezték, és önbizalommal teli játék. Aztán egyszercsak puff. Cserepadra került, és onnan már nem tudta magát visszaverekedni. Remélem, nem megy el, szükség van rá. Kölün dicsõség neki és a csapat számára, hogy gólkirály lett. 
 
Javier Hernadez - Azért õ és nem Rooney, mert Rooney 3 hónapért nem érdemli meg, hogy bekerüljön a szezon csapatába. Ellenben Hernadezzel, aki elsõ szezonjában ilyen teljesítményt volt képes nyújtani, az minden várakozást felülmúlt. Fantasztikus játékos lehet belõle. Bízzunk benne, hogy megtartja formáját, és jövõre még több gólt láthatunk tõle.
 
 
Nagyjából ennyi, így láttam én ezt a szezont.