Egyértelmûen kijelenthetõ, hogy a Premier League mezõnye erõsödik. Amellett, hogy az élcsapatok nem a megszokott formájukat mutatják, idén több közép- és kiscsapat is beérni látszik. Írásomban ezeket a gárdákat igyekszem röviden bemutatni.

A legfeltûnöbb a BOLTON WANDERERS, hisz Owen Coyle még nincs egy éve, hogy a csapatot irányítja (2010. január 8.), máris a meglepetést jelentõ 4. helyen tanyázik, úgy, hogy mindössze 2 vereséget szenvedett el. Coyle-nak határozott elképzelése van a fociról, amit minden csapatánál igyekszik megvalósítani, ez pedig a sok és gyors passzos játék. Már a Burnley-nél is láttuk, hogy milyen szépen, kreatívan és lendületesen játszik a csapata, ezt sikerült átültetnie abba a Boltonba, ami Gary Megson kezei alatt teljesen mást játszott. Ehhez magával hozott egy öreget, akivel már korábban is együtt dolgozott (Robbie Blake) és igazolt pár tehetséges játékost, itt fõleg Martin Petrov megszerzése emelhetõ ki. Emellett alapvetõen nem változott a keret.
 
A szisztematikus csapatépítés a BLACKBURN ROVERS-nél is remekül látszik. A keretben nincsenek igazán nagy világsztárok, bár attól függ, kiket nevezünk annak. Mai sztárok biztosan nincsenek, inkább kiöregedõk, mint például Salgado, vagy Diouf. A szervezett és fegyelmezett játékhoz azonban nem is találhatott volna jobb alapot, mint a Rovers öregjei. Köréjük remekül építi be a fialokat, mint például a 18 évesen már brutális felépítésû Phil Jones, vagy a Manchester United-tõl kölcsönben szereplõ Mame Biram Diouf.
 
A STOKE CITY-t sokan hentes csapatnak tartják, hasonlóan a Rovers-hez, azonban idén mindkét csapat játéka kezd kivirágzani. A Sunderlandtõl kiebrudalt Kenwyne Jones a Stoke játékába remekül beleillik, magasságára és erejére lehet számítani. De mellette olyan támadók szerepelnek, mint a szemfüles Ricardo Fuller, a robbanékony Tuncay Sanli, vagy az egyre jobb formába lendülõ Jonathan Walters. A középpálya sem elhanyagolható. Az ész egyértelmûen Matthew Etherington, aki a széleken bárki ellen képes jól teljesíteni. Idén erõsítés érkezett a másik szélre is Jermaine Pennant személyében. Középre pedig leigazolták Eidur Gudjohnsen-t, aki árnyékékként tökéletes lehet, ha formába lendül. Ami viszont talán a legkiemelkedõbb, (jelenleg inkább magasságban és nem annyira hatákonyságban) az a védelem. A Huth, Shawcross, Faye hármas mellett a kapus tekintélyt parancsoló. A fazekasok mérkõzésrõl mérkõzésre olyan akarattal lépnek a pályára, amely bárki számára példaértékû lehet. Tony Pulis munkája tehát egyre inkább beérik.
 
A Stoke-hoz hasonlítanám a WOLVERHAMPTON WANDERERS-t is, Mick McCarthy borzalmasan masszív csapatot építget ki, ha az idei évet túlélik és bent maradnak, akkor jövõre õk is a meglepõen jól teljesítõ csapatok közé emelkedhetnek. Talán 1-2 ember hiányzik ehhez, de látva a csapat alakulását, jó úton haladnak. Idén például Fletcher megszerzése egy fontos momentum a csapatnál.
 
A SUNDERLAND esete talán a legérdekesebb. A szezon elején Jones elengedése hibának tûnt, azonban az idõ és az eredmények Steve Bruce-t igazolták. A lendületes Welbeck, akit a MU-tól vettek kölcsönbe és szeretnének is megtartani, jobban illeszkedik a csapat idei játékába. Elõl Bent és/vagy Gyan egyértelmûen a legeredményesebb befejezõ csatárok közé sorolható. A középpályán a nem éppen fiatal Zenden úgy játszik, mint fénykorában, a mellette a fiatalok is remekelnek, Cattermole kora ellenére rendre megkapja a csapatkapitányi karszalagot. Habár rengeteget szabálytalankodik, idén már 2 piroslapot is begyûjtött, jelenléte szükséges a csapatban, csakúgy, mint Henderson-é, aki remekül lát a pályán és kellõen báros is ahhoz, hogy belépjen a rizikósabb akciókba is. Emellett nem csak középen, szélen is bevethetõ. Ami a Fekete macskák erõssége, az a meccsek alakulásának képben tartása. Tisztában vannak képességeikkel. Nem hiszik, hogy pusztán erõbõl és képességeikbõl képesek minden meccset megnyerni, ezért ha kell, visszaállnak és 10 emberrel védekeznek, hogy aztán fokozatosan átvegyék a területet (lásd Spurs ellen), de ez mûködik ellenkezõ irányban is (lásd Chelsea ellen).
 
A feljutók közül a NEWCASTLE UNITED és a WEST BROMWICH ALBION csapatán egyaránt látszik az összeszokottság, nem hiába jutottak fel magabiztosan. Ha valaki megnézi a játékukat, nem gondolná, hogy frissen feljutó csapatokkal van dolgunk. A keretek adottak voltak, a kiesést követõen nem röppentek szét, a mag megmaradt és ez garanciát jelentett a visszajutásra, majd az idei jó teljesítményre.
 
A BLACKPOOL szereplése is említésre méltó, bár náluk talán az újoncoknál megszokott elsõ éves jó szereplést mondanám oknak, mintsem a keret, vagy a játékrendszer erõsségét. Ettõl függetlenül érdemes õket is nézni, mert bizony Ian Holloway nem egy zöldfülû manager.