Amikor unom magam és éppen egy United meccs menetét gondolom újra magamban (mérgelõdve, hogy vesztettünk vagy éppen örvendezve, amiért megvan a 3 pont…) néha elkapok egy-egy Barca meccset, s olyankor millió gondolat cikázik az agyamban, ami lassan már kezd túl sok lenni. Most is például az Osasuna-nál jatszanak, egyelõre 3-2re vezetnek a hazaiak (óóóóje :D). Remélem így is marad :)

Még itt az elején szeretném kijelenteni azt, hogy mindent megteszek annak érdekében, hogy minél objektívebb legyek és szépen fejezzem ki magam. (ez így indult) Végülis arra gondoltam, hogy egy pár gondolatom osszam meg veletek, remélvén, hogy véleményeiteket a blog alatt, hozzászólás formájában olvashatom majd. :)
 
Az elsõ ilyen gondolatom az lenne, hogy az a Messi, aki háromszor lett aranylabdás egymás után, hogy a fenében nem tud hozzáadni a játékhoz és hogyan nem tud érvényesülni egy kis proli (díjak szempontjából) Xavi nélkül? Szóval azt akarják mondani, hogy a hiperszuper Messinek esetleg, talán, megtörténhet, hogy mégiscsak SZÜKSÉGE van rá? Akkor hogy is van az Aranylabda díjjal? Ezek szerint nekem automatikus, hogy Xavi kellett volna kapja, mert õ a saját erejébõl lett ilyen jó, nem mások tették ilyenné…
 
A második gondolattól hányingerem lesz. Vezetik a Barca-t, s azonkívül, hogy a s...fej kommentátor babusgatja, dédelgeti õket, elõjönnek a kifogásaik. Most az a divat, hogy nem jó a pálya, nem tudnak játszani rajta vagy ööö túl hideg van és nincsenek hozzászokva vagy ööö talán már tényleg lemondtak a bajnokságról? Jól tették ha igen, mert tuti, hogy nem fogják megnyerni és amúgy sem érdemelnék meg…
 
Már a meccs elején látszott a mentalitása a katalán csapatnak. Ritkán van ilyen, de több sárgájuk volt, mint az ellenfélnek és sokkal durvábban játszottak. Lökték a másikat, kézzel vették le a labdát és simán folytatták. Mikor sárga lapot kaptak, persze, hogy a fél csapat a bíró köré gyûlt. Ez minden egyes sípszónál megtörtént az utolsó 20 percben. S akkor még a MU fizeti le a bírókat…
Ezek után elõjött bennem a SAF vs Pep gondolat. Tisztelem mindkét edzõt, de próbáltam összehasonlítani õket. Mindketten szeretik a fiatalokat játék közben kipróbálni és lehetõséget biztosítani számukra. Mindketten saját játékstílust hoztak a csapatba, de míg Pep egy kész, kõkemény Barca-t kapott a keze alá, SAF-nak építkeznie kellett már az elején.
 
Ugyanakkor ott van a kép, amit a csapat nyújt saját magáról, ami hozzájárul ahhoz, hogy példakép a fiatal játékosoknak és a focirajongóknak… Valahogy engem már kicsi korom óta vonzott a United, de a Barca sosem tudott annyira elbûvölni, mint az MU játéka. Emlékszem, az elsõ név, amit megjegyeztem a csapatból, az Nistelrooyé volt. Aztán Saha, Evra, O’Shea, Park… És a többi régi emberke, akik mind ott voltak a csapatban. Aztán ahogy az idõ telt, kezdtem megismerni az újakat, egyre többet tudtam meg róluk, miközben a múlt is kibontakozott, utána olvastam, megérdeklõdtem… A barátaimmal beszéltem róla. Ezzel a folyamattal párhuzamosan jött a Barca iránti rajongásom elhidegülése. Nem volt közvetlen ellenfele egymásnak a két csapat, de az MU teljes egésze sokkal jobban meg tudott ragadni, el tudott bûvölni a játéka, a nyerni akarása. Ez a folyamat az idei FIFA gálán teljesedett be, amikor nyilvánvalóan NEM Messi kellett volna kapja az Aranylabdát, de õ kapta és teljes bizonyossággal NEM Neymar kellett volna kapja a Puskás-díjat. Ez nem egy befolyás hatása, nem beszélt le senki arról, hogy szeressem a Barca-t, de valahogy nem megy. Azok a szimulálások, a bíró körbevétele, minden meccsen kiszednek egy pirosat az ellenfélnél, s akkor a tiki-takaval szétszedik a maradék pályán maradt 10 embert. Egyszerûen a spanyol csapatok fel kéne ébredjenek, mint nálunk a Swansea, a Norwich, a QPR… Akik kisebb csapatok, de legalább otthon tudják tartani a nagy csapatok ellen, s látszik, hogy az akarat ott van minden lépésükben.
 
Nem tudom, hogy még hányan vagytok ezzel így, de engem már nagyon nyomaszt, zavar és idegesít ez a Barca túlrajongás. A „szurkolók” fele azt sem tudja, hogy miért él-hal értük. Ez ilyen nyáj effektus, s a spanyol nyelvû többség megmutatkozása. Véleményem szerint nem tükrözi a valóságot. Remélem hátralevõ 50 évem alatt megérem azt, hogy BL-t nyerjünk és lehetõleg a Barca ellen. Az fantasztikus lenne. A kérdés csak azt, hogy mikor fordul vissza a csapat a 100%-os szintre és Messiék meddig képesek tartani ezt az diktatúrát a foci világában… Erre már a jövõ tartogatja a választ.