A mai meccs elõtt (2012.03.15) azt gondoltam, hogy igenis lehetséges az elõzõ heti szánalmas játék után megnyerni a mait és továbbjutni. De szerintem ez nem hiba bennem, mert sokan így gondolhatták közülünk ( véleményem szerint). De be kell látni túlságosan optimista voltam.
 

Elõzõ héten megláttam, hogy vezetünk és megnyugodtam a pályán lévõ játékosokkal együtt, de ez az amit nem tehetünk meg egy sportban, bármennyire vezetünk is és sajnos ez idén nem az elsõ volt (pl. Basel elleni hazai találkozó) és sokszor bûntettek is. De még mindig ott ragadtam le(saját hibámból), hogy a Bilbao egy gyenge csapat és a Manchester volt nagyon, nagyon rossz. Aztán jött a hétvége és az újabb PL forduló, ahol bizonyítottunk és átvettük a vezetést a tabellán. Innentõl kezdve, biztosra vettem, hogy ma még mindig mi vagyunk az esélyesbbek. De aztán kifutottak a gyepre és mintha nem is a Manchester Unitedet láttam volna a pályán. A Bilbao lefocizott minket, ezt érezhettük az elsõ helyzetnél.
 
A csapatunkon látszott, hogy próbálják uralni a játékot, de a Bilbao agresszív focija megállított minket, ez nem a mi stílusunk és erre az ellenfél nagyon ráérzett. Azonban voltak olyan hibánk is, ami nem írható be az agresszív focinak, hihetetlenül pontatlanul játszottak ma a fiúk és Rio Ferdinand hibája az elsõ gólnál szégyenteljes volt. De én még mindig hittem, hogy képesek leszünk 3 gólt rúgni, fõleg ha 1 legalább még sikerül a félidõben és látszott a játékosokon, õk is így látták, felpörögtek és folyamatosan támadtak, akkor sokkal jobbak voltunk, de a gólszerzés mégsem sikerült. Akkor kezdtem rájönni, hogy itt bajok lehetnek.
 
A 2. félidõben is nyugodtak próbáltunk maradni és támadni, de kapura lövései és gólja a Bilbaonak volt, ekkor éreztem, hogy ez a meccs el van döntve, hiába jött be Welbeck, nem tudott hozzátenni a meccshez. Aztán a 80. percben megcsillant egy reménysugár a mi Rooneynk iszonyatosan nagy gólt lõve adta vissza a reményt 5 percen keresztül, hogy hátha hosszabításra tudjuk küzdeni a meccset, de nem sikerült. A Bilbao nyugodt tudott maradni, amivel végleg kifacsartak bennünket. Azonban levonhatjuk a tanulságot a meccsbõl(egész idénybõl): nincs olyan ellenfél Európában aki ellen biztosra lehet menni. 
 
A mai meccset félretéve, meg szeretném ragadni az alkalmat, hogy elmondjam, mennyire örülök ennek az oldalnak és ennek a Manchesteres oldalnak, hiszen látom, hogy itt biztosra vehetem azt , hogy egy közös van itt mindenkiben, mindenkinek a szíve a MANCHESTER UNITEDÉRT dobog. Hajrá MU, hajrá Sir Alex Ferguson.
 
És végsõsoron ma az Athletic Bilbao a legnagyobb tiszteletemet nyerte el, úgy játszottak, mint az igazi bajnokok, úgyhogy sok sikert kívánok a Bilbaonak a folytatásban.