Nem régen írtam egy posztot,  melyben az olvasó közönséget megosztva taglaltam a számomra hiányzó kemény angol focit a csapatból. Most egy fiatalemberrõl szeretnék írni nektek, aki játékát elnézve azt képviseli, amire vágytam és ezt meccsrõl meccsre bizonyítja. Õ pedig Jonny Evans, az idei év meglepetés figurája.

Sokat gondolkodtam azon, milyen és mekkora mennyiségben gyûjtsek adatokat Jonny játékról és ezeket hogyan elemezzem, de rájöttem nem ennek szeretném szentelni ezt az irományt. Szeretném a saját érzéseimet bemutatni és a saját meglátásaimat vele kapcsolatban, hiszen minden meccsét követem a brigádnak és igencsak feltûnõen szemet szúrt nekem a srác kimagasló teljesítménye.
 
Szeretném kiemelni, annak idején, amikor feltûnt a csapatban és sikerült mocskosabbnál mocskosabb belépéseit és haszontalan szabálytalanságait bemutatni, irtózatosan utáltam a csókát. Utáltam, de sokkal inkább azért, mert értelmetlen, buta módon csinálta ezeket és nem tudtam mit szeretne vele bizonyítani.
Itt emelném ki a félreértéseket elkerülve: Igen, a régi kemény angol focit hiányoltam, de nem a mocskos piros lapos megmozdulásokat, mert azokat Keane-nél sem szerettem annak idején.
 
Visszatérve fiatal tehetségünkre, nem kedveltem és csak imádkoztam minden meccs elõtt, nehogy berakja a kezdõbe a srácot. Idén valami megváltozott, mivel olyan szinten fordult körülötte a világ, hogy az elmondhatatlan. Lehet sikerült kinõnie a gyerekes hevességét, vagy sikerült Ferdinand okításából valamit magára ragasztani, nem tudom.
Egy biztos: ez a fiú megérett arra, hogy igenis ott játsszon és olyan mennyiségben, ahogyan azt teszi jelenleg. Elmormolhat azért 2-3 imát , hogy szeretett szerb "hentesünk" kényszerpihenõre vonult, de ettõl függetlenül a teljesítménye csak saját magán múlott és megint megmutatta, miért is Ferguson a legjobb szemû edzõ.
 
Az egyre magabiztosabb védelmi teljesítménye vonta maga után az egyre bátrabb támadó játékot és meg kell mondjam, én imádom a Barcában Pique játékát és ha meglátom Jonny-t a középpályáról elindulva sprintelni gólt lõni és passzt adni, mindig õ jut az eszembe róla.
 
Mindig amikor a Manchesterrõl olvasok, valahol megemlítve látom, hogy Scholes visszatérése óta milyen mutatóink vannak és természetesen nem szeretném elvenni az érdemet az öregtõl, mert aktív részese a stabilabb teljesítménynek, de a kapott gólok csökkenését és a mutatott teljesítményhez magas szinten hozzátartozik a középsõ védõsorban Ferdinand-Evans páros olyan szintû meggyõzõ teljesítménye, amely magasan fölülszárnyalja a Vidic sérülése után várt szintet.
 
Összegezve, ha Jonny marad ezen a szinten és Ferdinand,Vidic páros öregedése miatt egyre kevesebb játéklehetõséget kapnak, akkor sem lehet okunk aggodalomra, mert Smalling és Jones szintén zseniálisak és megfelelõ társai lesznek az aranylábú fiúnak.
 
One Love! One United!