Ez a fogalom a Manchester Uniteddel teljesen átértékelõdött, de az elkövetkezendõ 3-5 évben érkezünk el a legsúlyosabb idõszakba. Abba az idõszakba, ahol már az MU is elveszti a legendákat és újakat kell kitermelni. Ez utóbbi egyre nehezebb lesz, kivéve, ha be nem hozzák a 6+5-ös szabályt, aminek nálam jobban kevesen örülnének. Elsõ írásomban öt nagy veterán utódját jelölöm ki (ami természetesen teljesen szubjektív), ebbõl az ötbõl már három a csapatunknál van, kettõ pedig állandó témát szolgáltat a sajtónak.

Edwin van der Sar rögtön az elsõ és egyben utolsó olyan játékos, akinek az utódját "kívülrõl" hozom (ezt a késõbbiekben megértitek). Az õ tökéletes utódja Igor Akinfejev. Az indok bõvebb kifejtést igényel. Jelenleg sok kapus tehetséget hordoz a hátán a világ, de az orosz kiemelkedik, hiszen az õ esetében már nem csak tehetségrõl beszélünk. Mindössze 24 éves és ennek ellenére rendkívül tapasztalt (182 meccs a CSZKA-ban és 41 a válogatottban). Ez a fiatalember már nyert orosz bajnokságot, orosz kupát, UEFA-kupát és nem mellesleg a válogatottal egy bronzérmet a legutóbbi EB alkalmával. Ez a tapasztalat már bõven a többi jelölt fölé emeli és még hozzáveszem, hogy rendkívül észrevétlenül teszi a dolgát. Ez kapusoknál nálam külön piros pont. Az a kapus, amelyik inkább hatékony, mint látványos, az azt a benyomást kelti, hogy nem fenyegeti veszély a kapunkat.
 
A következõ személy Ryan Giggs. Az õ utódja nálunk van, meccsrõl meccsre jobban játszik, csak kérdés, hogy mikor lesz a Real Madrid az álma. Már mindenki kitalálta, hogy Naniról van szó. Egyre magabiztosabb a luzitán, idén õ az egyik legnagyobb húzóemberünk és kizárt dolog, hogy itt meg is álljon a fejlõdésben. Az egyetlen kivetni való vele kapcsolatban tényleg csak az, hogy a latin játékosok elég ingatagok, ha klubhûségrõl van szó. Nem lepõdnék meg, ha di María nem válna be a Realnál, akkor bekopognának a mi Naninkért.
 
A szószerint vörös ördög Paul Scholes utódja miatt lehet vitatkozni. Az én véleményem szerint Darron Gibson méltó lesz az öreg által hagyott ûr betöltésére. Rengeteget fut az ír futballista, de emellet rendkívüli a rúgótechnikája. Utóbbiban egyértelmûen Scholesy nyomába eredt. Amit még nagyon sokat kell fejlesztenie, azok a közeli és távoli átadások, ezekben kell a legjobban felnõnie a legendához. Nem mellesleg õ az egyetlen az utódok közül, akit mi termelünk ki magunkból, ami nálam egy kicsit szörnyülködére ad okot, de ezt egy másik bejegyzés alkalmával kifejtem.
 
Az egyik legnagyobb szájú manchesteri, aki szívbõl utálja a Liverpoolt és a Man. Cityt, nem lehet más, mint Gary Neville. Az õ utódlása személyes véleményem szerint a legbiztosabb. Rafael da Silva egyre több játék lehetõseget kap, egyre fontosabb mérkõzéseken és bizton állítom, hogy egyszer a világ legjobb jobbhátvédje lesz. Ráadásul az õ vállát fogja a legkisebb nyomás terhelni a felsorolt utódok közül. Hiszen mellette vannak olyan játékosok akikre lehet számítani, ha a kis brazil kifog egy szerencsétlenebb szériát. Sokan felróják neki, hogy többet támad, mint védekezik, de nekem ettõl csak még szimpatikusabb, mert tudja mit jelent az a címer, ami minden meccsen égeti és ennek természetes velejárója a támadófutball.
 
Most következik a kakukktojás, akinek a pótlásán remélem még a jövõ évezredben sem kell elgondolkodnia senkinek. Sir Alex Ferguson nem csak egy legenda, egy félisten, egy pótolhatatlan menedzser. Az õ utódját megnevezni a legszubjektívebb dolog, ami jelenleg az Old Trafford környékén lehetséges. Én mégis megneveznék egy embert, aki megfelelhetne az elvárásoknak. David Moyes neve szoros vitákat indíthat el. Nem nyert még semmit az Evertonnal, de 9 éve ott ül a kék kispadon és nagyon masszív csapatot gyúrt össze kevés pénzbõl, sok tehetséggel. Vélek felfedezni hasonlóságot a két skót között, szeretik a fiatalokat beépíteni a csapatba, jó érzékkel tudnak cserélni és nem unják meg a csapatukat két szezon után (ezért ne Mourinho legyen az utód).