Véget ért a 2011/2012-es szezon, a Premier League egy ideig bezárja kapuit. Nézzük, mi az idei év tanulsága és mit várhatunk a jövõtõl.

A szezon: az idei szezon messze nem azt hozta, amire elõzetesen gondoltunk. Mindent elbuktunk, amit csak lehetett, pedig még több kupában is indultunk, mint általában. 
 
A BL csúfos véget ért, az EL-ben leiskoláztak, a hazai kupák elúsztak és a bajnokságot elbuktuk. Igen elbuktuk, mert nem a kékek nyerték meg, hanem mi buktuk el. Egy ilyen gárdával, ilyen stábbal ennek sima gyõzelemnek kellett volna lennie. De nem lett!
 
Nem lett, mert amellett, hogy idén sem játszottunk kiemelkedõ, látványos, élvezetes focit, most az eredmények se jöttek. De egye fene. El voltunk kényeztetve az elmúlt idõben, ami a bajnokságot illeti. A BL-ben is csak egy lépésre voltunk többször is, de ugye a majdnem gyõztes az nem gyõztes. Mindez megbocsátható. Semmi probléma.
Ami viszont ebben a szezonban a legsarkalatosabb és leginkább zavaró tényezõ, hogy gyakran annyira se méltatták a vörös mezt, hogy tisztességgel játszanak benne. Gyakran láttam olyan focit.....nem inkább úgy mondanám, hogy rengeteg alkalom volt, hogy már csak a csapatszeretet tartott a székben, de isten bizony fizikai fájdalmaim voltak attól a hulladéktól, amit focinak mernek nevezni. Döbbenet mennyire gyenge volt. 20. századi taktika, ötlettelen, száraz, agyontaktikázott egyveleg, ami inkább hasonlított egy gagyi DOS-os stratégiai játékra, mint a legszentebb csapatsportra. 
Ezt nem lehet magyarázni se sérültekkel, se rossz formával, se generációváltással. Ez több volt annál.
Persze voltak jó pillanatok is, de errõl a szezonról elmondható, hogy benne van ennek a századnak a top 2-es legrosszabb szezonjába.
 
A bukás: Elérkezett az utolsó forduló és bár a fent említett gyenge, ötlettelen játéknak meg is lett az eredménye, mégis ott voltunk a gyõzelem küszöbén. Végül drámaian elbuktuk, de azt kell mondjam, jó lecke lesz ez a srácoknak. Jó lecke lesz, mert meg kell tanulni, hogy egy szezon nem augusztustól-októberig és nem áprilistól-májusig tart, hanem augusztustól-májusig. Aki nem figyel és nem küzd egész szezonban, az nem érdemel gyõzelmet. Nem kell állat módjára minden meccsen 100%-ot nyújtani de, hogy egy ilyen kaliberû csapatnak a 60%-ot tartani kell az biztos. Vagy pörögjenek 20%-on, de ahhoz olyan focit kell produkálni, amit ezzel a játékrendszerrel és taktikával az életben nem fogunk.
 
Ma nem ez a helyzet. Ebbõl a játékból adódóan azonban az lett, hogy elbuktunk mindenhol, ahol indultunk. Ismétlem nem baj. De akkor úgy kell játszani és küzdeni végig a szezonban, hogy a végén felemelt fejjel távozhassunk. Gyászos szezon volt ez, nem lehetünk büszkék, de néha becsúszik az ilyen, csak arra kell figyelni, hogy ne legyen ez a tendencia, mert ezt se sérüléssel, se generációváltással nem lehet indokolni.
 
 
A jövõ:
 
Nos elindul hamarosan a nyári átigazolási idõszak, de megmondom õszintén ide új felfogás és taktika kell, nem új játékosok. A jelenlegi játékosok is képesek világszintû focira, de nem így. Leigazolhatjuk a világ legjobbjait, akkor se fog menni ilyen taktikával és felfogással. Ez a régi 50-es években virágzó oldalról beívelgetõs, valaki belefejel taktika nem jó. Fõleg mert talán a mi csatáraink a legalacsonyabbak a mezõnyben. Ötlet kell, finesz kell, valami íze, színe, szaga kell, hogy legyen a játéknak, mert különben csak egy rakás szerencsétlenség lesz. Ezt várom el a következõ szezontól. SAF van annyira intelligens, hogy ezt belássa. Ha a srácok élvezik a focit, akkor nyernek. Ha szép a játék, akkor több lesz a lehetõség. Ezt hívják sportszórakoztatásnak, ami a foci is. Nem sakk meg stratégia. Nem az a cél, hogy miként lehet a másikat megfolytani ilyen visszacsatolással, meg visszapasszal, meg leütközéssel hanem, hogy miként lehet a másikat odaszögezni a kapuhoz.
 
Ha már igazolás, akkor egy támadóbb felfogású belsõ kpt szeretnék. Az az egésznek a lelke. A Hernandez féle játékosok akkor futnak ennyiszer lesre, ha nem kapják idõben a labdát, márpedig egy belsõ kp-nk se adott sûrûn körömpasszokat idén. Milyen jó lenne, ha nem Rooney adná a zsugát, hanem õ kapná és õ meg azt tenné, amihez a legjobban ért, gólt lõne. Szeretnék végre szép focit látni és bárki aki ért a focihoz megmondhatja, hogy ez nem hülyeség. Meg lehet nézni, hogy világeseményen Anglia mit ért el a miénkhez hasonló focival története során. Ha megvan, akkor nézzük meg mit ért el mondjuk Brazília a saját játékukkal. Nyílván nem lehet egy az egyben átültetni, de hogy jó tanulságként szolgál az hétszentség.
 
 
Lezártuk ezt a szezont, megszenvedtünk de ahogy itt sokan puffogtatják most én is leírom teljes szívvel: BELIEVE!!!
 
Jöhet a következõ kihívás!