Ugyanaz a sport, ugyanaz a kontinens, mégis minden más.

A grafikon a legnagyobb bajnokságok TV szerzõdéseinek teljes (hazai és külföldi) értékét mutatja. A PL szerzõdés eredeti font összegei 1,24 eurós árfolyamon. A 2013-16 ciklusra szóló PL szerzõdés külföldi jogai 2,2 milliárd fontos becslés alapján, mivel a tárgyalás 2012 õszén zajlik, így nincs még hivatalos adat. Látható, a PL a jelenleg futó 2013-ban lejáró szerzõdésével is messze a többi liga új üzletei elõtt van.

* a külföldi jogok értéke becslés

La Liga

Névszponzor: BBVA
Legértékesebb mezszponzor: Barcelona - Qatar Foundation
Indulás, futamidõ, érték: 2011, 5 év, 150 millió euró
Éves összeg: 30 millió euró

A spanyol válogatott VB és EB sikerei, a Barcelona BL gyõzelmei, a világ legnagyobb meccsének beharangozott El Clásico, Ronaldo és Messi versenyfutása az Aranylabdáért, a Real Madrid és a Barcelona világrekord bevételei és a remek spanyol utánpótlás. A fényes felszínt mindenki ismeri, most a rozsdáról lesz szó. A legnyilvánvalóbb probléma a spanyol bajnokságban, hogy mindössze két csapat küzd a bajnoki címért, 18 másik klub szószerint csak statisztál. Nyolcadikosok az alsósok ellen. Lehet mondani, pl. Angliában is csak két ló futott tavasszal a célegyenesben, de az utolsó fordulóban a 94. percben dõlt el a bajnoki cím sorsa drámai körülmények között és akármelyik alsóházi klub is bármikor nagyon csúnyán beleköphet a nagyfiúk levesébe. A La Ligában általában legkésõbb januárra kialakul ki fog nyerni. Még beszédesebb adat, hogy a 11/12 szezonban 100 ponttal bajnok Real Madridhoz képest a 3. helyezett Valencia 39 (!) ponttal maradt el. “A spanyol bajnokság egy kupac szemét, a legnagyobb vicc Európában, de a világon is.” - és ezt nem egy Joey Barton mezes angol huligán mondja két sör között, hanem a Sevilla elnöke, Jose Maria del Nido. Az természetes, hogy a két legnagyobb, legnépszerûbb klub kihasználja elõnyét, a nagy szurkolói bázis és a globális népszerûség biztosítja a meccsnapi és kereskedelmi bevételeket. Az erõviszonyok a TV bevételek igazságtalan elosztása miatt torzulnak leginkább. A többi ligától eltérõen egyénileg szerzõdnek a klubok, természetesen a Real és a Barca miatt van ez így. Mert megtehetik. Ha a liga TV bevételeit egy tortához hasonlítjuk, eddig a királyi gárda és a katalánok majdnem a felét ették meg, a Valencia és az Atlético még tisztességes szeletet haraptak, a maradék 16 csapatnak csak morzsák jutottak. A 11/12 szezonban a Real és a Barca ketten 43%-ot vittek el, egyenként 140 milliót.

 
A grafikon önmagáért beszél, 18 csapatnak eléggé korlátozottak az anyagi lehetõségei, még az elmúlt években több sztárt kinevelõ Valenciának sincs esélye felvenni a versenyt a bajnoki címért. A két óriásklub a harmadiknál majdnem háromszor, az utolsónál 11x (!) több pénzt kap. Természetesen egy PL mintájú igazságos, kollektív TV szerzõdéssel is a Real/Barca lenne a toronymagas esélyes, viszont a többi klub legalább levegõhöz jutna és tudna fejlõdni. Mert most csak stagnálás tapasztalható, vagy még az sem, mert kénytelenek kiárusítani a legjobbjaikat. Képzeljük el a Valenciát, ha tudnának fokozatosan építkezni: Silva, Mata, Villa, Alba nem kerül eladásra, sõt tudnának erõsíteni is és képesek lennének a bajnoki címért harcolni.
 
2010-ben ugyan kötöttek egy megállapodást miszerint 2014-tõl a klubok közösen tárgyalnak a TV társaságokkal és a Real és a Barca a torta fele helyett csak 35%-ot visznek el. A Valencia és az Atlético része 13%-ról 11%-ra csökken, a kiesõk 9 milliós ejtõernyõs csomagot kapnak. Azonban ez a megállapodás sem nevezhetõ érdemi változásnak, csak nevében közös a TV szerzõdés. Sõt, közben a Real és a Barca azt mondták 40%-ot akarnak a Mediapro összegbõl. Több klub elnöke alá sem írta ezt a 2010-es egyezséget, Sevilla, Villarreal, Athletic Bilbao, Espanyol, Real Sociedad. A Sevilla elnöke valóban igazságos és közös TV szerzõdést akar: 40% egyenlõ arányban, 60% a tabellán elfoglalt helyezés és nézettség alapján kerülne szétosztásra. Hasonló módszer ez a PL felosztáshoz. 2012 nyarára legalább a Sevilla elnöke annyit elért, hogy a korábbi 5-6 klub helyett már 12-13 támogatja az igazságos elosztás tervét és reméli ez 15-16-ra fog emelkedni. 
 
Az aránytalan rendszer visszaüt a Real Madridra és a Barcelonára is, ez csak idõ kérdése. Az izgalmas, világszerte népszerû PL a közös, igazságos elosztással folyamatosan növelni tudja a közvetítési jogok értékét. Így TV bevételekben egyre kisebb lesz az angol topklubok hátránya. A spanyol szerzõdés értéke már nem tud növekedni, ezt Pérez és Rosell is elismerte, a Barcának hónapokba került mire a Mediaprotól bankgaranciát kapott. Más csatornák pedig bejelentették, hogy a magas árak és a gyenge reklámpiac miatt nem fognak pályázni a meccsekért. A hirdetõk pontosan tudják, ha a 20. percben már 4:0 az állás, sokan elkapcsolnak. Ami igaz a PL-re, érvényes a többi közös, igazságos alapon mûködõ ligára is. A Bundesliga is növelni tudta a TV szerzõdésének értékét, már a La Liga elõtt vannak. Olaszországban 1998-99-tõl a spanyolhoz hasonló egyéni szerzõdéses rendszer volt érvényben. A nagy klubok nagyot szakítottak, de rájöttek a liga egészének érdekében vissza kell térni a kollektív szerzõdéshez. 2010-11 szezontól ez már így van és bár a nagy klubok kevesebb pénzt kapnak, a jogok értéke növekedést mutat. Természetesen a Real és a Barca vezetõi is látják nagyobb versenyre lenne szükség a ligában. Csak éppen a Barcelona jelenlegi elnöke, Rosell ezt  úgy érné el, hogy 2015-tõl csökkentené a liga csapatainak számát 20-ról 16-ra. Így kollektív szerzõdés is lenne, és a két nagy hal sem veszít nagy összeget. Négy csapat pedig így járt. A felvetés persze több klubnál kivágta a biztosítékot. Ez az arrogancia a Real részérõl is tapasztalható. Megesett, hogy Pérez nem fogott kezet a lázadó Sevilla elnökével. Piotr Trochowski - aki a kiegyensúlyozott Bundesligából érkezett - szintén szóvá tette az igazságtalan viszonyokat és a német modellel példálózott. Sergio Ramos a sevillai panaszokra azt nyilatkozta, neki tetszik a bajnokság úgy ahogy van. Hát persze, a Real nyert.
 
Az El Clásicon kívül a spanyol bajnokság eléggé érdektelen a világban. De még Spanyolországon belül sem túl rózsás a helyzet. Addig rendben van, hogy a Real-Barca szuperkupa meccs nézettsége 62% volt, de ugyanazon a héten a Villarreal BL selejtezõje nem volt az aznapi 20 legnézettebb mûsor között. Ez kihat a kereskedelmi bevételekre is. A 11/12 szezont 8 klub mezszponzor nélkül kezdte meg, Amelyik idõközben talált is szponzort, nos eléggé szokatlan megoldások születtek. Mindössze 4-5 kiválasztott meccsre fizetett a cég vagy ha lett rendes éves szerzõdés, az sem vehetõ egy kalap alá az angol, német csapatok mezszponzorainak értékével. Pl. a Valencia is mezszponzor nélkül kezdte a bajnokságot, ezért a klub Twitter oldalát reklámozták a mezen. A szezon közepén megállapodtak egy céggel (Jinko Solar), õk fizettek másfél millió eurót. Nyáron 2 évre hosszabbítottak, évi 3,5 millió euróért. Viszonyításként a Fulham 3 éves FxPro szerzõdése kb. évi 5 millió eurót ér, pedig presztízsben nem egy kategória a két klub. Azt hihetnénk, a 18 klub összefog a változásért, de köztük is van érdekellentét, erre Madridban és Barcelonában koccintanak. Egészen abszurd események zajlanak. Több klub adminisztráció alá került, pereskedõ és sztrájkoló játékosok az elmaradt bérek miatt, bajnoki rajt halasztása a TV viták miatt. Volt csapat, amelyet az UEFA nem engedett indulni a Bajnokok Ligájában a pénzügyi gondok miatt. Egy spanyol kormányzati jelentés szerint a klubok összesen 490 millió euró adóval tartoznak az államnak. Atlético 155m, Barca 48m, Valencia 6m, Osasuna 28m. Betis, Zaragoza, Santander, Levante, Mallorca együtt 118m. Az élvonalban csak 6 klub van amelyik nem tartozik az adóhivatalnak, köztük pl. a Real Madrid, Athletic Bilbao. A másodosztály csapatai 184 millióval, az alsóbb osztályokból 78 millióval tartoznak. Az új kormány szigorított, pl. az Atléticonak minden szeptemberben 15 milliót kell fizetni, a klubokkal megállapodtak az ütemezésrõl, általánosan a 2014-tõl induló TV szerzõdés bevételébõl 35% egyenesen az adóhivatalnak megy a tervek szerint. Több kisebb klub adminisztrációba került az elmúlt években, de nincs következménye, nincs bírság, pontlevonás, kizárás. (Angliában a Pompey-t szinte beszántotta az adóhivatal, és a HMRC a Rangers-nek sem kegyelmezett Skóciában) A spanyol ligában nagyon durva látni a 20-25 millió bevételû klubokat 70-80-90 milliós adóssággal. Jó kilátások nélkül a közös TV szerzõdés hiánya miatt. A Málaga ugyan megnyerte a lottót, amikor a katari Abdullah Al Thani sejk megvette a nehéz helyzetben lévõ klubot. Komoly erõsítések után a BL indulást is kiharcolták, azonban 2012 nyarán egy vita miatt ideiglenesen vagy véglegesen a sejk elzárta a pénzcsapokat. A klub kénytelen volt több játékosát eladni, pl. az egy évvel korábban igazolt Cazorlát, ráadásul áron alul.
 
A kormány szintén megváltoztatta a Beckham-törvényként híressé vált adózási szabályozást. A 2005-ben bevezetett törvény alapján az országba érkezõ évi 600 ezer eurónál magasabb jövedelmû külföldiek csak 24%-kal adóztak. A cél a magas szaktudású külföldi szakemberek Spanyolországba való vonzása volt. Mivel a focisták milliókat keresnek, õk is beleestek a kedvezményezett körbe. Az angol és olasz klubok 50%-kal adóztak a játékosok után, a spanyolok 24%-kal. 2010 január óta a kormány megváltoztatta a játékszabályokat, 43%-ra emelték az adót.
 
Több stadion modernizálásra szorulna, néhány klub új stadion építésébe is belevágott, de a gazdasági válság a legrosszabbkor jött, erre legjobb példa a Valencia építkezésének problémái. Ráadásul a nagyobb meccseket leszámítva nincs folyamatos teltház és a kiemelt meccsekre pl. Osasuna-Barcelona, a hazaiak nem szégyellnek 80-90 eurós jegyárakat kiszabni. Ezt a módszert alkalmazta az Athletic Bilbao a Manchester United elleni EL mérkõzésen is. A United kapcsolatba is lépett az UEFA-val az árszabás miatt. Az Old Traffordon a United 36 fontot kért a vendégdrukkerektõl, míg a Bilbao a saját stadionjukban 77,50 fontnak megfelelõ euróért kínálta a jegyeket. Amikor a United számon kérte ezt a magas árat, a baszkok azt mondták a saját drukkereik is ennyit fizetnek. Szóval megszokott a kiemelt meccseken dupla, akár tripla áron megfejni a szurkolókat. Átlagos jegyárak a nagyobb ligákban: La Liga 53 euró, Serie A 48 euró, Premier League 44 euró, Bundesliga 30 euró. Egy Real Madrid mez 20 euróval drágább egy United meznél. (Spanyolországban 25% a munkanélküliségi ráta, a huszonéves korosztályban 50%)
 
Mint ismert a Real és a Barca teljes mértékben szurkolói tulajdonban állnak, a tagok választják az elnököt, aki a közgyûlésnek felel. Az elnök a saját pénzét nem teheti a klubba, abból gazdálkodhat amit megtermel a csapat. Az elnöki rendszer miatt 4 évente választási cirkusz alakul ki. (ki ígér többet címû játék) Hogy a választások között se unatkozzon a nép, a hatalmas elvárások miatt gyakoriak az edzõváltások, és a játékosok irányába sincs sok türelem. Szintén a tagsági-elnöki rendszer okozza, hogy bár a világ legnagyobb bevételû klubjai, gyakran elszáll a költségvetés. A hiány legyen a következõ elnök gondja. Ha már korábban lett volna Financial Fair Play, a Barca Laporta utolsó veszteséges mérlegeivel nem felelt volna meg. Rosell két év alatt FFP kompatibilissá tette a klubot és az adósságot is csökkentette. Igaz, ehhez meg kellett szabadulni 1-2 drágán igazolt és/vagy magas fizetésû focistától. (pl. Ibrahimovic) Fel kellett adni a hagyományt, hogy nincs mezszponzor. Egy-két szakosztály költségvetését is lefaragta, de a 2012 üzleti év vége már 49 millió eurós profitot mutatott, ami klubrekord.
 
Myth Busters: A világsztárok vételára és fizetése a közhiedelemmel ellentétben nem térül meg egy év alatt csak a mezeladásokból, mivel átlagosan 1,5 millió darab mez fogy szezononként. (és a mezeladásnak is megvan a maga költsége) Az igaz, hogy a sztárok növelik a népszerûséget és javítják a szponzorokkal a tárgyalási pozicíót. Ha a mezeladás elmélet mûködne, nem lenne adóssága a kluboknak. Ami persze annyira nem probléma, mert kedvezõ hiteleket kapnak a bankoktól. A Real Madrid és a Barcelona egyszerûen túl nagyok a bukáshoz. Amikor nagy a baj, akkor is megoldják. Az ezredfordulóra eladósodott Realnál a 2000-es elnökválasztást az ingatlanüzletbõl meggazdagodott Florentino Pérez nyerte meg két ígérettel. Megszerzi Figot az õsi riválistól és megoldja az adósság problémáját. 2001-ben eladta a klub régi edzõközpontját 4 magáncégnek 480 millió euróért. Santiago Bernabéu annak idején még a város szélére építette, idõközben a város növekedésével kiváló fekvésû, értékes területté vált. Igaz, ezt a földhivatal még nem követte le. Pérez a helyi parlamentnél elérte az ingatlan kereskedelmi területté való átsorolását, a város cserébe kapott a klubtól egy kisebb földet. Eladták a magánszektorba hasznosításra, a helyen most felhõkarcolók állnak. A klub pedig rendezte az adósságot, Zidane leigazolására is maradt bõven pénz és Madrid mostani külvárosában 2005-re elkészült az új edzõközpont.
 
Premier League
 
Névszponzor: Barclays
Legértékesebb mezszponzor: Manchester United - Aon
Indulás, futamidõ, érték: 2010, 4 év, 80 millió font
Éves összeg: 20 millió font (25 millió euró)
Edzõmez: DHL 2011-13 közt két szezonra, évi 10 millió font 
 
A liga fõszponzora, a Barclays bank 2013-2016 között 40 millió fontot fizet szezononként. Az egyéb partnerekkel együtt (pl. a hivatalos Nike labdák évi 6 milliót jelentenek) a liga éves szponzori bevétele kb. 60 millió font, ezen egyenlõen osztozkodik a 20 csapat. A bajnokság média bevételeinek elosztása:
 
 

 
 
Összegek fontban, az oszlopok: egyenlõ rész a hazai közvetítési jogokból, nézettség alapján, helyezés alapján járó összeg, a külföldi jogok bevételét teljes egészében egyenlõen osztják szét és az utolsó oszlop a teljes kifizetés. Alul a kiesõknek járó szolidaritási ejtõernyõs összegeket lehet látni. Már ez sokat elmond, hogy a tavaly kiesett Blackpool csupán ejtõernyõs pénzben ugyanannyit kap mint a spanyol 8. helyezett. A PL utolsó Wolves 39 millió fontot kapott, ez 48 millió euró, mint a spanyol 3. helyezett Valencia összege. A PL elsõ két helyezettje mindössze 1,5x kap több pénzt a két utolsónál. Ez a rendszer biztosítja, hogy pl. a Sunderland is tud 10-15 millió eurós játékosokat igazolni, miközben pl. a Sevilla évek óta nem tudott egy játékosra 5-6 millió eurónál többet költeni. Mivel a helyezés is számít, az utolsó fordulókban is érdemes küzdeni, eggyel jobb helyezés akár plusz egy milliót is hozhat a konyhára. A BL csapatok számára külön elõnyös, hogy a PL a legértékesebb bajnokság. Mert az UEFA a BL pénzek kifizetésénél az adott csapat bajnokságának piaci értéke alapján is számol, így az angol klubok kapják a legtöbbet az UEFA market poolból.
 
Még elképesztõbb az összehasonlítás a PL új TV szerzõdésével, amely alapján az elsõ kettõ 90-100 millió font körüli összegre számíthat, az utolsó pedig kb. 60-65 millióra. Pontosan megmondani egyelõre lehet még, mert a külföldi közvetítési jogok aukciója õsszel zajlik, így még nincs hivatalos adat. A hazai UK aukció lezajlott tavasszal, a monopol ellenes szabályok miatt a Sky max. évi 116 meccsre licitálhatott, ezeket meg is szerezte a Murdoch birodalom. A kisebbik csomagért a Disney által birtokolt ESPN viszont vesztett a versenyben a BT nevû brit céggel szemben. A BBC csak az összefoglalók jogát vette meg. A Sky/BT/BBC szerzõdések együttesen a liga számára 3,2 milliárd font bevételt jelentenek a 2013-16 ciklusban. Ez 70%-os növekedés a jelenleg futó 2010-13 Sky/ESPN/BBC szerzõdéshez képest. Bõvebben itt.
 
A PL vezérigazgatója, Richard Scudamore hasonló növekedést vár a külföldi jogok értékében. Ez a 3 éves ciklusra 2,4 milliárd fontot jelentene. Ha csak 40%-os emelkedés lesz, az is 2 milliárdot ér. Majd kiderül. A példa kedvéért 2,25 milliárd font szezononkénti értéke 750 millió font, ez euróban 1,24-es árfolyamon 930 millió, ami gyakorlatilag megegyezik a Serie A jogok teljes értékével. Az USA szerzõdésrõl már van hivatalos bejelentés, az NBC legyõzte a licitben a Fox Sports - ESPN duót. 3 szezon közvetítési jogaiért 250 millió dollárt (155 millió font) fizetnek, ez háromszoros növekedés.
 
A spanyol viszonyokhoz képest Angliában létezik szolidaritás a klubok közt. Erre a legjobb példa a következõ: a Liverpool látva a külföldi jogok értékének gyors emelkedését, felvetette hogy az egyenlõ részesedés helyett népszerûségi alapon történjen az elosztás. Logikusan azzal érvelt a Liverpool, hogy Ázsiában nem a Blackburn miatt kelnek hajnalban az emberek bekapcsolni a tévét, hanem a nagy klubokra és a sztárokra kíváncsiak. A Premier League a Manchester United, Arsenal, Liverpool, Beckham, Henry, Gerrard félék miatt lett népszerû Ázsiában. Ezért több pénzt kellene kapniuk. Azonban az ötletet szinte azonnal kritizálták a klubok, de nem csak a Blackburn félék. Hanem a United részérõl David Gill is. Továbbra is a külföldi jogokból származó bevétel teljesen egyenlõ elosztását támogatja. Pedig pont a United járna a legjobban a Liverpool ötletével, viszont Gill a nagyobb képet nézi rövid távú elõnyök helyett. Az Arsenal szintén a bajnokság egészének érdekét tartja fontosabbnak. Így a Liverpool képtelen volt elegendõ támogatást szerezni. (14 szavazat szükséges) A kisebb klubok vezetõi közül páran még oda is szúrtak a Liverpoolnak: ne az õ pénzüket akarják elvenni, ha több pénzt akarnak, jussanak be a Bajnokok Ligájába. 
 
A Championship klubok számára a feljutás a mennyországot jelenti. A futballszezon legértékesebb meccse nem a BL döntõ, hanem a PL-be való feljutásról döntõ play-off meccs a Wembley-ben. A Blackpool-West Ham mérkõzésen min. 90 millió font volt a tét. Ennyit még akkor is kap a feljutó klub, ha rögtön ki is esik és négy évig vissza se jut. Egy szezon PL összeg kb. 40 millió font értékben, plusz még a négy évig járó ejtõernyõs csomag közel 50 millió font értékben. Az új TV szerzõdéssel még több pénzre számíthatnak a kiesõk, szóval nem csoda, hogy milyen öldöklõ küzdelem van az angol másodosztályban. A Premier League és a Football League közötti szolidaritási egyezmény alapján további tízmilliós összegek hullanak lefele az angol futballpiramison a milliárdos PL-tõl.
 
A PL TV bevétel elosztási rendszere a kereskedelmi lehetõségekre is hatással van. A verseny izgalmas szezonokat produkál, ami növeli a nézettséget világszerte. Ez ideális a szponzoroknak, hiszen globálisan tudnak reklámozni a csapatokon keresztül. Ez pedig növeli a liga és a csapatok értékét, nem véletlenül szinte az összes klub már külföldi befektetõk kezében van. Nem csak a nagyágyúk, de még egy középcsapat is kifoghat egy jó szerzõdést. Friss példa a Sunderland. Az Invest in Africa csoport - amely mögött egy olajtársaság áll - 2012 nyarán két éves mezszponzori megállapodást kötött a Fekete Macskákkal. A szerzõdés értéke bizonyos feltételek teljesülése esetén, bónuszokkal, tehát a legjobb esetben elérheti az évi 20 millió fontot. Ez egyenlõ a Manchester United (Aon) és a Liverpool (Standard Chartered) évi összegével, igaz utóbbiak garantált bevételek, nem feltételekhez kötött. Valamint az Aon az évi 20 millió fonton felül évi 3,2 milliót fizet mint pénzügyi partner. A United 2011-tõl a világon egyedülálló módon edzõmez szponzorral is rendelkezik, a DHL évi 10 millió fontot fizet, az eredetileg 4 éves szerzõdést a klub 2013 nyarán felmondja a DHL-lel, mert még többet fizetõ partnert szerzett. (mint logisztikai partner azért marad a DHL) A United Aon utáni világrekord, évi 80 millió dolláros Chevrolet szerzõdésérõl itt lehet részletesen olvasni.
 
A stadionhelyzet felemás Angliában, egyrészt modernek és biztonságosak. Másfelõl több klub stadionja egyszerûen túl kicsi. Az Arsenal ugyan épített a Highbury-nél kétszer nagyobbat, de a Liverpool, Chelsea, Tottenham egyelõre csak tervrajzokig jutottak. Legalább nem anyagi problémák miatt, hanem nehéz a megfelelõ helyszínt megtalálni. A szurkolók az olcsóbb jegyek mellett Bundesliga mintájú teraszos állószektorokat szeretnének. A régi tragédiák miatt évek óta tart a vita, ugyanakkor a Safe Standing kezdeményezés alakul: A Villa Parkban 2012-tõl már vannak állóhelyes szektorok.
 
A Premier League a legnézettebb bajnokság világszerte. A globális népszerûséget jól jellemzi, hogy a 2012-es nyári felkészülést mind a 20 klub külföldön végezte. Fõleg Ázsiában és Amerikában. Az angol liga egyben a legnemzetközibb bajnokság is:

 
 
Emiatt sok kritika éri a ligát, de illik megjegyezni, azért pl. a United sajátnevelései mint pl. a walesi Giggs, az észak-ír Evans és a skót Fletcher elég nehezen tekinthetõk idegenlégiósnak. 
 
Serie A
 
Névszponzor: TIM
Legértékesebb mezszponzor: AC Milan - Emirates
Indulás, futamidõ, érték: 2010, 5 év, 60 millió euró
Éves összeg: 12 millió euró
 
Olaszországban az 1998/99 szezontól a spanyol rendszerhez hasonló egyéni elosztás volt érvényben gyakorlatilag végig a 2000-es években. Az olyan klubok mint az AC Milan, Internazionale, Juventus kimagaslóan sok pénzt szereztek, 100 millió körül, míg a Lazio, Fiorentina félék csak 40 milliót. Az UEFA koefficiens listán a Bundesligával szemben elvesztett 4. BL hely volt az utolsó figyelmeztetõ jel, a 2010/11 szezont már újra közös TV szerzõdés alapján kezdték a klubok.
 
Az elosztás jelentõsen eltér az angolok vagy németek módszerétõl. 40% egyenlõen, 30% múltbeli eredmények alapján (5% utolsó szezon, 15% utolsó öt szezon, 10% pedig 1946-tól hat szezonnal ezelõttig), 25% a szurkolók száma alapján, 5% pedig a csapat városának lélekszáma alapján. Ezzel a rendszerrel ugyan a nagy klubok tízmilliókat veszítenek a korábbi egyéni szerzõdésükhez képest, de a legnagyobb, legsikeresebb és legnépszerûbb klubok az új rendszerben is azért kiváltságosak. Konkrét példák az átállásra: Az AC Milan hazai TV bevétele 09/10 szezonban 117 millió euró, a 10/11 szezonban már a kollektív egyezség alapján ugyanez csak 82 millió euró volt. Juventus 110 millió helyett 87 millió. Viszont ellentétben a spanyolokkal, az olasz élcsapatok nem akadályozták az egyéni-közös váltást, sõt pl. Galliani és Agnelli kifejezetten szorgalmazták. A közös olasz TV szerzõdés a PL mögött a második legértékesebb, évi 1 milliárd eurót jelent. Az igazságos elosztás jót tesz a bajnokságnak, látták a spanyolok példáján, hova vezet az aránytalan rendszer. A nagy klubok sem akarták, hogy hasonlóan érdektelenné váljon a Calcio. Az Udinese és a Napoli gyakran bizonyítják, képesek keresztbe tenni a hagyományos nagy kluboknak. 
 
Ezzel a lépéssel legalább az olasz futball egyik problémáját megoldották. Egy másik probléma a stadionhelyzet. Az 1990-es Világbajnokságra épített/felújított stadionok mára nagyon elavultak. Önkormányzati tulajdonban állnak, a klubok csak bérlõk. Ez a gyakorlatban azt jelenti nincs valódi gazdájuk, így jelentõs fejlesztés, felújítás sem. Manapság egy modern stadionnal rendelkezõ klub (pl. United, Arsenal, Bayern) a jegybevételeinek 25-35%-át a prémium boxokból éri el. Ráadásul a 2012-es olasz EB rendezési pályázat sem nyert, így oda lett a lehetõség a modernizációra. Tervek több klubnál is vannak, de saját stadiont csak a Juventus épített. Kb. 150 millió euró összköltségû, 41 ezres fedett stadion. 3600 prémium szék, 64 VIP box, 8 étterem, múzeum. Igaz, a költségek visszafogása miatt a tetõszerkezetnél kompromisszumra kényszerültek, a pálya négy sarkánál merevítõ elemek lógnak be. A névjogot 75 millióért eladták a Sportfive cégnek, de õk nem tudták továbbadni, így Juventus Stadium a neve továbbra is. A klub a stadion melletti földet is eladta 20 millióért, itt egy bevásárlóközpont épült. Tehát a költségek nagy részét megoldották, a maradékra 60 milliós hitelszerzõdést kötöttek, míg a részvényesek - élen az Agnelli családdal - 2011 õszén 120 millió eurós tõkeemeléssel pótolták az elõzõ gyenge szezon 95 milliós veszteségét és a 70 milliós tartalék felhasználásáról is döntöttek. Az Agnelli család 2012 nyarán ismét kisegítette a klubot a FIAT-on keresztül. 3 évre 35 millió eurót fizet az autógyár mezszponzorként és gépjármû partnerként.
 
Visszatérve a stadionokra, egy fecske nem csinál nyarat, mivel Franciaország az 1998-as VB után a 2016-os EB-t is megrendezi, tényleg az olasz stadionok lesznek a legjobban elmaradva minõségben. Remélhetõleg addig más klubok is követik a Juventus példáját, a legnagyobb esély talán az AS Roma új stadionjára van. A liga nézettsége is csökkenõ tendenciát mutat. Az AC Milan a 12/13 szezont mindössze 20 ezer eladott bérlettel kezdte. 2004 környékén még 50 ezer bérletes volt. Thiago Silva és Zlatan Ibrahimovic eladása miatt Galliani a dühös szurkolóknak felajánlotta visszaválthatják a bérleteket. Korábban is tapasztalható volt ez a jelenség, Shevchenko és Kaká eladása után is jelentõsen visszaesett a bérletesek száma. Hab volt a tortán, hogy a sztárok eladásából befolyt bevételt nem nagyon forgatták vissza a csapatba, hanem a klub mérlegében található lyukakat foltozták be. A Financial Fair Play miatt azok az idõk elmúltak, hogy a mecénások mint Berlusconi és Moratti folyamatosan állják zsebbõl a veszteségeket és még új kedvenceket is igazolnak a szurkolók örömére. A meccsnapi bevételek eddig is jelentõsen elmaradtak az angol, spanyol topklubokhoz képest. Erõsen ellenféltõl függ a nézõszám, a szezononkénti átlagnézõszám 50 ezer alatt van a San Siroban. Külön probléma a drukkerek tiltakozása az olasz szövetség (FIGC) szigorításai ellen. (szurkolói kártya, pirotechnikai eszközök és zászlórudak kitiltása) Szóval a sztárok szivárognak el Olaszországból és mindent elmond, hogy a BL-be visszatérõ bajnok Juventus a nyári mercato elején még Van Persie kaliberben és árkategóriában gondolkozott, végül csak egy kölcsönkért Bendtnerre futotta. Az olasz utánpótlás gondjai is ismertek, egyszerûen kevés fiatal kap igazi lehetõséget. A strukturális problémák miatt nem az a kérdés, hogy vajon az olasz liga visszaszerzi az elvesztett BL helyet a németektõl. Valószínûbb, hogy még hátrébb csúszik a Calcio a koefficiens listán, vagy a franciák elõznek vagy az EL-t nagyon komolyan vevõ portugálok. (BL és EL közt nincs különbség a koefficiens számításnál)
 
Bundesliga
 
Legértékesebb mezszponzor: Bayern München - Deutsche Telekom
Indulás, futamidõ, érték: 2013, 4 év, 120 millió euró
Éves összeg: 30 millió euró
 
A német bajnokság az egyedüli a top ligák közül, amelyik csak 18 csapatos. A szövetség (DFB) és a liga vezetõi a névjoggal nem üzletelnek. A Bundesliga 45 ezres átlagnézõszámmal a legnézettebb bajnokság és az egyik legizgalmasabb is.

 
 
Anyagi szempontból pedig a legegészségesebb, a klubok felelõsen gazdálkodnak. A TV bevételek klubok közti elosztása döntõ többségében az elmúlt 4 szezon tabellái alapján történik, a másik tényezõ a közvetített meccsek száma. A német bajnok kétszer több pénzt kap az utolsónál, így a Premier League után a Bundesliga második legigazságosabb. A 2013-17 szerzõdés alapján a bajnok kb. évi 36 millió euróra számíthat, az utolsó 18 millióra. (jelenleg futó alapján évi 25 <-> 12,5 millió) Az új szerzõdés évi 700 milliója jelentõs növekedés a korábbi 400 millióhoz képest. Óriási sikernek tartják a liga és a klubok vezetõi.
Bár a Bayern München a klub mérete miatt anyagilag messze kimagaslik a mezõnybõl, csak õk képesek 40 milliót kiadni egyetlen játékosra (Javi Martínez), egyáltalán nem lehet azt mondani a pénzügyi fölényük a tabellán is megmutatkozik. Az elmúlt években a Dortmund, a Stuttgart és a Wolfsburg is bajnok tudott lenni. Fõleg a Borussia Dortmund csapatépítése kiváló: jó igazolások, sajátnevelések, okos játékoskereskedelem és nagyon jó foci. A német klubok költik a legkevesebbet bérekre a top ligák közül. A klubok 51%-a kötelezõen szurkolói tulajdonban van, kivéve néhány történelmileg gyári alapítású csapatot pl. Bayer gyógyszergyár - Bayer Leverkusen, Volkswagen - Wolfsburg. Ellentétben az angolokkal, óriási a drukkerek érdekérvényesítõ ereje. Ez a gyakorlatban azt jelenti külföldiek képtelenek betenni a lábukat. Minden csapat hazai tulajdonban van. De az 50+1% szabály miatt egy német milliárdos sem vásárolhat fel egy csapatot, nem tudja lemásolni a Chelsea-Abramovich üzletet. A jegyárak alacsonyak, a belépõ érvényes metróra, villamosra is, a stadionokban állóhelyes teraszok (pl. a 25 ezer fõs Südtribüne Dortmundban) vannak az ultráknak, akik óriási hangulatot teremtenek. A bérletek száma limitált, így nem ugyanazok az emberek vannak a meccseken. A 2006-os VB óta minden csapat modern, fedett stadionnal rendelkezik és a legtöbb klubnál a menedzsment értékesítette a névjogot, a német vásárlóerõ miatt pedig nagyon jól megy a merchandising üzlet. Ezáltal a kereskedelmi tevékenység virágzik a ligában, a klubok nem szorulnak jegyáremelésre. A bevétel nagy része a TV és szponzori bevételekbõl ered.
 
Ligue 1
 
Legértékesebb mezszponzor: Olympique de Marseille - Intersport
Indulás, futamidõ, érték: 2011, 2 év, 11,2 millió euró
Éves összeg: 5,6 millió euró
 
A liga és a szövetség (FFF) döntése miatt a bajnokságnak nincs névszponzora. A 2012-16 közti 4 szezonra szóló TV szerzõdés 40 millió euróval kevesebb az elõzõ 4 év bevételénél. A pénz elosztása: 50% egyenlõen a “Liberté, égalité, fraternité” jegyében, a maradék pedig teljesítmény alapján és a közvetített meccsek száma szerint.

 
 
A liga elõzetesen azt várta, az éves összeg elérheti a 700 milliót is. Növekedés helyett csökkenés lett. Az ok: a Canal+ mellett a másik eddig közvetítõ szolgáltató, az Orange a válság miatt visszalépett a licittõl. A liga vezetõi kezdtek aggódni, aztán az Al Jazeera Sports felvásárolta a maradék közvetítési csomagokat. Így a bajnokság mûködése biztosítva lett, a vezetõk örültek az évi 638 milliós üzletnek. Más kérdés, hogy az Al Jazeera Sports igazgatója és a Paris Saint-Germaint 100 millióért felvásárló Qatar Sports Investments holdingjának a Qatar Investment Authority elnöke egy és ugyanaz, Nasser Al-Khelaifi. A franciák attól tartanak az eddig nagyon kiegyensúlyozott bajnokságban a katariak pénze miatt a PSG megöli a versenyt. Az elmúlt négy szezonban négy különbözõ csapat lett bajnok. (Montpellier, Lille, Marseille, Bordeaux) Igaz, elõtte hét szezonon át a Lyon uralta a ligát. Viszont õk fair küzdelemben bizonyultak a legerõsebbnek, okos játékoskereskedelemmel és sajátnevelésekkel. A Marseille pedig az ország legnépszerûbb klubja, becslések szerint 14 millió szurkolóval. A PSG esetében a katari tulajdonosok pénztárcájával Carlo Ancelotti és Leonardo olaszországi bevásárló körútra kelt. Pastore, Lavezzi, Silva, Ibrahimovic transzferösszegei és fizetései kapcsán felmerül a kérdés, hogyan fog a klub megfelelni a Financial Fair Play-nek? Egyelõre meg nem erõsített hírek szerint a klub és a Qatar National Bank tárgyalásokat folytat egy 4 éves, 400 millió euró értékû mezszponzori és a stadion névjogára vonatkozó szerzõdésrõl. Viszonyításként az érvényben lévõ 2006-2014 közti 8 éves Emirates szerzõdés évi 3,5 millió eurót ér. A hasonló Man City - Etihad szerzõdést ugyan elmarasztalta az Európai Bizottság egy jelentésben, de ennek nincs kötelezõ érvénye az UEFA számára. Valószínûleg a PSG is megússza. Egy ilyen tulajdonos érdekkörébõl érkezõ elképesztõ szponzori szerzõdés még sok vitát fog gerjeszteni a Financial Fair Play kapcsán. Nyilvánvalóan nem piaci alapon kötött üzletek ezek, vajon az Etihad vagy a katari bank a City és a PSG helyett más klubnak is ugyanilyen összegeket ajánlott volna? Költõi kérdés. A katariak egészpályás letámadása nem csak az anyagiakban látszik. A Qatar Sports Investments tanácsadónak nevezte ki az UEFA elnökének fiát, Laurent Platinit. Az sem titok, hogy Michel Platini támogatta a sokat vitatott katari VB rendezést. 
 
A francia klubok költik bérekre a legtöbbet a bevételeik arányában, és további komoly fejfájást okoz az új elnök, Francois Hollande által benyújtott törvény: Az évi 1 millió euró feletti jövedelmeûeknél az 1 milliós határ feletti rész 75%-kal fog adózni. Elég komoly ugrás az eddigi 41% után. Ibrahimovic 3 éves szerzõdése bónuszokkal évi nettó 14 milliót jelent a csatár számára. A PSG-nek ez a 3 év kb. 70 millióba fog kerülni.
 
A jó hír: a következõ EB megrendezése miatt az egyébként is színvonalas stadionok még modernebbek lesznek a felújítások, építkezések nyomán.
 
(forrás: Sporting Intelligence, Deloitte Football Money League, ESPN és Transfermarkt statisztikák, ligák beszámolói, adott országok mértékadó lapjai pl. L’Équipe, Guardian)