A Manchester United számára mindig is az bajnokság megnyerése volt a legfontosabb cél. Mivel a tavalyi szezonban a City elhappolta a címet, most talán még fokozottabban kiélezõdik a versenyfutás a Premier League trónjáért. Lement 9 forduló. Ez hozzávetõleg a bajnokság negyede. A tabella második helyén tartózkodik a csapat. A két fõ rivális a Chelsea és a Manchester City képében realizálódik. Ugyan még messze a befutó, de érezhetõ, hogy - mint szinte minden évben - most is nehezebb és könyörtelenebb lett a versengés. Szóval itt az ideje a számvetésnek, a negatívumok és pozitívumok értékelésének, és a további lépések tervezésének.

A keret teljesítményét ugyebár a játékosok eredményessége és mutatóik adják ki. Ugyan fordított esetben is van összefüggés, most mégis elsõsorban a csapat tagjainak értékelésérõl olvashattok. Itt a Fanatcs-on rengeteg hasonló írás szokott lenni, ezért én egy kicsit másképp közelítettem meg a témát. Mivel a bajnoki cím sorsával kezdtem mondandómat, most szögezném le, hogy kizárólag a  PL-ben pályára lépõ játékosok lesznek elõtérben. A kupasorozatok mindig is egy külön kasztot képviseltek a sportág berkeiben. Más szabályok, más ritmus és taktika. Szóval az angol élvonal versengésének, a United által képviselt játékosállománya került górcsõ alá. Játékos értékelést én eleve nem tudok 1-10 skálán pontozni. Hitelesebb adatok születnek, ha szûkítjük a értékeket. Szóval az én minõsítésemben csupán 1-4-ig van pontozva minden tényezõ. Az alábbi képen is látható, hogy az alábbi paraméterek lettek osztályozva:
 
·         passzolás - összjáték
·         univerzalitás - több poszton való helytállás
·         teljesítmény - saját poszton mutatott játék
·         mentalitás - pszichés lélekjelenlét és erõsség, valamint a hozzáállás
·         kreativitás - ötletesség a pályán
·         minden gól-gólpassz 0.01-et ér, és a pályán töltött idõvel fordítottan arányos szorzót kap
 
Az összesített pontszám alapján látható majd a végsõ teljesítmény. 
 

 
 
A kapusokat szándékosan nem számosítottam, mert õk ketten – Lindegaard és de Gea – egy más megközelítést érdemelnek. Mindkét kapusunk jó, ugyanakkor mindkettõ hajlamos eget verõ bakikra. Nekem ugyan Lindegaard a szimpatikusabb, ha választanom kellene, mégis inkább de Gea-ra voksolnék. Benne egy hajszálnyival többet látok. Ugyan a kijövetelei hátborzongatóak, mégis magabiztosabbnak tûnik, és a nehezebb helyzeteket jobban oldja meg. Mivel kettõjük munkáját nagyban befolyásolja az elõttük húzódó védelem játéka, számokba nem mentem most bele. Teljesen más képet kapnánk egy erõsebb magabiztosabb hátvédsorral, mert sajnos be kell látnunk, ez jelenleg a csapat gyengéje.
 
Kezdjük is mindjárt a csapatkapitányunkkal.
 
Nemanja Vidic:
 
Sajnos õt igen alul kellett értékelnem, de abszolút nem az õ hibája. Nagyon rosszul és gyengén tért vissza a csapatba. A több hónapos kiesése bizony padlóra küldte a „szerb vadállatot”. Mikor megláttam a pályán nem hittem a szememnek. A tavaly még erõtõl duzzadó középhátvéd lefogyva, bizonytalanul és gyengén teljesített. Védelmében annyit hozzátennék, hogy ekkora kihagyás azért nyomot hagy az emberen. Azóta újra sérült. Reméljük, sokkal jobb állapotban térhet vissza, mert az õ magabiztossága nagyon hiányzik a hátsó alakzatból.
 

 
 
 
Rio Ferdinand:
 
Védelmünk másik oszlopos tagja sem teljesít túlzottan jól. Kora miatt sebességbeli hátrányát félelmetes rutinjával pótolja, de ez sokszor nem elég. Magabiztossága is kopóban van, és Evans-el mintha nem igazán értenék meg egymást. 
 

 
 
 
Jonny Evans:
 
A tavalyi remek teljesítményt még nem sikerült hoznia. Hiányzik mellõle Smalling. A kettõjük párosában mintha egyértelmûbb lett volna a hierarchia. Ferdinand-al valahogy nem érzik egymást, és ez komoly probléma.  Javára írandó, hogy a pontrúgásoknál, szögleteknél egyre veszélyesebb.
 

 
 
 
Rafael da Silva:
 
A „kíméletlen kis törpe”. Félelmet nem ismerõen lép oda nála 20 kilóval nehezebb támadóknak. Hihetetlen, hogy még nem tört csontja. A pályán mutatott hozzáállása követendõ példa. Vannak ugyan eltévelyedései, posztján „szinte” egyedüliként hozza a kötelezõt. A támadásokban jól veszi ki a részét, bár szembetûnõ, hogy míg Valenvciával remekül megértik egymást, a másik latint szélsõvel Nanival szinte képtelenek az összjátékra.
 

 
 
 
Patrice Evra:
 
Baloldali védõnkön is kezdenek megjelenni a kor hátulütõi. Bizonytalanságai már hozták kellemetlen helyzetbe a csapatot. A támadásokat egyre kevésbé segíti, és az lábak közt cikázó Evrából mára szinte semmi nem maradt. Védelmünk egyik gyenge pontja. Büttner leigazolása ugyan serkentheti teljesítményét, félõ már nem kapjuk vissza a francia régi fényét.
 

 
 
 
Alexander Büttner:
 
Ugyan voltak bizonytalanságai, mégis lenyûgözõ teljesítmény nyújtott azon az egy bajnokin, amin pályára léphetett. Mintha nem is az lett volna a bemutatkozó meccse. Robbanékony, dinamikus, ami ugye azon a szélen hiány mostanság. A támadásokban is aktívan kivette a részét. 1 gólt és 1 gólpasszt jegyez, ami nem kis szó egy bal back-tõl. Viszont ne felejtsük, hogy ezt egyetlen meccsen produkálta. A bajnokság pedig 38 forduló…
 

 
 
 
Paul Scholes:
 
Az évszázad  come back-je. Visszatérése óta csúcsformában teljesít. Mérnöki passzait tanítani kellene. Noha védekezésben hagy kivetnivalót maga után, az sohasem volt az õ mûfaja. Hihetetlen érzékkel mozgatja a csapatot. Szinte érezni, ahogy a pálya két széle közt hullámzik a játék. Tartást és magabiztosságot ad a csapatnak és a középpályának egyaránt.
 

 
 
 
Ryan Giggs:
 
Az elnyûhetetlen veterán. Ferguson taktikai átalakításának egyik áldozata. Az új játékrendbe valahogy nem igazán sikerült elhelyezkednie. Játéka sajnos pontatlan, lassú és körülményes. Ugyan még mindig van benne potenciál, az eddigi mérkõzéseken nem tudta ezt bizonyítani. Sokkal kevesebb játéklehetõséget kap, és azt is többnyire csereként. Õ az, akit még most, ez után a teljesítmény után sem szabad leírni. 
 

 
 
 
Tom Cleverley:
 
A nagy kedvenc. Játéka egyre kifinomultabb. Passzai és indításai néha picit pontatlanok. Szeme van a játékhoz. Jól lát a pályán, és életkorát meghazudtolva tudja irányítani a csapatot. Kagawa elõretolt posztján is simán megállná a helyét. Sokszor érzem rajta azt, hogy egy picit elõretoltabb poszt lenne neki a legmegfelelõbb. Akadémiánk gyöngyszeme, és a jövõ nagy reménysége.
 

 
 
 
Michael Carrick:
 
Védelmi vonalunk elsõ bástyája. Nem az a kifejezetten ütközõ középpályás, mégis rengeteg támadás hal el az õ remek védekezõ képessége miatt. Elõre játékban ugyan pontatlan és néha kicsit félénk, a fõ feladatát profi szinten végzi. Szinte észre sem vesszük, hogy pályán van. Játéka nem látványos, és jelenléte sem olyan szembetûnõ, mint amilyen a hiánya lenne. Védelemben kényszermegoldás ugyan, de azt a feladatot is szó nélkül elvégzi tudásához mérten.
 

 
 
 
Anderson:
 
Mentális gyengeségeit a posztja körüli huzavonával magyaráznám. Támadó középpályásból védekezõvé kellett vedlenie. Latin vére és temperamentuma ezt elég nehezen engedi. Az eddigi szezonok harmatgyenge teljesítményét azonban kezdi maga mögött hagyni. Passzai feljavultak. Indításai és brazilos megoldásai egy kecsegtetõbb jövõt mutatnak. Véleményem szerint kaphatna több lehetõséget is.
 

 
 
 
Shinji Kagawa:
 
Elképesztõ mutatóit egyelõre Dortmundban hagyta. Persze nehéz átállni egy teljesen más bajnokságra. Mentalitását, teljesítményét és kreativitását is csupán ez miatt értékeltem gyengébbre. Keresi még saját magát. Széleken sem az igazi, de ugyebár nem is az a fõ posztja. Tisztán látszik az akarás, a tudás, de még nem az igazi. Összességében nem rossz. Kell neki még idõ.
 

 
 
 
Luís Nani:
 
Az õ mentalitása a csapat legrosszabbja. Nem az akarással van a gond. Néha úgy érzem, hogy nagyon be akarja bizonyítani mekkora tudás lakozik benne. Szinte görcsösen kapar ezért, beáldozva a csapatjátékot és az eredményességet is. Technikai tudása kiváló, mégis hajmeresztõ dolgokat képes csinálni a pályán. Eligazolása körüli hírek sem tesznek jót pszichés állapotának. Szerintem a tél vízválasztó lesz neki. Sajnálatos, mert hatalmas karriert csinálhatott volna nálunk.
 

 
 
 
Ashley Yong:
 
Játéka sokkal szürkébb lett a tavalyihoz képest, ugyan õt is hátráltatták sérülések. Védekezésben sokkal többet segít, de abban azért akadnak hibák. Remélhetõen hamar visszatér az elõzõ évi teljesítménye, mert 4-4-2-es hadrendben nagy szükség lesz egy jó balszélsõre. Nála picit ugyanazt érzem, mint Vidic-nél. Rosszul, rossz idõben tért vissza a csapatba a gyógyulása után.
 

 
 
 
Antonio Valencia:
 
Õt egyelõre nyomja a 7-es mez súlya. Remek elfutásaiból és kiváló beadásaiból kevesebbet láthatunk. Kevésbé kreatív a játéka, noha már így is 4 gólpassz fûzõdik a nevéhez. Mint már fentebb említettem, Rafael-el viszont remekül megértik egymást. Ebben lehet potenciál. A két latin játékos sok zûrzavart okozhat az ellenfelek jobb oldalán. Hátvédi szerepkörben is szépen állja a sarat. 
 

 
 
 
 
Chicharito:
 
Az õ értékelése elég nehéz. Egész teljesítményét tekintve közepesre értékeltem, viszont kezd magára találni. Egyre jobb az összjátékban és a leshelyzetekben. A két „gyermekbetegségét” kezdi kinõni és a kupákban már a góllövõ cipõje is elõkerült. A féléves értékelésben bizonyos, hogy sokkal jobb mutatókkal örvendeztet meg. A szezon elejei passzjátéka elég gyalázatos volt, még akkor is, ha õ legtöbbször a daráló kellõs közepén helyezkedik. Akarása példaértékû. Csak így tovább a fejlõdéssel Borsócska.
 

 
 
 
Danny Welbeck:
 
A gólgyártás nem megy neki. A befejezésnél mindig hiányzik egy kicsi. Az összpontosítással vagy döntéshozatallal van a gond, nem tudom, de mindig hibádzik egy pici. Szélen való játszatása nem túl kifizetõdõ, de alázattal teszi ott is a dolgát. Labdaszerzésben viszont nagyon sokat javult a fiatal csatártehetségünk. 
 

 
 
 
Robin van Persie:
 
A nagy business! Zseniális vétel volt. A fanyalgóknak azt hiszem, már egy szavuk sem lehet. 7 góljával és 4 gólpasszával a legveszélyesebb támadónk. Rooney-val egyre jobban megértik egymást. Az õ személyében egy igazi profival bõvült az amúgy sem lebecsülendõ keretünk. Elmozgásaival és az egyre többszöri középpályára való visszalépéseivel sokat segít a támadó játékon. 
 

 
 
 
Wayne Rooney:
 
Betört a musztáng! Az egykori bajkeverõ mára érett vezérévé vált a csapatnak. Noha góljai még nem mutatják az igazi potenciálját, az irányító játékával sokkal többet tesz a United céljaiért. Alázatosságát egyedül az árnyékolja be, hogy még mindig hajlamos a semmittevésre, ha nem megy neki a játék. Olyankor szinte észre se lehet venni a pályán. Összességében azonban a csapat húzóereje lehet az egész szezonban. A lehetséges rivalizálás is jót tesz teljesítményének. Eddig kihagyhatatlan volt, mostanra viszont már kihagyhatatlan lett. Tett érte. Megérdemli.
 

 
 
 
Összesítve az adatokat, és a játékoskeretet ezek alapján sorba rakva ezt a képet kapjuk:
 

 
 
Az összesítésbõl kiderül, hogy a védelmünknek bizony fel kell javulnia. Vidic, Ferdinand, Evans és Evra is csak közepes értékelést kapott. A 13 bekapott gól 9 forduló alatt nem kizárólag a kapusainkat minõsíti. Smalling és Jones visszatérése nagy lökést hozhat ebbe a szekcióba. A legtöbb mérkõzésünkön hátrányba kerültünk, és a csak a feljavult támadójátékunknak köszönhetõ, hogy jelenleg is az élmezõnyben vagyunk. A középpálya már sokkal üdítõbb képet mutat. Kreatívabb és támadóbb a tavalyinál. Ráadásul szép lassan a gárda beletanul a gyémánt alakzatba is. Akkor aztán a keret bõségével akár pillanatok alatt tudnánk váltogatni a szélsõjátékra épülõ hagyományos angol stílussal. Azt meg csapat legyen, amelyik kivédekezi. A foci alapszabálya, hogy mindig legalább eggyel több gólt kell rúgni, mint az ellenfél. A van Persie-vel felturbózott támadósor ezt meg is teszi. Ráadásul már 13 játékos szerzett gólt eddig (ugyan Powell nincs benne az értékelésben, mert az õ 20 percét azért nem lett volna ildomos beleraknom). Összesen 24 találatával a legjobb a United, tehát Fergie nem mellébeszélt, mikor a gólarány ellen emelt szót. Ami tavaly a „vesztünket” okozta tehát megoldódni látszik. Ugyan még nyikorog a gépezet, de elõbb utóbb összekopik, és akkor lesz, ne mulass.
 
Mivel sem szakértõ, sem szakíró nem vagyok, az adatok mellett a személyes benyomásaim is szerepet kaptak. Megpróbáltam teljesen elfogulatlan maradni. Biztos, hogy sokan másképp fogják látni a dolgokat.
Egy dolgot azonban ne felejtsetek: A teljesítmények mindig az adott játékos tudásához mérten – tehát magukhoz képest - lettek minõsítve.
 
Továbbiakban remélhetõleg mindenki megkapja a magához mért lehetõséget és bizonyítja, hogy a Manchester United-et milyen fából faragták. Akiben Ferguson lát fantáziát, azért a végsõkig kitart. Ez a mi feladatunk is. Kitartani a játékosok mellett, mert a legnagyobb ösztönzõ erõ, ami egy játékosnak adható, az a bizalom.