Úgy mint tavaly, most is csinálnék egy összegzést. Tudom, még 2 meccs hátra van, de a lényegi kérdések eldõltek, a utolsó 2 meccsünk után meg nem számítok nagy durranásra már.
Elérkezett a 2012/13 szezon vége. Most jöjjön egy visszatekintés, szezonértékelés, ahogy én láttam. Bárkinek bármilyen más véleménye van írja meg, érdekelne ti mit gondoltok. :)

Kezdjük azzal, milyen fontosabb meccseink voltak:

Legnagyobb hazai gyõzelem: MU-Norwich 4-0, MU-Wigan 4-0 MU-Aston Villa 3-0
Legnagyobb idegenbeli gyõzelm: Wigan-MU 0-4

Én a Norwich elleni meccset emelném ki. Az egy trükkös eremény. Az elsõ félidõben a lefújás elõtt lett 1-0. 2-0-ig nem is volt semmi szinte, majd a semmibõl rákapcsolt a csapat, Kagawa élete meccsét játszotta, de Rooney bombája is szép volt, most is. Az Aston Villa elleni meccsnél komoly volt a tét: a bajnoki cím. És bajnokhoz méltóan nyertünk! Micsoda mesterhármast szerzett RvP! Az elsõ félidõben a szezon egyik legjobb félidejét láthatták a nézõk. A Wigan meg még mindig a kedvenc ellenfelünk, többet nem is írnék róluk :D

Legnagyobb hazai vereség: igazából nem volt nagy, többgólos vereség, de én a City elleni 1-2-öt írnám, mert gyászos volt az a produkció.

Legnagyobb idegenbeli vereség: itt sem volt nagy vereség, talán a nyitófordulóban az Everton elleni 1-0 volt a fájdalmas.
Nem volt tehát nagy vereségünk. Amikor kapituláltunk, 1 góllal volt jobb az ellenfél. Ez alól csak a Norwich elleni meccs volt a kivétel, mert ott mindent kihagytunk, amit meg nem, azt Ruddy kifogta.

Legmeglepõbb gyõzelem: Chelsea-MU 2-3
Legmeglepõbb vereség: MU-Chelsea 0-1

Arról a meccsrõl (vagyis mindkettõrõl) órákat lehetne mesélni. A Chelsea ellen volt 0-2, majd lett 2-2, utánna jött az elsõ kiállitás, amit nem lehet vitatni, majd jött a második. Na ez nagy port kavart.
És ezután Chicha gólt lõtt. Lesrõl. De megadták. Hiába küzdött tehát 9 emberrel a Chelsea, mégis kikaptak.
Viszont ez a vereség a visszavágón, hát... amilyen jó volt az elsõ félidõ, annyira rossz lett a 2. A pirosunk jogos volt, Rafael elvesztette a fejét. De annyira nem volt gyõzelemre jó a Chelsea. Inkább döntetlennek kellett volna lennie.

Legkínosabb meccs: MU-Reading 1-0
Legizgalmasabb meccs: Reading-MU 3-4 és City-MU 2-3

A kiesõ ellen "csak" 1-0 kicsit kínos szerintem. De nem az eredmény, hanem a játék miatt. Lélektelen, 0 játék, 1 gól, és ennyi. Errõl késõbb.
Aki semleges szurkoló, az biztos szórakozott a Reading-MU-n. 35 perc alatt 7 gól (!) tehát 5 perc/gól. Legalább a támadósor jó volt, a védelemmel ellentétben. És igazából lett volna egy 5. gól is, de nem adták meg. A City ellen idegenben nehezen kezdtünk az elsõ 15 percben igazából nem voltunk játékban, majd a semmibõl jött egy Rooney gól. Majd jött a 2. egy szép akcióból. Lett volna egy 3. gól is, de azt nem adták meg les címét (pedig nem volt az!) ehelyebb jött a City feltámadása. De szerencsére van egy van Persie, aki akkor döntött, egy remek szabadrúgás után. 

Nemzetközi és kupameccsek:

A tavalyi siralmas szereplés után ismét jó csoportba kerültünk. Tanulva a hibákból gyorsan letudtuk a továbbjutásos kérdést. Ezután jött az a meccs, amit inkább az elõdöntõbe vagy döntõbe kellett volna látni: a Real-MU! Idegenben masszívan védekeztünk és jól, Jones óriásit játszott, és tömérdek helyzet maradt ki, igaz, ez mindkét oldalon volt. CR-t nem hibáztattam, szép volt a fejese, esélye nem volt az alacsony Evrának vele szembe. De az 1-1 jó volt, idegenben. De otthon... Remek játékot mutatott az MU, nem sok esélye volt a Realnak, el voltak veszve az Old Traffordon, majd jött a Ramos-öngól és Cakir... 1-2 lett a vége, nehéz szavakat találni erre... Méltósággal estünk ki.
Az FA kiesés viszont nem volt az. A Real meccs után a Chelsea-t fogadtuk, Jöhet a talpraállás, gondolták sokan, az elsõ félidõ jó is volt, de 2-0 helyett 2-2 lett, és csak kis szerencse kellett volna a Chelsea-nek, hogy Mata lövése a végén beakadjon. A visszavágót nem is ecsetelném, borzalmas játékot láthattunk.
A Ligakupában szintén a Chelsea ellen estünk ki (milyen érdekes a sors). A 2-3 után jött tehát a Stamfordon a Ligakupa. Minden szép és jó volt, 2-3, tuti továbbjutás, aztán Wootton tapasztalatlansága egy 94. perci büntetõhöz vezetett. Szintén adok-kapok meccs lett, ahol a legerõsebb Chelsea csak nehezen gyûrte le a ifikkel felálló MU-t.

Most nézzünk a játékosokat:

Örömteli, hogy tavalyhoz képest sokkal kevesebb sérülttel kellett számolni. A szezon elején volt egy kisebb védõ-válság, de ezt leszámítva viszonylag stabil volt a keret.

A szezon csalódásai:

A 3 szélsõnk (Nani, Valencia és Young) de róluk már korábban írtam, és nem változott a véleményem. Nani jó lenne, de kiszámíthatatlan, Valencia szezonja kukába való, minõsíthetetlen, Young meg olyan mint a mese: hol van, hol nincs (de inkább az utóbbi)
Nani (10/4) Valencia (10/3) Young (10/4)

Kagawa: Hogy miért? Mert többet vártam tõle, habár sokan lehetnek így. Nagy reményekkel, mint a hiányzó láncszemként tekintettek rá, de lesérült és még nem tudta igazán felvenni a PL ritmusát fizikálisságát. Voltak nagy meccsei, de ez kevés. Jövõre remélem megmutatja, hogy miért is lett ennyiért idehozva. (10/5)

A szezon kulcsemberei:

De Gea: Hogy ki volt a legjobb a szezonban. Nehéz kérdés, de egy hajszállal szerintem õ nyert. Már nincs kétség, miért õ a No1, és hogy õ tényleg Van der Sar utódja. Roppant fiatal, de egyre csak jobb lesz.
És szerintem mindenki emlékszik, miket védett a Madrid ellen. :D (10/10)

Carrick: Avagy õ a középpálya. A láthatatlan fogaskerék. Eszméletlen munkát végzett, nem lehet vitatni, és végre el is ismerték. Lassan teljesen beérett, kár hogy már 31 éves (ha jól tudom). A szezon másik legkiemelkedõbb alakja volt (10/10)

Robin van Persie: Elõször nagyon értetlen volt nekem, miért is került ide. Majd közönségkedvenc lett. Sokak szerint õ lett egyenlõ a bajnoki címünkkel. Rengeteg gólt lõtt, és nem volt nehéz a beilleszkedése. Bár volt egy kisebb "kihagyása" góllövésileg, de amit tett a bajnoki címért,  az felbecsülhetetlen. És nem kellett attól mindig félni, hogy mikor sérül le. Minden egyes kifizetett millió megtérült érte. (10/9)

Rafael: Nagyon megváltozott a világ vele! Már nem az a sérülékeny, lobbalékony srác (igaz most volt 1 ilyen esete, de csak 1) rengeteget tesz a csapatért, fel-alá megy, sokkal jobbak a beadásai mint Valenciának idén. Remélem hogy legalább ilyen jó, ha nem jobb lesz jövõre.
(10/9)

Phil Jones: Az ezerarcú srác :D De nem emiatt lett sztár. Remek védõ, hihetelen a sokoldalúsága és lelkesedése. Kicsit kevesebbet lenne sérült, és nem lenne annyira vakmerõ, õ lehetne Vidic után az MU következõ CSK-ja. (10/8)

És akik méltánytalanul kevés idõt kaptak:
-Cleverley
-Chicharito
-Büttner

A szezon legszebb góljai szerintem:

7. Robin van Persie gólja az Aston Villa ellen: 
 
 

 
6. Büttner debütáló gólja a Wigan ellen: 
 


5. Cleverley gólja a Newcastle ellen: 
 


4. Robin van Persie gólja a City ellen: 
 


3. Rafael gólja a QPR ellen: 
 


2. Rooney gólja a Norwich ellen: 
 


1. Robin van Persie debütáló gólja a Fulham ellen: 
 



A szezon legszebb pillanatai:
Robin van Persie a Stoke elleni büntetõje után: 
 


Az Aston Villa elleni 3-0 lefújása: 
 



Lehetséges távozók:
-Anderson
-Nani
-Bébé
-Macheda
-Chicharito

Lehetséges érkezõk:
-Zaha (biztos)
-Strooman
-CR vagy Bale

A szezonról:
Visszaszereztük a bajnoki címet, ez remek. Jóval nagyobb pontelõnnyel, korán bajnokok lettünk. Maga a játék képe viszont nem az igazi. Sokszor volt, hogy csak annyit adunk ki, amennyi kell a gyõzelemhez, azaz 1-0 után sokszor leálltunk, ezt sajnáltam. A Bayern példa ebbe. Nem szabadna leállni, hiába a vezetés. Szerintem sokkal több gólt lõhettünk volna, ha hajtunk. Szerintem a szezon meccseinek csak a fele volt olyan, amit lehetne értékelni, a többin nagyon alaplángon voltunk, úgy hoztuk le. Pedig ha nem állnánk le, nem lennénk semmivel se rosszabbak teljesítményileg, mint a Bayern vagy a Real-Barca kettõs.... mi is fiesztázhatnánk (ha nem is minden meccsen) is akár, ha nem lenne ez a felfogás.
A szezon elsõ felében a "fordítsunk hátrányból" játékot ûzte a csapat, kevés volt a clean sheet, és 1-0 meg 2-0 után kellett felkapaszkodni, az Aston Villa, Soton, Readig és Newcastle elleni meccsek voltak talán egy MU szurkolók legizzasztóbb, legidegtépõbb meccsei, amit láthatott a szezonban.
 
A szezont én 4 szakaszra osztanám: augusztustól - december 26-ig, december 31. - február közepéig, bebruártól március végéig és április elejétõl mostanáig...  A 1. szakasz az volt, mikor már legyintettünk arra hogy hátrányba kerülünk, mert tudtuk van fordítás, ez ment a Newcastle elleni 4-3-ig. A 2. szakasz onnantól egészen a Real elleni visszavágóig tartott. Ez volt a csapat legjobb idõszaka. Rengeteg clean sheet, sok gól. A 3. szakasz a Real elleni meccstõl én kb. a WHU elleni meccsig mondanám. Ez volt az, amikor kiestünk, majd ez a teher nyomasztósága meglátszott... Ott eltört valami... Keserves 1-0 meg vereségek, öngólokkal nyerni, ez volt az az idõ. Majd jött a WHU elleni meccs, ahonnan tudtuk, itt már mienk a bajnokság, ez a 4. szakasz.

Jövõre ha Mourinho visszatér, sokkal keményebb lesz a harc a PL-ért, nehéz lesz a címvédés. Én jövõre legalább 1 kupát is szeretnék látni, FA-t leginkább, meg egy kisebb menetelést a BL-ben (annyira nem érdekel a serleg, de legalább egy elõdöntõ igen)

Remélem jövõre megõrizzük a bajnoki címet. GGMU továbbra is!!! :)))