Mi történik a klubbal? Mi a rossz forma oka? Moyes? A játékosok? Hová tart a klub és mi lesz a csapattal, ha tovább folytatódik ez az ámokfutás?
 

 
Immáron több mint 16 éve vagyok Manchester United szurkoló de olyan még sose fordult elõ velem ami mostanában. Sose ültem le úgy meccset nézni, hogy azt éreztem, mi vagyunk az esélytelenek.
Voltak erõsebb, szebben játszó csapatok de mindíg tudtam, bármilyen legyen a helyzet sosem leszünk tehetetlenek, sosem adjuk fel és ha ki is kapunk felemelt fejjel mehetünk le a pályáról.
Ennek a korszaknak a Moyes-érával vége. Úgy ülök le minden meccsünk elé, legyen az rangadó vagy egy kisebb csapat, hogy az esélytelenek nyugalmával várom a meccset.  Láttam már hullámvölgyet, de ilyet még sose. Olyat, ami egy fél szezon alatt tart, olyat nem.
 
Tehetetlen a csapat mind taktikailag, mind a játék képe alapján, a játék minden területén alul maradunk és ez "csak" a PL. Mi lesz velünk, ha európai szintû csapat ellen kell kiállni?
 
Ez az állapot tarthatatlan és a mindenkori Unitedhez képest szégyen. Félreértés ne essék, semmi probléma nem lenne a vereségek sorozatával, a mutatott játékkal vagy a kísérletezéssel. Új edzõ új szokások. Beleférne. Beleférne, ha haladnánk valamerre. Ha elõre lépkednénk és valami fejlõdést mutatnánk a tegnaphoz képest. De nem. Napról napra rosszabbak, napról napra esélytelenebbek vagyunk és ha egy olyan klubnál, mint a mienk féltávnál felvetõdik a kérdés , hogy vajon odaérünk-e a BL helyre, akkor el kell gondolkodni a dolgok állásán. Meg kell találni a megoldásokat és a hibák okát.
 
David Moyes
 
Alex jó barátja, honfitársa és utóda. Nem értettem vele egyet és tudtam, hogy alkalmatlan. Sokan tudtuk. Nem tudok mellette kiállni, csak a csapat szeretete az, ami miatt minden héten a poklot járom meg. Mi, akik igazán szeretjük a klubot, akár egyet értünk a kinevezésével akár nem, kiállunk a csapatért. A Manchester United a fanatikusnak mindig United marad.
 
Mindennek a fényében azonban nem mehetünk el szó nélkül a tények mellett. Sokan kardoskodtak Moyes mellett, mondván jól bánik a fiatalokkal, a játékosokkal, hagyománytisztelõ, jó képességû edzõ, tehetséges edzõ és az Evertonnal is csodát tett..
 
Nos nézzük. A fiatalok esetében felvetõdik a kérdés, hogy mirõl is beszélünk, hiszen a klub egyik legnagyobb ígéretének tartott Zaha nem játszik, a tehetséges Büttner helyett folyton Evra lép pályára, friss kpk helyett a régiek szerepelnek. A klub hagyományaival már egybeforrt a fel nem adás és a motiváltság. Itt ilyet keresve se találunk. Képességei? A folyamatos rossz taktika, a rossz cserék, rossz rotáció nem a zsenialitás bizonyitéka. Az Everton meg röhög a markában, hogy megkötötték fennállásuk legnagyobb üzletét. Jobban állnak mint mi, jobb játékot produkálva és 10 éve reális esélyük van a jó eredményre. Érdekes módon Moyes nélkül jobban megy nekik. Nekünk meg rosszabul.
 
Nem érdemes a múlton rágódni. Nem érdemes emlegetni más edzõket, más kalibereket. Nem érdemes Mourinhot felhozni, hisz kategóriákkal elõrébb van Moyesnál mindenben. Hiába volt Moyes eddigi pályafutása eredménytelen és parttalan, rá esett a választás. Ezen már nem változtathatunk. Csupán reménykedhetünk, hogy ennek a rémálomnak hamarosan vége. Vagy így vagy úgy. Sose reménykedtem benne, hogy tévedek, de most azt kívánom, bár ne lett volna igazam a sok bírálóval együtt. Bár Moyes cáfolt volna.
 
Sokan mondják, hogy idõ kell neki. SAF is megkapta. Ez a dolog több sebbõl vérzik. Mikor SAF megkapta az idõt, nem volt ekkora üzlet a foci. Akkor lehetett ezen gondolkodni. Nem forogtak ekkora pénzek kockán. Ilyen eredmények kockán. Nem volt világmárka a csapat. Most igen. Most az. Arról nem beszélve, hogy SAFnak a nulláról kellett kezdeni, míg Moyes egy bajnokot vett át. Ha semmi mást nem csinál csak annyit, hogy másolja SAFot, akkor is jobb eredményeket érünk el. De Moyes nem. Õ letette a névjegyét. Le bizony.
 
A saját képére formálja a csapatot. A jelenlegi játékosok nem tisztelik, akiket kinézett, nem jönnek ide. Olyan még nem volt, hogy valaki kategórikusan elutasította a Manchester United érdeklõdését. Mindig volt egy "talán". Most ez sincs így. Kölcsönbe nem tudunk játékosokat venni.
Moyes abszolút tehetetlen ebben is. Nyáron kijelenti, hogy nem tudja, hogy állnak a dolgok az igazolásokkal. Pedig illene tudni. Illene képben lenni, ahogy másban is. Most próbálkozik, de abszolút esélytelen és súlytalan. Hiába. A játékosokat, akiket kinézett olyan edzõk hívják, mint Guardiola, Mourinho, Ancelotti és még sorolhatnám. Olyanok, akik letettek valamit az asztalra.
 
Nem állítom, hogy Moyes az egyedüli felelõs. De hogy a dolog javarésze rajta megy el az biztos. Adunk neki idõt ez természetes.
 
Dicsérni fogjuk, ha jól teljesít. De az holtbiztos, hogy bírálni is fogjuk ha nem. Mert ez a dolgunk. Az igazi United drukker nem csak tapsol ha nyer a csapat, hanem bírál ha nem. Könnyû a jót elmondani, elismerni. Verni a mellünket, igen ez az én csapatom. Közben meg elsiklani alapvetõ hibák mellett. Ha valami megy, azt el kell ismerni, de bírálni is kell. Ebbõl áll a szurkolás. A legtöbben nem passzióból bírálják a csapatot vagy az edzõt, hanem mert szeretik a csapatot és elvárják legalább a tisztes helytállást. Ha valaki bekerül ebbe a közösségbe, családba az tartsa magát ahhoz, hogy itt vörös ördögök vannak és ez nem csak kiváltságokkal, de kötelezettségekkel is jár. Ha egy játékos magára húzza a vörös mezt, a csapatot, a családot képviseli. Ha egy edzõ leül a padra a csapatot, a családot képviseli.
 
Õk a mi nagyköveteink.
 
Ha nem úgy viselkednek, ahogy elvárható, akkor bírálni, hosszabb problémák után pedig elküldeni kell õket. Nem kellenek olyanok, akik nem értik a szellemiséget. Nem kellenek olyanok, akik az egójuk miatt nem mernek változtatni, beismerni, hogy tévedtek. Ha valami nem megy, javítani kell rajta. Ha az sem megy, akkor pedig meg kell találni a hibákat. Ha pedig az sem megy, akkor búcsút kell inteni. Legyen az bárki a Manchester United családjából. Senki sem nagyobb szurkoló a másiknál. Nem ér többet a családban egyik játékos sem egy fanatikus szurkolónál. És legfõképpen senki sem ér többet, mint a klub. Se edzõ, se játékos, se szurkoló. Aki ezt nem érti, annak nincs itt helye.
 
Nem csak kiváltság, kötelezettség is.
 
Szóval amikor azt mondjuk, elvárásaink vannak, az azt jelenti, hogy Moyesnak és fiainak kötelezettsége van. Ahogy mi jóban-rosszban odatesszük magunkat a klubért, úgy nekik is meg kell tenni ugyanezt. Sosem az eredmény vagy a játék a lényeg. A légyeg, hogy valaki érti ezt, vagy nem. A lényeg a fejlõdés. Ez a fejlõdés pedig itt és most megrekedt. A lényeg, hogy a hibások változtatnak és képesek-e fejlõdni.
 
Tehát javítani kell és ha nem megy levonni a konzekvenciákat és továbblépni...