Kiestünk a BL-bõl, az FA kupából, a ligakupából a bajnokságban elúszni látszik a 4. hely, az idény pedig a végéhez közeledik. A szezon során, leginkább az eredménytõl függõen, a szurkolók támadták vagy éppen védték Moyest. Egy-egy kudarc után megszaporodtak a „MoyesOut” kiírások, a magabiztos gyõzelmek után pedig a „Believe” felszólalások kerekedtek felül. Jelen írásomban szeretnék összegezni, mit köszönhetünk, és miért okolhatjuk a David Moyest.

Hol hibázott, és hol cselekedett helyesen. Ebbõl természetesen kirajzolódhat egy kép milyen, munkát végzett a Manchester United élén elsõ évében. Végül körvonalazódhat, mi legyen az õ, és stábjának sorsa a szezon végeztével. Természetesen ez egy szubjektív írás. Minden kedves olvasó véleményét, meglátását szívesen várom, ezzel gazdagítva a perspektívák és szempontok sokaságát.
 
 
Amiket neki „köszönhetünk”, avagy DM hibái, tévedései:
 
Határozatlan belépése Carringtonba: Lassú változásokat ígért, nem tudta pontosan, mit akar majd játszatni csapattal és mindenkinek esélyt ígért. A legutóbbit be is tartotta, ami alapjában véve szimpatikus, mégis látjuk, hova vezetett a nem megfelelõ keretfrissítés. Véleményem szerint pár játékostól rögtön el kellett volna köszönnie.
 
Elsõ átigazolási ciklusának teljes kudarca: Moyes olyan volt, mint egy kisgyerek, aki jó vastag pénztárcával életében elõször szabadul be egy édességüzletbe. Megörült a lehetõségnek, hogy végre akár klasszisokat vásárolhat, de kiszemeltjei elmozdítására reális esélye nem volt. Pl. Fabregas. Ez a végére teljes kapkodásba ment át, mire végül jött Fellaini és a Coentrão-s ügy.
 
Fellaini: Lehet egy évvel késõbb már a pozitív résznél fog szerepelni, de egyelõre indokolt itt megemlíteni. Nehéz elsõ hónapjai után rögtön le is sérült, hónapokra. Visszatérése óta voltak jó meccsei, azonban még mindig többször kilóg a csapatból, nem jó értelemben. Ha hozzávesszük, hogy közel 30 millió eurót fizettünk érte, plusz amennyiben nyár közepén perkálunk, közel a feléért elhozhattuk volna, majdnem teljes kudarc az õ leigazolása. (Szerintem 10 millióért tudtunk volna olyan játékost hozni, aki nála jobb teljesítménnyel rukkolt volna elõ.)
 
Nagycsapatok elleni játék: Egyszerûen nem tud leszokni régi szokásáról. Ha nagycsapatok ellen játszunk, Moyes receptje: teljesen felforgatott taktika, minden játékostól kérünk valamit, amit eddig vagy nem csinált vagy képtelen rá, végezetül a cél: az ellenfél játékának elrontása, nem pedig a saját játékunk ráerõltetése ellenfelünkre. Eredmény: vereség.
 
Mentalitási problémák: A szezon során a csapaton számtalanszor kiütköztek ennek jelei: amikor hátrányba kerültünk, képtelenek voltunk felpörögni és fordítani. A gyilkos ösztön is többször hiányzott a fiúkból, a sorsdöntõ helyzetekbõl nem tudtunk jól kijönni. Ennek egyik magyarázata lehet, hogy DM-nak most elõször kellett egy komolyabb egókkal rendelkezõ öltözõt kezelnie, s a nagy célok elérése se volt elvárás az Evertonnál.
 
 
A pozitívumok, avagy mit csinált jól DM:
 
Rooney: Ha Ferguson marad, több mint valószínû, hogy Rooney eligazol/eligazoltatják. DM azonban nemcsak rendezni tudta vele régi nézeteltéréseit, hanem egy hosszút távú szerzõdést is tetõ alá hozott.
 
Januzaj: Ferguson fedezte fel, Moyes építette be a csapatba. A szezon elsõ felében egyértelmû húzóember volt, amiért egy ötéves kontraktus lett a jutalma. Ugyan mostanában mentális fáradsága kiütközik játékán, nagy erõssége lesz még az Unitednek.
 
Második átigazolási ciklusa/Mata/felesleg „eltakarítása”: Amilyen pocsékul ment az elsõ, olyan jól sikerült a második. Mata olyan típusú játékos, amibõl jócskán hiányt szenvedtünk mostanában. A megszerzésével a taktikai repertoárunk jócskán bõvült, azonban nem csak sportszakmailag volt fontos az õ leigazolása. A gyengélkedõ Manchester United üzent a világnak. Megmutatta, van még bõven anyagi tartalék a kasszában, hogy még mindig elég vonzó a csapat a világ legjobb játékosai számára, és nem utolsó sorban jelezte, jövõre erõssebben szeretne visszatérni, mint annak elõtte. Az érkezõ mellett, természetesen voltak távozók. S valljuk be mindegyikük elküldése teljesen indokolt volt. Anderson sose nõtt fel a feladathoz, évek óta levegõben lógott a távozása. (Tudom, hogy csak kölcsönbe ment, de 99%, hogy nem fog már visszatérni.) Fabio jelenleg egy Cardiffból se tud kimagaslani. Zahát pedig el kellett küldeni tapasztalatot szerezni.
 
4-2-3-1/4-3-3: Bár már régebben is volt kísérlet rá, igazán Moyesnál vált általánossá a 4-2-3-1-es felállás. A modern labdarúgáshoz ez a hadrend sokkal jobban illik, mint a 4-4-2 vagy a 4-4-1-1 (már csak játékosok kellenének hozzá). A 4-3-3 pedig a másik újítása, és a tendenciák szerint a védekezõ, kontrázós játék esetén alkalmazzuk. Ennek csiszolásán van még mit dolgozni.
 
 
A jövõ, avagy mit kell tennie DM-nak:
 
Nem szeretnék messzemenõ okoskodásba bocsátkozni, ellenben kifejteném, szerintem mit kellene augusztus 31-ig tenni a menedzsernek , ha jövõre egy sikeres szezont szeretne futni.
- Az idény hátralévõ részében már el kell kezdenie építenie jövõre a csapatát. Kétes jövõjû játékosokat várok a kezdõcsapatba, hogy utolsó szalmaszálba kapaszkodva megmutathassák, van helyük ebben a csapatban. Illetve több fiatal mélyvízbe dobását.
- Nyáron ne küldjön el sok játékost. A folytonosság és a csapat hagyományai egyáltalán nem teszik lehetõvé, hogy ilyen 10-11 körüli játékost adjunk el és vegyünk. Ebben az esetben a csapatépítésre még egy év rámehetne.
- Nyáron ne vegyen sok sztárt. A túl sok „egoba” szintén beletörhet a bicskája. Kellenek a zongoracipelõ típusú játékosok. Kiegészítõ emberek szerepét pedig fiatal játékosokra bíznám.
- Ígéretét tartsa be. Még a világbajnokság elõtt igazolja le a kiszemelt játékosok nagy részét. A VB után az alapozást a teljes keretnek együtt kell végigcsinálnia.
- Használja ki a nyári pihenõt, hogy játékosainak a fejében mindent rendbe tegyen. A csapatnak el kell felejtenie ezt a rémálomszerû szezont. Jövõre nagyon magabiztos játékot kell produkálnunk.
 
 
Összegzés:
 
Bár sokan követelik Moyes eltávolítását, a jelen esetben ez nem lenne célszerû. A hibákat botorság lenne csak az õ nyakába varrni, holott a stáb többi tagja, a vezetõség és a játékosok szintén nyakig sárosak, de bízzunk benne, mindenki tanult belõle és jövõre kiköszörülik a csorbát. Ezt az idényt tanulóévként kell elkönyvelnünk. DM megismerhette csapatát, rengeteg értékes tapasztalattal gazdagodhatott. Az United mindig is az a klub volt, ahol minden egyes tagja, mindig megkapta a második esélyt (sokszor többet is). Így hát nem értem, Moyes miért lenne kivétel ez alól?