Ezt lehetett olvasni, lehetett tudni, hogy jelen állás szerint nem vagyunk egy szinten a jelenlegi topcsapatokkal, mind eredmény mind a játék képe alapján. Ragaszkodtunk a hagyományokhoz. Mások voltunk.  Nos alkalmazkodni KELL, de amivel elkezdtük az alkalmazkodást, vagy AHOGYAN elkezdtük, az valami egészen kiábrándító. Röviden elgondolkodtam ezen a hónapon, az eseményeket, amik ide vezettek.

Nos ez a hónap (2014 áprilisa) igencsak sorsfordító volt. 1-én fogadtuk a Bayern Münchent. Azt a Bayernt, akitõl egész Európa retteg, rettegett. Úgy kellett fogadni, hogy nem voltunk esélyesek és még a drukkerek is leírták a csapatot, hogy ezt ússzuk meg 3 vagy 4 alatt. Ehhez képest igencsak hatékony taktikával megfogtuk a láthatóan meglepõdött Bayernt. Ez az 1-1 bármelyik csapatnak sikerült volna, büszke lett volna. Fõleg az angolok, akik hagyományosan pocsékok ellenük, hazai pályán (!) (gondolok itt, hogy az Arsenal tavaly 1-3-ra, idén 0-2-re kapott ki, a City 1-3-ra). Ez volt talán az utóbbi hetek csúcspontja.
 
Már a Villa elleni meccs is jó volt, de ez nagyon jól esett mindenkinek. Majd jött a Newcastle elleni meccs. Nagyon simán nyertünk, helyenként stílusos játékkal 0-4-re a St. James'-ben, ahol azért nem volt egyszerû elhozni a 3 pontot az elmúlt szezonokban sem a nagyoknak. Tovább nõtt az önbizalom, megjelentek a bizalom jelei sokakba Moyes iránt. Jöhetett a BL-visszavágó. Az elsõ 45 percben szintén megöltük a Bayern játékát, a bajorok csak a labdabirtoklást nyerték meg. A 2. félidõben kockáztatni kellett, ami meg is történt, amikor a Bayern visszaváltott a tavalyi, félelmes Heynckes-féle futballjára. És ez lett a vesztünk, az eredmény 3-1 lett. De ekkor is megmaradt a bizalom.
 
Majd 2 hét pihenés után jöhetett Moyes lelkileg és mentálisan a legnagyobb rangadója: volt csapata ellen, idegenben. Az Everton trükkös csapat, a Goodisonban nagyon nem egyszerû nyerni, ráadásul idén baromira megy nekik. Én úgy voltam vele, hogy mivel ez életfontosságú meccs lesz több mint 3 pontról, ezért Moyes lehet a Jokerünk. Ráadásul mi jó formában voltunk (?) az Everton meg elõtte a héten kikapott az újonc Crystal Palace-tól. Ehhez képest már az elsõ félidõben 2-0.ra mentek, jogosan, mert támadásokban a United sehogy sem jeleskedett. Ez maradt a vége is, borzasztóan gyenge játékkal, akarás nélkül kaptunk ki, Moyes-on meg mintha nem tudna változtatni, beletörõdött tekintet látszódott, miközben Martinez végig a partvonal mellett volt. Taktikai és mentális vereség. És ez a vereség immár biztossá tette, jövõre NINCS BL szereplés, az EL meg nem tõlünk, hanem a Spurs-tõl függ.  A jókedv, a derû eltûnt.
 
Majd jöhet 21-e, délután 3-4 óra magasságában a Mirror, a Sun, a Telegraph sorban hozza a hírt, hogy Moyes-t kirúgták, ki fogják rúgni. ’Persze, milyen megbízhatóak ezek a lapok’, gondolhattuk sokan. Plusz õ a kiválasztott és 6 éves szerzõdés, meg a klub hagyománya. Ezután jött a BBC és az ESPN is. Na ezek már rémisztõbbek voltak. A Manchester United közleménye meg csak annyi volt, hogy jelenleg a menedzser David Moyes. Hivatalosan a hírekre nem volt cáfolat. Ez már kezdett kételyeket támasztani bennem is, hogy lehet itt tényleg lesz valami. Másnap reggel lehetett olvasni, hogy korán már Carringtonban volt Moyes. Volt, aki írta, hát edzés lesz… de reggel 5-kor? 
 
Nos telt az idõ, majd 9-10 óra között HIVATALOSAN bejelentették, Moyes-t kirúgták a 6 éve szerzõdése és a klub hagyományai ellenére is. Ám ezután lepõdtem csak meg. Sokan sajnálták õt. Kevés örvendezõ kommentár volt, sõt, sokan csalódtak. Többen Glazeréket kezdték el szidni. 
 
Felnõttünk. Legalábbis valamiben. De hogyan? A United szembement a hagyományokkal és a filozófiával, hogy adjunk idõt. Utólag visszagondolva, ez a kirúgás talán már elkerülhetetlen lett volna. De az, hogy 1 szezont se kapott meg Moyes, hanem elvették az utolsó 4 meccset az teljeséggel megbocsáthatatlan. De még fájóbb, hogy a sajtó hamarabb hírül adta, hogy Moyes repül, mint a klub. Ez gerinctelenség Moyes-szal szemben. Ez üzenet is egybe: a United menedzsere kap bizalmat, de végeset. Aki nem teljesít, repül.
 
Ugyanakkor be kell látni, hogy nem csak Moyes volt a bûnbak. Az Everton elleni utolsó meccsén (ironikus, hogy a volt csapata buktatta meg) egyszerûen nem voltak támadások. Szóval a játékosok is benne lehettek. Ezt Roy Keane gyönyörûen kifejtette. Egy emberileg tökéletes, jó szándékú edzõ távozott innen. Utolsó nyilatkozatából is látszik, hogy õ is akarta, hogy legyünk sikeresek, és ezt el is hiszem. Csak nem ment neki. Talán nem véletlen, hogy mindenkinek megköszönte a támogatást, csak a játékosokról nem ejtett szót. Bár tudjuk: 11 játékost nem rúghatsz ki, ha baj van, az elsõ bûnbak a menedzser.
 
Mi a jövõ? Nos, Giggs átveszi a csapatot 4 meccs erejéig. Hihetetlen látvány lesz. Játékos, csapatkapitány, játékos és edzõ, és 4 meccsig mint menedzser. A stábjában meg ott lesz Phil Neville, Butt és Scholes. Alig várom a meccset. Szinte borítékolható, hogy Van Gaal lesz a befutó (vagyis jelenlegi állás szerint õ lehet) s állítólag Roy Keane lehet a segédje. Ez nekem nagyon tetszene. Talán Moyes elvesztette az öltözõt, nem volt olyan kemény, mint elõdje. Van Gaal módszerei, híre a keménységrõl szól. Roy Keane-nel kiegészülve a nem teljesítõk minden nap meg fogják siratni Moyes-t. Talán most pont ez kell majd. De remélem azért a közönség legalább 1 meccsig még meg fogja köszönni Moyes munkásságát, kifejezve a köszönetet, mert nem csak a negatív rekordjai maradnak emlékezetesek, hanem a pozitív dolgai is: Januzaj beépítése, Rooney hosszabbítása, Mata leigazolása, a CS megnyerése, valamint a United legnagyobb idegenbeli gyõzelme a BL-ben, a 0-5-ös leverkulseni meccs.
 
Ezzel a videóval pedig kívánok neki sok sikert, mert megérdemli: