Ilyen nem volt, hogy ennyire, de ennyire vártam már, hogy mikor lesz vége ennek a szezonnak. De most így alakult. Következzen egy kis visszatekintés, nosztalgiázás, statisztikák, értékelés és egy kis latolgatás a jövõrõl.

Legnagyobb hazai gyõzelem: MU-Norwich 4-0, MU-Aston Villa 4-1
Legnagyobb idegenbeli gyõzelem: Swansea-MU 1-4, Newcastle-MU 0-4
 
A Moyes-éra legnagyobb és legfontosabb gyõzelme volt a Premier League-ben a Aston Villa elleni meccs. Mikor már tombolt a #Moyesout és repülõgép is elment az Old Trafford felett, akkor a Villa vezetést szerzett. Ezután viszont megtáltosodott a csapat.
De talán a Giggs vezetése alatt, elsõ debütáló meccse alkalmából aratott 4-0 volt a legjobb meccs az évben. Szép, okos játék, helyenként már-már káprázatos megmozdulásokkal, szép gólokkal. Rooney 2. gólja talán az egyik legjobb volt a szezonban.
Az a bizonyos walesi meccs… ki gondolta volna, hogy a címvédõ 1-4-es gyõzelme után ilyen irányba mennek a dolgok. Pedig hát ott is minden klappolt. Welbeck és RvP pedig szépen duplázott. Több mint bíztató volt David Moyes elsõ Premier League meccse a United kispadján. A Newcastle meg teljesen szét volt esve, és mi tettünk rá egy lapáttal, esélyük nem sok volt nekik, tökéletes fõpróbát tartva a Bayern elleni meccsre.
 
Legnagyobb hazai vereség: MU-Pool 0-3, MU-City 0-3
Legnagyobb idegenbeli vereség: City-MU 4-1, Chelsea-MU 3-1
 
A két hazai zakó közül, hogy melyik a rosszabb és a legrosszabb, azt mindenkire rá bízom. Én a Pool elleni meccsre voksolnék, mert a City ellen egy apró akarást még néha lehetett látni…
A City ellen idegenben az elsõ félidõben majdnem együtt imádkoztam Moyes-szal, hogy a City könyörüljön meg rajtunk, mert nagyon durván kezdtek, esélyt se adva nekünk. Rooney gólja megint szép volt, de ennyi.
 
Legmeglepõbb gyõzelem: MU-Arsenal 1-0
Legmeglepõbb vereség: MU-Sunderland 0-1, MU-Tottenham 1-2…
 
Az Arsenal elleni gyõzelem meglepõ volt, mert akkor mi már a szakadékban voltunk, az Arsenal meg a toppon (1. helyen) erre tessék, nyerünk. A meccs legnagyobb pikantériája az volt, hogy Van Persie fejesével nyertünk, aki utána látványosan ünnepelt. Tegyük hozzá, megérdemelten.
A Sunderland elleni zakó volt nekem a meglepetés. Elõtte a Norwich-ot verjük lazán, miközben a csapat ikonja a menedzser, a 2. meccsen meg mintha mi sem történt volna. A 2. félidõ közepétõl teljesen lement a csapat lelkesedése.  Támadások voltak, a pontosság fogalma viszont elveszett, a beadások is irgalmatlanul rosszak voltak. A Spurs elleni meccs szintén meglepõ volt, mert a Spurs-t rajtunk kívül az összes többi nagy csapat „lábtörlõnek” használta, kaptak 5-öt meg 6-ot is.
 
Legkínosabb meccs: MU-Fulham 2-2
Legizgalmasabb meccs: Hull-MU 2-3
 
Az, hogy a tök utolsó jött az Old Traffordra és ponttal távozott, már az maga kínos. De az, hogy hogyan, na az még kínosabb! 81 (!!!) beadási kísérlet, szinte mindenhonnan, minden szögbõl, de nem lett semmi belõle… ráadásul a 92. percben egyenlít a Fulham, amely ráadásul sokáig vezetett is (!) az egészen demoralizáló… Rene Meulensteen egyetlen eredménye a Fulham élén töltött rövid ideje alatt ez az X volt. De ami még kínosabb volt, az a meccs utáni nyilatkozata: "A United taktikája egyszerû volt. Ki a szélre, be a 16-osra. Ez ellen könnyû védekezni."
Még voltak kínos meccsek, mindenki döntse el melyik a kínosabb: MU-Everton 0-1, MU-Newcastle 0-1, MU-WBA 1-2, Stoke-MU 2-1…
A Hull-United meccs igazi MU meccs volt. A 14. percre már 2-vel ment a Hull, de még a félidõ végére egyenlítettünk, sõt, egy öngólnak hála vezetést szereztünk. De a végén mindenki lerághatta a körmét, mert a Hull becsülettel ment elõre… nehezen kiszenvedett 3 pontot kaptunk meg ott.
 
Nemzetközi és kupameccsek:
 
A BL-ben: Idén is elmondhattuk, hogy bár keményebb lett ez a csoport, mint a tavalyi, de így se voltunk rossz csoportban. Ezek közül a legmeglepõbb az lehetett, hogy a 2 csoportmeccs alatt a német 3. helyezett Bayer Leverkusent 9-2-es (!) összesítéssel semmisítettük meg. A Shaktar ellen viszont valódi szenvedés volt, sõt a Sociedad ellen is. De veretlenül jutottunk tovább. (Érdekesség: A Leverkusen elleni 0-5 volt a United legnagyobb idegenbeli BL gyõzelme, szép kis rekord volt ez azért.) Ezután talán a legmázlisabb sorsolással az Olympiacost kaptuk meg. Tõlük talán csak a Schalke lett volna gyengébb, szóval nem panaszkodhattunk. De erre: Pireuszban 2-0-val estünk pofára, teljesen megérdemelt verést kapva. Az, hogy a 89. perben volt az elsõ kapura lövés, az szerintem sokat mondó volt… Viszont a visszavágóra feltámadt a United, és 3-0-s gyõzelmet arattunk, RvP vezénylésével.  Ha mázlisak voltunk, akkor a következõ fordulóra ezt már nem mondhattuk: megkaptuk Európa legfélelmetesebb csapatát, a címvédõ Bayern Münchent. Legnagyobb meglepetésre a csapat nagyon keményen küzdött, a München meghalt Manchesterben, csupán egy idegenbeli góllal voltak közelebb a továbbjutáshoz. A visszavágó is ugyanígy zajlott, a labdabirtoklással semmire sem ment a Bayern, akik csak keresték a (sokáig) nem létezõ rést. Ám Evra gólja új fordulatot hozott, a Bayern meg feltámadt.. Sajnos nekik 15 perc elég volt, hogy kiüssenek, de 4-2-es összesítéssel kiesni úgy, mint akit elõzõleg 5-6 gólos laza veréssel már leírtak, mindenképp becsülendõ.
 
Az FA Kupa már minden volt, csak becsülendõ nem. A Swansea soha nem nyert az Old Traffordon, 2014 januárjáig, akkor ugyanis tudott. Szégyen és szánalom.
 
A Ligakupában egész jó kis menetelést hajtottunk végre, se a Stoke, se a Norwich nem volt nehéz, de aztán az elõdöntõben a Sunderland gyõzött odahaza, majd a visszavágón, mikor már mindenki elkönyvelhette a manchesteri döntõt, De Gea a szezonban elõször nagyon csúnyán hibázott. Onnantól Chicharito utolsó erejével még megnyerte a meccset 2-1-re, de a büntetõpárbajban iszonyatosan leszerepelt a csapat.  Csak Fletcher lõtte be a 11-est. Ez szánalmas!
 
Most nézzünk a játékosokat:

A 2011/12-es szezonhoz képest kevesebb volt a sérült, de így is sok volt sajnos. És ez kihatott az eredményekre is (A játékosoknál említett statisztikákban benne vannak a barátságos meccsek is, Januzajnál pedig az U21es meccsek is)

A szezon csalódásai:
 
A 3 szélsõnk (Nani, Valencia és Young) de róluk már korábban írtam, és nem változott a véleményem. Nani jó lenne, de kiszámíthatatlan, (Idén annyival volt más, hogy alig játszott) Valencia szezonja kukába való, minõsíthetetlen, (Idén kiderült, jobb bekknek jó, másra nem). Young meg olyan, mint a mese: hol van, hol nincs. (Mára szerintem õ az a játékos, akit szinte minden drukker elküldene máshova).
Nani (10/3) (16 meccsen 1 gól) Valencia (10/3) (47 meccsen 4 gól, 8 assziszt) Young (10/2,5) (30 meccsen 3 gól, 5 assziszt)
 
Cleverley: Ha kell egy másik játékost megemlíteni, akit a drukkerek, úgy igazából megutáltak, az Tom. Tény, idén borzasztóan maga alatt teljesített. Sok alibizés, kevés elõrelépés. Az idei teljesítménye nagyon nem idevaló volt (10/3) (34 meccsen 1 gól, 2 assziszt)
 
Carrick: Tavaly a legjobbunk volt. Idén 180 fokos fordulatot vett. Visszafelé. Szinte sehogy sem emlékeztetett a tavalyi önmagára, nagyon csalódtam. (10/4) (40 meccsen 1 gól)
 
Fellaini: Hogy miért? Mert sokkal többet vártam tõle is, fõleg amennyiért õ idekerült. Ehhez képest a kisebb meccseken még sokszor jó is volt, de nagyobb meccseken, rangadókon messze nem nyújtotta az elvárt szintet. Sok helyen ki lett kiáltva, mint a legrosszabb igazolás és valljuk be, az eddigiek alapján akár ez igaz is. A stílusa meg egy másik dolog (10/4) (29 meccsen 2 gól, 4 assziszt)
 
A szezon kulcsemberei:
 
De Gea: Õ volt, aki a legjobbunk volt. Nem csoda, hogy idén Õ lett az Év Játékosa. Két gyengébb meccset leszámítva (Sunderland elleni Ligakupa elõdöntõ és a bajnoki) nagyon jól játszott.(Talán a legemlékezetesebb védése idén, amit a Bayern elleni elsõ meccsen Robben lövésénél mutatott be). Nem tehetett az idei szereplésünkrõl, nem rajta ment el. (10/10) (52 meccsen 20 clean sheet)
 
Januzaj: Ha Moyes-nál lehet pozitívat írni, az õ felfeledése, beépítése. Borzasztóan fiatal, gyors, hatalmas potenciállal. Gyors, ütemtelen a mozgása, (ami jó, mert pl. Messi is igy mozog) így sokszor szabályosan nehéz szerelni, de a legnagyobb favoritom tõle a hosszan megtolt labdái, ami sokszor olyan, mintha túl hosszú lenne, de õ simán befutja… A jövõ egyik legjobbja lehet. Én speciel a jövõ Giggsét látom benne. Bár vannak statisztikák, amikben sokan C. Ronaldóhoz hasonlítják. A szezon végéhez közeledve kicsit szürkült, de összességében talán mindannyian egyetértünk abban, mennyire jó játékos a (koszovói-albán) belga (10/8) (38 meccsen 5 gól, 8 assziszt)
 
Jones: A védelmünk legstabilabb pontja lehet a jövõben, legalábbis a teljesítményével. Idén a védelembõl csak õt tudnám kiemelni, aki szerintem a legjobb volt.  Vannak még hibái, sérülékenysége aggasztó, de lelkesedésével kompenzálja. (10/7,5) (41 meccsen 3 gól, 2 assziszt)
 
Rooney: Tavalyhoz képest messze jobb volt, Moyes alatt újra feltámadt. A csapat motorja volt, amikor se õ, se RvP nem volt a pályán, az eredményeinken az nagyon meglátszott.  RvP kidõlésével meg újra elkezdte termelni a gólokat. Sikerült pár emlékezetes gólt szereznie (Norwich, WHU, City ellen pl.) Az egyetlen, ami nem tetszett az a fizetési igénye, és amit kapott. Valamint hogy miért nem szólalt meg a nyáron az átigazolási mizériájáról, hogy maradni akar, vagy nem.  De ha ezt nem nézzük, idén jó volt. (10/7) (44 meccsen 19 gól, 22 assziszt)
 
Mata: Ha valaki azt mondja a szezon elején, hogy elhozzuk a Chelsea kulcsemberét, aki kétszer is az év játékosa lett ott, biztos legyintettünk volna. Aztán januárban bekövetkezett ez is. És a tél rekordigazolása szépen hozta, amiért ide hoztuk. Gólokat és gólpasszokat. Mellesleg Kagawával nagyon szépen megértik egymást. Az egyik legjobb igazolásunk. Csak azért kap keveset, mert csak egy fél szezont volt itt (10/7)(A Unitedben 16 meccsen 6 gól, 5 assziszt)
 
És akik méltánytalanul kevés idõt kaptak:
 
-Zaha (Voltak pletykák, hogy õ és Moyes lánya összeszûrte a levet, bár erre cáfolat jött nem egyszer. Nem nagyon kapott lehetõséget, pedig a felkészülési idõszaka zseniális volt. Ezután kölcsönbe került, bár a Cardiffban sem váltotta meg a világot. Lehet Moyes nem véletlenül nem játszatta (?).
 
-Büttner (Pedig amikor játszott nem volt rossz, emlékezetes meccse a Bayern München elleni volt, amikor neki sikerült (Evrával ellentétben) felvenni a versenyt Robbennel.)
 
A szezon legszebb  góljai:
8: James Wilson debütáló gólja a Hull ellen:  https://www.youtube.com/watch?v=Pkz0OrdhxwM
7: Adnan Januzaj vs Sunderland: https://www.youtube.com/watch?v=sg_wTUkF4wY
6: Wayne Rooney vs City: https://www.youtube.com/watch?v=TQfRV9dXrd0
5: Ashley Young vs Cardiff: https://www.youtube.com/watch?v=uK1nln77hZ4
4: Wayne Rooney vs Norwich: https://www.youtube.com/watch?v=8PB7Yp-4bmE
3: Patrice Evra vs Bayern München: https://www.youtube.com/watch?v=5F1P1p2Hlv8
2: Robin van Persie vs Bayer Leverkusen: https://www.youtube.com/watch?v=UvqGrHKcAk4
1: Wayne Rooney vs West Ham United: https://www.youtube.com/watch?v=1R85Z0Ja86g
 
A szezon legszebb pillanatai:
1. Darren Fletcher visszatérése: https://www.youtube.com/watch?v=N_okgULY4Eo
2. Ryan Giggs, elõször, mint menedzser: https://www.youtube.com/watch?v=nK3l3jLqtcM
3. Ryan Giggs becseréli SAJÁT MAGÁT: https://www.youtube.com/watch?v=DuMWl-cmKwE
 
Lehetséges érkezõk:
 
-Kroos
-Reus
-Hummels
-Shaw
 
Lehetséges távozók:
 
-Vidic (biztos)
-Nani
-Young
-Valencia
-Cleverley
-Chicharito
-Ferdinand (biztos)
-Evra
 
A szezonról:
 
Nos, idén a felkészülési idõszaktól már David Moyes volt a Manchester United menedzsere. A felkészülési idõszak borzasztó volt (elsõ meccsét elvesztette a thaiföldi XI ellen). Ezután jött a CS. Ezt viszont behúztuk a Wigan ellen. Moyes a Manchester United történetének elsõ olyan menedzsere, aki trófeát nyert elsõ szezonjában. Ha úgy nézzük, ezt igazából még SAF hozta össze a Unitednek, Moyes pedig megnyerte. Ezt a szezont 4 felé lehetne vágni: 1: 1-5 meccs: Az elsõ 5 forduló valódi horror sorsolást hozott: Swansea, Chelsea, Pool, Crystal Palace, City… Az utolsó ebbõl nagyon fájdalmas volt. A Pool ellen az Anfielden kikapni 1-0-ra nem gáz, a Chelsea ellen meg 0-0 lett, mert Mourinho idegenben be van tojva és inkább bekkelnek az 1 pontért. 2: Szeptember közepétõl februárig: Ez volt az a szakasz, amikor nagyon nem ment a csapatnak. Még a kötelezõket is sokszor elbuktuk, égés-égés után, negatív rekordok sorozata.  (1. 1978 óta az elsõ hazai vereség a West Bromwich Albiontól. 2. 1972 óta az elsõ hazai vereség a Newcastle Untiedtõl. 3. 1992 óta az elsõ hazai vereség az Evertontól. 4. A klub története során az elsõ hazai vereség a Swansea City-tõl. 5. Az elsõ alkalom 2001 óta, hogy a csapat zsinórban három vereséget szenvedett. 6. 1984 óta az elsõ bajnoki vereség a Stoke City-tõl. 7. Nemzetközi porondon a klub történetének elsõ veresége egy görög csapattól.) 3: Februártól április 21-ig: Miközben a BL helyezés elúszott, a kiscsapatok ellen megtanult a csapat nyerni, a rangadókon nem, de azt leszámítva már voltak eredmények is. De az Everton, Moyes volt csapata utáni 2-0-s vereség már nem fért bele a vezetõség tûrésébe… talán ez volt az az idõszak, amikor viszont már lehetett látni, Moyes mit is akarna játszatni a csapattal… Április 22-tõl a szezon végéig: Ryan Giggs pályára, vagyis kispadra lép, mint menedzser. Hihetetlen látvány. A csapat gyorsan ünnepelt a Norwich ellen, majd pofára esett a Sunderland ellen. Ezután a Hull ellen egy nagyon érzelmes meccset játszottunk. James Wilson és Tom Lawrence is debütált, sõt, James rögtön duplázott. A meccs végén pedig Ryan Giggs becserélte saját magát, majd elbúcsúzott, mint Vidic is. Szomorú, és megható volt egyszerre…
 
Összegzés: Ez volt az elmúlt, több mint 20 év leggyengébb szezonja. A csapat motiváltsága eltûnt, vagyis volt, de csak a BL-re. Többször lehetett olvasni a „Bajnokcsapatot vett át Moyes, és még költött is, miért lennénk gyengék” érvelést.  Hogy Moyes mellett nem állt ki a csapat, ez biztos. Voltak hibái, de nem õ volt csak okolható az idei nagyon gyenge szériáért. A játékosok se tették oda magukat. És ilyenkor a legjobb megoldás az edzõváltás, mert 11 játékost nem lehet kirúgni. Az, hogy néha fellángolt a csapat, majd utána nem, és sokszor sormeccseket játszottunk (nyerünk-vesztünk-nyerünk-vesztünk) szintén borzasztó volt. Persze volt, amikor szerencsénk se volt (Stoke-MU 2-1, MU-Fulham 2-2, MU-Spurs 1-2, MU-Everton 0-1) de sokszor volt olyan, hogy nem érdemeltünk semmit (MU-Newcastle 0-1, Everton-MU 2-0, MU-Pool 0-3….). A következõ menedzser nagy valószínûséggel Van Gaal lesz. Õ tapasztalt, rutinos mester.  Keretátalakítás, takarítás kell. És kell a motiváltság, egy új, fiatalos, lendületes játékkal.  Nagyon sajnálom Moyes-t, mert nem csak õ tehetett a helyzetrõl, sõt, õ akarta hogy jobb legyen, de sajnos az eredmények nem ezt mutatták, és a csapat hozzáállása sem volt jó (Everton-MU 2-0 pl.) A következõ évnek a megújulás jegyében kell történnie. Most KELL költekezni és pénzt kiadni, mert kellenek a minõségi játékosok, nem is kevés. Az, hogy nem lesz BL, talán elõnyre is fordítható, mert csak a PL-re kell nagyon koncentrálni, valamint most kiderült, ki szereti VALÓBAN a Unitedet, és ki a divat. Sok képet és írást lehetett látni, hogy XY már nem néz MU meccset, eladja a tárgyait, és inkább másnak drukkol. Példa, amikor a United-Pool 0-3 után 500.000+ dislike volt a Manchester United Facebookos oldalán. Na az ilyenek miatt jó, hogy így alakult a szezon.  De kíváncsi leszek, ha jövõre újra visszatérünk, akkor õk is visszatérnek-e?
 
Nos, tanulnunk kell ebbõl a szezonból. Nagyon sok mindent. Most nehéz idõk vannak, de erre lehetett számítani. Miután Benítez elment a Poolból 4 évig le voltak zuhanva. (Ezt arra írom, hogy nálunk is egy nagy edzõ távozott, aki ráadásul sokkal, de sokkal jobb volt, mint Rafa, és ezt láthattuk mennyire megviseli a csapatot). Ez idõ alatt a City 400 milliót költött legalább, és sajnos már van eredménye. Nekünk most egy keménykezû, magabiztos menedzser kell, aki képes összerántani a csapatot. De a lényeg, hogy mindig tartsunk ki a csapat mellett!
 
GGMU a 2014/15-ös szezonban is!