Hosszú évek után elõször változtatta meg gyökeresen felállását, taktikáját kedvenc csapatunk. Amint mi is láthatjuk, az átszokás nem túl zökkenõmentes. Noha két bajnoki mérkõzés és egy Ligakupa-meccs alapján nem lehet hosszú távú következtetéseket levonni, van egy-két dolog, ami látszik a csapat játékán, illetve van egy-két dolog, amit a felállásról magáról tudni kell. Ezekrõl szeretném megosztani veletek a véleményem. Mivel nem vagyok "fociológus" természetesen nincs feltétlenül igazam; ha valamivel nem értetek egyet, jelezzétek a kommenteknél.
 

A 3-5-2:
 
Mindenek elõtt le szeretném szögezni, hogy ez a felállás nem rossz. Sõt, szerintem kifejezetten jó. Én elõször az idei világbajnokságon találkoztam vele, és már ott látszott rajta, hogy esetenként nagyon defenzív, de gyors kontrákra és labdatartása is alkalmas. De miért is tartom ilyen jó felállásnak? Lényege (szerintem), hogy a csapat a szélsõk segítségével mind védekezésben, mind támadásban létszámfölényt tudjon kialakítani. Hiszen ha a szélsõk jól mozognak, akkor az ellenfél támadásánál öt védõ, két középpályás és mondjuk az irányító vagy egy visszalépõ csatár könnyedén meg tudja oldani a védekezést. Támadásnál pedig a két középpályás, egy irányító, két szélsõ, két támadó papíron szintén könnyedén nyomás alá tudja helyezni az ellenfelet. És innentõl kezdve operálhatnak a szélekrõl való íveléssel vagy középen a labda bejátszásával.  Elméletben tehát ez egy erõs támadó-védekezõ felállás. A kérdés adott: miért nem megy ez nekünk?
 
A mi esetünkben:
 
Az elõzõ bekezdésbõl jól látszik, hogy szerintem mik a felállás kulcsai.  Az öt (illetve három) emberrel való védekezés, a szélsõk mozgása, és az irányító. Hogy állunk mi ezekkel a pontokkal?
 
A védekezés: 
 
Minél több emberrel védekezik a csapat, annál hatásosabb a védekezés. Legalábbis a józan paraszti ész ezt sugallja. Miért megy nehezen az ötemberes védekezés? Mert még nem szoktak hozzá. A három középsõ védõn nagyon meglátszik, hogy még idegen nekik a felállás: sokszor megfigyelhetõ, hogy a játékosok nem tudják megállapítani, melyiküknek kellene a labdáért menni. Mivel megváltozott a játékosok közötti távolság, nehezen mérik fel, ki mire mozduljon. És ezen sajnos csak az idõ meg a rutin segít. Viszont ha elsajátítják ezt a mozgást, akkor egy igazi betonfalba ütközhet az ellenfél.
 
A szélsõk:
 
A felállás egyik legfontosabb eleme ez a védekezõ és támadó szélsõ pozíció. Viszont nagyjából az összes szélsõnkrõl elmondható, hogy még nem tudnak száz százalékkal teljesíteni ebben a feladatkörben. Noha csak védekezésben vagy csak támadásban megállnák a helyüket, a kettõ összehangolása még nem megy. A szélsõinknek el kell sajátítaniuk azt a mozgást, amivel nem vesznek el a két feladat között. És ez megint csak idõ és rutin kérdése. A meccsek számával egyre jobb és jobb lesz. Nehézség lehet számukra még az, hogy a támadásban nincs mögöttük egy szélsõ hátvéd, akivel össze tudnak játszani Ezt az ûrt az irányító mozgása töltheti ki.
 
Az irányító:
 
Elég nagy feladatkörrel bír. Egyrészt, mint az elõbb leírtam, ki kell mozognia a szélre, hogy segítse a szélsõk munkáját, másrészt középen segítenie kell bejátszani a labdát a csatároknak, illetve segítenie kell a középpályásoknak a labda kihozatalában. Mit csinál Mata rosszul ebben a pozícióban? Túlságosan bemozog a tizenhatos elé. Nem lép vissza eléggé, illetve gyakran õ is várja a labdát a csatárokkal együtt a tizenhatos elõtt. A támadás potenciája vagy impotenciája nagyban ezen a poszton nyugszik, úgyhogy szükségünk lenne egy többet mozgó, jobban irányító Matára (ezen a poszton egyébként Rooney nagyon jó lenne szerintem, fõleg úgy, hogy õ a csapatkapitány. Az irányító pozíciójából sokkal jobban tudna hatni a társakra). És ezen megint csak az idõ és a rutin segíthet.
 
Összességében tehát a felállás kulcspozíciói mind problémások, viszont mindegyikük javulhat, sõt, javulni fog! Amennyiben a csapat elsajátítja ezt a felállást, nagyon erõs lesz támadásban, védekezésben egyaránt. Ehhez pedig csak minél több tapasztalat kell. 
 
Viszont van a dolognak egy része, ami a fent említettektõl független. A bajnoki meccseken is feltûnt ez a jelenség, de az MK Dons ellen kiszúrta a szememet: irtózatosan pontatlanul passzolunk. Gyakran felháborítóan agyatlan passzokkal próbálkoznak a játékosok. És ez a taktika (fõleg támadásban) nagyban épít a labdatartásra. Hiszen ha elveszítjük, akkor a három védõt már könnyû lerohanni. És ez egy olyan dolog, ami nem idõ és rutin kérdése. Ez gyakorlás, koncentráció és kommunikáció kérdése. Úgyhogy ha van valami, amire jelen pillanatban a csapatnak nagy hangsúlyt kell fektetni az edzésen, akkor az a passzjáték. Mert ha nem passzolunk pontosan, akkor az új felállás tanulási fázisában esélyünk sem lesz a meccseken.
 
Zárásként tehát annyit, hogy tudom, hogy a helyzet egyelõre aggasztó. Én is teljessen ideges voltam minden meccsen, és engem is elkeserít ez a játék. Viszont én hiszek benne, hogy ezzel a felállással visszaülhetünk Anglia trónjára. Legyen annyi türelmünk, hogy kivárjuk a fejlõdést, és legyen annyi bizalmunk a csapatban, hogy újra és újra leüljünk megnézni a meccseiket. A játék a jövõben csak fejlõdni fog, egyrészt a tapasztalatok, másrészt a gyakorlás révén. És ne szidjuk az új felállást, mert az egyetlen dolog, ami miatt egyelõre nem megy a játék, és amin a játékosok tudnának változtatni, az a passzolás. 
 
 
Úgyhogy fel a fejjel, lesz még Budán kutyavásár!