Sokan megkérdõjelezik azt, hogy szüksége van-e a Manchester Unitednek akadémiára, hiszen alig kerülnek fel játékosok az elsõ csapatba.

A labdarúgás rengeteget változott az utóbbi évtizedekben is, az arab és orosz milliárdosok beszivárgásával pedig soha nem látott ütemben nõttek az átigazolási összegek. Bár a Vörös Ördögökre nem volt jellemzõ a fejetlen költekezés, Sir Alex Ferguson visszavonulását követõen elég volt három átigazolási idõszak, hogy a klub elköltsön több, mint 200 millió fontot.
 
Jól látni, hogy a mai, modern labdarúgás topcsapatai között akkora a verseny abban, hogy minél több trófeát - sõt olykor úgy tûnik, minél nagyobb bevételt - szerezzenek, hogy egyre kevésbé támaszkodnak, támaszkodhatnak a saját nevelésekre. Míg a kilencvenes években elõszeretettel alkalmazott a Manchester United - és más klubok is - saját, vagy hazai neveléseket, addig ez mára gyökeresen megváltozott. Azonban kategórikusan kijelenteni azt, hogy azért történt ez a változás, mert manapság már nincsenek akkora tehetségek, nem lehet. Egyszerûen egy top csapat, mely trófeákért akar harcolni, amelynél elvárás, hogy minél nagyobb pénzeket szerezzen a meccsei után, az nem engedheti meg a mai világban azt, hogy folyamatosan lehetõséget adjon több olyan fiatalnak egyszerre, akik megmászták az akadémia ranglétráját.
 
Miért nem? Talán az eredménykényszer miatt, hiszen egy 18-19 éves játékos, aki elõzõ évben még csak U21, vagy netán még alacsonyabb szinten teljesített, hosszú távon nem tud olyan stabil teljesítményt nyújtani, mint egy nála rutinosabb játékos. Ezt maga Louis van Gaal is lenyilatkozta, aki arról értekezett, hogy 1-2 mérkõzés erejéig nagyon jó lehet egy fiatal, hiszen ég a vágytól, hogy bizonyíthasson, viszont 20-25, vagy még ennél is több mérkõzés alatt kijönnek már a hiányosságok. Erre tökéletes példa Tyler Blackett, aki zseniálisan, magabiztosan kezdett az idei szezonban, de például az Arsenal elleni találkozón õ volt a védelem legsebezhetõbb tagja. Bár teljesítményében az is szerepet játszhat, hogy a hétvége elõtti hat fordulóban csak szûk 20 percet játszott, a hiányosságai azonban már a Leicester City elleni találkozón is elõjöttek.
 
Ráadásul egy topklubnál pallérozódó fiatal valamennyira hátrányban is lehet középcsapatok ígéreteivel szemben, hiszen egy olyan klubnál, ahol nem elvárás (sokkal inkább álom) a Bajnokok Ligája szereplés, ahol a szezon elõtti célok leginkább arról szólnak, hogy próbáljon a gárda minél elõrébb és minél közelebb a nagyokhoz végezni, annál sokkal könnyebben nyúlnak a saját neveléshez, hiszen ezek a klubok részben abból élnek, hogy a fiataloknak lehetõséget adnak, ami segítségével azok jobban fejlõdnek és igen komoly összegekért el lehet adni õket. Valószínûleg majd minden klubvezetõ és menedzser szeretné megtartani legjobbjait, de ezeknél a kluboknál (pl. Southampton, Everton, PSV, Sporting, Ajax) tisztában vannak azzal, hogy mindig eljön az a pillanat, amikor az éppen aktuális sztárjukat megveszi egy náluk nagyobb klub. Mivel tisztában vannak ezzel, így készülnek is rá, minden évben újabb neveket bedobva a mélyvízbe. (Az Ajax-nál tudják, hogy Victor Fischer és Lasse Schöne hamarosan bevételt hozhat számukra, nem véletlen, hogy felhozták az elsõ csapathoz Kishnát, Muric-ot vagy épp El Ghazit, aki 19 évével idén már 5 gólnál és 5 gólpassznál jár szélsõként.
 
Épp az eremény-, és bevételkényszer az, amiért egy nagycsapat nem tudja megtenni azt manapság, hogy folyamatosan - ha nem is minden meccsen, de szezononként 20-25 találkozón - 5-6 nevelést szerepeltessen. Bár Louis van Gaal vezetése alatt a United azzal büszkélkedhet, hogy lehetõséget adott Blackettnek, McNairnek, Lingardnak, Vermijlnek, Wilsonnak, James-nek, vagy épp Pereirának és Jankónak (ez nyolc hazai nevelés, amivel a PL legjobbja ezen a téren), a kép kissé árnyalt, ugyanis ez minden bizonnyal nagyban betudható a rengeteg sérültnek. A felsorolt nevek közül csupán Blackett és McNair mondhatja el magáról, hogy egynél többször kezdett, ráadásul náluk is észrevehetõ, hogy amint elérhetõ voltak az idõsebb védõk, azonnal a padra szorultak. Ez is mutatja, egy akkora klub, mint a United, nem építhet annyi fiatalra, mint például egy Ajax. De a nyolc felsorolt neve mellé még Adnan Januzajt is meg lehet említeni, aki bár nem most robbant be, hanem tavaly, még mindig nem töltötte be a 20. évét. És bár idén halványabban szerepel az elsõ csapatnál - talán a kötöttebb poszt és a jól ismert második szezonos 'átok' miatt - az jól látszik, mennyire kinõtte már az U21-es szintet.
 
Vajon más kluboknál nagyobb tehetségek vannak, mint a Unitednél? Egyáltalán nem mondhatni ezt sem, hiszen a Vörös Ördögök az utóbbi évek során rengeteg trófeát nyertek U18, de fõleg U21-es szinten, ráadásul úgy, hogy egyáltalán nem támaszkodtak a túlkoros játékosok szerepeltetésére. Paul McGuinness az utóbbi évek során szinte mindig az U18-as bajnokság legfiatalabb gárdáinak egyikével vág neki az évnek, míg Warren Joyce kerete is évrõl-évre változik a távozók, kölcsönadott játékosok miatt, mégis minden évben bajnoki címre esélyes gárdát hoz össze, mint ahogy idén is a tabella élén állnak a srácok. Szóval azt egyáltalán nem lehet elmondani a tartalékokról, hogy összeszokott bandát alkotnának, így mindenképp fontos tényezõ lehet az elért eredményekben a tehetség. De akkor miért van az, hogy a United felnõtt csapatában nincsenek saját nevelések, míg a fentebb említett kisebb klubok folyamatosan képesek "elõállítani" 15-20 millió fontos játékosokat? Ennek is több oka lehet. Egyik a már említett kisebb eredménykényszer, ami miatt sokkal bátrabban nyúlhatnak a fiatalokhoz. Jó példa erre Januzaj esete is. Ha valaki nézi az U21-es csapat mérkõzéseit, az láthatja, hogy Adnan ott idén is tündököl, miközben az elsõ csapatnál igencsak visszaesett a teljesítménye tavalyhoz képest. Tehát ha vannak olyan játékosok, akik U21-es szinten remekelnek, azokhoz egy középcsapat sokkal nyugodtabban nyúlhat, hiszen "elbírja" azt, hogy adott esetben több fiatal is a csapatban játszik. És ha például ezek a fiatalok a Premier League-ben szerepelnek folyamatosan, nem pedig a tartalékok szintjén, azzal sokkal gyorsabban is tudnak fejlõdni akár erõnlétileg, akár tapasztalat terén. Nem véletlen az, hogy a topklubok számtalan fiatalt adnak kölcsön alacsonyabb osztályokba, hiszen egy Championship klubnál töltött idõ is sokkal jobb tapasztalatot jelenthet nekik, mint az U21-es PL. 
 
De vajon miért vesz a United 15-20 milliókért fiatal játékosokat máshonnan, ha az utánpótlása sorra nyeri a bajnoki címeket? Minden bizonnyal pontosan azért, mert más klubok fiataljai elõrébb járnak, köszönhetõen a fent említett okoknak. Nézzük csak meg Luke Shaw és Reece James esetét. James tavaly esélyes volt az év tartalékjátékosa címre. Ami engem illet, én neki adtam volna, nem pedig Jankónak. A fiatal svájcinál erõsen éreztem a hype-ot, hiszen õ sokkal inkább képben volt olyanoknál is, akik nem figyelik a tartalékokat. Reece elképesztõ szezont futott, több poszton is remekelt végig, rendkívül érett játékot nyújtott. Aztán jött a felkészülés, ahol berobbant és a csapat egyik legjobbja, legeredményesebbje volt. Mégsem játszik rendszeresen, ellenben Luke Shaw-val, aki közel 30 millió fontért érkezett. Ennyivel jobb lenne Shaw? Nem feltétlenül. De elõrébb jár, köszönhetõen annak is, hogy nem topcsapatnál nevelkedett. Két éve még egymás ellen játszottak U21-es szinten, de míg a United nem tehette meg azt, hogy egy 18-19 éves fiatalt betegyen Patrice Evra helyett (sõt, inkább megvette az idõsebb Büttnert), addig a Soton nyugodt szívvel bedobta Shaw-t a mélyvízbe (vagy épp Chambers-t, akit azóta elvitt az Arsenal). Míg Reece neve mellett nem szerepelt egyetlen felnõtt meccs sem, addig Shaw úgy jöhetett a Unitedhez, hogy közel 70 tétmérkõzés volt a lábában a legmagasabb szinten. 
 
Az árban pedig még komoly szerepet játszik az is, kik alkothatják a célközönséget. Hiszen míg egy középcsapat arra törekszik, hogy ha mindenképp el kell adnia legjobbjait, akkor azokat topklubok vegyék meg, addig egy topklub fiataljai - akik alapból hátrányban vannak, hiszen az eredménykényszer miatt nem játszhatnak annyit az elsõ csapatban - iránt kisebb csapatok érdeklõdnek, akik nem képesek kifizetni komolyabb összegeket. Így tehát nem csoda, hogy míg a United fontmilliókat, tízmilliókat fizet ki 1-1 tehetségért, addig az általa eladott játékosok 1-2 millióért, jobb esetben 4-5 millióért kelnek el. Hozzáteszem, ha olyan nevelésrõl van szó, akik megkapták a lehetõséget a bizonyításra, lásd Welbeck, Januzaj, akkor hirtelen komolyabb a bevétel is, bár Adnan esetében ugye csak pletykákat lehetett hallani, miszerint a Real vinné és kész lenne 20 milliónál is többet adni érte.
 
De ha a klub nem építhet a fiatalokra, mert eredményt kell produkálnia, sokkal nagyobbak az elvárások, mint egy középcsapatnál, ha csak olcsón ad el tehetségeket, akkor miért kell akadémia? Ideális világban, ahol nem a pénz körül forog minden, hanem a foci szeretete lenne a legfontosabb, ott sokkal kiemeltebb szerep jutna minden akadémiának. De a mai világ messze nem ideális ebbõl a szempontból egy topklubnál. Egy akkora klub, mint a United nem követheti azt az utat, hogy kinevel minden évben 3-4 fiatalt, akikért minden évben össze tud szedni legalább 30-40 milliót, mert az számára nem akkora bevétel, mint amekkorát jobb eredményekkel elérhet. És itt nem is arról van szó elsõsorban, hogy esetleg a 3-4 fiatallal nem lenne Bajnokok Ligája,így kiesne 40 millió (amit egyébként pótolni tudna a fiatalok eladásával), hanem arról, hogy a sikeresebb szerepléssel több szurkolót szerez, ezáltal még komolyabb szponzorációkat képes kötni. Ezeket a pénzeket pedig csak fiatalok eladásával nem lehet pótolni. Viszont akadémiára szükség van, részben azért, mert bármikor felbukkanhat egy nagy tehetség, és mert így labdarúgókat nevel a klub - még ha nem is magának - és ezzel a helyi közösségnek is segít. És mennyire jó a United akadémiája? Azt jól mutatja a CIES Football Observatory tanulmánya, mely kimutatja, hogy csak a Barcelona mondhatja el magáról, hogy több saját nevelése (saját nevelés alatt azt értik, aki 15 és 21 éves kora között legalább 3 évet a klubnál töltött) játszik a legjobb öt európai bajnokságokban, mint amennyit a United ad.
Ráadásul a Premier League nem egy hálás közeg ebbõl a szempontból, mert amellett, hogy a top 5 bajnokságok közül toronymagasan itt van a legtöbb idegenlégiós, addig a saját nevelések aránya(13,9%) is jóval az átlag(17,2%) alatt van. Összehasonlítás gyanánt ez a szám a La Ligában 22,4% és csak az olasz élvonal mutat rosszabb számokat (9,6%) a Premier League-nél. 
 
A tendencia egyébként nem ad bizakodásra okot, hiszen az öt bajnokság átlaga 2010-tõl fokozatosan esik, négy év alatt 20,2%-ról sikerült lecsökkenni 17,2-re.
 
A lista alapján a Barcelona 43 játékost ad a legjobb 5 bajnokságba, míg a United a második 36 játékossal. A dobogó 3. fokára a Real Madrid került 34 labdarúgóval, míg a United után a legjobb angol csapat az Arsenal, amely 22 játékost ad és így a 11. helyet szerezte meg. Ha megnézzük, hogy hány saját nevelés van a kluboknál, abban a rangsorban a Vörös Ördögök az ötödik helyen állnak. Ebbõl a szempontból a Lyon, a Bilbao és a Sociedad áll az élen (15-15 játékos), õket követi a Barcelona 13-mal, majd a United 12-vel. Premier League klubokat tekintve ebben is magasan vezet Louis van Gaal csapata, hiszen az Arsenal 7, az Aston Villa és a Tottenham 6-6, a Southampton 4, Chelsea 3, míg a City egy saját nevelésnek adott lehetõséget idén. 
 
A Vörös Ördögök nevelései közül jelenleg 24-en játszanak olyan más klubokban, melyek a legjobb 5 bajnokság egyikében szerepelnek. Ebbõl a szempontból csak a Barcelona (30) és a Real Madrid (26) elõzi meg a manchesterieket. PL-klubokkal összevetve ebben is a United vezet, hiszen az Arsenal 15, a City 11, a Chelsea 9, a Soton és a Villa 8-8, a Spurs hat játékost ad.
 
Fent szó volt olyan klubokról, melyek középcsapatként leginkább abból élnek, hogy kinevelnek játékosokat más klubok számára. Ilyen klub a Southampton, mely érdekes módon idén 8 egykori játékosával képviseli magát a ranglistán és ha a saját keretében esélyt kapott 4 játékost idevesszük, a 12-es összesített adattal csak a lista 48. helyén áll. Az Ajax és a Sporting hátrányban van, hiszen õk nem szerepelnek a top 5 bajnokságok egyikében, így csak azt lehet figyelembe venni, mennyi korábbi játékosuk játszik a top 5-ben. A hollandoknál ez a szám 15, míg a portugáloknál 12. (A PSV fel sem került a listára.)
 
Jól látszik az is, hogy a topklubok (és újgazdag klubok) esetében toronymagasan több az eladott nevelés, mint az olyan, akik megragadtak a nevelõ egyesületnél. A Barcelonánál ez az arány 30-13, a Realnál 26-8, a PSG-nél 22-5, az Arsenalnál 15-7, a Monacónál 17-4, a Bayernnél 14-6, a Rómánál 13-4, a Chelsea-nél 9-3, a City-nél 11-1 , míg a Unitednél 24-12, ami arányaiban a legjobb.
 
Elmondható tehát, hogy ha valaki a Manchester United akadémiáján tanul, fejlõdik, annak igen jó esélye van arra, hogy komoly labdarúgó pályafutása lehessen. Ha nem is a Vörös Ördögöknél, de akár Európa legjobb bajnokságaiban (leginkább Premier League-ben), vagy akár a Championshipben nyújthat kiemelkedõt. Valószínûleg meg tudná tenni a United azt, hogy "lesüllyedjen" arra a szintre, hogy évente kitermeljen olyanokat, akiket aztán komoly összegekért el tud adni, ám a mai modern labdarúgásban kompromisszumokat kell kötnie egy csúcsklubnak. Azt senki nem tudja megtenni, hogy a világ labdarúgásának sztárokat termel évrõl-évre, miközben harcol a legrangosabb trófeákért. Ezt a Barca, a Real, a Bayern sem tudja. Manapság már más az akadémiák feladata, mint volt 20 éve. Ám a megváltozott feladatok, elvárások mellett a United utánpótlása igenis eredményes és hasznos a labdarúgás számára!
 
Az alábbi lista megmutatja, mely klubok adták a legtöbb játékost a top 5 bajnokságnak. Az elsõ érték a saját klubban szereplõ neveléseket, a második más klubokban pályára lépett neveléseket mutatja, míg a harmadik a két érték összege:
 
1. Barcelona 13+30=43
2. Man.United 12+24=36
3. Real Madrid 8+26=34
4. Lyon 15+18=33
5. PSG 5+22=27
6. Bilbao 15+9=24
=. Real Sociedad 15+9=24
8. Rennes 5+19=24
9.Bordeaux 11+11=22
10. Lens 9+13=22
11. Arsenal 7+15=22
...18. Bayern München 6+14=20
...19. Inter 4+14=18
...22. AS Roma 4+13=17
...26. Atletico Madrid 5+11=16
...31. Ajax 0+15=15
...36. Aston Villa 6+8=14
...39. AC Milan 3+11=14
...45. Tottenham 6+6=12
...48. Southampton 4+8=12
...50. Chelsea 3+9=12
...51. Man.City 1+11=12
...52. Sporting 0+12=12