Ez a borzalmas szóvicc akár szólhatna arról is, hogy bárcsak minden mérkõzésünkön szereznénk egy gólt, de én nem erre hegyezném ezt ki.

Sokkal inkább arra, mi is a célja a mai, Louis van Gaal által irányított Manchester Unitednek. Amíg Sir Alex Ferguson idején a Vörös Ördögök a "soha nem adjuk fel" elvet követték, addig mára ez jelentõsen megváltozott. A holland ugyanis a vereség elkerülését tûzi ki célul minden alkalommal. Annyi szerencsénk azért van, hogy Van Gaal ezt nem úgy kívánja elérni, mint a mai foci egyik legnagyobb mágusa, Jose Mourinho, aki talán gyerekként is sok buszt tologathatott a szõnyegen, a karácsonyfa mellett.

 


POSSESSION

 

Van Gaal ettõl eltérõ taktikát talált ki - legyen nálunk a labda, abból nagy baj nem lehet. Valami hasonlót játszott a Barcelona is a 'tiki-taka' idejében, csak õk gyorsabban járatták a játékszert, mint mi, és õk eljutottak gólhelyzetig is, ahonnan aztán olykor minden szívfájdalom nélkül visszajátszották a "beton" védelembe a bõrt. Akkoriban a katalánok védelmére is azt mondták, mennyire varázslatos, hiszen alig kaptak gólt. Pedig aztán világklasszis védõk sorát nem nagyon lehetett leírni egy-egy felállásnál. Mégis Pique, Puyol voltak a félistenek, vagy épp az a Mascherano, aki elképesztõ magasságokba (egészen 174 centiméterig) emelte a belsõ védõ posztot. 

Az idén a United védelmérõl is elmondható, hogy a liga legjobbja. Kapott gólok tekintetében biztosan a legjobb. Még a csapat védekezésével sincs nagy gond úgy összességében, de az jól látszik, hogy Morgan Schneiderlinnek mindenképp a csapatban kell lennie, különben olyan párosokat lehet összeállítani a védelem elé, amelyek már képesek a meccsenkénti több hibára. A Bastian Schweinsteiger-Michael Carrick kettõs már lassú (de még mindig ez a kettõs a legjobb megoldás akkor, ha Morgan hiányzik), Ander Herrera olyan hátul képtelen elfogadható teljesítményre, míg Marouane Fellaini elõszeretettel kolbászol elõre, elhanyagolva a visszazárásokat, amivel nehéz helyzetbe hozza társát, társait.

 

A hátsó négyes - vagy hármas, ötös, mikor hogy sikerül Van Gaalnak - állandósága olyan, mint idén a Chelsea gyõzelmi szériája: konkrétan NINCS! Bár Chris Smalling és Daley Blind sokat játszottak együtt, mellettük rengetegen megfordultak már a védelemben. Smalling felemelkedése LvG egyik pozitívuma, Chris elképesztõen sokat fejlõdött (csak tiltanák meg neki, hogy elõrevágja a labdákat). Azonban Blind belsõ védõként való szerepeltetése már sokkal kérdésesebb. Szinte nincs olyan mérkõzés, amikor a holland játékos ne hibázna 2-3 orbitálisat. Helyezkedése, játékolvasása, átadása is olykor ködbe vész, kapitális hibákra képes hátul, amikbõl szinte mindig David de Gea húzza ki, vagy ha nem jut el az ellenfél a kapuig, akkor másik társ szívja meg azzal, hogy besárgul, mert szabályosan nem tudja megállítani az ellent.

 

Bármennyire is szép az, milyen kevés gólt kapott a csapat, azért ebben a statisztikában talán leginkább a spanyol kapusunk van benne, aki a világ legjobb portásává vált. Bár azért a Premier League idei szezonjának eleje rámutatott arra, hogy a védõknek, és az egész csapatnak meg lehet köszönni a védekezés ilyen javulását, hiszen amikor Sergio Romero védett, akkor is jöttek nullára hozott meccsek. Talán pont az mutatja legjobban, hogy azért De Gea mellett mindenki más is említést érdemel, hogy akkoriban Romerónak nem is kellett nagyokat védenie - 1-2 kivételtõl eltekintve - õ talán jobban irányította a társakat, és az ellenfelek sokkal veszélytelenebb próbálkozásokig jutottak el ezáltal.

 

De vissza a védekezés alapjához - a labdabirtokláshoz. Hiszen ha nálunk a labda, addig nagy baj nem lehet. Ezt Van Gaal igen erõsen kimaxolta már, hiszem a PL-ben a United dicsekedhet az egyik legmagasabb labdabirtoklási aránnyal. Sõt, a kapura tartó lövések terén is jól áll, legalábbis ami a saját kaput eltaláló lövéseket illeti, hiszen csak a városi rivális kapuja kerül kevesebbszer veszélybe, mint a miénk. Tehát azt leszögezhetjük, hogy a védekezéssel - többé-kevésbé - nincs gond, még ha egyéni hibából igen sok is akad.

 

A labdabirtoklásnak azonban nem csak a védekezést, de a támadást is segítenie kell. Itt kezdõdnek a nagy bajok. Ugyanis a Manchester United labdabirtoklása egyáltalán nem segíti a támadásépítést. Szép, hogy átlagosan közel 60%-ban van nálunk a játékszer, hogy a passzok számában és a pontosságban is élmezõnyben jár a csapat, de ha megnézzük a passzok irányát, akkor már elkeserítõbb a helyzet. Az átadásaink közel 53%-a oldalirányú, míg 17%-a hátrafelé megy. Mindkét adat esetében a United áll az élen, ami nem épp dicsõség. Meccsenkénti lövések átlaga az utóbbi néhány meccsen valamennyit javult, így a 18. helyrõl felkapaszkodtunk egészen az elõkelõnek így sem mondható 15. helyig, olyanokkal vetekedve, mint a kiesés ellen harcoló Sunderland, Aston Villa, miközben az összes feljutó csapat jobb ebben (is) nálunk. Ha a kaput eltaláló lövéseket nézzük, ugyanez a helyzet, a Vörös Ördögök ebben a sorrendben is a 15. helyen állnak. De ami talán a legjobban jellemzi azt, mennyire nem segíti ez a fajta labdabirtoklás a támadásépítést, az az a statisztikai adatsor, melybõl kiderül, hogy a Premier League-ben a United passzol a legtöbbet azelõtt, mire végre helyzetet alakít ki vagy lövést ereszt meg. 

 

Vajon Van Gaal változtatni fog ezen a csúfos BL-kiesés után? Nem valószínû, ezen talán csak az segítene, ha a kézilabdához hasonlóan a labdarúgásban is bevezetnék a passzív játékot, mert az LVG-féle United játékát pont a passzív szóval lehetne legjobban jellemezni. Valamint a sablonos melléknévvel. Az egész annyira megtervezettnek hat, hogy ha két helyzet között összekötnénk a játékosok helyét, ahol épp átvették és továbbították a játékszert, nem lepne meg, ha az ábra a POSSESSION szót adná ki.

 

A United támadásai tehát lassúak, körülményesek, passzívak és túl sablonosak. Minden olyan jelzõ ráaggatható a mostani támadófocinkra, ami megöli a támadófocit. Egy érdekesség még, LvG alatt átlagosan 1,45 gólt lõ a csapat meccsenként, míg Moyes alatt ez a szám 1,6 feletti volt.

 


EGYÉNI HIBÁK

 

És akkor nem is beszéltem eddig sokat - csak a védelemben - az egyéni hibákról. Rooney olyan szinten beleszürkült ebbe a Van Gaal-közegbe, hogy az már 51. árnyalat. Élete leggyatrább teljesítményével "örvendeztet" minket, mégis játszik, hiszen CSK. Talán pont emiatt ennyire gyenge, mert tudja, biztos a helye. Az, hogy milyen csapatkapitány õ valójában, egy másik téma, de röviden és tömören szerintem a bajok egyik oka onnan indul, hogy a csapatnak ilyen csapatkapitányra futja. Ez nem Rooney hibája, ez a keret hibája. Korábbi csapatkapitányokat látva - elég csak Gary Neville-ig és Roy Keane-ig visszamenni - Wayne Rooney fel sem veszi a versenyt velük. Épp ez a baj a mostani kerettel. Néhány éve volt egy Paul Scholes, egy Gary Neville, egy Rio Ferdinand, egy Edwin Van der Sar, egy Nemanja Vidic, egy Patrice Evra, egy Ryan Giggs a keretben. Õk voltak a "nagy öregek", akikre hallgattak a fiatalok, akiktõl tanultak a fiatalok. Akik régóta a Unitednél játszottak. Elõttük szintén voltak "nagy öregek", akiktõl az elõbb felsoroltak tanultak. Ellenben a jelen "nagy öregjei": Rooney, Michael Carrick, Ashley Young, Antonio Valencia. Õk azok, akik át tudnák adni a fiataloknak, mirõl is szól a United. Azért a két névsor között van különbség.

 

De vissza az egyéni hibákhoz, leginkább Van Gaal hibáihoz. Az egyik nagy hibája az volt, hogy Rooney-t megtette 'félistennek'. Ezáltal neki mindig a csapatban kellett lennie, és mivel Wayne egy adott poszton besült, találni kellett neki másikat, ahol aztán szintén besült. De azzal, hogy Rooney mindig a csapatban volt/van, más játékos szívja meg. Anthony Martial kikerült bal szélre, Juan Mata kikerült jobb szélre. Elõbbi középcsatárként berobbant a szezon elején, majd új posztján beszürkült a mezõnybe, utóbbi pedig így is magasan a legtöbb gólunkban van benne - nem csak idén, de manchesteri érkezése óta is az õ neve mellett van a legnagyobb szám, ha a gólokat és a gólpasszokat összeadjuk.

 

Tavaly remekül mûködött a Mata-Herrera-Valencia trió, õk hárman formás támadásokat építettek a jobb oldalon. Idén ezt teljesen elfelejtette Van Gaal - persze részben a sérülések miatt is lehet ez.

 

Az átigazolások terén sincs a helyzet magaslatán a holland. Amióta megérkezett, a United szórja a pénzt. Itt elsõsorban nem azt értem, hogy túl drágán vesz meg játékosokat, hanem hogy eszement módon cseréli a keretet. Elsõ nyarán olyanokat küldött el, akiknek esélyt sem adott, bár tény, Shinji Kagawa ebben a rendszerben igencsak vergõdne. Elhozatta Angel Di Mariát, Radamel Falcaót - mindketten szenvedtek, mehettek is egy év múlva arra, amerre láttak. Mintha fel sem mérte volna, lehet-e játszani ezekkel a játékosokkal azt, amit õ szeretne. (Most is jönnek a nagyobbnál nagyobb nevek, de félõ, hogy amíg ez a játékunk, jöhet ide bárki...)

 

Mi van azzal, amikor bele kell nyúlni egy meccsbe? Bármennyire óriási taktikusnak mondják õt, ezt nem igazán bizonyítja a mérkõzéseink alatt. Kevés kivételtõl eltekintve olyan cseréket húz meg, melyekkel nem hogy jobban, hanem inkább rosszabbul játszik a gárda, mint elõtte. Mikor hátrányba kerülünk, szinte egyetlen megoldása van: Fellainit beállítja, akire felíveljük a labdákat. Ez még egy League Two-ban vitézkedõ menedzser részérõl elfogadható is lenne...

 

De gondoljunk bele abba, hogy el tudnánk képzelni a jelenlegi csapatról azt, hogy a szünetre 0-3-mal megy le, majd a második félidõben vág ötöt? Ugye, hogy nem...

 

...és ez a szomorú!