A legnagyobb tisztelettel fordulok Önökhöz, bízva abban, hogy levelem tartalma segíti Önöket a tisztánlátásban és rávilágít bizonyos tényezõkre, amelyek talán elkerülték az Önök figyelmét.

Az ügy, a téma, amelyet most feszegetünk nem kisebb mint szeretett klubunk aktuális helyzete és csapatunk lehetséges jövõje, de mielõtt erre kitérnénk lépjünk egyet hátra és tekintsünk vissza, vissza 2014 nyarára.

 

2014-ben a klub a lehetõ legjobb döntést hozta azzal, hogy a korábban sokak álltal kritizált és a csapatunk menedzseri posztjára teljesen alkalmatlan David Moyest eltávolította a posztjáról. Örömteli volt számunkra a hír, hogy egy - a klubhoz méltó- ember veszi át Sir Alex Ferguson örökségét. 

 

Van Gaal Úr megmutatta, hogy mitõl is tartozik a szakma legnagyobbjai közé. Az elsõ szezonjában lerázta a romokat a klubról, áttörte a korlátokat és új hitet adott mindenkinek egy nagyon sötét korszak után. Azonnali és határozott intézkedései olyan változásokat hoztak, amelyek gyökeresen megváltoztatták a klub addigi irányvonalát. Elindultunk az emelkedõn, igazoltunk nagyokat, mert ez kellett, mert ez jó volt.

 

A csapat visszakerült ahová való: a legjobbak közé Angliában, a legjobbak közé a világ focijában.

 

Aztán történt valami. 

 

Az addig felépített csapat, változásokon ment keresztül. Eladtunk olyan játékosokat, akiket nem lett volna szabad. Megléptünk olyan változtatásokat, amelyeket nem lett volna szabad. 

A kreatív játékosok távozása, a régi arcok eltûnése és az új játékosok érkezése új helyzetet teremtett. Megerõsödött a védelem, a középpálya, azonban a támadójátékunk teljes mértékben kasztrálva lett.

 

Hiába a sok új zseniális játékos, hiába a jó csapat. Becseréltünk egy legjobb éveiben járó Di Mariát egy szárnyait bontogató Depayra, egy korszakos zseni Van Persie-t, egy még tapasztalatlan Martialra. Ezen felül nem kevés régi játékosunk is távozott. Igen, ez a dolgok rendje, de volt értelme újra visszaugornunk 2014-be?

 

Persze ez még nem ok a jelenlegi helyzetre. Ez nem magyarázat. 

 

A dolgok ott válnak súlyossá, tisztelt vezetõk, hogy az irányítási és a taktikai elemeink is megváltoztak. Nem voltunk “dúrrbelepuff, támadjunk” csapat az elõzõ szezonban sem, na de kérem ez már antifoci.

Mi értelme a folyamatos oldalpasszoknak, ha azok a saját térfelünknél, legfeljebb a felezõvonalon történnek? Érdemes ezért beálldozni egy hazai kupát? Mi értelme a 60-80%-os labdabirtoklásnak, ha az ellenfél lövi a gólokat? Érdemes ezért beálldozni egy bajnokságot? Mi értelme a passzív, lélektelen, ötlettelen, ingerszegély és mostmár eredménytelen tilitolinak? Érdemes ezért beálldozni egy Bajnokok Ligáját?

 

Semmi és nem, nem érdemes.

 

Van Gaal Úr elfelejtette mi a Manchester United. Ez a klub soha nem volt híve az agyament költekezésnek de mégis megtettük mert szükség volt rá. Elnéztük mert megvolt az irány.

Amit nem nézünk el az a klub valódi értékeinek feladása. Mindegy mi volt a történelmünkben, milyen eredményesek voltunk pár dolog állandó volt: a szenvedély, a hit, a remény és a küzdelem.

 

Ezek a szavak testet öltöttek minden generációban, ezek sarkalltak tettekre, ezek tették lehetõvé, hogy mi írjuk a történelmet, hogy felálljunk a világháború után, hogy felálljunk München után, hogy Teddy és Gunnar belõjjék, amit kell, akkor amikor kell. A hetes mez történelme és misztikuma, a mágikus belsõ védõ párosok,a csodacserék, vagy a korszakos zsenik a csapatban, mind történelmünk része. 0-0 egy városi rangadón, vér, izzadság, piroslap és szív nélkül? 

 

No way, hell no!!

 

Ami hetek és hónapok óta megy mindennek a megcsúfolása, ami a Manchester United. Hullákat látok a pályán, akiket csak a vérvörös mez tart össze és véd meg attól, hogy a lötyögéstõl szét ne essenek. Mi ez ha nem antifoci? Mi ez ha nem tagadása a csapat értékeinek?

 

ELÉG EBBÕL!!

 

Kérem a vezetõséget tegyék mérlegre, hogy megéri-e feladni az identitásunkat? Tegyék fel a kérdéseket Van Gaal Úrnak, aki nemes elõdök székében ül hétrõl hétre, tegyék fel a kérdéseket a játékosoknak, kik véráztatta, csatavert mezekben flangálnak hétrõl hétre!

 

Tegyék fel a kérdéseket Önmaguknak!! Mi jöjjön ezután?

 

Megítélésem szerint, ahhoz, hogy a klub ezeket az értékeket újra képviselje, olyan mesterre van szükség, aki maga is átélte a filozófiát, magában hordja az esszenciát, magán viseli a sebeket, amiket a nagy csaták okoztak. 

 

GIGGSY A MI MESTERÜNK!!

 

Tudják Önök, tudjuk Mi is. Azonban nem mehetünk el, amellett a tény mellett, hogy a játékosokhoz hasonlóan a menedzsereknek is fejlõdési idõre van szükségük. Ki kell próbálniuk magukat, meg kell mérettetniük. Giggs az út elején jár és ugyan benne megvan minden, de még nem áll készen.

 

Kell tehát egy kormányzó, aki az irányt megadja. Kell valaki akitõl Giggs is tanulhat. Kell egy ideiglenes megoldás.

 

Személyes véleményem következik:

 

Sir Alex Ferguson után csalódott voltam, hogy nem José Mourinho, a Special One ült a helyére. David Moyes után és most Van Gaal után is meggyõzõdésem, hogy õ a megfelelõ megoldás a következõ 2-5 évre. Csodát tett a Portóval, a Chelsea legsikeresebb edzõje, az Interrel is mindent megnyert Madridban sem vallott szégyent. A legutóbbi kitérõje még bölcsebbé tette õt és van ideje elgondolkodni a dolgain. Korszakos zseni, aki a nagy Alex ferguson csodálatát is kiváltotta.

 

Remélem tisztelt vezetõség az elhangzottak rávilágítottak arra, hogy mi is a fontos számunkra és bölcs döntést tudnak hozni, akár a hollanddal, akár bárki mással. A lényeg, hogy a Manchester United visszataláljon oda, ahová tartozik.

 

A világ legjobbjai közé.

 

Believe!