Ebben az írásban - a teljesség igénye nélkül – olyan játékosokról lesz szó, akiket egy hajszál választott el attól, hogy United mezben rúgják a labdát.
 
 
 

Puskás, Kocsis, Czibor
 
A müncheni tragédia után Busby jobbkeze, Jimmy Murphy a helyzetre való tekintettel soronkívül igazolt játékosokat más angol klubokból. Tudta azt is, hogy az Aranycsapat három legendás tagja óriási erõsítés lenne. Mint köztudott, Puskás az 1956-os forradalom után nem tért haza, az MLSZ-tõl egy év eltiltást kapott, ezt a FIFA megduplázta. Emiatt nem tudta sem a Juventus, sem az AC Milan leigazolni. Murphy a tragédiára való tekintettel kérvényezte a büntetés eltörlését, amelyet az MLSZ meg is tett, de a FIFA nem. Másfél hónapos jogi vitatkozás vette kezdetét. Az FA az akkori szabályokra hivatkozott, miszerint külföldi nem szerepelhet és Puskás angolul sem beszélt. Másik ok a pénz, a szövetség attól tartott, ilyen világsztár bérigénye beláthatatlan folyamatokat indítana el. Puskás elfogadta volna a legszerényebb fizetést is, mert megrázta a tragédia és tisztelte Busby-t és különben is égett a vágytól, hogy újra játszhasson. Az FA és a FIFA azonban nem tágított. 1958 nyarán az eltiltás lejártával a még mindig Olaszországban élõ Puskás végre szabadon kereshetett csapatot. Azonban a kora, elhízása miatt már egy nagy olasz klub sem érdeklõdött. Nem így Santiago Bernabeu, a Real Madrid elnöke. Õ bízott egy másodvirágzásban, Puskás le is fogyott, összeállt a Di Stefano-Puskás páros. Czibor és Kocsis pedig szintén Spanyolországba kerültek, a Barcelonához. A többi már történelem. Az Old Trafford közönsége mégis tapsolhatott Puskásnak, amikor 1959-ben a Real Madrid jótékonysági meccsre érkezett Manchesterbe.
 
Paul Gascoigne
 
Sir Alex Ferguson a legnagyobb csalódásnak nevezte, hogy nem sikerült megszereznie az angol fenegyereket. Ha van edzõ, aki meg tudta volna fegyelmezni a zûrös Gazzát, az Alex Ferguson. Gascoigne a Newcastle Unitedben nevelkedett, az ifi csapat kapitányaként ifjúsági FA kupa gyõzelemre vezette a szarkákat a 84/85 szezon során. ’85 tavaszán Jack Charlton megjutalmazta és csereként debütálhatott felnõtt meccsen is, valamint aláírhatta élete elsõ profi szerzõdését.
 
Fergie: „Alan Shearert is szerettem volna például, de a legnagyobb csalódás, hogy nem sikerült Gascoigne-t szerzõdtetni. Korának legjobb játékosa volt és látszott rajta mennyire élvezi a játékot. 1987 körül amikor a Newcastle a kiesõ zóna közelében volt, játszottunk velük és azon a napon a három középpályásom Bryan Robson, Norman Whiteside és Remi Moses voltak. Mind nagyszerû játékosok, de Gascoigne darabokra szedte õket. Mosesnek kötényt adott, én meg csak káromkodtam. Robbo és Whiteside üldözték egész meccsen, de a közelébe se tudtak kerülni.”
 
Nem csoda, hogy megnõtt iránta az érdeklõdés. Fõleg a Manchester United és a Tottenham Hotspur akarta nagyon. Gazza viszont a bajnok Liverpool iránt érdeklõdött. De a Mersey partiakat nem érdekelte a játékos. 1988 nyara, Fergie: „Találkoztunk azon az estén mielõtt elutaztam volna nyaralni. Gascoigne azt mondta nekem ’Érezze jól magát Mr Ferguson, alá fogok írni a Manchester Unitedhez’ kezet fogtunk és másnap el is utaztam Máltára. Egyik nap a hotel recepciósa odajött a medencéhez, hogy vár egy hívás. Martin Edwards volt ’Rossz hírem van, a Tottenham leigazolta, vettek a szüleinek egy házat’. Úgy gondolom ez hiba volt a részérõl és ezt Paul is elismeri. Ott volt nekünk Robson egy Geordie, Bruce egy Geordie, Pallister a Boroból, olyan szerkezetünk és olyan játékosok akik segíthettek volna neki, fegyelmet kaphatott volna.” (The Times, 2008 június)
 
A Spurs akkori brit rekord 2 millió fontot fizetett érte. Az alkoholizmusa miatt botrányt botrányra halmozó Gascoigne 2009-ben maga is elismerte, talán máshogy alakult volna az élete, ha anno a Unitedbe igazol:
 
„Talán ha akkor a Unitedet választom, még most is ott lehetnék. Nem tudom, csak nézzük meg azt a sok fiatalt, akiket Ferguson odavitt, ott a fiatal Rooney, a Neville testvérek, Becks és még sokan mások. Cristiano Ronaldoból is kész játékost faragott. Meghívtak az akadémiájukra, fantasztikus hely és nem csak a hely, hanem ahogy Ferguson kezeli a játékosokat. Tisztelettel bánik velük, de ugyanakkor férfiakat nevel a fiúkból.”
 
„Hat évbe telt (1988 után) nekem, hogy újra merjek beszélni Fergusonnal. A Lazionál voltam és felhívtam, hogy kaphatnék-e egy második esélyt. Eric Cantonáról kezdett beszélni és én tudtam amit mindenki, ha valaki úgy bánik Sir Alex Fergusonnal ahogy én bántam, az soha nem kap egy második lehetõséget.” (Sky News, 2009 március)
 
B terv: Paul Ince. „Nem szereztük meg Gazzát, de jött Ince, aki remek munkát végzett számunkra.”
 
Ronaldinho
 
Épp aktuális, a 30 éves klasszis úgy tûnik hazamegy Brazíliába, miután kegyvesztett lett az AC Milan csapatánál. Még Berlusconi is azt mondta róla hiába nagy kedvence, az utóbbi hónapokban alig edzett. A meccseken csak perceket kapott idõhúzó csereként. Pedig a mai milánói gárda nem a gyors játékáról híres, de a brazil nem tudott bekerülni a csapatba. Megnyert mindent amit lehetett, de évek óta nem találja az igazi formáját. A cikkek a bulizásairól és az elhízásáról (az a sok Lay’s…) szóltak már. Vajon akkor is kiégett volna, ha Sir Alex megnevelhette volna? Õ is mindig mosollyal az arcán játszott, elképesztõen lendületes játékos volt fénykorában.
 
Ronaldo de Assís Moreira a Gremioban nevelkedett, tehetsége miatt rögtön kikiáltották az új Ronaldonak. Követte is a híres elõdöt, amikor 2001-ben Európába igazolt. Csak õ nem a PSV-be, hanem a PSG-be. A párizsiak 5,1 millió eurót adtak érte, neki pedig 5 éves szerzõdést ajánlottak. Elõször úgy tûnt, kölcsönbe kerül a skót St. Mirrenhez, de hazájában hamis útlevél botrányba keveredett és emiatt a brazil szövetség nem küldte el a skótoknak a szükséges igazolásokat, így nem tudták regisztrálni, a határidõ idején is tartott a vizsgálat, ezért maradt a PSG-nél. Egyre jobban játszott a párizsi klubban, no meg az éjszakai klubokat is feltérképezte. Játéka miatt csak idõ kérdése volt, mikor jelentkeznek érte az elit csapatok. 2003-ban a United és a Barca is bejelentkezett érte. Laporta a választási kampányában Beckhamet ígérte, de õ a Real Madridba ment, így a katalán elnök Ronaldinho megvételével akarta megnyugtatni a szurkolókat. Ferguson Beckham eladása után egy új sztárt akart, új színt a csapatba. A kreatív és gyors brazil fel is keltette az érdeklõdését. Hogy esett kútba az üzlet, amikor a PSG vezetõje és Peter Kenyon szinte már mindenben megegyeztek és a játékos ügynöke (egyben testvére) is lenyilatkozta már csak formaságok vannak vissza? "Peter Kenyon és Frances Graille, a PSG elnöke már közel kerültek a megállapodás véglegesítéséhez, csak apró részletek kimunkálása van hátra." – Ronaldinho ügynöke. Ez június végén történt. A piaci ára kb. 11-12 millió font volt.
 
Ferguson azon a nyáron:
 
„Meg akarjuk nyerni újra a BL-t, ezért néztem ki Ronaldinhot. Úgy érzem vele nagy esélyünk lenne. Nélküle nem tudunk Európában a hazaitól eltérõ stílusban játszani. Nagyszerû játékos lesz belõle.”
 
A sikertelen üzletrõl:
 
„Túl sokáig húztuk az ügyet. A probléma az volt, hogy Ronaldinho Brazíliában volt, várnunk kellett míg visszatér. A Konföderációs Kupa nem segített, mert június végéig játszott és utána Brazíliába utazott. Túl sokáig. Soha nem volt rá alkalom rendesen leülni a fiúval. Nem tudom akart-e volna hozzánk jönni. A frusztrációt számunkra a testvére okozta (Roberto Assís – aki az ügynöke is egyben). Találkoztam Ronaldinhoval és rendben volt, eléggé vidám, de nem beszélt angolul. Így a beszélgetés a testvérén és egy tolmácson keresztül folyt. A végén adtunk a PSG-nek egy határidõt, aztán befejeztük a tárgyalást. Ronaldinho a Barcelonával távozott. Abban az értelemben visszautasított bennünket, mert soha nem mondta ’a Unitedben akarok játszani’.” (The Times, 2003 augusztus)
 
„Azt hittem megállapodtunk, de amikor Párizsba repültem, kiderült eltávolodtak az álláspontok. Az emberei magyarázkodtak nekem, nem tûnt úgy, hogy tartják magukat ahhoz amiben korábban megegyeztünk. A következõ amit tudok, hogy másnap már Barcelonában volt.” (The Daily Telegraph, 2003 augusztus)
 
Ezeken a tényezõkön kívül fontos szerepet játszott természetesen a pénz. Roberto Assís tudta, a testvére világklasszis játékos lesz, ezért meg nem erõsített információk szerint olyan szerzõdést kötött még 2001-ben a PSG-vel, hogy eladás esetén a vételár 25 %-a õket illeti. Az amúgyis anyagi gondokkal küzdõ francia klub tehát érthetõ módon minél több pénzért akarta eladni a brazilt, hogy több maradjon nekik. Pletykák szerint a United ajánlata a 11-12 millió fontos piaci ár plusz még 1-2 millió volt. Laporta - aki a Beckham kudarc után mindenképpen akart egy sztárt – végül több mint 32 millió eurót fizetett érte. Amelynek negyede (ha tényleg létezett ez a záradék) ugye Ronaldinho és testvére zsebébe vándorolt. Így vagy úgy, a katalánok elnöke biztosan nem bánta meg a kifizetett milliókat, mert Ronaldinho ültette vissza a Barcelonát Spanyolország és Európa trónjára. Peter Kenyon azt nyilatkozta a katalánok a United ajánlatánál jóval nagyobb összeget fizettek, õk nem tartották ésszerûnek azt a pénzt és mivel a játékos sem mondta ki, hogy Manchesterbe akar igazolni, egyszerûen visszaléptek. A történet folytatását ismerjük, Ronaldinhot nagy sikerek után eladta a Barca, mert Guardiola terveibe már nem fért bele a formáját elvesztõ, motiválatlan brazil. Milánóba ment, ahol gyakran megmutatta miért világklasszis, de sokszor gond volt a hozzáállásával. Tulajdonképpen tipikus történet az övé, a szegény fiú átrepül az óceánon, pár év alatt megnyer mindent klubszinten és válogatott szinten is, jönnek a jobbnál jobb szponzori szerzõdések, elér mindent szakmailag és anyagilag, aztán csökken a motiváció, egyre többször a cselek, gólok helyett a mértéktelen bulizásairól szólnak a hírek, magánéleti problémák és idõ elõtt visszatér Brazíliába levezetni. Vajon Fergie irányításával még ma is csúcson lenne a brazil?
 
B terv: Cristiano Ronaldo
 
Az õ leigazolásáról SAF 2009-ben így beszélt: „Nagy csalódás volt, hogy nem sikerült Ronaldinho, de ugyanazon a nyáron leigazoltuk Ronaldot. Talán nem alakult volna így, ha akkor sikerül Ronaldinho. Bár valószínûleg akkor is tervben lett volna Ronaldo, mert már korábban elõszerzõdést kötöttük a Sportinggal, szóval valószínûleg mindenképpen érkezett volna.” (az opciós jogot a stadionavatókor élesített is a United)
 
Aaron Ramsey
 
A fiatal walesi iránt 2008 nyarán nem egy klub kopogtatott a Cardiff City-nél. A klub elnöke teljesen a játékosra bízta a döntést, hiszen egyformán 5 millió fontot ajánlottak érte a vevõk. Az Everton, az Arsenal és a United tettek hivatalos ajánlatot. A United a manutd.com-on közleményben tudatta, hogy a két klub megegyezett, következhet a játékossal a tárgyalás, valamint az orvosi vizsgálat. Ramsey beszélt Moyes-szal, Fergusonnal, Wengerrel is. Sokáig úgy tûnt, a United lesz a befutó, hiszen annyira adta magát a dolog: fiatal walesi, aki Giggset látva nõtt fel. Még az is közös bennünk, hogy mindketten rögbiztek is. A United terve szerint rögtön visszakapta volna a Cardiff kölcsönben, tehát Fergie nem azonnal számolt vele, hanem a jövõre gondolt. A Cardiff emiatt a United ajánlatát részesítette elõnyben, de továbbra is Aaronra hagyták a döntést, nem akarták befolyásolni. Ramsey hosszú gondolkodás után a bajnok United helyett az Arsenalt választotta, ahol a legtöbb játéklehetõség kínálkozott. Privát gépen utazott Svájcba az EB-re, ahol Wengerrel találkozott. A walesi a következõket nyilatkozta:
 
„Wenger fontos szerepet játszott a döntésemben. Sokat beszélt nekem a klubról és a tervekrõl, a jövõrõl, amely nagyon izgat engem. Az Arsenal olyan klub, amely mindig lehetõséget ad a fiatal játékosoknak a legmagasabb szinten játszani és keményen fogok dolgozni azért, hogy részese legyek a jövõbeli sikereknek.”
 
Alexandre Pato
 
Fergie 2010 tavaszán az Európában akkor még ismeretlen Javier ’Chicharito’ Hernandez leigazolása kapcsán beszélt a MUTV-nek arról, hogy a Manchester United számára mindig is fontosak a fiatal tehetségek és a klub mindent megtesz, hogy megtalálja a világban a tehetségeket. Az AC Milan brazil támadójáról beszélt ebben az interjúban:
 
„16-17 éves korában láttuk Patot egy kanadai ifi tornán. Amikor le akartuk igazolni 14 milliót kínáltunk érte, mert láttuk benne a tehetséget. De az AC Milan végül 20 milliót vagy ilyesmi összeget ajánlott, amire mi azt mondtuk ennyi pénz már túl sok. Látva a tehetségét lehet tovább kellett volna mennünk, de így is egy példa arra, hogy a United észreveszi a tehetséget. Machedát 15 éves kora óta figyeltük a Lazioban, Solskjaer norvég kapcsolatain keresztül pedig Mame Diouf fejlõdését követtük a Molde csapatánál. Manapság nehéz top csatárokat igazolni, így a célunk a fiatal tehetségek mint Hernandez felkutatása.”
 
Damien Duff
 
Ez egy rövid sztori 2003-ból. Az ír szélsõ után is érdeklõdött Fergie, de Patohoz hasonlóan sokallta az árát. 17 millió fontot egyszerûen nem akart érte adni. Nos, a Chelsea adott. Azonban Duff karrierje nem úgy alakult, ahogy esetleg a Unitedben alakult volna. Nem tudjuk meg.
 
Alan Shearer
 
A Southampton feltörekvõben lévõ fiatal csatárának teljesítménye sem kerülte el Fergie figyelmét. 1991 nyarán próbálkozott elõször, de Shearer kijelentette marad a Szenteknél. 1992 nyarán már visszautasíthatatlan ajánlatot kapott õ is és klubja is. A Blackburn Rovers 1991 januárjában került új tulajdonos kezébe, a helyi milliomos Jack Walker vásárolta meg a klubot, akinek komoly tervei voltak. Nem kisebb személyiséget, mint Kenny Dalglish-t nevezte ki menedzsernek, aki vissza is jutatta a csapatot az elsõosztályba. ’92 nyarán a Rovers akkori brit rekord 3,5 millió fontot fizetett Shearerért. Dalglish vezetésével és Shearer góljaival a Rovers 94/95-ben bajnok lett. Ekkor töltötte eltiltását Cantona, de nélküle is majdnem sikerült a Unitednek. 89-88 pont, kevesen múlt. Jack Walker álma valóra vált, másodosztályból jutottak vissza, milliókat költött játékosokra, a Liverpool sikeres edzõjét is megszerezte, és PL bajnok lett a Blackburn. Shearer ezután a Newcastle Unitedben játszott 10 évet. A Szarkák legendájaként vonult vissza.
 
Fergie és a United a B tervvel sem járt rosszul, hiszen ugyanazon a nyáron (1992-ben) érkezett Eric Cantona!
 
Adem Ljajic
 
2008 novemberében írták meg a lapok a megállapodást, miszerint kb. 16 millió fontért a United leigazolja a Partizan két szerb fiatalját, akik próbajátékon szerepeltek õsszel Carringtonban. Zoran Tosic és Adem Ljajic 2009 januárjában érkeztek ismét Manchesterbe, hivatalosan bemutatták õket. Fergie és honfitársuk Vidic is örömmel fogadta a két fiatalt, sok fénykép is készült. Tosic munkavállalási engedélyét elintézték a „különleges tehetség” kivétel jellegû szabályra hivatkozva, hiszen nem EU játékosok alapból csak akkor kapnak munkavállalási engedélyt a Home Office-tól és az FA-tõl, ha az elõzõ évben a felnõtt válogatottjuk meccseinek minimum 75 %-án szerepeltek. A sajtótájékoztatón az is kiderült, Tosic marad és a csapattal fog edzeni, valamint a tartalékoknál szerepel. Ljajic viszont rögtön visszament Belgrádba és a 2009-es naptári évet kölcsönben töltötte. Egészen pontosan fogalmazva, õt nem vette meg a United, csak opciót kötöttek rá ami 2010 januárjában esedékes. Viszont a bemutatás, fotózkodás, Fergie dícsérõ szavai miatt mindenki elkönyvelte, hogy United játékos. Ljajic tehát játszott a Partizanban és néha Carringtonba utazott edzésekre, hogy nyomon kövessék a fejlõdését. 2009 decemberében a United a hivatalos honlapon közölte, a klub eláll Ljajic leigazolásától: „Opciónk volt rá, de közelrõl figyeltük a fejlõdését az elmúlt 12 hónap során és figyelembe véve a már meglévõ tehetségeink fejlõdését, úgy döntöttünk nem igazoljuk le.” Másnap Mike Phelan ezt kiegészítette a következõkkel: „Megpróbáltuk megszerezni számára a munkavállalási engedélyt. De azt a választ kaptuk, nem biztos hogy idõben megkapjuk amikor januárban döntenünk kell róla. Valaki megkapja az engedélyt, más nem. Adem az utóbbi kategóriába tartozott, akiknek nehéz szerezni.”
Glazerék miatt felmerült, hogy anyagi akadálya van valójában az ügynek, de ezt Phelan, Gill és Fergie is cáfolta. Meg az élet is, hiszen azóta Tosic-Ljajic párosnál ismeretlenebb fiatalokra is költött a klub, pl. Obertan, Diouf, Bebe. A két szerb manchesteri kalandja tehát nem sikerült jól, Tosic is távozott. Viszont a kritikák jogosak: Miért volt a bemutatás, fotózkodás, miért dícsérte õt SAF még 2009 õszén is? Hogy aztán decemberben bejelentsék mégsem elég jó, és házon belül jobbak vannak. A Partizan elnöke sem értette a United lépését: „Azt hiszem késõbb még meg fogják ezt bánni.” Adem Ljajic napokon belül a Fiorentinába igazolt 8 millió euróért.
 
Gareth Bale
 
Újabb fiatal walesi, akit persze kinézett Sir Alex is, õ ráadásul nem balhátvédként tekintett a srácra, hanem inkább egy új Giggsként. 2007 januárjában megkezdõdött a harc a gyorsaságáról híres tehetségért, az Arsenal, a Spurs és persze a United voltak képben. A Spurs 10 milliót (késõbbi szereplések függvényében) ajánlott. A szentek célja ismét a kassza feltöltése volt. Elõzõ évben Theo Walcott 5 millió ellenében került az Arsenalba, mely összeg a késõbbi szereplések okán felmehet 12 millióra. Hasonló konstrukcióban gondolkodtak a Szentek Bale esetében is. 2007 januárjában Fergie ezt nyilatkozta az ügyben: „Gareth Bale tehetségéhez illõ ajánlatot tettünk. A Southampton azt mondta erre nem, mert többet akarnak és minden joguk meg van ehhez. Manapság rengeteg dolog szerepel a szerzõdésekben, nem csak egyszerûen a pénzrõl van szó. Nem tudom a Tottenham mennyit ajánlott, de úgy érzem többet mint mi, õk vannak a célegyenesben.”
 
A feltételezésre miszerint a Spurs garantált játékidõt ígért neki:
 
„Nem hiszem, hogy adhatsz ilyen garanciát. Akárkirõl van szó. Ezt mindig is így gondoltam. Azok a klubok, amelyek garanciákat adnak, tévednek. A srácnak kell értékelni a helyzetet.”
 
Bale megvárta a nyarat és a Spurs mellett döntött.
 
Mint látszik, elég sok híres játékos esetében fel lehet tenni a kérdést: mi lett volna ha? Ugyanakkor az érem másik oldalát se felejtsük el, hiszen pl. ha sikerül Shearer, lehet nem lett volna Cantona, ha sikerül Ronaldinho, lehet nem lett volna Ronaldo. Az írás másik célja annak bemutatása volt, mennyi mindenen elbukhat egy átigazolás. Közbeszól a szövetség, probléma a munkavállalásival, túl sokat kér a másik klub, a játékos magas fizetést és garanciákat akar, vagy egyáltalán nem akar Angliába és a Unitedbe igazolni, az ügynökök érdekei is megakadályozhatnak egy üzletet, és olykor a menedzser gondolja meg magát. Szintén tényezõ sok esetben, ahogy a játékos mérlegel. Nem a pénzen, hanem vegyük mondjuk Ramsey-t. Hívja a bajnokcsapat, ahol a honfitárs legendával játszhat együtt. De a világ legsikeresebb edzõje nem garantál neki játékidõt. Ugyanakkor hívja az Arsenal, amely egy folyton épülõ csapat, jó ideje trófea nélkül, viszont Wenger több játékidõt szán neki. Érdekes a dolog lélektana. Sok mindenen múlhat egy átigazolás. Szerencsére nagyon sok ellenpélda is van, ezért kell megbecsülni az olyan játékosokat, akik kiváltságnak érzik, hogy a Unitedben focizhatnak és nincs egy rossz szavuk sem. Ajánlom például Berbatov, Owen nyilatkozatait. Pedig elõbbi gyakran kimarad taktikai okokból, utóbbi meg sokadik a sorban, más kevésbé alázatos játékosok már megsértõdnének. Ahogy az elején írtam, a lista nem teljes. Igyekeztem olyanokat felsorolni, akikrõl hivatalos információ létezik, ezért van a sok Fergie idézet. Ezek valódi ügyek voltak, nem csak pletykák. Remélem tetszett!