Ebben a posztban a United fõ riválisait fogom elemezgetni az eddig eltelt szezon alapján. Összehasonlítva eddigi szereplésüket, keretüket, edzõjüket, mentalitásukat, hiányosságaikat és esélyeiket a bajnoki cím megszerzéséhez.

Rögtön az elején azzal a csapattal kezdeném, amely a tavalyi évben elhódította a PL trófeát és ez nem más, mint a Chelsea.
Véleményem szerint, nekik van Anglia legerõsebb kezdõcsapata, ha nincs sérült és eltiltott, viszont a nagycsapatok közül õk azok, akik a leggyengébb cserepaddal, kerettel rendelkeznek.
Alapembereik rutinos játékosok, akik angol földön mindent megnyertek.
Sokak számára óriási meglepetés a kékek kb. 2 hónapja tartó mélyrepülése és a PL-ben elfoglalt 5-ik helyezésük. Be kell, hogy valljam, én valahol számítottam valami hasonlóra, persze ekkora blamára nem.
Az év elején minden tökéletes volt, mindenkit tönkrevertek, a problémák november elején kezdtek megjelenni, amikor a terhelés megnõtt, játékosok sérültek le és a PL-ben szereplõ csapatok mindegyike felvette a tempót. Minõségi cserejátékosokra lett volna szükség, amivel nem rendelkeznek, hiszen nyáron elengedték a tavalyi szezonban megsérülõ Ballackot, az azóta Madridban alapemberré vált Carvalhot és Decót is. Hiányoznak onnan, nem is kicsit. De hiányzik onnan más is: a tûz. Ebben persze nem a játékosok a hibásak, hanem Ancelotti mester, ugyanis egy edzõ feladata, nem csak az edzések levezetése vagy az aktuális meccs elõtti taktika kialakítása, hanem játékosok szellemi felkészítése is. Egy Barcelona vagy Manchester United elleni meccs elõtt nem kell unszolni a játékosokat, hogy teljes gyõzelmi lázban, hatalmas akarással fussanak ki a pályára, viszont egy Stoke vagy WBA ellen már annál inkább. Erre a típusú felkészítésre nem sok edzõ képes és az olasz sem (viszont bamba fejjel, szemöldököt vonogatni a kispad mellõl, annál inkább). Ékes példája, hogy a Milánnal, majdnem egy évtized alatt, mindössze egy bajnoki címet nyert. Azért valljuk be: ez édes kevés.
Még esélyük lehet a bajnoki cím elhódítására, de ha folytatják ezt a „kiváló” szériát, még a BL-t jelentõ 4-ik helyre sem fognak odaérni.


Második csapat, a „szeretnivaló” szomszédunk lesz, a Manchester City.
  Legfontosabb tudnivaló róluk, hogy két éve egy tehetõs arab úr kezébe került az eddig sikerekben nem túl gazdag kisebbik manchesteri klub, aki jelenleg is tartó fejetlen költekezésbe kezdett. Összevásárolták az összes mozdítható sztárt és a régebbi játékosoktól megváltak. Keretük nagy nevekbõl áll, igazán erõsnek mondható, jelenleg a bajnokság 2-ik helyén állnak, az Európa Liga nagy esélyesei. 
  Eddig minden szép és jó, ugye? De, mint tudjuk, a helyzet nem ilyen rózsás, a keretük tele van tahóval (De Jong, Balotelli, Adebayor), a belviszályok megszokottak (Balotelli vs Boateng, Touré vs Adebayor) és a nagy sztárok sem tanúsítanak semmiféle tiszteletet az edzõjük iránt (Tevez esete, de volt baj Bellamyval, Robinhoval). A Citynél most szembesülnek azzal, hogy nem elég összevásárolni a játékosokat, a csapatépítés sokkal többrõl szól, amihez kell egy bevált recept (ami nálunk vagy az Arsenálnál megvan) vagy egy kiváló menedzser, aki hozza a receptet (Mourinho). Márpedig nagy szerencsénkre, a recept hiányzik és Mancini képességeit is túlszárnyalja ez a feladat. Mondhatni: „beridifikút”!
Véleményem szerint a PL gyõzelem az idei évben csak álom marad számukra. Végsõ gyõzelmükhöz a játékosoknak tiszteletet kellene tanúsítaniuk, Mancininek meg keménységet mutatnia. Ha megerõsödik a csapatszellem, akkor komoly gondot is jelenthetnek.
Pár szóban összefoglalva: kiváló keret, nulla csapatszellem, alkalmatlan edzõ.


Egy észak-londoni alakulattal folytatnám, a 2000-es évek elején legnagyobb riválisunknak számító Arsenallal.
Az utóbbi évek két legfõbb jellemvonása az ágyúsoknak, a szép játék és az eredménytelenség.
Persze nem mehetünk el szó nélkül a folyamatosan újuló, fiatalodó keret mellett sem, melyet évrõl-évre frissít az évtized edzõje(?!), Arsene Wenger. Meg kell hagyni, emberünk kivételesen jól építi be ebbe a nagy múltú angol csapatba a tehetségesebbnél tehetségesebb francia és afrikai fiatalokat.
  Jelenleg a bajnokság 3-ik helyén tanyáznak a két manchesteri gárda mögött. Az utóbbi 5 évet figyelembe véve, talán most mondható el elõször róluk, hogy igen, ez a csapat összeérett és esélyük is lehet ismét elhódítani a bajnoki címet. Keretük erõs, esetleges sérültjeiket rendre kiválóan pótolják, talán kivetni valót egyedül a hátsó alakzatuk hagy maga után, hiszen szerintem nem lehet végigjátszani egy bajnokságot 3 belsõ védõvel (Vermaelen, Squillaci, Djourou). Kapus poszton Fabianski formajavulásának és az ellenünk bemutatkozó Szczesny térhódításának köszönhetõen a problémák megoldódni látszanak.
  Megfelelõ játékosok alkotják hatalmas gyõzelmi vággyal, de valami mégis hiányzik. Ezt a valamit, szerintem a Unitednél elsõként tanulják meg az ide érkezõ vagy az éppen itt nevelkedõ játékosok és ez a gyõzni tudás! Az ágyúsoknál ezt elfelejtették, 2005 óta volt is idejük. Az esetleges ligakupa gyõzelem talán visszaterelheti õket a számukra helyes ösvényre, amellyel az idei év legnagyobb riválisává léphetnek elõ.


A sort egy másik észak-londoni csapattal, a Tottenhammel zárnám.
2007-ben befejezõdõ Juande Ramos által vezényelt vesszõfutásuk óta, a Premier League legnagyobb fejlõdését maga mögött tudó klubja (a City mellett…).
  Edzõjük Harry Redknapp, aki csapatát rendkívül ügyesen építgeti olyannyira, hogy kijelenthetõ, jelen pillanatban õk rendelkeznek Anglia legerõsebb középpályájával (már Beckhammel kiegészülve). A szurkolók tisztelik, imádják Harryt, aki a csapata sikereivel egyre jobb és jobb edzõvé válik. Védelmük erõs, viszont a két porcelánlábú angol belsõ védõ (Woodgate, King) egyikétõl ésszerû lenne a megválás egy fiatal játékosért cserébe. 
Legnagyobb gyengeségük, hogy gyakran nehezítik meg saját maguk számára a meccset és gyenge játékkal nem tudnak nyerni. Vegyük alapul Mourinho 2006-os Chelseajét, ahol rendre gyenge játékkal 1:0-s gyõzelmet arattak, undorító módon, DE bajnokok lettek.
A Spursnek ebben javulnia kell, hogy a nagy csapatok között említhessük õket.
Másrészrõl hiányzik a csapatból egy igazi világklasszis befejezõ csatár. A csatáraik jók, de nem eléggé. Képzeljük el ezt a csapatot egy Etoval, Ibrával, Rooneyval vagy egy jó formában lévõ Torressel az élén, ijesztõ ugye?
Nem reális azt mondani, hogy van esélyük a bajnoki trófea elhódításához, viszont ha így folytatják, komolyan számolni kell majd velük a jövõben.
Én egy üde színfoltnak tartom õket, egy jó adag rutinnal és szerencsével sokkal elõrébb járhatnának.

Végsõ tippem:
1. Manchester United
2. Arsenal
3. Chelsea
4. Tottenham
5. City.

Kíváncsian várom a véleményeteket ebben a témában, és mivel ez az elsõ ilyen típusú írásom, bármiféle építõ jellegû kritikát szívesen fogadok.