Egy kis sorozattal állnék elõ, persze csak ha lesz rá igény. Az elsõ pár epizódban Bébé elsõ képzelt edzésnapját próbálnám bemutatni. Remélem, senkit nem sértek meg vele!

Eljött a nap, amikor én, Tiago Manuel Dias Correia, elsõ manchesteri edzésemre készülök. Délelõtt 9 óra. Már reggel 6 óta a szállodai szobában ücsörgök az ágy szélén. Egyszer csak kopognak.
- Come in! - szóltam halkan, remélve, hogy jól ejtettem ki elsõ angol mondatomat. Az ajtó nyílik és egy vigyorgó alak lép be. Nani az, egy borzalmas tarka ingben feszít.
- Na mi az, te nem készülsz? Megyünk egyet lötyögni. - vágja hozzám lazaán.
 - De, de, már elkészültem. Felõlem indulhatunk. Leérve a szálloda bejárat elé ott virít egy hófehér Lamborghini Gallardo.
- Csak nem.. ?
- De bizony haver, ez az én verdám, hasít, mint a veszedelem. Kipróbálod?
- Nem, köszi! Talán majd máskor.
 

 
Honfitársam ezt valamiért nagyon viccesnek találta, oltári röhögésben tört ki, nem zavartatva magát a szálloda elõtt összegyûlt kisebb tömegtõl. Az odaúton kb 50 számot hallgattunk meg a "csoda hifi"-n, de ebbõl az 50-bõl egy sem tartott fél percnél tovább, mindig továbbléptette. Látva Nani hiperaktív megnyilvánulását, nekiszegeztem a kérdést:
 - Te miattam pörögsz ennyire? Háthatóan rosszul vette a kérdést, mert az út hátralevõ részében nem szólt hozzám. Így legalább egy számot végighallgattunk.

Megérkezve az edzõközpontba, mely kívülrõl igen pazarnak tûnt, már vártak ránk a sajtótól. Szerencsére a helyi alkalmazottak gyorsan kimentettek a karmaik közül. nem jutottam messzire, a bejárati ajtó elõtt két sráccal futottunk össze. Hamar felismertem õket, Evra és Park voltak azok. Nani és Evra lezavart egy röpke 2 perces kézfogást, ezalatt Park a szemöldökét vonogatta.
Hirtelen azt vettem észre, hogy az apró francia srác már a vállamat fogja és valamit eszméletlenül hadar.
- Haver, hogy állsz a lányokkal?
- Nincs barátnõm.
- Áááh, csak azt ne mondd, hogy neked sem tetszenek az angol lányok! De egy percig se aggódj, majd mi Ji-vel megmutatjuk, hol vannak a tuti csajok! Igaz Ji? Ji, milyenek a manchesteri lányok? Szépek ugye? Na mondd már!






A koreai srác csak vigyorgott, de egy szót sem szólt. Nagy röhögcsélés közepette lépdeltünk az öltözõ felé, aminek ajtaján belépve hirtelen szembe találtam magam Ryan Giggs-szel. A lélegzetem is elállt. Elõttem egy legenda. Aztán körbe nézve a teremben, csupa ismerõs arcokat láttam, de hamar rájöttem, hogy én itt új vagyok, az arcok pedig a TV-bõl ismerõsek. A döbbenetbõl felocsúdva csak ennyit tudtam mondani:
- Olá pessoal, Bébé meu nome e eu sou o novo garoto! (portugál, jelentés: Szevasztok srácok, az én nevem Bébé és én vagyok az új fiú!)
O'Shea rohant felém, megrázta kezemet és hangosan üdvözölt:
- Ramos vamos por favor! (spanyol, jelentése: Ramos, kérjük ossza meg!)
Az öltözõ mintha felrobbant volna, akkora röhögés tört ki. Én egy percig csak álltam zavartan, majd nem bírtam tovább, én is dõltem a többiekkel...