A mennyek kávézójának poros asztalai között egy férfi sétált végig. Régies viseletû ruhája, igazi 50-60-as években divatos kalapja kitûnt a többi vendég közül. A kávézó falán kifüggesztett naptár  1999. május 26-át mutatott. A férfi leült az egyik asztalhoz. Az asztal kicsinyke, öt fõs kávézóasztal volt. A másik oldalán egy magas fiú ült. Fiatal arca gondolkodóan meredt a távolba. Rajta egy Manchester United mez volt. Vörös anyaga hátán egy 7-es szám díszelgett. A szám felett pedig egy név: Beckham.

A kalapos férfi egy széket húzott a fiatal fiú mellé és együtt kezdtek el kimeredni az ablakon. Az ablakon túl egy football stadion, a Nou Camp öltözõje volt. Az egyszerû ember nem is érthette, hogy egy kávézó ablakán túl hogy lehet egy football stadion öltözõje. Az öltözõben hasonló mezes játékosok sorakoztak idegesen, mint amilyen a fiún volt. Még pár perc, és a mezes férfiak a stadion bejáratához sétáltak. Libasorban felsorakozva másik 11-es férfi mellé, akik kék-bordó szerelést viseltek.
A sapkás férfi megtörte a hallgatást.
-          Schmeichel,Neville,Johnsen,Stam,Irwin,Giggs,Beckham,Butt,Blomqvist,Yorke,Cole. – Egy pillanatnyi szünetet tartott- És Fergusson. Szerinted?
A mezben ülõ fiatalember még mindig nem vette le a szemét az ablakról, és a kinti játékos kijáróról. Szemébe hatalmas könnycseppek gördültek egyik pillanatról a másikra.
-          Mi a baj Duncan?
Edwards a jobb kezét felemelte és az ablakra mutatott. A díszpáholyban egy szemüveges úr ült. Pár percig csak õ látszott az ablakon át. Duncan Edwards nagyon halkan suttogta csak.
-          Bobby – Itt kicsit el kellet hallgatnia, hogy ne hallatszódjon a sírás a hangján- Charlton.
A kalapos férfinek is könnyek gyûltek a szemébe. A kalapos férfi David Pegg volt. Egy kis idõre újra csönd állt be. Eközben az ablakon keresztül újra a pálya látszott. Elkezdõdött a meccs. A Manchester United játszott a Bayern Münchennel. Európa legrangosabb sorozatának döntõjét: A BL finálét. A két férfi lélegzet elállítva figyelte az ablakot. Hat perc telt el a kezdõsípszó után, amikor a Bayern kapott szabadrúgást. A két férfi feszülten nézte a meccset. Pegg még a sálját is elfelejtette levenni hihetetlen izgalmában.  A labdát Basler tette le és rúgta el. A labda megpattant a sorfalon és a kapuba csorgott. A stadion hatalmas ovációban tört ki. Edwards és Pegg pedig elsápadva nézték az ablakot. A meccs még számos helyzete közül a Bayern kapufáig is jutott ami nem befele pattant, az idõ pedig csak telt. A 90-edik percben a tartalék játékvezetõ 3 percet mutatott fel a táblán. Edwards Pegghez fordult.
-          Szerinted létezhet olyan, hogy Manchester baljós városa München? Az, hogy München beirt minket a történelemkönyvekbe, és õket pedig kitörli onnan.
A keze remegett. Nem az idegességtõl, az izgalomtól. Pegg pedig az ablakra mutatott, jelezve: 3 perc van még a meccsbõl.
Az óra 90:20-at mutatott, amikor a Jobb szélsõ, egy Gary Neville nevû fiatalember próbálta beadni a labdát. Effenberg azonban tisztázni tud. Edwards nagyot csapott a levegõbe és szájával egy szót formált. Egy olyan szót ami F betûvel kezdõdik, de a többit úriember lévén az angol kisípolja. A szögletet Beckham végzi el. A labda a tizenhatoson belûl pattog, az a szurkoló aki már olyan állapotban volt mint Edwardsék csak bent akarja látni. Pegg egy rövid imát elmormolva szinte pislogás nélkül ül a 85-ödik perc óta. A labdát Giggs lövi vissza. Teddy Seringham pedig belövi a kapuba. A stadion felrobban. A két férfi üvöltve - talán még az irodalmi színházba is hallani az utca végén - rúgja ki maga alól a széket és egymás nyakába vetik magukat. Edwards megcsókolja a szíve felett lévõ címert. Pegg pedig olyan pozícióban görnyed, mint aki most törte össze a világ összetörhetetlen vaslemezeinek összességét. 1 percig van ez így. De a meccs megy tovább, 92:05-öt mutat az óra. A Manchester United szöglethez jut. Edwards Peggre néz, a szemébõl minden kiolvasható „ Létezhet?” Az izgalomtól egy könnycsepp is feltûnt bal szemének sarkába. A labda elindul. Mintha évekig, évtizedekig szállna középre. Mégis egy pillanat alatt ott van. Sheringham ér bele majd Ole Gunnar Solskjaer belövi. Igen belövi. Edwards sprintelve indul el a kávézó messzebbi pontjához, útja közben majdnem felborítja a kiszolgáló személyzet több tagját. Igazából õ se tudja hova szalad. Széles karmozdulattal a helyiség végén visszafordul és Pegg a nyakába veti magát. Hihetetlen hangzavaruk nemhogy az utca végét, az egész mennyországot felzavarja. A kávézó elõtt egy másik férfi Eddie Coleman rohan végig. Õ nem láthatta a bent ünneplõket, de egészen az utca végéig rohant majd a keresztezõdésben elterült, és arcába temetett kézzel zokogni kezdett. Pegg Edwardsra nézett és arcán sugárzó örömmel rázta a fiút:
-          Ez a Manchester United Duncan. A világ leghatalmasabb football clubja.
Az ünneplés a földön egész éjjel tartott. A hotel erkélyén egy legenda álldogált és nézte a holdat. Egy fekete hajú fiatal lépett mellé és fáradt hangon így szólt:
-          Mester, Ön szerint létezhet az, hogy a müncheni tragédia áldozatai látták ezt onnan? Az egekbõl? – Ryan Giggsen látszott a fáradság, de az is, hogy kérdését halálosan komolyan gondolja.
-          Természetesen Ryan. Végignézték. Ott ültek, fent egy kávéházban. Talán mindannyian, talán csak páran. De az biztos, hogy valahogy mindenki megtalálta a módját, hogy láthassa ezt.
Alex Ferguson visszament a hotelba. A fiatal Ryan Giggs pedig pár percet még az erkélyen állt. Õ nem tudta, de a Manchester United története most mind õt nézte. Néztek és már lefoglalták a kávézóban a helyet, elkezdték gyártani a 11-es számú bögrét, mert tudták, a fiú fog még egy napon köztük ülni.
 
Lárs Réven