Szinte borítékolható volt, hogy összekerül két angol csapat. Amennyiben bunda lenne(persze tudjuk, hogy nem) abban az esetben egyértelmû, hogy nem akartak szín angol döntõt így a leggyengébb csapat a szopó ágra került a többi meg egy ágra a mostani esetben egymás ellen. Nézzük mi a helyzet a párosítással.

Chelsea és a Manchester United Anglia két gigásza. Az elmúlt években rendre ez a két csapat küzdött a bajnoki címért. Amíg a Manchester United Anglia trónján ül, addig a kékek Abra papa óta vannak csak komolyabban a bajnoki térképen.
 
A magam részérõl örülök, mert itt megmutathatjuk, hogy Angliában ki az úr. Itt nincs halasztgatás meg tutyimutyi és ha a kedves UEFA normális bírót küld, akkor az ellenfél önbecsülése is a nullával lesz egyenlõ. Valljuk be, jobbak vagyunk. Nem szabad ugyan lebecsülnünk õket, de egyértelmûen jobbak vagyunk. Minden poszton.
 
Nézzük a csapatokat:
 
A kapukban két zseniális kapus áll de valljuk be, Cech a táskáját viheti a holland óriásnak. Szépen indult a karrierje, de a koponyatörése végleg megpecsételte a sorsát. Megakadt. Ezzel szemben a visszavonuló "fehér nyúl" nem lassabb mint egy vadászgép és úgy mûködik mint a legjobb svájci óra. Betonbiztos. Ami másnak védhetetlen az neki rutinfeladat. Azt gondolom, hogy a majd százmilliós csatársoruk örülhet, ha két meccs alatt kettõt vág neki.
 
A védelmekben már közelebb állnak a csapatok. Feltéve, ha nem a Vidic-Rio belsõ védõpáros játszik, mert Európa 2 legkeményebb oszlopa mellett elmenni már nem csak, hogy mûvészet, de egyenesen csoda. Persze nem szabad megfeledkezni a két szélrõl sem, hiszen õk is igen komoly védõmunkára képesek, bárki is játszon ott. Persze csak akkor, ha épp nem a másik oldal védõit alázzák.
 
A középpályán sem kérdés az elõnyünk. Ugyan van Lampardjuk, Essienjük de valljuk be, az angol már inkább idõs mint rutinos, nehezen fordul, lassulnak a reflexei. Essien pedig cipeli a sérüléseit és bár nagy játékos elõre játékban gyengécskébb. A két szélsõ pedig messze elmarad a mi Nani-Vale párosunktól. Valencia a mai foci egyik, ha nem a legjobb szélsõje, Nani pedig ha kicsit több csapatjátékot mutat és jobb döntéseket hoz, akkor bárkit elver.
 
A csatársornál van a legkiegyenlítettebb harc. Viszont Torres már nem a régi, csak a villanásaiban bízhatnak. Õ Rooneyval ellentétben nem jó irányban halad hanem éppen fordítva. Az angol csatár végre kezd belelendülni, él, pezseg, mozog, a spanyol kid meg szétesik az unalomtól. Berbatov kategóriával jobb játékos mint Drogba, de az afrikai játékosnak egy erõs fegyvere van a bolgárhoz képest. A könyöke. A fiatal tehetségek vonalát kár is megemlítenem, mert Hernandez legfölsõ hajszálának a legfölsõ miliméterében több tehetség van mint a másik oldal fiataljaiban összesen.
 
 
Összességében a véleményem az, hogy mindegyik csapatnál jobbak vagyunk ezen az ágon, DE csak akkor, ha kihozzuk amit tudunk. Ha támadunk és nem taktikázunk és ha játszuk a focit. Nem szabad õket lebecsülni mert nem a kék lányok egyesület ellen játszunk, de túlságosan félni sem szabad. Házi rangadó lesz a javából és ha a bíró is úgy vezeti ahogy kell, akkor vörösben úszik majd minden. 
 
Glory Glory Manchester United.....irány a Wembley!