A jelen futballja megváltozott. A laikus drukkereknek is el kell fogadniuk, hogy az egykoron sportként aposztrofált esemény mára a pénz hajszolásáról szól. Az anyagi helyzet mindig is befolyásolta a labdarúgást. Most, amikor milliárdosok tûnnek fel az „õsi” klubok küszöbén, már sokkal jobban felborulnak a papírformák. Évek óta központi téma az átigazolási szezon. Komplett cikkeket, honlapokat és egyéb médiákat építenek az adott témára. Elkerülhetetlen és kellõ „rossz”. Az egykori sztárok kiöregednek, a klubhûség nem több, mint egy szójegyzet az értelmezõ szótárban és a felgyorsult játék által szedett áldozatok miatt muszáj a játékosokat piacra dobni, adni-venni.

A Manchester United a világ élvonalához tartozik. A szigetország legendás csapata, élén a legendás edzõfejedelmével, egy kihalófélben lévõ eszmeiség utolsó mentsvára. Egy „dinoszaurusz”, a modern futball világában. Eszmeiségét a klub szeretete, a klubhûség, a saját nevelésû játékosok és az ifjú tehetségek felkarolása adja. A milliárdokért megvett játékosok mindent megtehetnek csapatukért. Hason csúszva küzdhetnek a klub hírnevéért. Pénzért a tulajdonos csupán egy dolgot nem kaphat. Szeretetet. Tudom, hogy ez nem egy Valentin napi buli, de ha egy játékos nem szereti az egyesületét, akkor nagy valószínûséggel a hûsége is megkérdõjelezhetõ.
 
Mivel sokan sokfélét mondanak az átigazolásokkal kapcsolatban, én sem szeretnék lemaradni. No meg ugyebár „messzirõl jött ember…” Szóval jöjjenek az én „tévelygéseim”.
 
Elõször is én maradnék a jól bevált – végy egy kiváló védelmet, és építkezz rá – elvnél. A védelem ugyan semmivel sem elõbbrevaló a többi pozíciónál, viszont az egész csapatot meghatározhatja. Angliában (is) már elvárás, hogy a szélsõ védõk besegítsenek a szélsõ támadóknak, csatároknak. A középsõ védõk magassági fölényük miatt a szögletek, szabadrúgások aktív és fontos résztvevõi. Nem nyújtanám a végletekig, mert a csapat ezen része szerintem rendben is van. Noha Rio Ferdinand igen csak „megkopott” az évek során, az õ magabiztossága átragadhat a fiatal védõinkre. Vidicrõl most nem írnám le, hogy miért is õ az egyik (ha nem a) legjobb középsõ védõ. Viszont az õt helyettesítõ Evansról azért senki sem gondolta, hogy ilyen teljesítményt fog nyújtani. Noha vannak még hibái, a „gyermekbetegségeit” kinõtte és oszlopos tagja lett a védelemnek. A Smalling, Jones igazolás is megfelelõnek bizonyul. Elõbbi fejjátékával, utóbbi univerzalitásával és félelmet nem ismerõ belépõivel hívta fel magára a figyelmet. Jones egyébként a tipikus angol védõ az én szememben. Kemény, gyors és nincs félelem érzete. Szóval nekik, kettõjüknek ugyan a szezon hosszúnak bizonyult és fejben kicsit elfáradtak, a teljesítményükre összességében nem lehetett panasz. Evrának ugyan voltak „buta” meccsei idén, de ezt és a korát is figyelembe véve, posztja egyik legjobbja. A Da Silva testvérek biztos, hogy brazilok? Amennyit azok ütköznek, esnek kelnek… Én nem csodálom, hogy annyit sérültek. A szigetországi mentalitást nagyon hamar magukévá tették. Megkövezhettek, de én nagyon nagy jövõt jósolok nekik. A latin iskola ellenére is kemények. A technikájuk miatt akár a középpálya szélén is bevethetõek. Az idei szezonban már volt is rá precedens és nem is nyújtottak rossz teljesítményt.
Mivel a tartalékoknál is van nem egy jó képességû védõnk, a hátvédsor letudva. A védelem részét képezi még a kapus poszt. Mivel nagyon régóta nem olvastam De Gea-t alázó kommentet, talán ezt a részt is átugorhatjuk. Lindegaard és Amos személyében van még két igen tehetséges hálóõrünk, akikre számíthatunk. (Noha a párom szerint Lindegaard kellene a kapuba, Amos a padra, De Gea pedig labdaszedõnek… )
 
Gondolom már páran sokkot kaptak, hogy mikor írok már konkrét neveket, vagy, hogy „ez is ír mindent,  a végén meg nem kell senki…” Mivel a középpályára térünk át, megnyugtatok mindenkit, hogy ide bizony igazolnék. Aki Sneijdert várja, az ne nagyon olvasson tovább. Nem hiszem, hogy bárkit meglepnék azzal, hogy a középpálya közepe a „gyenge” pont. Nani, Valencia és Young személyében van három remek szélsõnk. Noha vannak hullámvölgyeik, de a Manchester United nem arról szól, hogy kéthetente posztra igazolunk, mert "fussa". Park a gyorsaságával az õrületbe tudta kergetni az ellenfeleket, azonban sajnos ebbõl egyre kevesebbet látunk. Tétmeccseken ugyan hozza a formát, elõbb-utóbb az õ helyettesítése is aktuálissá válik. Erre késõbb még visszatérünk. Giggset én már nem csak a szélre, más posztra sem számolom. Nem azért mert öreg, vagy gyenge teljesítményt nyújt, hanem azért, mert szerintem úgy kellene a jövõ csapatát építeni, hogy a visszavonulóban levõ legendáinkkal már nem számolunk. Lehet még egy két jó évük, de nem szabad rájuk alapozni. Lehetne, de nem szabad. Ezt figyelembe véve Scholes is „kiesik a kosárból”. A pálya közepén tehát óriási ûr tátong. Cleverley a jövõ reménysége. Az õ játékában a tapasztalt szurkoló észrevehette, hogy félelmetesen jól veszi észre a védelmekben tátongó lyukakat. Nem egyszer adott forintos passzokat a támadóinknak. A sok sérülésnek köszönhetõen nem mutathatta meg valódi tudását, de én le merem írni, hogy õ lehet a United középpályájának csillaga. Andersont amióta a csapatnál van, nem tudom hova tenni. Egy kiváló támadó középpályásból lett egy szürke védekezõ center. Egyszerûen nem értem sem a posztját, sem a teljesítményét. Biztos mások is vannak úgy vele, hogy „na, majd most, hátha…”, aztán mégse. Valahogy az õ játéka nem simul bele a csapatéba. Egyszerûen nem passzol egymáshoz. Fletchert egy dolog miatt tartom nagyon sokra. Amiatt, hogy ugyan joggal kritizálták a tudása miatt, megkérdõjelezték a Manchesteri „játékjogát”, rengeteg munkával megmutatta, hogy el lehet érni tanulással is a szintet. Nem születik mindenki fenoménnek. Õ a tanulás, a tapasztalat szerzés útját választotta és volt, mikor a hátán vitte a csapatot. A betegsége azonban aggasztó. Noha játszhatna is mellette, félõ, hogy nem sûrûn fogjuk már látni az Old Trafford gyepén. Michael Carrick ismét egy olyan szezont tudhat maga mögött, ami abszolút nem róla kellett volna, hogy szóljon. Szükség volt rá és õ megtette a magáét. A védekezõ középpályás poszt itt kezdõdik. Az adott posztra ugyan tele van a padlás ifjú tehetségekkel, de mindegyiknek fel kell kötni a gatyát, ha erre a szintre el akar jutni.
 
Szóval mindig nagy a vita, hogy egy támadó vagy inkább egy irányító szellemiségû középpályást kellene igazolnunk. A fiatalok közt olyan reménységek vannak, mint Norwood, Tunnicliffe, Pogba vagy éppen Petrucci. Amiért én igazolnék erre a posztra az a Manchester másik filozófiája. Egy csapatba a tehetségek mellett szükség van az „iparosokra” is. A szerényebb képességû játékosokra, akik viszont szívvel lélekkel, bármilyen rájuk bízott feladatot teljesítenek. Erre a legjobb példa John Francis O'Shea volt. Nem döntött el meccseket, nem az õ meze fogyott legjobban az üzletekben, mégis a csapat egyik ikonja lett. Szóval ha a leigazolt játékos mellé felnövõ fiatalok nem a „jómunkásember” kategóriába esnek, hanem a klasszis játékosokéba, akkor sincs nagy baj. A támadó és irányító stílust pedig akár egy személyben is meg lehet találni. A Manchester United középpályájának következõ ékköve az a holland bajnokság egyik tehetsége, a svéd Rasmus Elm lehetne.  Életkorát tekintve (24) pont abban a korban van, ami a csapatnak a legmegfelelõbb. Fiatal, de nem az akadémiára való. Az Eredivisie már adott jó játékosokat a klubnak. Az a bajnokság, noha gyengébb, mint a Premier League, stílusában és iramában nagyon hasonló. Elm jelenleg az AZ Alkmaar futballistája. Elvitathatatlan érdemei vannak abban, hogy csapata vezeti a tabellát. Az idei szezonban nyújtott teljesítménye alapján a legnagyobb klubok is érdeklõdhetnek iránta, tehát megszerzése nem kis fegyvertény lenne. A Transfermakt szerint az ára jelenleg 7.500.000 € azaz cirka 6.200.000 GBP. Szerzõdése 2013-ban jár le klubjával, szóval az összeg valószínûleg az imént meghatározottnak a többszöröse is lehet. Mutatói is bizonyítják, hogy mint támadóként, mint irányítóként megállja a helyét. A csapatnak bizony nagy szüksége lenne egy ilyen típusú játékosra. Az egyik igazolásom tehát Rasmus Elm lenne.
 
Rasmus Elm:
 

Nemzetiség: Svéd
Jelenlegi csapat: AZ Alkmaar
Szerzõdés: 2013-ig
Életkor: 24
Magasság: 1,84 cm
Testsúly: 78 kg

2011/12-es statisztikája:

Európa Liga: 12 meccs / 2 gól, 5 gólpassz
Európa Liga selejtezõ: 2 meccs / 1 gólpassz
Holland bajnokság: 26 meccs / 10 gól, 9 gólpassz
Holland kupa: 4 meccs / 1 gól, 1 gólpassz

 
Az egyik igazolásom. Gondolom ebbõl rá lehetett jönni, hogy bizony van még. Mivel már csak a támadó szekció van hátra, az sem nagy titok, hogy csatárposzton is erõsítenék. Miért? A Berbatov dráma kimenetele szinte borítékolható. Amennyire ellenszenves volt nekem a bolgár, annyira szimpatikus lett. Labdatartásban kevés játékos veszi fel vele a versenyt. Flegma, néha unottnak tûnõ stílusa utánozhatatlan. A támadások befejezésénél mutatott pontossági mutatók miatt ugyan nem tartozik a legjobbak közé, de azért mégis csak egy bajnoki cím „szárad a lelkén”. A”Balkán keresztapja” tehát már nem a jövõ, sõt még csak nem is a jelen. A másik nagy kedvenc, a miniatûr Owen pedig továbbra is pályafutása Damoklész kardjával viaskodik. Az állandó sérülései sajnos itt sem kerülik el, tehát hiába van az, hogy róla bárhonnan, bárhogy bepattan a labda a kapuba, sajnos már õ sem a jövõ. A fiatalok közül Hernandez és Welbeck már stabil kezdõ. Hozzájuk még csatlakozhat a tartalékok nagy csatárreménysége William Keane. Federico Macheda amilyen jól indult, olyannyira megtorpant. A Manchester Unitednél elég ritkán kerül valaki a nagy csapatból kölcsönbe. A fiatal olasz nem tudta kamatoztatni tudását. Jövõje elég bizonytalanná vált a csapatnál. Végül itt van még Rooney. Az õ legnagyobb hibája az, hogy õ Wayne Rooney. Sajnos a neve már szinte automatikus kezdõt és teljes játékidõt jelent minden meccsen. Noha õ a leggyatrább játékával is képes eldönteni mérkõzéseket, a „kivételezett” helyzete kényelmessé tette. A harapóssága, a harciassága megkopott. Egy csatárigazolással és versenyhelyzettel szerintem vissza lehetne hozni a régi Wazza-t. Azt, hogy ezt a szerepkört be tudná- e tölteni a következõ jelöltem, azt nem tudom, de támadójátéka sokat lendítene az „olaszos” stílusunkon. Csatár igazolásom szintén a holland élvonalból az FC Twente csapatából Luuk de Jong. Van Nistelrooy után szerintem sokan látnának egy tehetséges játékost a Benelux államokból. De Jong 21 évesen ontja a gólokat. Phil Joneshoz hasonlóan elég univerzális játékos. Befejezõként, szélsõ támadóként és árnyék ékként is megállja a helyét. 188 cm-es magasságával a fejjátékunk is feljavulhatna. Fiatal kora ellenére félelmetes mutatókkal rendelkezik. Ára megközelítõleg 8.000.000 € ami 2014-ig érvényes kontraktusa és mutatott teljesítménye alapján ugyan meg sem közelíti a valóságot. A Twente megkérné az árát, de a svájci születésû hollandussal egy félelmetes támadót igazolnánk.
 
Luuk de Jong
 

Nemzetiség: Holland
Jelenlegi csapat: FC Twente
Szerzõdés: 2014-ig
Életkor: 21
Magasság: 1,88 cm
Testsúly: 80 kg

2011/12-es statisztikája:

Bajnokok Ligája csoportkör: 4 meccs / 1 gól, 1 gólpassz
Európa Liga: 10 meccs / 4 gól, 4 gólpassz
Holland bajnokság: 26 meccs / 20 gól, 9 gólpassz
Holland kupa: 3 meccs / 2 gól, 3 gólpassz
Johan - Cruyff torna: 1 meccs / 1 gólpassz

 
Vennék tehát egy középpályást és egy csatárt. Park Ji Sungnál említettem, hogy hozzá még visszatérünk. Az õ személye a tudása mellett mindig is egy reklámfogás volt. Az ázsiai piacot próbálta „lekenyerezni” a Manchester az õ szerzõdtetésével. Mivel a kis koreai is benne van a korban, az õ pótlása is aktuálissá válhat. A szélsõ poszton ugyebár van három tehetségünk. Én erre a posztra is kiszemeltem egy futballistát. A távol-kelet igényeit figyelembe véve, Park helyére az Arsenal ifjú titánját, a japán Ryo Miyaichi-t igazolnám le. Az idei szezonban kölcsönben szereplõ játékos mindkét szélen bevethetõ. 19 évesen ugyan még nem meghatározó alakja a Premier League-nak, azonban van benne potenciál. A széthullóban lévõ ágyúsoktól szerintem meg is tudnánk kaparintani a játékjogát. Noha csupán 2 gólnál és 4 gólpassznál jár a szezonban, és ezekbõl több a reserve bajnokságban esett, én mégis õt venném meg. Miért? Nézzétek meg a játékát…
 
Mivel nem ez lett a legrövidebb blog, és sokan már a felénél bealudtak, zárom soraimat. Remélem értékelésem tetszeni fog. Noha nem dobáltam ki milliárdokat az ablakon, azért költekeztem is. Szerintem az egyensúly a legfontosabb. Ez az, amit Sir Alex Ferguson a legjobban tud. Megtartani azt az egyensúlyt, amire a klubnak a pontos mûködéshez és a nyugodt légkörhöz kell. Végezetül a jövõ nemzedékeinek és a „többet fizetnek, odaigazolok” játékosoknak legyen példa Luis Antonio Valencia Mosquera. Az ecuadori „rohamosztagosunk”, mikor a menedzsere a Juventushoz akarta átcsábítani, nemes egyszerûséggel kirúgta „pártfogóját”.
 
Él még a remény, mert létezik még a klubhûség.