A United túl könnyen vált meg Welbecktõl?
Sokak szerint a szerint a Manchester United nem követte hagyományait, amikor hagyta távozni Danny Welbecket.
Danny, akinek tehetsége erõsen megosztotta a közvéleményt, idén nyáron hagyta el az Old Traffordot, távozása sokakat megdöbbentett, és átigazolása mindkét oldalon nagy visszhangot váltott ki. Míg az Emiratesben lelkendeztek, hogy megtalálták az új Thierry Henryt, addig a United legendái Rio Ferdinand, Paul Scholes és Gary Neville nemtetszésüknek adtak hangot. Például Neville bevallotta: "Próbálom megtalálni Danny eladásának logikáját, de akárhonnan is nézem nem találom."
Roy Hodgson legutóbb nem gyõzte dicsérni a Manchesterben nevelkedett csatárt, aki két góllal járul hozzá Anglia 3-1-es gyõzelméhez Szlovénia ellen. És új klubjánál is kiválóan teljesít, ahol Arsene Wengertõl megkapta a bizalmat, és kulcsfontosságú játékosként számít rá.
Ezzel szemben voltak olyan vélemények is, melyek szerint Welbecknek nem volt már helye az Old Traffordon, fõleg olyan nevek mögött, mint az Aranycipõs Robin van Persie, vagy a United minden idõk góllóvõ listájának élére törõ Wayne Rooney, továbbá az izgalmas nyári igazolás Radamel Falcao.
Vajon mi a fontosabb, a jól bevált hagyományok megõrzése, vagy haladni a korral? Ahogy az lenni szokott az igazság valahol a két álláspont között bújik meg.
Neville véleményének megértéséhez tágabb értelemben kell vizsgálnunk, miért is fontos az olyan játékosok megtartása, mint Welbeck.
Jelenleg Danny az Arsenal kulcsfontosságú középcsatára. Rendkívül hamar beilleszkedett a londoni gárdához, kiválóan teljesít minden mérkõzésen és sorra lövi a gólokat. De vajon miért megy jobban neki az Arsenalnál? Danny teljesítményjavulásában talán a legnagyobb szerepet a bizonyítási vágy játssza, amihez Wengertõl meg is kapja a maximális támogatást.
A Unitedben nyilván nem kerülhetett volna ilyen pozícióba még jó pár évig, de késõbb sem biztos, hogy kimagasló világszínvonalú csatár válik belõle. Akkor miért is lett volna fontos a Unitednek megtartani a klubnál nevelkedett játékost?
Welbeck még a Ferguson éra része volt, aki lehet nincs olyan kivételes tehetséggel megáldva, mint a 92-es osztály legnagyobb kiválóságai, Giggs, Beckham vagy Scholes, de van annyira jó futballista mint O'Shea, Butt, a Neville testvérek, Brown vagy Fletcher. Hasonlóan szorgalmas, sokoldalú, intelligens játékos, de vajon ugyanolyan mentalitással az ereiben, ami mindig is egyedivé tette a Manchester Unitedet?
A Vörös Ördögök és az Ágyúsok soha nem tartoztak azok közé a klubok közé, akik egy sor világsztárt vonultatnak fel. A Ferguson - Wenger korszakban mindig volt egy kimagasló tehetség, Cristiano Ronaldo - Thierry Henry, Eric Cantona - Dennis Bergkamp, David Beckham - Robert Pires, Roy Keane - Patrick Vieira. Viszont a United sztárjai mögött, mindig volt egy mag, különleges mentalitású, jó futballistákból, akik együtt az, "Egy mindenkiért, mindenki egyért" csapatot alkották. Ez az elv testesítette meg a Manchester Unitedet hosszú évtizedeken keresztül.
De sokoldalú, szorgalmas, hûséges játékos nem csak az United akadémiáról kerülhetett a csapatba, mert a klub igazoláspolitikájában nagy szerepet játszott az egyes kiszemelt futballisták karaktere is. Mindig is igyekeztek a United mentalitásába illõ játékost keresni.
A Premier League-ben csak akkor tudott más csapat trófeát szerezni, ha sikerült a vitathatatlanul legjobb kezdõ XI-et összerakniuk, míg Ferguson néha akkor is megszerezte a címet, amikor úgy tûnt, hogy a többiek sokkal jobban felszereltek klasszisok terén. És ez nagyrészt az olyan "mellékszereplõknek" volt köszönhetõ, mint O'Shea, Butt, a Neville tesók, Brown és Fletcher. Az õ szorgalmas, sokoldalú, intelligens játékuk és kivételes mentalitásuk biztos háttere volt a Vörös Ördögök sikereinek.
Bár õk voltak a közvélemény által gyakran alul értékelt játékosok, ugyanakkor Ferguson a nagy játékok alkalmával fontos feladatokkal látta el a õket is - Fletchert például zseniális taktikai fegyverként használva az európai porondon.
Sok klubból hiányzik az a kultúra, amellyel Sir Alex Unitedje dicsekedhetett. Arról a rugalmasságról, amit a saját nevelésû játékosok odaadása biztosított más klubok csak álmodozni mertek. Vegyük például a Manchester Cityt.
Egy szupersztárokkal kitömött csapat játékosainak saját karrierjük sokkal fontosabb, mint a csapatérdek, persze az egyéni kimagasló produkciók a csapat teljesítményére is kihatnak, de ezek a játékosok hamar tovább állnak, így az általuk elért sikerek is gyorsan múlandó.
Ezzel szemben a United játékospolitikája hatalmas eszmei részét képezte Ferguson sikereinek. Nehéz lenne feltárni a skót tréner két évtizedes sikersorozatának minden egyes összetevõjét, de egy biztos, a sztárok mögött játszó, 'csak' jó futballisták értékeit nem szabad alábecsülni.
És, hogy mindez hogy kapcsolódik Welbeckhez? Nos Ferguson alatt sem volt mindig kezdõ, a 2011-12-es szezonban ugyan több szerep jutott neki, de a skót tréner Robin van Persie megszerzésével egyértelmûen utalt rá, hogy egyelõre nem számol elsõ választásként Dannyval. Viszont Ferguson a végsõkig ragaszkodott saját nevelésû fiataljaihoz így néha egy-egy gyõzelmet is beáldozva szerepeltette õket a United hosszútávú terveit szem elõtt tartva. Igaz gyakran borotvaélen táncolt és a türelmetlenebb fiatalok elõbb utóbb távoztak, mint Pogba, vagy most Welbeck, aki Falcao érkezésével egyre távolabbinak látta a United kezdõjében való rendszeres szereplés lehetõségét.
Feltehetõen senki sem gondolja úgy, hogy a jelenlegi körülmények között Louis van Gaal számára ugyanazok a lehetõségek állnak a rendelkezésre, és ugyan olyan környezetben tervezgethet hosszú távon, mint Ferguson. Továbbá talán már ezek a fiatalok, mint Pogba, vagy Welbeck sem voltak azzal teljesen tisztába, hogy mibõl tevõdik össze a United elmúlt negyedévszázados sikere, mit jelent alávetni saját érdekeiket a klub sikereinek.
Valószínûleg Welbeck az idei szezonban kiemelkedõ teljesítményt produkál majd az Ágyúsoknál bizonyítási vágyából és pozíciójából eredõen, de csak a jövõ dönti el, hogy világklasszis lesz majd, vagy 'csak' jó futballista. Amennyiben az elõbbi állítás teljesül, feltehetõen nem az Emirates legendájaként fejezi be pályafutását. Ha pedig az utóbbi, akkor jobb, hogy átadta a helyét a Vörös Ördögök fiatal tehetségeinek, vagy talán már éppen a United Akadémiáján csirázó újabb világklasszis játékosnak, aki pont akkorra robbanhat majd be, amikor szükség lesz rá az Old Traffordon. Ki tudja mit hoz a jövõ?
Egy biztos, holnap kiderül, hogy vajon a bizonyítási vágy vezérelte Danny Welbeck megcsillantja tehetségét, és képes eldönti a találkozót, vagy a közvélemény nagy részének lesz igaza, és a fiatal csatár teljesítménye elhalványul a United klasszisainak fényében. Bárhogy alakuljon is, érdekes lesz látni, hogyan harcol majd Danny egykori nevelõklubja ellen.
Egyéb forrás: espnfc.com, Michael Cox blog
ManUtdFanatics.hu
Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!
Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!
