Öt év telt el azóta, mióta áttette székhelyét az Old Traffordra, és a szerb középhátvéd kulcsjátékossá, sõt, vezérré nõtte ki magát. Az Inside United interjúja rávilágít Nemanja Vidic Vörös Ördögként töltött fél évtizedére…

Még amikor 2006 januárjában bemutatkoztál a Blackburn elleni Ligakupa mérkõzésen, úgy képzelted, hogy majd még 2011-ben is itt játszol, a klub egyik legfontosabb játékosa vagy, és még a csapatkapitányi karszalagot is megkapod?

Hogy õszinte legyek, nem igazán gondoltam ennyire elõre. Amikor idejöttem csak játszani akartam és fejlõdni – ezek voltak a legfõbb céljaim. Minden más a maga idejében történt. Szerencsésnek vallhatom magam, mert remek játékosok és edzõk vettek körül, emellett pedig remek feltételek segítettek ezekben. Nagyon büszke vagyok arra, hogy már öt éve itt játszhatok, annak ellenére is, hogy azt kell mondanom, nagyon gyorsan elszállt ez a fél évtized. Valaki küldött nekem egy fotót, hogy írjam alá, ami az aláírásom másnapján készült. Hosszabb volt a hajam, és teljesen máshogy néztem ki. Megmondattam Patnek [Evra] – akivel egy idõben kerültem ide – és azt mondtam, ’Nézd Pat, öregszünk!’. Szerencsére azonban egyikünk se érzi öregnek magát. Egy egészen fantasztikus klub tagjai lehetünk, és csapatként hatalmas sikereket értünk el az elmúlt öt évben. Remélem az elõttünk lévõ ötben is hasonló élményekben lehet részünk.

Van valamilyen különleges élményed, amit kiemelnél a klubnál töltött idõszakból?

Rengeteg van. A 2008-as moszkvai Bajnokok Ligája döntõ fantasztikus volt, de az, hogy sorozatban három szezonban tudtunk bajnokok lenni, valami egészen különleges. Nagyon nagy versenyhelyzet van a Premier Leagueben, ahol az egész szezont végig kell harcolni ahhoz, hogy bajnok lehess. Nagyszerû érzés, hogy ilyen sikeresek tudtunk lenni.

Változtál, mint játékos, vagy mint magánember, mióta Manchesterben játszol?

Magánemberként… nehéz megmondani. Szerintem ugyanaz vagyok, de errõl jobb lenne megkérdezni a családomat vagy a barátaimat. Játékosként azt gondolom, hogy természetesen meg kellett változnom, mert fel kellett vennem az itteni játékstílussal együtt járó ritmust, de a pályán mutatott mentalitásom nem változott. Ugyanúgy bennem van, hogy minden mérkõzésen játszani akarok, emellett pedig trófeákat akarok nyerni, mint mindig.

Hogyan tudtad állandósítani a kimagaslóan jó teljesítményedet ilyen szinten is szezonról-szezonra?

Úgy hiszem, a legmegfelelõbb klubhoz igazoltam karrierem szempontjából a legjobb idõpontban. 24 évesen kerültem ide, és itt nõttem fel igazán. Amikor ilyen nagyszerû játékosok vesznek körül, akik igazi profik, az sokat segít abban, hogy feljebb lépj. Tudtam, hogy egy új klubba, egy új játékkultúrájú országba kell beilleszkednem, és nagyon keményen dolgoztam azért, hogy mindenben fejlõdjek játékosként, legyen szó fizikai, vagy technikai értelemben vett fejlõdésrõl. Szerintem ez a klub sokkal több lehetõséget rejt magában ahhoz, hogy fejleszd önmagad, mint akármelyik másik – kifogástalan körülmények között készülhetsz, és ott van a menedzser, a játékosok, az edzõi stáb lelkesedése. Ha ezeket kombinálod az edzésen nyújtott kemény munkával, annak meglesz a gyümölcse a pályán is.

Kitûztél magad elé bármilyen célt az elkövetkezendõ néhány évre?

Nem igazán, ahogy korábban is említettem, abban reménykedek, hogy ugyanolyan sikeresek leszünk, mint az elmúlt években. Jelenleg a legtapasztaltabb játékosok közé tartozom a csapatban és élvezem az ezzel járó felelõsséget. Továbbra is mindennél jobban szeretnél jól teljesíteni, és fejlõdni, emellett szeretném a fiatalabb generációt is segíteni. Az, ahogy én játszok, és készülök hétrõl-hétre, szerintem példaértékû lehet számukra. Ugyanezt láttam az olyanoktól, mint Ryan, Scholesy, Gary, Rio és Edwin, amikor ideérkeztem, ez pedig arra sarkallt, hogy ugyanígy tegyek én is.

Személyes oldalról nézve, mennyire élvezed a csapatkapitányi szerepkört?

Nagyon büszke vagyok. Egy kicsit meglepetésként ért, még akkor is, ha elõtte már játszottam néhány mérkõzést csapatkapitányként. A menedzser azt mondta, olyanra akarja bízni ezt a pozíciót, aki állandóan játszik – Gary, Ryan és Rio azonban gyakran küszködtek kisebb-nagyobb problémákkal, ezért valaki másra esett a választása, aki állandóan bevethetõ. Tudom, hogy hatalmas megtiszteltetésben van részem, és nagyon élvezem a szerepemet. Nem igazán változtattam semmin, mióta kapitány vagyok, de ilyenkor mindig gondolnod kell arra, hogy milyen felelõsség nehezedik a válladra – ezért a viselkedéseddel, a játékoddal, azzal, ahogy edzel… egyszerûen mindennel úgy kell tenned, hogy azzal példát mutass a pályán, és azon kívül is a játékostársaidnak.

A csapatkapitányai karszalag viselése megváltoztatott téged bármilyen szinten, vagy érzel bármilyen különbséget?

Nem igazán. Természetesen, az, hogy te vezetheted ki a csapatot a pályára, vagy te lehetsz ott a pénzfeldobáskor, az új érzés, de a játékom szempontjából nem hiszem, hogy bármilyen változás megfigyelhetõ lenne. Mindig is sokat beszéltem a pályán – védõként nagyon fontos szerep hárul a kommunikációra és arra, hogy miként tudod szervezni a mozgásokat, akár kapitány vagy, akár nem. Próbálok nem arra gondolni, hogy én vagyok a csapatkapitány, amikor játszok; csak arra koncentrálok, hogy a lehetõ legjobb teljesítményt nyújtsam a csapat érdekében, ahogy mindig is tettem.

Amikor látod magad elõtt, hogy milyen nagyszerû egyéniségek alkotják a csapatot, akkor nem is tûnhet olyan nehéz feladatnak a csapatkapitány poszt ellátása…

Igen, egyértelmûen. Van néhány vezéregyéniség a csapatunkban – mint például Rio, Gary, Giggsy, Scholesy, és Edwin, akik példát mutatnak. Az, ahogyan segítik játékostársaikat, az fantasztikus. Rengeteg nagy játékosa van a klubnak, és a motivációjuk, illetve a sikeréhségük hatalmas. Nekem is õk segítettek abban, hogy jobb játékossá váljak, és én szeretném, ha ugyanezt a példaértékû magatartást követhetném a fiatalokkal.

Már voltál csapatkapitánya korábbi csapatodnak, a Red Star Belgrádnak és a válogatottadnak is – ez segített számodra?

Szerintem játékosként ez sokat jelenthet. Egész karrierem során mindig bennem volt a gyõztes mentalitás, már fiatal koromban, amikor a Red Starnál játszottam, belém plántálták, ugyanúgy, mint a Unitednél felnövõ játékosokba, ez pedig sokat segített. Csapatkapitánynak lenni nem olyan dolog, aminek megvalósulására gondoltam, amikor a Unitedhez kerültem. Amikor ide jöttem, csak játszani akartam és fejlõdni. Minden más – trófeák, személyes elismerések és a csapatkapitányság, csak úgy megtörtént, de nagyon büszke vagyok ezekre a dolgokra. De ahogy mondtam, a legfontosabb dolog a gyõztes mentalitás. Arra kell koncentrálnod, hogy mindig a legjobb teljesítményedet add, akár csapatkapitány vagy, akár nem – minden játékosnak megvan a maga felelõssége a klub felé, hogy hétrõl-hétre olyan szinten teljesítsen, amit a szurkolók, a menedzser, és az edzõi stáb elvár.

Az elmúlt évek során a Rio Ferdinanddal alkotott párosotokban nagyszerûen megértettétek egymást – õ a legjobb partnered védekezésben, akivel karriered során valaha együtt játszottál?

Igen, egyértelmûen, bár azt kell mondanom, hogy Mladen Krstajiæcsal is remek kapcsolatot ápolok a szerb válogatottban. Nem akarok tiszteletetlen lenni azokkal az egykori játékostársaimmal szemben, akikkel együtt játszottam, de azok az eredmények, amiket elértem ezzel a két játékossal karöltve, egyértelmûen mutatja, hogy velük értettem meg a legjobban magam és mindketten sokat segítettek abban, hogy jobb játékossá váljak.

Manutd.com

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!

Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!