Matteo Darmian útja az Old Traffordra

Matteo Darmian az Inside Unitednek adott exkluzív interjút, amelyben mesélt az Old Traffordra vezetõ útjáról.


Mesélj nekünk a gyerekkorodról, ahogy Olaszországban felnõttél!

Egy Milánó melletti Legnano nevû faluban születtem. Úgy nõttem fel, mint a legtöbb fiú, arról álmodtam, hogy ha felnövök, futballista leszek. Mindig jártam ki a barátaimmal focizni, rengeteget játszottunk, de a tanulmányaimat is mindet itt végeztem el. A szüleim nagy hangsúlyt helyeztek az iskoláztatásomra is, sokat segítettek nekem. Aztán körülbelül 10 éves lehettem, amikor hívtak az AC Milán csapatához.

 

Milyen volt, hogy egy ilyen hatalmas klubnál tanulhattál?

Elkezdtem játszani az ifjúsági csapatban és kilenc évet töltöttem el ott. Segítettek nekem fejlõdni mint futballistának, s mint embernek is. Úgy gondolom, hogy ez fontos része volt számomra az élet iskolájának. Abban az értelemben, hogy felneveltek engem, mint egy focistát, mindent megadtak nekem a fejlõdésem érdekében. Egész idõ alatt érdeklõdtek az iskolai tanulmányaimról is, szóval ugyanolyan fontos voltam számukra emberileg is, mint sportolóként. Ez kilenc fantasztikus év volt számomra, amit velük töltöttem. A családomnak tartottam õket. Aztán sikerült a felnõtt csapatba is feljutnom.   

 

Nem volt ijesztõ, hogy 16 évesen debütáltál a Coppa Italiában?

Hát, hogy õszinte legyek ez kemény érzelmeket váltott ki belõlem. Viszont tekintve a befektetett munkát és áldozatokat, hatalmas megtiszteltetés volt oly fiatalon szerepelni a kupában. Olyan volt, mintha megkapnám a fizetést a munkámért. És tudtam, hogy mindez csak a kezdet.

 

 

Nagyon sok nagynevû legenda játszott a te posztodon a csapatnál, akikre biztosan felnézel. Adtak neked az elõdjeid tanácsokat? Ha igen, akkor milyeneket?

Nem volt egyszerû eleve bekerülni a csapatba, hiszen ott voltak ezek a nagy bajnokok a helyemen. Hatalmas megtiszteltetés volt az is, hogy velük együtt edzhettem. Alessandro Nesta és Paolo Maldini legendák, nemcsak a Milánnál, hanem az olasz futballban, sõt az egész világon. Ezekben az években természetesen próbáltam annyira megfigyelni õket, amennyire csak tudtam és próbáltam elsajátítani a játékukat.

 

Voltak más példaképeid is?

Számomra Nesta és Maldini a legjobbak. A világ két legjobb védõjei voltak abban az idõben, nem volt ellenfelük. Õk valódi bálványok.

 

 

Miért van az, hogy az olaszok közismerten nagyon jók védekezésben? Nestán és Maldinin kívül is rengeteg jó hátvédetek volt, például Cabrini, Gentile, stb...

Nem tudom az okát, de szerintem talán azért, mert maga az olasz futball stílusában véve védekezõbb és biztonságibb jellegû. De pontosan sajnos nem tudom.

 

Aztán a Seria B-be kerültél tapasztalatokat gyûjteni. Hogy jött a képbe a Padova csapata?

Akkoriban a Milán nagyon erõs csapat volt és nehéz volt nekem ott helyet találni. Viszont fiatalon az ember fejlõdni akar és ehhez kell az is, hogy folyamatosan játékban legyen. Játszani akartam. Így aztán kölcsönbe a Padova csapatához kerültem. A lehetõ legtöbbször szerettem volna pályára lépni és megmutatni a tehetségem.

 

Mesélj nekünk a Palermoval töltött idõkrõl! Milyen változásokkal járt a Szicíliába való költözés?

Nem volt sok változás, különbség. Talán csak a szurkolók voltak kicsit másabbak. Délen sokkal határozottabb volt az érzelem kinyilvánítás, sokkal jobban ragaszkodtak a csapathoz az emberek. Egyébként ez is egy fontos szakasza volt a karrieremnek. Enélkül nem tartanék ott, ahol most vagyok. Nem bántam meg semmit.

 

 

Mi volt ekkor az oka annak, hogy ismét gyengébb csapathoz igazoltál, Torinóba?

Ugyanaz volt a probléma, mint Milánóban. Nem kaptam annyi játéklehetõséget, amennyit szerettem volna és amennyire szükségem lett volna. Tehát a Palermotól a Torino csapatához kerültem, mert rendszeres focit akartam. Ott rögtön rengeteg pluszt kaptam. Az elnök, az edzõ, mind sok bizalomról biztosítottak. Ezt a sok pozitívumot próbáltam visszafizetni nekik a játékommal. A Torino egy nagy múltú csapat. Amikor odakerültem, a csapatnak reális terve volt az, hogy újra sikerüljön feljutni a Seria A-ba. És hát ez a projekt sikeresnek bizonyult.

 

 

Nemsokkal ezután stabil tagja lettél a kezdõ csapatnak. Mindig is jobbhátvéd voltál?

Hát, a Milánnál középhátvéd pozícióban kezdtem. Aztán, amikor az elsõ csapatba kerültem, ott kerültem át a szélére és azóta minden alkalommal a jobb oldalon játszottam. Kivéve, amikor a szükség megkövetelte, a Torino csapatánál az utolsó két szezonban, akkor a bal oldalon is kellett. Szóval képes vagyok bármelyik szélen hátvédet játszani, de ha nagyon kell középen is.

 

Milyen érzés volt, amikor behívtak a válogatottba? Gyorsan történt minden, nem? Izgultál nagyon?

Igen, minden nagyon gyorsan történt. Elõször egy barátságos mérkõzésen játszhattam Olaszország színeiben, mégpedig Írország ellen a Craven Cottage-ben. Hogy õszinte legyek, nem számítottam rá ilyen hamar, de ha már kaptam egy ekkora lehetõséget, próbáltam élni vele. Próbáltam nyugodt maradni, hogy minél jobban sikerüljön. Úgy érzem, nem ment rosszul, sikerült, hiszen utána ismét behívtak. Számomra ez nagyon sokat jelent, képviselhetem a hazámat, már tétmeccseken is. Ilyenkor általában nagyon izgulok, de csinálom azt, amit mindig. Koncentrálok és próbálom a legjobb formámat nyújtani és a lehetõ legtöbbet adni a csapatomnak.

 

 

Növeli az önbizalmad, hogy közel vagy ahhoz is, hogy a hazádat majd egy világversenyen képviselheted?

Természetesen rengeteg önbizalmat ad ez nekem. Játszani egy ilyen tornán azt jelenti, hogy a legerõsebb csapatok közé tartozik a tiéd, illetve hogy a legjobb játékosok egyike vagy.

 

 

 

Mikor vált számodra lehetségessé, hogy a Premier League-be gyere? Mindig is célod volt ez?

Követtem a Premier League-et televízión keresztül és tudtam, hogy a világ egyik, ha nem a legerõsebb bajnoksága. Tehát, amikor hívást kaptam a Unitedtõl, nem kellett egy pillanatig sem gondolkoznom rajta. Ez egy óriási lépés az én karrieremben és az én személyemnek is egyaránt, egy olyan lehetõség, amelyet nem hagyhattam elillanni. A Manchester United az egyik legnagyobb klub, nemcsak Angliában, hanem világviszonylatban is. Ez a tény és a klub történelmének ismerete nagyon megkönnyítették a döntésem.

 

Hogy megy az angol nyelv? Van valaki a csapatban, aki beszél olaszul?

Mondhatni haladok, apránként egyre jobban megy. Próbálom megtanulni a nyelvet és a tanárom segít abban, hogy ez a folyamat egyre gyorsabb legyen. Egyik csapattársam sem beszél olaszul, de Paolo Guadino, aki a fitnesz részlegen dolgozik, nagyon sokat segít nekem ebben, van néhány dolog, amit segít megértetni, hiszen õ beszél olaszul.

 

 

A nyelvi akadályok ellenére a pályán való teljesítményed magáért beszélt..

Nos, ha megérkezel egy ekkora klubhoz, rögtön kiszúrod, hogy ádáz verseny zajlik, a szó legjobb értelmében. Szóval oda kell tenned magad maximálisan. Harcolni fogok a helyemért és minél jobb szeretnék lenni.

 

Gary Neville, legendás játékosunkat szokták veled kapcsolatban elõhozni, aki következetessége miatt rendre zseniálisan lehozta a meccseket a te pozíciódban. Lehetségesnek tartod, hogy hasonló sikereket érhetsz el majd?

Nem tudom. Nyilván Gary Neville hatalmas játékos volt a klubnál. Maga a gondolat is megtisztelõ, hogy sokan hozzá hasonlítanak vagy egyáltalán vele egy lapon említenek. Számomra ez is csodálatos dolog. De újra csak azt tudom mondani, hogy minden alkalommal, megpróbálok úgy kimenni a pályára, hogy a legjobbamat adjam. A csapatnak.

 

 

Elmondhatjuk, hogy egy ügyes, taktikus játékos vagy, aki mindig követi az edzõ utasításait?

Hát, annyi biztos, hogy mindig próbálom megérteni, mit is akar, mit szeretne a menedzser és azt mind edzésen, mind meccsen, szóval gyakorlatban megpróbálom megvalósítani.

 

Hogy írnád le saját magadat? Mit csinálsz, ha nem a pályán vagy? Milyen az angol élet?

Hát, én egy kissé hûvösebb személyiség vagyok, vagy talán jobb szó rám az, hogy félénk. A szabadidõmet szívesen töltöm a barátnõmmel. Szeretek vele lenni, együtt lógni, moziba menni vagy egyszerûen csak megnézni otthon egy filmet. Tehát ugyanazt csinálom, mint bárki más, de tényleg.

 

 

Mik a terveid a szezont illetõen és egyáltalán az egész klubot nézve hosszútávon?

A United egy olyan klub, amely nagyon sok trófea nyeréséhez van szokva. Az én célom is az, hogy a jövõben is így legyen ez. Szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy minél több meccset megnyerjünk és ezáltal jöjjenek a nagyobb elismerések is.  

 


manutd.com

Kövess minket Facebookon, Instragramon, Twitteren és YouTube-on is!



Hozzászólások