Nicky Butt elsõ interjúját adta a MUTV-nek, mint a Manchester United akadémiájának új vezetõje...

Gratulálunk Nicky! Milyen reakciókat vált ki belõled az új munkaköröd?

Nagyon büszke vagyok. Szerintem ez egy hatalmas feladat, és olyan dolog, amely iránt nagyon szenvedélyes tudok lenni. Ha õszinte akarok lenni, egy évvel ezelõtt ez nem szerepelt a terveim között, de aztán jött a lehetõség és szerencsére eljött a pillanat, hogy átvehettem a kormánykereket. Eljött az ideje, hogy elõrébb lépjünk, és visszajuttassuk a klubot oda, ahol lennie kellene - továbbra is készítünk fel kiváló játékosokat a felnõtt csapat számára, ahogyan tettük azt számos éven keresztül a múltban, de mindig elõre kell néznünk. Csapatként a klub semmilyen területén nem ülhetünk ölbe tett kézzel. Vannak megnyugtató dolgok azt illetõen, merre tartunk, úgyhogy pozitívak a kilátások.

Egy életút teljesedett be azáltal, hogy fiatal akadémistából az akadémia fejévé lettél...

Igen. Amikor fiatal gyerekként ide kerülsz, szenvedélyes vagy a futball iránt, amelyet a helyi csapatodban játszhatsz, aminek világ életedben szurkoltál. Amint elkezdõdik, szemed-szád tátva marad. Nem tudod elhinni, méreteiben is mekkora helyen vagy, és aztán lassan de biztosan hozzászoksz, majd az életed részévé válik. Amikor fiatalabb vagy, mindent garanciának veszel. Szerintem ezzel mindenki így van, úgyhogy nagy elismerés azoknak, akik már hosszú ideje hozzájárulnak ennek a klubnak a mûködéséhez, és azért dolgoznak, hogy itt minden megalapozott legyen, amikor téged fogadnak. Megváltoztatják a gondolkodásmódodat is, ami általánossá válik, pedig nem az - egy ilyen nagy klubnál játszani semmilyen életkorban nem általános. A világ legtöbb gyereke meghalna azért, hogy ezt csinálhassa, úgyhogy gyerekként hatalmas dolog volt ez számomra, és még ennél is nagyobb volt amikor bemutatkozhattam a felnõttek között, nem is beszélve arról, amikor elkezdhettem edzõsködni, vagy most, amikor az akadémia élére kerültem.

Ígéretes helyzetben veheted át ezt a pozíciót, miután számos fiatal kapott lehetõséget az utóbbi idõben, akár úgy is, hogy mások sérülésébõl profitáltak, de végül is megmászták a ranglétrát...

Ez igaz, de mindenki abból profitál, és akkor tud élni a lehetõségével, ha valaki más megsérült, vagy éppen eltiltott. Ez minden fiatal esetében lehetõséget rejt magában. Amikor mi kezdtünk el játszani, életben volt a külföldi játékosok szerepeltetését maximalizáló szabály, így juthattunk több lehetõséghez. Mindenkinek szüksége van egy kis szerencsére. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az akadémiáról tavaly és idén kikerülõ játékosok élni tudtak a lehetõségükkel. Dicséret kell hogy érje ezért azokat az edzõket, akik már hét, nyolc, vagy kilenc éves koruktól velük foglalkoznak, erre pedig nagyon büszkék is vagyunk. A nálunk kinevelõdõ játékosok az õ kezeik alatt bontogatják szárnyaikat, és biztosítanak számukra utat a professzionális világba. Nagyon szenvedélyesen beszélünk a játékosok szüleivel, számukra ez pedig olyan bizonyíték, amit látni szeretnének. Szerintem nem sok olyan klub létezik, amely hasonló útvonal biztosítását tudná felmutatni gyerekkortól a felnõtt csapat világába. Ebben a tekintetben a múltban nagy eredményeket értünk el, de ahogy korábban is említettem, nem állhatunk meg egy pillanatra se. Az akadémia minden aspektusát tekintve elõrébb kell lépnünk, amely az én kinevezésemmel kezdõdik, de itt nem fogunk megállni.

Izgalmas dolog számodra, hogy te is átélted ugyanezt az utat, most pedig te lehetsz az, aki változásokat eszközöl?

Ez egy Manchester United játékos feladata - hogy õ jelentse a különbséget. Nem csak azért jössz ehhez a klubhoz, hogy lejátsz 10 mérkõzést, aztán továbbállj. Azt akarjuk, hogy hosszú éveken át minket erõsítsenek. Újabb Ryan Giggs, Gary Neville és Paul Scholes kinevelése a célunk, akik "egyklubos" játékosként alaposan hozzájárultak a klub sikereihez. Ez a célunk. Nagyon büszkék vagyunk, amikor bemutatkozhatnak felnõtt szinten, vagy karriert csinálnak a Championshipben, netán a League One-ban, de mindenek elõtt az a célunk, hogy a Manchester United számára képezzünk olyan klasszis játékosokat, akik Bajnokok Ligája gyõzelemre vezethetik a klubot. Tudjuk, hogy mindezt nagyon nehéz elérni, de ennek kell lennie a legfõbb célunknak, ezt pedig mindenki tudja. Mindenki erre koncentrál, úgyhogy ez elé a kihívás elé kell állítanunk a játékosokat is, akiknek élniük kell a lehetõségükkel, amikor eljön számukra, úgy, hogy közben ugyanolyan emberek maradnak, mint amilyenek elõtte voltak. Nagyon fontos része az akadémiai programnak, hogy biztos alapokat biztosítsunk, és ne helyezzünk a játékosokra túl nagy terhet, mint amit lehet olvasni egy-két újságban, hogy bizonyos klubok hogyan kezelnek x-y-t. Nem hiszünk benne, hogy fiatalon túl kellene õket terhelni. Megalapozott és alázatosságra nevelõ munka folyik, megfelelõ tárgyi körülmények között, ahol nagyon fontos, hogy nem szabad õket kifacsarnunk. Sok gyerek túl könnyedén veszi a dolgokat, aztán amikor beleütköznek az elsõ nehézségekbe, nem tudják, mi tévõk legyenek. A mi feladatunk, hogy ebben megtalálják az egyensúlyt.

Ryan, Gary, Paul és te is azt mondtátok, néha szükségetek volt a keménységre, mert az hosszabb távon erõsebbé tett...

A futballban, de igazából az élet bármely területén, nem mindig könnyû a dicséretekkel bánni, és arról beszélni, hogy valaki mennyire jó. Az ember gyakran elég sok akadályba ütközik, a médiából, ahol élsz, vagy Manchesteren kívülrõl, bizonyos személyektõl kritikát kapsz. Ha túl puha vagy, nem tudsz megbirkózni ezekkel. Szükség van a megfelelõ körülményekre, létesítményekre, amit úgy érzünk, biztosítani tudunk a nálunk lévõ játékosoknak, de szükség van a keményebb erõpróbákra is. Könnyû belekényelmesedni a dolgokba - a falunyi edzõközpontokba, ahol minden krisztálytiszta, és minden tökéletes. De az embernek szüksége van a nehézségekre is, például hogy felázott, rossz talajú pályán, vagy rossz csapat ellen, rossz közönség elõtt, esõs-szeles idõben játszon. A futball nem mindig az Old Traffordról, a Nou Campról vagy a Bernabeuról szól.

Szerinted a fiatal Nicky Butt miként reagált volna, ha közölték volna vele, hogy ilyen beosztása lesz a klubnál?

Nos, szeretném azt gondolni, hogy egy mindenre nyitott fiatal voltam; ez az egyik oka, amiért sokunknak nagyszerû karriere volt itt. Nem lehetsz túlzottan elkötelezett azt illetõen, hogy 'csak ezt vagy azt csinálom, mást nem'. Nem tudhatod mit tartogat a jövõ. Egyébként valószínûleg kinevettem volna azt, aki ezt mondja nekem, mert gyerekként az ember csak játszani és a futballra koncentrálni akar, nem azon aggódni, hogy mi lesz 40 éves korában. Hogy õszinte legyek, valószínûleg azt sem gondoltam volna, hogy megérem a negyvenet! Ez egy hatalmas megtiszteltetés, soha nem gondoltam volna, hogy ilyen fog érni. Amikor abbahagytam az aktív pályafutásomat, azt gondoltam, hogy mindent kiadtam magamból a futballban, de aztán lassan de biztosan visszatért belém az égetõ vágy, hogy edzõsködni kezdjek, ezután pedig elkezdtek alakulni a dolgok, és minden a helyére került. Remélhetõleg azt csinálom, ami a legmegfelelõbb számomra, jó munkát tudok majd végezni és folytatódik ez az út, de persze soha nem lehet tudni mi történik holnap.

Edzetted a klub U19-es csapatát is - élvezted ezt a feladatot? Mi vezetett idáig?

Nagyon élveztem ezt csinálni, természetesen nagy szenvedéllyel. Ez egy olyan dolog, amit szeretnék a jövõben is: hogy ez a közeli jövõben, vagy csak a távolabbiban valósul majd meg, azt nem tudom. Még nem vagyok annyira öreg, és még rengeteg idõ áll rendelkezésemre, hogy ezt csinálhassam. Hatalmas feladatot kaptam, és nagyon hálás vagyok a lehetõségért. Nagy a felelõsség, de azt gondolom, olyan embernek kellett ezt a pozíciót átvennie, aki kívülrõl-belülrõl ismeri a klubot, hogy miként mûködik, tudja hogyan lehet szintet lépni. Persze kívülrõl is jöhetnek ilyen-olyan edzõi képesítéssel rendelkezõ, tanulmányokat végzõ emberek, akik beszélhetnek a 12, 13, 14 éveseknek errõl-arról, és ez akár még jól is sülhet el, de sajnos van, amikor viszont nem így van. Vannak emberek, akik bizonyos dolgokban valószínûleg sokkal jobbak mint én. De mindenek elõtt a futballklubok a futballról és a játékosok nevelésérõl szólnak. Nem hiszem, hogy öntömjénezés lenne, ha azt mondanám, hogy én ezt már végigcsináltam, és azt is tudom, mit éreznek, amikor a City ellen 3, vagy 4-0-ra kikapnak, nincsenek rendben az otthoni dolgaik, vagy nehezebb idõszakuk van az iskolában. Bármilyen eset forduljon elõ, ha úgy tetszik, én ezeket a lépcsõfokokat már a saját bõrömön tapasztalva végigjártam. Vannak dolgok, amikbe még bele kell tanulnom, de jó vagyok a tanulásban is. Bízom azokban is, akik már régóta a klub kötelékébe tartoznak, hogy a segítségemre lesznek ebben.

Rengeteg tapasztalt menedzsertõl és embertõl tanulhattál a klubnál...

Természetesek ezek közül is kiemelkedik Sir Alex, de a Newcastlenél Sir Bobby Robsonnal is együtt dolgozhattam. Nagyszerû emberek, nagyszerû személyiséggel. Mindenhol magamra szedtem azt, amit hasznosíthatok, és azt csinálom, amiben úgy gondolom, hogy jó vagyok. Nem mondom azt, hogy jó vagyok az adminisztratív szerepkörben - nem is leszek. Csak arra koncentrálok, amiben úgy érzem, jó vagyok, többit pedig az engem körülvevõ emberekre bízom. A múltban ez egyemberes feladatkör volt, de mára ez túl sokká vált egy személynek. Choccy [Brian McClair] hosszú ideig, és nagyszerûen csinálta ezt, de mostanra, hogy az adminisztráció mellett a stábra, és a futballt illetõ dolgokra is oda kell figyelni, túl hatalmas a feladat, hogy minden egy kézben legyen. Úgyhogy több emberre van szükségünk a feladatok elvégzésére, tehát izgalmas idõszak elébe nézünk. 

A '92-es osztály különleges volt annak tekintetében, mit értek el tagjai játékosként, de mostanra már azt mondhatjuk, hogy edzõként is....

Ez nagyon különleges, és része a klub történetének, illetve amirõl ez az egész klub szól - újabb és újabb játékosokat kinevelni, akik késõbb világsztárrá válva képesek lehetnek eldönteni egy mérkõzést. Ez fontos, ahogyan az is, hogy már fiatalon felismerjük a fiatal tehetségeket, a klubhoz hozzuk õket, és itt fejlõdjenek. Ha gyorsan tudunk cselekedni, béljük ivódik mindaz, amirõl a Manchester United szól, a pályán és azon kívül is. Ha ez sikerül, akkor büszkén kihúzhatjuk magukat, és azt mondhatjuk, hogy adtunk egy nagyszerû játékost a felnõtt csapat keretébe. Nem sok olyan nagy klub van a világon, amely képes erre; két kezemen megszámolhatóak azok a nagy csapatok, akik ezt az utat járják, és mi egyike vagyunk ezeknek, ez pedig olyan dolog, amelyet folytatnunk kell. Erre büszkék lehetünk, ezért soha nem szabad ezzel felhagynunk, ez nagyon fontos nekem és a stábomnak.

Manutd.com

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!

Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!