A Manchester United ifjú reménysége, Angel Gomes megtiszteltetésnek érzi, hogy Duncan Edwards óta õ lehetett a klub legfiatalabban bemutatkozó játékosa.

A 16 éves játékos, aki azáltal, hogy ebben az életkorban mutatkozhatott be a Vörös Ördögök színeiben, csatlakozott olyanokhoz, mint Jeff Whitefoot, Edwards, Willie Anderson és Norman Whiteside, a Crystal Palace ellen 2-0-ra megnyert szezonzáró bajnoki utolsó perceiben állhatott be csereként. David Gaskell nála is fiatalabb volt, amikor 1956-ban egy Charity Shield döntõben debütálhatott, Arthur Rowley pedig csak 15 éves volt, amikor debütált, ám a II. világháború idején játszott mérkõzések nem képezik a klub hivatalos statisztikáinak részét.

"Természetesen ez egy valóra vált álom számomra" - kezdte a MUTV-nek.

"Hat éves korom óta a klub kötelékébe tartozom, megdolgoztam azért, hogy odáig juthassak, amelyrõl mindenki álmodik."

"Én csak köszönetet szeretnék mondani a menedzsernek, hogy a kispadra nevezett és játszatott a mai napon, illetve az egész edzõi stábnak és mindenkinek a klubnál, akik segítettek nekem abban, hogy ez létrejöhessen. Én Manchesterbõl, Salfordból való vagyok, ami tulajdonképpen itt van a szomszédban. Ez egészen egyszerûen hihetetlen."

Gomes számára idegõrlõ percek elõzték meg azt, hogy két perccel a rendes játékidõ vége elõtt beállhatott csereként Wayne Rooney helyére, miután úgy tûnt, Matty Willock áll majd be Eric Bailly helyére, miután az elefántcsontparti egy ütközés után a földön maradt és le is sétált a pályáról.

"Láttam, ahogy Eric Bailly a földre került, mi pedig már túl voltunk két cserén" - tette hozzá.

"Nem tudtam mi lesz, miközben Matty Willocknak pedig szóltak, hogy kezdjen el melegíteni, úgyhogy nagyon kíváncsi voltam. A menedzser nekem is mondta, hogy melegítsek, így Daley Blinddel ott is voltam az oldalvonal mellett 25 percig, majd egyszer csak meghallottam a nevemet, hogy én vagyok az a szerencsés, aki beállhatok."

"Úgy érzem, hogy a társak nagyon könnyûvé tették számomra a bemutatkozást. Mielõtt beálltam volna, beszéltem Michael Carrickkel arról, hogy bizonyos helyzeteket hogyan oldjak meg a pályán, õ pedig a beállásom után is nagyon sokat segített nekem. Megpróbált minél többször nekem passzolni, és nagyon boldog voltam, hogy a többi társam is nagyon támogatott, segített és mondták mit csináljak, úgyhogy nagyon köszönöm nekik."

Úgy tûnik, az angol U17-es válogatott csapatkapitánya fényes jövõ elõtt állhat, és nagy megtiszteltetésnek érzi, hogy egy lapon emlegetik a klub legendás játékosával, Duncan Edwardsszal, aki az 1958-as müncheni katasztrófában vesztette életét tragikus módon.

"Duncan Edwards egy nagyszerû játékos és United legenda volt."

"Nagyon fiatalon kezdett játszani, és megtiszteltetésnek érzem, hogy az õ bemutatkozása óta én lehetek a legfiatalabb, aki ugyanezt elmondhatja magáról."

"Minden tényleg nagyon gyorsan történt csütörtöktõl [amikor az Év Akadémiai játékosa lett] vasárnapig. Pénteken és szombaton is együtt edzettem a felnõtt csapattal, ahol olyan teljesítményt sikerült nyújtanom, hogy ma a kispadra neveztek, majd be is állhattam."

"Ott volt a családom a lelátón, mert szerencsére sikerült 10 jegyet szereznem, amikor pedig bemelegítettem, láttam is õket és ki is mutattam nekik. Lenyûgözõ volt."

"Egy álom vált valóra azáltal, hogy beállhattam, és minden egy pillantás alatt történt. Nem tudom, mik a csapat tervei a következõ szezonra, de szeretnék továbbra is játszani, legyen szó az U18-as vagy az U23-as csapatról. Szeretnék ugyanilyen jó hangulatban küzdeni mindenért, amit elém sodor az élet. Ki tudja mit hoz a jövõ, én még semmit nem tudok arról, mi lesz a következõ szezonban."

Manutd.com

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!

Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!