Wayne Rooney, a Manchester United és az angol válogatott gólrekordere az elmúlt héten 2,5 éves szerződést írt alá az MLS-ben szereplő D.C. United együtteséhez. A kontraktus plusz egy év opciós joggal kiegészíthető.

Bár Rooney nem a Vörös Ördögöktől igazolt Amerikába, mégsem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a klub legeredményesebb játékosa új fejezetet nyitott pályafutásában. Hogy mi lehetett az átigazolás hátterében - pénz vagy új kihívás - azt nem tudhatjuk, de megkérdeztük az amerikai labdarúgás hazai szakértőjét, Kun Tamást, a Jenkifoci blog szerzőjét arról, mi a véleménye Wayne legújabb lépéséről. Most az Ő írását olvashatjátok:

A MOCSKOS ANYAGIAK

A 32 éves támadó a két és fél éves garantált időszak alatt 13 millió dollárt tehet zsebre, tehát az éves fizetése 5,2 millió dollár körül lehet. Ez nagyjából a fele annak a bérnek, amit az Evertonnál tehetett zsebre és a negyede annak, amit a Manchester Unitednél keresett utolsó éveiben.

Ennek ellenére az említett évi 5,2 millió dollár a D.C. United szempontjából hatalmas összegnek számít, a klub 22 éves története során korábban soha nem hozott ekkora anyagi áldozatot egyetlen játékos esetében sem.

DCU: DICSŐ RÉGMÚLT ÉS A DICSTELEN KÖZELMÚLT

Ennek megfelelően az elvárások sem kicsik az angol legenda felé: Rooney-nak vissza kellene hoznia a D.C. United korai éveinek dicsőségét. A fővárosi együttes az 1996-ban elrajtolt észak-amerikai profi bajnokság, a Major League Soccer első éveiben magasan a liga legjobb csapatának számított. 1996-ban bajnoki címet nyertek és kupát. 1997-ben bajnoki címet és CONCACAF Bajnokok Kupáját. 1998-ban bajnoki ezüstérmesek lettek, 1999-ben újra bajnoki arany gyarapította a gyűjteményüket.

A csapatot akkoriban a bolíviai válogatott csatárpáros, Marco Etcheverry és a Middlesbrough-ban is megforduló Jaime Moreno repítette a sikerek felé. A csapat gerincét pedig amerikai válogatott labdarúgók alkották. Olyanok, mint a Premier League történetének első amerikai játékosa, John Harkes (Sheffield Wednesday, Derby County, West Ham United, Nottingham Forest), a Németországból igazolt Jeff Agoos, vagy a klub jelenlegi edzője, Ben Olsen. A csapatot akkor az a Bruce Arena irányította, aki később a Los Angeles Galaxy-val is több bajnoki címet nyert, az amerikai válogatottat pedig vb-negyeddöntőbe vitte 2002-ben.

Amikor ez az aranygeneráció kiöregedett és Arena edző is távozott, bekövetkezett az elkerülhetetlen visszaesés. Azóta ugyan volt egy-két felvillanása a csapatnak, egy bajnoki cím (2004) és két kupagyőzelem (2008 és 2013), de a United hívei számára már réges-rég szertefoszlott a legyőzhetetlenség illúziója.

Az utóbbi évek pedig kifejezetten gyalázatosan sikerültek: a legutóbbi 5 szezonban kétszer is sereghajtó volt a bajnokság összetett tabelláján a fővárosi alakulat: tavaly utolsó előttiek, 2013-ban utolsók lettek. Közben mindkétszer felállítottak egy-egy negatív rekordot (legkevesebb győzelem, legtöbb kapott gól).

Közben pedig úgy hullott szét körülöttük a legendás RFK-stadion, mint a saját dicső múltjuk emlékei. Az elmúlt esztendőkben a rozsdásodó létesítménybe kilátogató menyétek jóval több sztorit szolgáltattak, mint a pályán elért futballsikerek.

STADION- ÉS CSAPATÉPÍTÉS

Az utóbbi években azonban pozitív változások történtek a klubnál és ez a 2012-es tulajdonosváltásra vezethető vissza. Ekkor érkezett meg a csapathoz az amerikai Jason Levien és az indonéz Erick Thohir. Előbbi az angol Swansea, utóbbi az olasz Internazionale együttesénél is rendelkezik tulajdonrésszel.

Az ő közreműködésükkel 2013-ban megkezdődött a csapat új stadionjának, az Audi Fieldnek az építése - mely épp Wayne Rooney debütáló meccsén, július 14-én nyitja meg kapuit. Az utóbbi két szezonban pedig a játékoskeretet illetően is megkezdődött az építkezés. Olyan tehetséges futballisták érkeztek, mint a 23 éves amerikai válogatott Paul Arriola és a korábbi Velez Sarsfield-focista - szintén 23 éves - Yamil Asad, valamint a Hoffenheimtől igazolt amerikai utánpótlás-válogatott Russel Conouse (hát persze, hogy ő is 23). De ebbe a felsorolásba tartozik a Boca Juniorsban és az Independientében összesen közel 60 mérkőzésen pályára lépő 24 éves Luciano Acosta, vagy épp a 24 éves venezuelai válogatott Júnior Moreno.

Ahogy ebből a felsorolásból is kitűnik, pontosan az a fajta rutin hiányzott eddig ebből a keretből, amit a 32 éves Wayne Rooney biztosítani tud. Az elmúlt két évben talán csak egyetlen olyan igazolás érkezett a keretbe, aki számottevő európai tapasztalattal rendelkezik. Ő nem más, mint az általunk jól ismert Stieber Zoltán. A 29 éves magyar válogatott középpályás több Bundesliga 1-es és Bundesliga 2-es csapat érintésével érkezett meg Észak-Amerikába, ahol azóta 19 mérkőzésen 3 gólja és 5 gólpassza van. Most már Rooney-nak is oszthatja az asszisztokat honfitársunk.

A ROONEY-REJTVÉNY

De a D.C. United nem csak gólokat vár Wayne Rooney-tól. Európai pedigréjének és nevének vonzereje legalább akkora értékkel bír a klubvezetés számára, mint a pályán mutatott teljesítménye. A D.C. Unitednek ugyanis meg kell töltenie a közel 200 millió dollárból felépült 20 ezer fős stadionját. Nem egy meccsen, nem csak a stadionavató találkozón, hanem folyamatosan. Ez nem elérhetetlen cél: a labdarúgás iránti érdeklődés megvan az Egyesült Államok multikulturális fővárosában. Az egész országban ebben a régióban volt az egyik legkiemelkedőbb az idei világbajnokság televíziós nézettsége. Ahogy a 2015-ös női vb-t is itt nézték a legtöbben Amerikában.

De ennek a közönségnek a tartós meghódításához nem elég egy húzónév, csapatszintű jó teljesítményre és győzelmekre van szükség ahhoz, hogy ne essen vissza Rooney és az új stadion körüli eufória.  Ezek a sikerek pedig idén egyelőre elmaradtak: 13 mérkőzésen 2 győzelem, 4 döntetlen és 7 vereség a United mérlege. Jelenleg 11. helyen állnak Főcsoportjukban, 13 pontra a rájátszást érő 6. helytől, amit a Chicago Fire foglal el. Igaz, a képet torzítja, hogy a stadionépítés miatt a D.C. idén jóval kevesebb mérkőzést játszott: míg a 6. helyen lévő Chicago 18-nál, addig a D.C. United 13 találkozónál jár. Ráadásul a fővárosi gárda hátralévő 21 mérkőzéséből 15 hazai összecsapás lesz, a vadiúj létesítményben.

Ám ahhoz, hogy a sorozatos hazai meccsek nyújtotta előnyt kihasználják, maximalizálniuk kell a Rooney-ban rejlő lehetőségeket. Ez pedig komoly kihívások elé állítja a taktikailag eddig nem túlzottan flexibilis Ben Olsen edzőt. Az angol támadó csapatba illesztése elvileg három módon lehetséges: 

1. forgatókönyv: Rooney a jamaicai válogatott Darren Mattocks pozícióját veszi át befejező csatárként, az eddig is használt 4-1-4-1-es formációban (ami olykor 4-2-3-1-es felállássá módosult).

ELŐNYE: Rooney közvetlenül a kapu előtt lesz, több gólveszélyesebb helyzettel találkozik. Szintén előny, hogy egy már egy meglévő működő felállásba illeszkedne be.

HÁTRÁNYA: Mattocks, a 27 éves jamaicai csatár csúcsformában kerülne kispadra. Idén 11 meccsen 7 gólja van. Egész karrierje során soha nem volt ennyire termelékeny. További hátrány, hogy teljesen más típusú csatár, mint Wayne Rooney: sokat fut, nagyon gyors és a levegőben is erős. Viszont passzjátékban gyenge és a játékintelligencia sem az erőssége, nem úgy mint Rooney-nak. Magyarul a játékfilozófián és a támadásépítés stílusán mindenképp változtatni kellene, még ha a felálláson nem is.

2. forgatókönyv: Formációt kell váltani, ahol Rooney hátravontabb támadó lesz Mattocks mögött.

ELŐNYE: Rooney jelenlegi életkorában és fizikai állapotában talán itt lehetne a leginkább hatékony és a játékintelligenciáját is itt lehetne legjobban hasznosítani. Ráadásul a csapat így nem veszítené el Mattocks produktivitását sem.

HÁTRÁNYA: A D.C. United évek óta nem játszik olyan játékrendszert, amiben hátravont támadót lehetne alkalmazni az ék mögött (legtöbbször 4-1-4-1-ben állnak fel). Szezon közben kellene váltani, ami nem mindig zökkenőmentes lépés. Akklimatizációra viszont nincs ideje a csapatnak, mert a rájátszás fordulóról-fordulóra távolodni fog tőlük.

3. forgatókönyv: Nem váltanak formációt és Rooney 10-es pozícióba lép be Luciano Acosta helyére.

ELŐNYE: Az előző forgatókönyvhöz hasonlóan itt is jelentős előny, hogy Rooney játékintelligenciája ebben a pozícióban kidomborodhatna.

HÁTRÁNYA: Rooney-nak ebben a feladatkörben jóval több védekezési feladata lenne, ami nem az erőssége. Márpedig a D.C. United védelme igen gyenge lábakon áll, ez pedig tovább nehezítené a dolgukat. További hátrány, hogy az egész MLS egyik legtehetségesebb fiatal irányítója, a korábbi Boca Juniors- és Estudiantes-játékos Acosta a kispadra kerülne.

WAZZA ÖRÖKSÉGE

Ezek persze mind gyakorlati kérdések, emellett Rooney-nak kevésbé gyakorlati kérdéseket is meg kell válaszolnia amerikai tartózkodásával. Mint például, hogy milyen lesz a pályafutásának öröksége az Újvilágban? Képes lesz-e visszahozni a United régi dicsőségét? Levezetni érkezett, vagy teljesíteni?

Nos, ami a levezetést illeti, ezzel kapcsolatban volt némi aggodalom az MLS berkein belül. A liga ugyanis az elmúlt években igyekezett lemosni magáról a "nyugdíjasliga" státuszt és egyre több fiatal labdarúgót igazoltak. Az MLS-ben a bérezési korláton felüli, sztárfizetéssel rendelkező játékosokat designated playernek, azaz kiemelt játékosnak hívják. Minden csapat 3 ilyen futballistát igazolhat, Wayne Rooney is ebbe a kategóriába tartozik. A fiatalítási hullámot jól példázza, hogy az MLS-be érkező legutóbbi 35 ilyen kiemelt játékosból csupán kettő volt idősebb 30 évnél. Sőt, a szezon előtti átigazolási időszakban több tinédzser-korú kiemelt játékos került a bajnokságba, mint 30 fölötti. Egyikük  egyenesen a liga történetének legdrágább igazolása lett: az Atlanta 15 millió dollárt fizetett az Independientének a 19 éves argentin utánpótlás-válogatott Ezequiel Barcóért. A fiatal tehetségek jelentik tehát az MLS új átigazolási célcsoportját. Ebbe a képbe "rondított" most bele 32 éves életkorával Rooney (és a nyár elején Zlatan Ibrahimovic).

De ez valóban öregnek számít? Cristiano Ronaldo 33 évesen brillírozik a Real Madridban. Cavani 31 évesen villog a Paris Saint-Germainben. A Serie A-nak néhány éve 37 éves társgólkirálya volt Luca Toni személyében... De Rooney új állomáshelyén, az MLS-ben is sok szép pillanatot éltek meg 30 feletti sztárok...Bárkinek is úgy tűnt, hogy Thierry Henry lelassított volna, amikor Amerikában játszott? Robbie Keane járókerettel rúgta párosával a gólokat Los Angelesben? David Beckham megfáradt volna az MLS-ben? David Villa visszavonulósra vette netán a figurát?

Utóbbi két játékos kapcsán érdemes felidézni, hogy Beckham az amerikai kaland után a Paris Saint-Germain színeiben a Bajnokok Ligájában is pályára lépett, míg Villa tavaly a spanyol válogatottba is behívót kapott a New York City FC játékosaként.

Az életkor tehát nem minden. A teljesítmény számít. Rooney esetében az a nagy kérdés, hogy képes lesz igazolni klasszisát ebben az új környezetben. Mert még mindig vannak a lábában gólok, ezt az Everton színeiben is igazolta: a nemrég véget ért szezonban 10-szer talált be az ellenfelek hálójába. Igaz, december óta gólképtelen volt. De talán pont a radikális környezetváltás hozhatja ki belőle a legjobbat...Talán pont arra lett volna szüksége az elmúlt két-három évben, hogy elhagyja a Brit-szigeteket és merőben új közegben, tiszta lappal indulhasson.

Akklimatizációra ennek ellenére szüksége lesz: a kontinenst átívelő 6-7 órás repülőutakat, a mérkőzésről-mérkőzésre változó éghajlatot, páratartalmat neki is szoknia kell, ahogy az időeltolódás rendszeres kezelését is meg kell tanulnia. Egyik nap még Orlandóban fog játszani a fülledt szeptemberben, másik nap talán 5000 km-rel arrébb, Vancouverben lép pályára a kora őszi hidegben. Egy-egy MLS-csapat egy átlagos bajnoki szezonban többet utazik, mint egy rendszeres BL-szereplő, klubvilágbajnokságot is megjáró európai csapat. Ez pedig nem mindennapos körülmény. Az itt-ott előforduló műfüves focipályákról már nem is beszélve. De Rooney számára nagy könnyebbséget jelenthet, hogy első szezonjában a mérkőzések 75 százalékát hazai pályán játszhatja.

Az angol labdarúgás élő legendája számára így a lehetőség adott, hogy az amerikai fővárosban is legendává váljon. Ahogy a fentiekből is kitűnt, a feladat nem lesz egyszerű, de ha minden a tervek szerint alakul, akkor azok, akik Rooney pályafutását a tengerentúlon is követik, egy csodálatos reneszánsz szemtanúi lehetnek. És ha a United egykori ikonja ezt a másik Unitedet is a csúcsra tudja vinni, akkor kijelenthetjük: Anglia után Amerika is Wayne világa lett!

A ManUtdFanatics.hu köszönettel tartozik Kun Tamásnak, a Jenkifoci szerzőjének! Ha szeretnétek többet megtudni az MLS-ről, látogassátok a Jenkifoci Facebook oldalát!

Jenkifoci

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!

Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!