Vendégszerzőnk, Szép Szabolcs ismét vette a fáradtságot és ezúttal a kényszerszünet utáni első meccsünket elemezte ki taktikai szempontból.

Ha valaki egy fél éve azt mondja nekem, hogy epekedve fogok várni június közepén (amikor épp az Eb futna) egy zártkapus Spurs – United mérkőzést, akkor valószínűleg rögtön mentőt hívok neki. Ezzel szemben ez történt a héten. A világjárvány visszavonulót fújt a világ nagy részén, így még a COVID-19-nél is nagyobb járvány a futball járvány terjedhet ismét a világban. Márciusban fújták le a Premier League küzdelmeit, ami azonban most folytatódhat. A Manchester United harcban van a Top 4-ért és az azzal járó automatikus BL indulásért. A 30. forduló előtt az 5. helyről vártuk a folytatást 3 ponttal lemaradva a 4. helyezett Chelsea és 8 pontra a 3. helyezett Leicester City mögött. A Spurs 41 ponttal a 8. helyről várta az összecsapást, és talán az utolsó esélyét igyekezett megragadni, hogy elinduljon felfelé a Top 4 irányába. Ezért bizonyára Mourinho eszement támadásokat fog vezérelni a kispadról a Manchester United ellen. Nézzük így történt-e?!

Felállások

Ha rápillantunk a felállásra, akkor azt láthatjuk, hogy mind a kettő csapat a 4-2-3-1-es felállást választotta a mérkőzés elején. Ami a Spursnél védekezésben 4-4-2-re módosult. Lamela fellépett Kane mellé, így elzárva Fredet és McTominay-t a megjátszás lehetőségétől. A United így a labdakihozatalnál a szélre kényszerült.

Mourinho ezzel nem a spanyolviaszt találta fel a vendégek labdakihozatala ellen, ugyanis korábban több közép és a táblázat alsó felében tanyázó csapat alkalmazta már ezt a taktikát az Ole féle csapattal szemben. Ezért most tekintsünk is vissza egy kicsit az időben.

MU – Newcastle ( 2019.12.26. eredmény: 4-1)

Watford – MU ( 2019.12.22. eredmény: 2-0)

MU – Everton (2019.12.15. eredmény: 1-1)

Számomra ez miért aggasztó? Mert ezek a képek 2019 decemberében lejátszott mérkőzéseken készültek. Valójában ez meg is magyarázza, hogy a United idén miért szenved a tabella alsó és középső felében elhelyezkedő csapatok ellen és miért megy jobban a rangadókon. Ugyanis a rangadókon egy City, Liverpool, Chelsea a saját stílusát erőlteti és nem változtat a United játéka miatt. Azonban az olyan csapatok, akik rombolni akarnak a Vörös Ördögök ellen, (lásd pénteken a Spurs a 39 %-os labdabirtoklásával) már megtalálták az MU egyik ellenszerét. Ez eredményekben elég felemásan sikerül, és sajnos ez jellemző a szezonra is. A Manchester Unitednek a jövőben több kreativitásra lesz szüksége, hogy az ilyen mérkőzések nagy részéből győztesen jöjjön ki, mert jelenleg ezen megy el a BL indulás.

No de kanyarodjunk vissza a Spurs elleni mérkőzésre. Mourinho tervéről gyorsan le is rántottuk a leplet, hiszen a képlet már a korábbi mérkőzésekről ismerős. A United labdakihozatalánál a Fred – McTominay párost kikapcsolni a játékból és a szélre kényszeríteni a vendégeket ahol nyilvánvalóan a nem túl kreatív Shaw és Wan-Bissaka kapja meg a feladatot a Spurs középső vonalának átjátszására. Majd negyed óra elteltével Maguire próbálja a karmester szerepét magához venni, de erről majd később.

Jelenleg tehát így néz ki a csata, ha a mágnestáblára pillantunk.

A legnagyobb baj ezzel, hogy a két védekező középpályás, akinek feladata lenne támadásban az elől levő kreatív emberekig eljuttatni a labdát folyamatosan egy 2v6 helyzetben találhatta magát az első félidő nagy részében. Erre a második félidőben már lesz megoldása OGS-nak, de ne menjünk ennyire előre. Az első félidő nagy részében így álltunk.

Bruno Fernandes egyértelműen a Manchester United legkreatívabb játékosa, így José célja egyértelmű volt, őt eltüntetni a játékból. A felső képen is már jól látható, hogy ahhoz, hogy Bruno Fernandes labdát kapjon AWB-nek 2 védelmi vonalat kellene egy jó passzal átjátszania, vagy bedobni középre a labdát egy egyértelműen létszámhátrányos helyzetbe a kettő védekező középpályásnak.

A United próbálta már az első félidő közepén kimozdítani a mérkőzést az állóháborúból, ezért AWB belépett Lindelöf mellé, Shaw megnyitotta a bal oldalt, akinek Rashford középre húzódva csinált területet egy esetleges megindulásra. A két középhátvéd közül 10/8 alkalommal Maguire lépett be a labdával a támadásba, ezzel megszállva teljesen a bal oldalt. Ennek eredményeképp az MU többnyire a baloldalon erőltette a támadásokat az első félidőben, szinte teljesen feladva a jobb oldalt. 

Mi történt ha McTominay – Fred páros középen mégis csak labdához jutott?

Hát ez..

Bruno túl messze eltűnve az ellenfél középső vonala mögött. Fernandes megjátszása az első félidőben főként akkor sikerülhetett volna, amikor a szélre kihúzódott és a szélső védő mögött keletkezett üres területet támadta. Azonban a kulcs passzok ezekre a területekre nem érkeztek mindig.

27. perc Bergwijn megszerzi a vezetést a Spursnek. Ami szép az szép, egy egyéni akció végén kis De Gea bizonytalansággal megfűszerezve. Természetesen egy előre ívelt Lloris labda kellett ahhoz, hogy a Spurs csatára helyzetbe hozhassa magát.

Második félidő

Martial megnyerte az első félidőben a legkevesebb labdaérintés címet, de ezen ne csodálkozzunk, hiszen az MU örült, ha Bruno Fernandes-ig eljuttatta középen a labdát, akit szigorúan őrzött a Spurs az egész első félidőben.

A második játékrész elején nem történt csere, azonban támadásépítésben Ole meglépte azt, amit már véleményem szerint korábban meg kellett volna. AWB-t feljebb tolta és a két védekező középpályás közül az egyik belépett a két belső védő mellé.

Így igazából a képen látható, hogy a Spurs kettős fedezéke már hiába való, hiszen csak Fredet őrzik. Bruno még mindig 2 védelmi vonal mögött helyezkedik általában, mint a labdás. Az első félidőben a United inkább a bal oldalát használta támadásra, hiszen AWB védekező feladatot kapott azzal, hogy visszahúzódott a két belső védő mellé. A második félidőben ez megváltozott és AWB komolyabb szerepvállalásával a jobb oldalon a United végre megnyitotta mind a 2 oldalt a támadásokhoz. Rögzítsük is gyorsan a tényeket a mágnestáblán.

Elérkezett a 62. perc: James, Fred le, Pogba, Greenwood be.

Taktikailag ez azt eredményezte, hogy míg eddig James és Rashford inkább a vonal mellett helyezkedett és próbálta széthúzni a Spurs szoros védekezését, a cserék után ők is befelé húzódtak, hogy a felfutó két szélső védőnek több területe legyen a beadásokhoz. Önmagában ez óriási veszélyt jelentett hiszen AWB és Shaw mögött hatalmas területek maradtak szabadon. Son és Bergwijn könnyen lecsaphatott bármilyen labdára az előttük tátongó területeket támadva. Pogba érkezése a középpályára egyben azt is jelentette, hogy már megoszlott a figyelem, ami az extrém kreatív Bruno Fernandes köré csoportosult eddig.

A 66. percben így nézett ki főleg a játék a TV képernyőjén keresztül.

A Spurs nagyon kis területen hozta a meccs eleje óta szokásos 4-4-2-t, abszolút betolták a buszt a kapu elé. A United pedig egyre nagyobb kockázat vállalással próbálta feltörni a reteszt. Az alsó képen jól látszik, hogy a Spurs védelmi vonala és csatársora között körülbelül 15-20 méter van. Nem egyszerű egy ilyen fal ellen játszani.

78. perc: Martial, Lindelöf le, Ighalo, Matic be

Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy míg Ighaloval posztra cserélt a United addig Matic elfoglalta a középpályán McTominay helyét, aki pedig középső védő pozícióig lépett vissza. Matic kreatívabb játékos, mint McTominay és jobban is érzi a mélységi passzokat. A Spurs dupla vonala ellen tökéletes megoldást jelenthettek az ő passzai.

Pogba kiharcolt tizenegyese előtt kulcsmomentum volt, ahogy Matic a középső védő helyzetéből csupán a mozgásával átszakította a Spurs első védelmi vonalát, majd egy oldal passzal a másodikat is. Felhívnám a figyelmet a következő 3 képnél a bal felső sarokban látható órára. Ennyi időbe telt Maticnak átgázolnia a két védelmi vonalon.

79:17-nél pedig már AWB lekezeli a labdát. Azaz 6 másodperc alatt vitte ezt véghez. Ez miért is volt fontos? Mert a fáradó Spurs már teljesen behúzódott ugye Greenwood befele mozgásának köszönhetően teljesen nyitva hagyva AWB előtt a területet. Pogba amint felért a támadáshoz és megkapta a labdát a klasszishoz illő módon tört be a tizenhatoson belülre ahol Dier buktatása után kiharcolta az egyenlítő gólt eredményező tizenegyest.

A 89. percben McTominay helyére Bailly-t állította be a mester. Az eredmény már nem változott így a csapatok a pontosztozkodásnak ,,örülhettek” a mérkőzés végén. Az 1 pont igazából egyik csapatnak sem jó a céljaik szempontjából.

Összegezve a látottakat:

Mourinho hozta a szokásos védekező stílust. Láttuk tőle ezt az Old Traffordon eleget. Egy mezei 4-4-2-vel és hazai pályán (még ha nézők nélkül is) sikerült egy 39%-os labdabirtoklást összehoznia. Jamestől és Rashfordtól több megindulás kellene a védelmi vonalak mögé, többnyire csak az oldal vonalak mellett mozognak. Látványos volt, hogy Greenwoodban mennyivel több a kreativitás, mint Jamesben. Pogba és Bruno Fernandes ha megértenék egymást hosszútávon, a középpályán akkor nagyon erős párost alkothatnának, ha minden említett szereplő ezt is szeretné majd. Azért is lenne erre szükség, mert így megosztanák az ellenfél figyelmét a jövőben. Nem lenne elég csak Bruno Fernandest kikapcsolni a United támadásainál. McTominay és Fred belső páros közül pedig jó lenne, ha valaki megtanulná Matictól, hogy érdemes szétkapni az ellenfél védekező vonalait pár másodperc alatt, mert Matic már nem a jövő embere sajnos.

Az XG mutató alapján ezt a mérkőzést az MU-nak meg kellett volna nyernie. Ez azonban most nem így alakult. Folytatás 06.24-én az Old Traffordon a Sheffield United ellen. Igazi rangadó lesz az is, ha a táblázaton elfoglalt helyeket nézem.

GGMU!

Készítette: Szép Szabolcs

ManUtdFanatics.hu

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!

Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!