Kedves Olvasó! Üdvözöllek újra itt a Taktikai Mágnestábla rovatban. Remélem, megtalálod a sorok között a számodra hasznos információkat! Ha van saját véleményed, akkor ne tartsd magadban, használd a komment szekciót!

Rangadóként tekintettünk a mérkőzésre a szezon előtt, ,,roncsderbi” lett belőle. Legalábbis ezt a hangzatos szót használta a derbire az egyik kommentátor. Nekem pedig ez nagyon megtetszett, mert ha a tabellára néztünk a forduló előtt, akkor valóban azt láthattuk, hogy két szebb napokat látott, kissé vert sereg ütközött meg a Premier League-ben.

Felállások:

Ahogy a fenti képen láthatjuk. Ole Gunnar Solskjaer visszatért a már megszokott 4-2-3-1-hez, míg Lampard lehet, hogy titkon arra számított, hogy a hétközi BL sikeren felbuzdulva ismét öt védős rendszerben kezd a United. Ezért a vendégek egy papíron 3-4-2-1-t pakoltak fel a pályára.

A hazai csapatnál eltűnt a keretből a PSG elleni mérkőzéshez képest Telles. Ismét stadion túrán vett részt Van de Beek. Pogba pedig Cavani mentorkodásával volt elfoglalva, hogy aztán a második félidőben egyszerre lépjenek majd pályára. Henderson pedig ezúttal épp egy Waffelini befalása közben került a képernyőre az Old Trafford egyik sorában De Gea munkáját bámulva.

Van de Beekre már kitértem egy korábbi elemzésben, én személy szerint nagyon sajnálom, hogy nem játszik. Nem csak azért mert mindig az a jó játékos, aki nincs, effektusban szenvedek, hanem mert láttuk a Ligakupában, hogy az akkori társaknál sokkal veszélyesebb és intelligensebb játékos volt a pályán. Korábban gondoltam rá, hogy most is írok róla többet, de azóta láttam, hogy Patrice Evra összefoglalta, amit sajnos én is érzek, csak eddig nem tudtam megfogalmazni. Az össze-vissza átigazolási politikánk egyelőre tönkre teszi őt.

Forrás: nso.hu

Harc a középpályáért

A forduló rangadóján mind a két csapat a másik játékát próbálta meg elrontani leginkább. Azaz a szervezni képes játékosokat a középpályán megjátszhatatlanná tenni. A United védekezésben ezért a 4-2-3-1-s felállást alkalmazta. A cél pedig nem volt más, mint Jorginho és Kanté kikapcsolása a labdakihozataloknál. Ezzel egy időben elszigetelni a Havertz – Pulisic – Werner triót.

Mivel a Unitednál tudták, hogy a két játékos közül Jorginho a labdabiztosabb, így ő rá figyeltek inkább.

Nézzünk rá még egy példát a mérkőzésből. Az alsó képen látható, ahogy Rashford majd Bruno Fernandes is passz árnyékba kényszeríti Jorginhot, ezzel megjátszhatatlanná téve őt.

Mivel a hazai csapat remekül kizárta a Jorginho – Kanté párost, ezért a Chelsea-nek új utat kellett találni a United középpályásainak átjátszására. Ezt úgy tudták megtenni, hogy Havertz vagy Pulisic előtt folyosót nyitottak és egyből nekik játszották fel a labdát. Havertz próbált inkább visszalépni labdáért, hogy ne csak Jorginhon múljon a vendégcsapat előre játéka. Pulisic ezzel szemben a Shaw és a belső védő közötti területet támadta inkább.

Havertz visszalépésével Fred azonban hátrányba került, hiszen Jorginho alap kikapcsolási feladata mellett azt láthatta, hogy a bal kezénél Havertz szabadon kéri el a labdákat. Miért tudta szabadon kérni? Mert Shaw nem tudott feljebb lépni, ugyanis Reece James ott állt az oldalvonalnál és várta a lehetőséget a kiugrásra.

Mindazonáltal a Chelsea ellen McTominay és Fred óriási szerepet vállalt abban, hogy ki tudta iktatni a United a vendégek támadójátékát szinte az egész mérkőzésen. Fred és McTominay nem csak besegített Kante és Jorginho ember fogásába, ezen felül a védőknek is segítettek Havertz és Pulisic ellehetetlenítésében.

A Chelsea gyakori súlypont áthelyezéseket alkalmazott a széleken. Amikor Chilwellhez került a labda, akkor AWB gyakorta kilépett rá. Ezzel egy időben Pulisic futott be az AWB mögött keletkezett területre. McTominay pedig ilyenkor besegített a védekezésbe is. A túloldalon Fred ugyanezt tette. Ha Shaw-t kihúzta James a helyéről, akkor Fred Havertzel tartva besegített a védekezésbe.

A játékosok átlagos pozícióját megtekintve láthatjuk az általam jelzett két nagyon fontos tényt. Havertz sokat lépett vissza labdáért és McTominay védelem jobb oldalára történő segítségnyújtását is észre vehetjük. Az átlagos pozíciónál azért látjuk, hogy McTominay besegítése jobban kirajzolódik, mert Fred kevesebbszer kellett, hogy segítsen a túloldalon. Hiszen Havertz inkább visszalépett a labdákért. Ezzel szemben Pulisic inkább a védő vonalat támadta. Valamint egy későbbi ábrán látni fogjuk, hogy a Chelsea főként a United jobb oldalát próbálta támadni.

Nézzük meg a Chelsea labda nélkül mit csinált a United ellen. Nem ismerős a felállásuk kicsit valahonnan? Lássuk csak...

Megvan! Dehogynem, az MU pár napja ugyan ezt játszotta a Párizs ellen. (Fehérben az alsó képen) Szóval a vendégek alapvetően a két védekező középpályást próbálták kikapcsolni a játékból. Ezzel egy időben pedig Fernandest lehetetlenítették el a pálya közepén.

A Chelsea tehát a United ,,koppintás” taktikával a Fred – McTominay párost teljesen megszállta a középpályán. A két védekező középpályás 2v5-s szituációban játszott a mérkőzés nagy részében. Az arányokat olvasva érezhetjük, mennyire nem volt könnyű dolguk a támadásépítésben. Egyedül Fernandes tudott enyhíteni a bajaikon, amikor visszalépett közéjük labdáért. Az emberhátrány azonban így is kialakult a középpálya közepén.

Így a Unitednek a szélen kellett megoldást keresnie a támadásépítésben. Erre a baloldalon ott volt Daniel James, aki nem túl kreatív, inkább a gyorsaságát tudta volna kamatoztatni, ha lett volna területe. Míg Mata a jobb oldalon rengeteget járt ismét befelé, ami a játékosok átlagos pozíciójából szintén kiolvasható. Sajnos a mai napon ő sem tudott nagyon hozzátenni a United támadójátékához.

Azt, hogy a két csapat mennyire le tudta rombolni a másik támadásépítését középen, nem mutatja meg semmi jobban, mint, hogy hol szervezték a támadásaikat a csapatok.

Láthatjuk, hogy a hazai csapatnál a bal szél dominált, míg a vendégeknél AWB kimozgatására helyezték leginkább a hangsúlyt. Ezért írom le ismét, hogy McTominay és Fred védekező munkája extra fontos volt a Chelsea ellen. Nélkülük megették volt a jobb oldalt. Nálam bejátszották magukat a kezdőbe ha a védekező munkájukat nézem. Kár, hogy előrefelé lehetnének még jobb játékosok is.

A második félidőben nem véletlenül Solskjaer úgy döntött, hogy Matat és Jamest hozza le a pályáról. Az 58. percben Pogba és Cavani szállt be a csatába. Ezzel egy időben Rashford kihúzódott a baloldalra, Fernandes pedig a jobb oldalra. A Chelsea maradt az 5-2-3-s felállásnál.

Az egész második félidőre jellemző képpel pedig illusztrálom is az olvasónak a változtatások utáni csataképet.

A fenti képen szépen kirajzolódik a Chelsea ötvédős rendszere, előttük Kanteval és Jorginhoval akik most is a Fred – McTominay párosra figyelnek. Maguire itt épp Rashfordot ugratja ki les határon. Egyébként ebből a szituációból helyzet alakult ki. De alapvetően ez a kép is megmutatja, hogy a középpályán nagyon nehéz volt támadást építeni a hazai csapatnak.

Le a kalappal Ole előtt, mert ezen a mérkőzésen sok mindent megpróbált, hogy kimozdítsa a sakk játszmát a saját csordogáló kis medréből. Például Fernandes cserélt helyet Rashforddal párszor. Így Fernandes játszott a baloldalon, Rashford a jobbon, míg Pogba támadó középpályás poszton szervezte a játékot, a 83. percben aztán lapot húzott tizenkilencre. Legalábbis látszólag, mert Greenwood McTominayt váltotta. Azonban a 4-2-3-1-s felállást ekkor sem tudta a United elengedni a mérkőzésen. Fernandes vagy Pogba csúszott vissza Fred mellé az utolsó 10 percre.

Összességében a United többet próbálkozott a szombati mérkőzésen, azonban átütő erőt és igazán nagy helyzetet nem hozott a találkozó. Persze a Chelsea kapusának akadt 1-2 újságok címlapjára szánt látványos védése, de talán a legmerészebb pillanat a Chelsea kapujánál pont a nevéhez fűződik. Mendy ugyanis az első félidő közepén kis híján egy United letámadás félénél a saját kapujába passzolta a labdát. Becsülendő, hogy OGS próbálkozott a mérkőzésbe belenyúlni a második félidőben. Viszonylag korán az 58. percben már dupla cserére szánta el magát. Sajnálom, hogy a 4-2-3-1-s felállást nem merte feladni. Talán ha egy másik felállást is kipróbál, vagy átáll egy 5 védős rendszerre, akkor nagyobb esélye lett volna a Unitednek a győzelemre. Mondjuk ehhez nem ártott volna már előzetesen Tellest a keretbe nevezni. Én azt éreztem mind a kettő csapaton, hogy extra ha ma győzünk, de inkább ne kapjunk ki. Sajnos ez a felfogás rányomta a bélyegét a mérkőzésre. A végeredmény tehát 0-0-s döntetlen és pontosztozkodás lett. Szerintem egyébként ez az 1-1 pont nagyon egyik csapatnak sem jó.

Az xG mutatók is azt mutatják, hogy nem volt túl izgalmas mérkőzés. A hazai csapat ugyan közelebb állt az 1-0-s győzelemhez, azonban a döntetlen nagyon is reális végeredmény volt. A Chelsea-nél nem tudom mennyire büszkék arra, hogy ilyen támadó sorral két egymás utáni mérkőzésen sem tudtak gólt szerezni.

A mérkőzés legjobbja pedig nem más lett mint…

Folytatás szerdán a Bajnokok Ligájában az RB Leipzig ellen. Mondanom sem kell mennyire fontos mérkőzés vár a Vörös Ördögökre. Utána pedig az Arsenal vendégszerepel az Old Traffordon. Nem semmi hét kezdődik tehát.

Forrás:

https://understat.com/match/14491

https://www.facebook.com/manchesterunited

https://www.eredmenyek.com/

https://www.facebook.com/nsonline/photos/a.444151296940/10158952399446941/

https://www.whoscored.com/Matches/1485243/MatchReport/England-Premier-League-2020-2021-Manchester-United-Chelsea

ManUtdFanatics.hu

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!

Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!