Nagyon fontos mérkőzést játszottak vasárnap Angliában. Előttem az utódom szereposztásban, José Mourinho fogadta Ole Gunnar Solskjaer csapatát. Mire ment egymással a két menedzser? Gyere, vizsgáljuk meg egy kicsit alaposabban.

23. egymást követő mérkőzésén maradt veretlen idegenben a Manchester United csapata. Nem akármilyen teljesítmény ez, még akkor is, ha a hazai pálya előnye a világjárvány óta megszűnt létezni. Különböző kutatások foglalkoznak már vele, hogy szurkolók nélkül gyakorlatilag nem létezik a hazai pálya kifejezés. Persze sokan legyintenek a pszichés dolgokra, azonban a futballnak nagyon különleges pszichológiája van. Ettől függetlenül megsüvegelendő Solskjaer idegenbeli teljesítménye!

Ezúttal egy régi ismerős látta vendégül szeretett csapatunkat. A házigazda szerepében José (Buszinho) Mourinho állt. A portugál tréner csúcsidőszakát nagyjából 2005-2010 közé lehet tenni, amikor is letarolta Európát egy új fajta 4-3-3-al. A középpályán olyan emberfölényre tett szert, amire csak 2-3 évvel később találták meg a választ. Manapság a Tottenham Hotspur csapatával játssza el a szokásos Mourinhos forgatókönyvet. Megérkezik, hoz egy új lendületet, kis felívelés következik, aztán egyre több a konfliktus csapaton belül, majd pedig érkezik a visszaesés. Nem kell a Manchester United híveknek ezt a fajta hullámvasutat bemutatni, hiszen átéltük.

Le a kalappal Solskjaer és a stáb előtt. Aki bármilyen szinten dolgozott vagy sportolt futballközegben, tudja, hogy mennyire nehéz a regeneráció kérdése. Ezúttal a csapat Granadaból csak pénteken tudott visszarepülni Manchesterbe, utána kezdődött meg a regeneráció és a felkészülés a Spurs ellen. Nagyon rövid idő ahhoz képest, hogy Mourinhonak egy egész hét állt a rendelkezésére. Ez a fajta előny a pályán nem igazán mutatkozott meg.

Felállások: 4-3-3 vs 4-2-3-1

A portugál tréner ezúttal egy harcos 4-3-3-t álmodott meg Solskjaer 4-2-3-1-s felállása ellen. Várható volt az idő rövidsége miatt, hogy Ole nem fog ezúttal sem belenyúlni a szerkezetbe, ezért könnyen készülhetett ellene Mourinho. A portugál is szereti a 4-2-3-1-s felállást, így annak gyengéivel is tisztában van. Egészen a 61. percig használta a 4-1-4-1-s vagy 4-3-3-s felállást, amikor Sissoko pályára küldésével visszaállt 4-2-3-1-re.

Nem igazán érkezett a Spurs jó formában a rangadóra. Március elején megverte odahaza a Dinamo Zagrebet 2-0-ra az Európa-ligában, majd hétvégén kikapott 2-1-re az észak-londoni derbin az Arsenaltól. Így indultak el Zágrábba, ahol óriási meglepetésre kiestek az EL-ből. Utána ugyan válaszoltak a kudarcra az Aston Villa idegenbeli legyőzésével, de a Newcastle elleni produkció csapnivaló volt a Spurstől. Ehhez képest Manchester vörös felén az ég kék, gond egy szál sem, gondolhatnánk.

A mérkőzés elején a hazai csapat gyakran alkalmazta a 4-1-4-1-s formációt labda nélkül. Céljuk az volt, hogy Fredet és McTominay-t felvegyék a pálya közepén, plusz Fernandes se tudjon szabadon mozogni a vonalak között. A Solskjaer-féle 4-2-3-1-s középpályás felállására Mourinho ráillesztette a 4-3-3-s három belső középpályását.

Solskjaer sem maradt rest némileg újat húzni a csapaton. Igaz ő nem a felállásban tette, sokkal inkább a játékosok szerepében. Telitalálat lett Cavani beállítása csatár posztra. Cavanival már foglalkoztunk a szezon első felében, amikor megnéztük, mennyire remekül lépked vissza labdákért, mozgásával szinte állandóan kihúzva az egyik belső védőt. Nagyon hasonló módon teszi, mint egy hamis 9-es, csupán ő azért annyira mélyre nem lép vissza. Pogba ezúttal a bal szélső poszton tűnt fel, míg Rashford a jobb oldalon.

Első ránézésre ezek nem tűnnek nagy változtatásnak, csak ha megvizsgáljuk egy kicsit a részleteket. Kezdjük ott, hogy Mourinhot nagyon jól ismerik a Manchester United játékosai. Tudják, hogyan készíti fel az aktuális csapatát az ellenfelekből. Ugyan engem nem edzett, de sokat olvastam és láttam róla, hogy posztspecifikusan készül fel az aktuális ellenfélből. Ez azt jelenti, hogy a balhátvéd olyan videókat lát, hogy mi van akkor, ha Greenwood jön vele szembe a mérkőzésen. Így azt gondolom, hogy Rashfordból inkább a jobbhátvéd készülhetett fel, míg a balhátvéd kevésbé. Ez egy kis mentális játék is volt a norvégtól. Bevallom, hogy nekem nagyon tetszett, mikor láttam a legelején. Átütő erőt mondjuk nem igazán hozott, ezt be kell vallanom, de ezek olyan apró finomságok, amelyek igenis a játék részei.

Védekezésben a vendég csapat 4-4-2-s felállást vett fel, a Spurs pedig támadásépítéseknél 3 belső védőre módosult. Hojbjerg lépett vissza a két belső védő mellé, így létrehozva egy 3v2 elleni játékot, a két szélső védő pedig teljesen megnyitotta a területet a Spurs előtt.

Nézzük meg a Tottenham labdakihozatalának a kulcsát. A Spurs 5-ös játékosának mozgását kellene most figyelni. Cavaniról leválik, visszalép egészen a tizenhatosig. Ott azonban nem áll meg, hanem már a szélső hátvédnek passzopciót nyújt.

Másik oldalon a United labdakihozatalainak nagyon jót tett Pogba eltávolítása a középpályáról. Csúnyán fogalmazva Fred és McTominay lekötötte a középpályásokat, akik nem haboznak ütni-vágni. Pogba így felszabadult ez alól és "csak" Aurierrel kellett megnyerni a párharcokat, akivel általában 1v1-ben maradt. A következő labdakihozatalnál ajánlom Pogba mozgását. Elképesztő melót belerakott a francia a bal szélső posztba. Pogba játékával Shaw szerepvállalása lett nagyon erősen megtámogatva.

Pogba folyamatosan csinálta a helyet Shaw-nak a mérkőzésen. Aurier mélyen behúzva Pogba által, míg Shaw kiugrásra készen várta a labdát, hatalmas területtel maga előtt.

Azzal, hogy a francia egy sorral feljebb került és potenciális passz célpont lett, egyúttal Bruno Fernandesről is levette a terhet, hiszen a portugálnak nem egymaga kellett a hátulról való építkezéshez passzopciót és kreativitást nyújtania. A következő jelentben is ezt láthatjuk. AWB-nél a labda, Pogba folyamatosan húzódik befelé, Fernandes pedig árnyékként csúszik mögé. Pogba befele mozgásával eléri, hogy Fred embere választás elé kerüljön. Mivel Pogbát választja, így Fred ki tudja hozni a labdát és amikor elindul irányába, akkor a leváló francia elé tálal, onnan pedig Fernandes kapja, aki már az eredeti pozíciójában gyorsíthat rá a védelemre.

Több hasonló szituáció is előfordult, azonban remek példa az egyenlítő gól előtti labdakihozatal. Ha hiszed, ha nem, ugyanezzel az elvvel sikerült felérni a Spurs tizenhatosáig. Nézzük is meg együtt. A labda útja kísértetiesen hasonló, mint az előbb. AWB - Fred - Pogba, azonban itt Pogba Fernandes helyett Shaw-t választja, aki egyébként Fernandeshez tolja a labdát. Fernandes pedig vissza Pogba elé és máris az ellenfél tizenhatosánál járt a United. Pogba szerepe tehát ezért volt kiemelten fontos a rangadón. Egészen egyszerűen a Spurs középpályásai figyelmét megosztotta az állandó mozgása befelé.

A gólok története

Nézzük, hogy alakult a mérkőzés közvetlenül a gólok előtt. Sajnos Cavani első gólját VAR-ozás után elvették. Tény, hogy McTominay megcsaphatta Son arcát. Az már más kérdés, hogy kell-e ettől 3 percig feküdni?! A bíró elvette, ami morálisan nagyon megtörte a félidő végén a vendég csapatot. Elképesztően nehéz volt feldolgozni, hogy egy ilyen szép támadás végén szerzett gólt elvesz a bíró, egy véleményes szabálytalanságért, ami 10 másodperccel korábban történt.

Érezhetően ez a döntés megfogta a csapatot, ami sajnos a Spurs vezetéséhez vezetett. Több játékos is hibázott az addig tökéletesen működő labda nélküli játék során. Elég volt egy embernek elcsúsznia, hogy az egész rendszer összeomoljon, mint a kártyavár. Nézzük csak!

Egészen idáig a 4-4-2-s labda nélküli felállás remekül működött. Itt Pogba nem tartotta az alakzatot, teljesen feleslegesen mozdult ki a Spurs jobb hátvédjére. Ráadásul Cavani és Fernandes is extrém módon messze helyezkedtek el a középpályás vonaltól. Fred így választás elé került és mire észlelte a bajt, már nem ért ki a Spurs mélységbe visszalépő középpályására, így be tudták játszani Pogba mögé a labdát. Maguire annyira messze már nem mehetett ki, Shaw-nak pedig embere volt, így nagyon hiányzott Pogba abból a területből. Eközben a túloldalon is elvesztett a United egy párharcot, ugyanis a befelé húzódó AWB mögé Rashford elfelejt visszajönni védekezni és Son már itt elé kerül. Mivel a védekezés elcsúszott, ezért Lindelöf kénytelen felvenni Lucast, AWB pedig Kane-t.

Mire Kane-hez kerül a labda, Lucas már támadja a Lindelöf és Maguire között keletkező lyukat. Persze Lindelöfben elakadhatott volna a labda. Rashford alul pedig már több méteres hátrányban van Sonnal szemben. AWB pedig őrzi Kane-t szüntelenül. Szerencsére ez az egy igazi csapatmegingás volt a mérkőzésen és ezt is inkább a nem sokkal korábban történt dolgok számlájára írnám. Henderson játékértését külön dicséri, hogy nem sokkal maradt le Son lövéséről. Nagyon jól olvasta, hogy mi fog történni, csak nagyon is kiszolgáltatott helyzetben volt.

57. perc Fred 1-1

A második félidőben Pogba mellett Rashford is sokkal szabadabb szerepkörben tetszeleghetett. Fred pedig olyan kis játékot villantott meg nekünk a gólja előtt, hogy én is csak hüledeztem. Hol volt ez eddig ? Ha ilyet is tud ez a srác, akkor miért rugdossa ki néha érthetetlen módon a labdát a pályáról is? A támadásnál külön tetszett az a bátorság, hogy mind a két szélső bekk agyig fel volt tolva. Kegyetlenül betömörült a Spurs a saját kapuja elé.

79. perc Cavani 1-2

Korábbi cikkben kiemeltem, mennyire fontosak Maguire megindulásai labdával, mert reagálnia kell rá az ellenfél játékosainak. Ezúttal Lindelöf vezette be a teljesen üres területbe a labdát, a hazai csapat ugyanis a saját tizenhatosa előterét szállta meg. A svéd kidobta a szélre Wan-Bissakanak a labdát, aki így magára irányított egy kis figyelmet, Lindelöf pedig azonnal biztosított AWB mögött.

Fernandes kiosztott egy kötényt, Greenwood pedig mesterien tekert a berobbanó Cavani fejére. Cavani nem először érkezett remekül egy beadásra, szerencsére ezúttal már gólt is sikerült ünnepelnie.

96. perc Greenwood 1-3

A hosszabbításban jött a kegyelemdöfés. Pogba remekül szlalomozott át a Spurs középpályásai között, ezzel felrakva teljesítményére a koronát. Szépen tálalt a hosszú oldalon érkező Greenwood elé, a fiatal angol pedig ezúttal a gyengébbnek számító jobb lába felé cselezett. A végeredmény pedig magáért beszél, mennyire is gyenge az a jobb láb.

Összefoglalva a látottakat:

Ezúttal ültek Solskjaer húzásai Mourinho ellen. Kellett is a visszavágás, mert a szezon elején az 1-6 az Old Traffordon nagyon fájó történet volt. Megtanulta a norvég a leckét, ezt most bebizonyította. A csapat remekül reagált az elvett gólra. Azt már kiemelni sem érdemes lassan, hogy ismét hátrányból fordítottak. Elképesztően nagy lelki erő kell ehhez.

Az utóbbi időben olvasgattam sok Unitedes fórumot és hozzászólást különböző oldalakon. Tudom és látom, hogy nagyon megosztja Solskjaer személye a United szurkolókat. Én személy szerint azt gondolom, hogy manapság divatos lett az edzőkről beszélni, mert felértékelődött a szakma. Korábban ez nem volt így. Gyakran hangzott el, hogy ezt a 11 játékost csak ki kell küldeni a pályára, a többit megoldják, akár én is ülhetnék ott a padon. Azt gondolom, hogy a világ megváltozott. Az általam is nagy becsben tartott Sir Alex Ferguson sem a legnagyobb taktikai zseni volt a világon. Ő másban volt jó. A Vezetés című könyvét már többször olvastam, de mind a mai napig találok benne olyan dolgot, ami újdonságot ad. Ha hiszitek, ha nem, nem a taktikáról szól leginkább. Az már megint egy másik kérdés, hogy a stílusedzők korát éljük. De vajon melyik a fontosabb: a stílus vagy az eredményesség?

Amíg Solskjaer ül a United padján, addig támogatni kell őt. Lehet vele kritikusnak lenni, hiszen jómagam is írtam már róla kritikus cikket. Azonban el kell fogadni, hogy ő a United menedzsere jelenleg. Semmire nincs ráhatásunk, arra viszont nagyon is van, hogy leülünk-e hétvégén mérkőzést nézni vagy sem?! Örülünk egy sikernek vagy sem?! Csinálunk helyette más programot vagy sem?! Ezúttal azt gondolom, aki úgy döntött, hogy leül a tv elé, valószínűleg örömét lelte benne. :)

Premier League állása

Egy kicsit foglalkozzunk még a bajnoksággal. Ezen a hétvégén a Leeds hozta össze a forduló meglepetését. Bielsa ugyanis elvitte mind a három pontot az Etihadból. Halvány ugyan a United esélye a bajnoki címre, de írhatnám, hogy fogy a City előnye. Ettől függetlenül még tetemes a hátrány, jelenleg 11 pont, azonban a United 1 mérkőzéssel kevesebbet játszott.

A TOP 4-ért folyó küzdelmet nézve nagyon fontos volt, hogy nyertek Solskjaerék idegenben a Spurs ellen. Angliában BIG 6-nek hívják a Manchester City, Manchester United, Liverpool, Chelsea, Tottenham, Arsenal hatost. A szezon elején az volt a kérdés, hogy melyik két csapat nem fér be a Bajnokok Ligájába. Most pedig úgy állunk, hogy a West Ham sikerének köszönhetően a Leicester ellen, a nagy hatosból csak kettő lesz ott jövőre a Bajnokok Ligájában. Ki lehet a befutó még a Bajnokok Ligája helyekre?

A következő fordulóban a Leeds - Liverpool párosítás mindenképp izgalmasnak ígérkezik. Ráadásul a Poolnak még hét közben a BL-ben is kisebb fajta csodát kellene tennie. Jövő hétvégén az FA-kupa elődöntőket is megtartják. Ott már sajnos a United nem érdekelt, a City viszont igen, így a United 8 pontra zárkózhat a hétvégén.

Végezetül pedig pillantsunk a tabellára. Eltávolodik egyre jobban az 5. helytől a Manchester United. Nem is baj, minél előbb biztosítja be a helyét a TOP 4-ben, annál hamarabb lehet minden energiát az Európa-ligára összpontosítani! Egy esetleges hétvégi győzelemmel pedig, amint már említettem, 8 pontra csökkenne a City előnye a tabella elején. Lesz még izgalom? Jó nekünk az Európa-liga is? Saját véleményem, hogy Solskjaerék esélye a bajnoki címre az esélytelenség. Senki nem várja el tőle a bajnoki címet. A főnökségnek elég a TOP 4 és a Bajnokok Ligája, míg a szurkolók akik támogatják, így is megteszik, akik nem, azoknak meg úgyis minden mindegy kis túlzással.

Ha megnézzük a városi rivális City-t, akkor nekik tele a padlás a Premier League trófeákkal az utóbbi években. Ha őszinték akarunk lenni, az Etihadban a Bajnokok Ligája trófeára fáj a foguk már évek óta. Szerintem ha valaki garantálná nekik, hogy ha leadják a PL címet a városi riválisnak, cserébe megkapják a Bajnokok Ligáját, még azt is aláírnák. Rosszul gondolom? Mindenesetre a City némileg váratlan veresége arra mindenképp jó volt, hogy közeledjen a United és picit növelje az izgalmi faktort. Tudom, hogy sokan azt fogják mondani, hogy "ugyan kérlek, esélyünk sincs", "a City úgyis behúzza", de miért ne lehetne benne hinni, amíg van rá matematikai esély? :)

Köszönöm, hogy elolvastad! Véleményedet szokásos módon várom a kommentszekcióban! Ha tetszett, akkor nyugodtan fejezd ki a like gomb használatával! Folytatás csütörtökön a Granada ellen!

Források:

https://www.sofascore.com/manchester-united-tottenham/IsK

https://new.instatscout.com/en/video/index/kind/FullMatches/match-id/1725103

https://www.whoscored.com/Matches/1485512/MatchReport/England-Premier-League-2020-2021-Tottenham-Manchester-United

https://www.instagram.com/optaanalyst/

ManUtdFanatics.hu

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!

Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!