Az elmúlt 18 hónap során a védõk nem igazán tudták lezárni az utat a United gyorsan mozgó és gyorsan beszélõ gólgépe, Javier Hernandez elõl.

Szerencsére a klub hivatalos magazinjának, az Inside Unitednek sikerült megállítania a szélvész mexikóit, hogy beszéljen elsõ benyomásáról, Ole Gunnar Solskjaerral való összehasonlításról és arról a napról, amikor majdnem kilépett a futballból.

Az elsõ részt olvashatjátok most, a második részt vasárnap közöljük...

Néhány évvel ezelõtt Mexikóban arra gondoltál, kilépsz a futballból - milyen közel álltál ehhez?
Nagyon közel. Körülbelül három évvel ezelõtt volt, amikor rengeteg kérdés merült fel bennem, többek között az, hogy ez az az út, melyet Isten akarata szerint követnem kell, vagy nem. Nem sokat játszottam és a tartalékoknál voltam. Csalódott voltam, mert fiatalabb játékosok hagytak le engem, ettõl még a labdarúgáson kívül is lehangolt voltam. Sokat beszélgettem a szüleimmel, nagyszüleimmel, a testvéremmel és a barátnõmmel a helyzetemrõl és sokat segítettek abban, hogy rájöjjek, ez az amit valóban csinálni akarok. Ma már tudom, hogy nagyon szerencsés srác vagyok és boldog, hogy úgy döntöttem, folytatom a játékot. Ez sok mindenre megtanított. Néha, ha akarsz valamit, ami nincs meg, dühös vagy a körülötted lévõkkel és magaddal is. Megtanultam, fontos, hogy élvezzem az életet és a labdarúgást. Végülis csak Isten tudja, milyen úton kell haladnod és teljesíted-e az álmodat.

Úgy tûnik, a latin országokban a Real Madrid és a Barcelona igazán elismert, mint a világ két legnagyobb klubja. Mi az általános nézet Mexikóban a Manchester Unitedrõl?
Biztos vagyok abban, hogy amióta az Old Traffordon vagyok, nõtt az érdeklõdés. [Nevet.] Nagyon hálás vagyok a mexikói szurkolóknak - csak szépet tudok mondani róluk és nagyon hálás vagyok a támogatásukért. De mielõtt aláírtam volna, akkor is hatalmas klubnak számított arra a Manchester United. De nem csak Dél-Amerikában. Az Egyesült Államokban tartott felkészülési szezon közben látni lehetett, mennyien jöttek el megnézni a mérkõzéseket, vagy a szállodák elé autogramért. Olvastam mostanában olyat, hogy 330 millió szimpatizánsa van a Unitednek világszerte. Ez csodálatos. Láttam néhány felvételt arról, amikor 2009-ben Ázsiába ment a United. Az emberek szeretete a United iránt az egész világra kiterjedt, ezért óriási megtiszteltetés itt játszani. Ha kimondod azokat a szavakat, hogy 'Manchester United', a világ bármely részén tudják az emberek, mirõl beszélsz.

Elsõ manchesteri utadon az Old Traffordon nézhetted a Unitedet a Bayern München ellen. Mire emlékszel abból az élménybõl és milyen volt az elsõ benyomásod a stadionról és szurkolókról?
Hihetetlen érzés volt. Emlékszem a pálya körüli légkörre. Egy igen fontos mérkõzés volt, ezt nagyon lehetett érezni - a szurkolók nagyszerûek voltak. Nem hittem el, hogy az Old Traffordon, az Álmok színházában ülök. Ez olyan dolog volt, amit csak tévébõl láttam addig, csak álmodhattam, hogy bent legyek. Sok embert hallottam az Old Traffordról beszélni, de ott lenni igazán különleges volt. Nagyon izgatottá tett, hogy tudtam, három-négy hónap múlva akár ott játszhatok.

Láthatóan feldúlt voltál a Barcelona elleni Bajnokok Ligája döntõje után. Pályafutásod során az volt az eddigi legnagyobb csalódásod?
Nem, egyáltalán nem. Távolról sem. Nehéz volt persze, de ha bárkit megkérdezel a világban, hogy akar-e játszani a világ egyik legjobb klubjában a Bajnokok Ligája döntõje során, azt hiszem mindenki igent mondana. Fantasztikus élmény volt a klubnál töltött elsõ évemben. Több pozitív, mint negatív élményem volt. Az egy nagy negatív természetesen, hogy elvesztettük a meccset. De legalább tudom, hogy erõs csapatunk van és minden esélyünk meg van arra, hogy újabb döntõt érjünk el. Biztos vagyok abban, több lehetõségünk lesz a sikerre a jövõben. Így bár csalódást keltõ volt a vereség, ezek azok az alkalmak, amik célokat jelentenek, hogy labdarúgóként ott legyél. Határozottan volt rosszabb pillanatom is a futballban.

A felkészülés során agyrázkódást szenvedtél, emiatt a szezon elejét ki is hagytad. Hogyan történt és hogy érzed magad most?
A fejem egy rossz részével fejeltem a labdába. Nagyon erõs beívelés volt, a labda csak szállt a levegõben és a fejem hátsó részén csattant. Kicsit olyan volt, mint a Stoke elleni gólom, annyi különbséggel, hogy sokkal keményebb volt. Kissé ijesztõ volt természetesen. Úgy vélem, minden sérülés - a futballban vagy azon kívül - ijesztõ, soha nem jó az erõs fejfájás és hányás. De tudtam, hogy rendben leszek. Mexikóban korábban már kétszer elõfordult ilyen velem, amikor összefejeltem egy másik játékossal. Tehát tudtam, mi történik velem, ismertem a tüneteket és tudtam, hogy rendben leszek.

Mik a benyomásaid a Premier League védõirõl?
Sokkal másabbak, mint a mexikói védõk. Azt hiszem, minden pozícióban másképp kell játszanod. A Premier League sokkal gyorsabb, sokkal fizikálisabb, amihez alkalmazkodni kell. Azt mondanám, az Angliában játszó védõk sokkal élesebbek, készen állva egy szempillantás alatt akár egy szerelésre, akár egy blokkra. Emiatt úgy vélem, a világ néhány legjobb védõje ebben a bajnokságban játszik - kell, mert a csatárok is nagyon jók. De nem tudok kiemelni egy védõt sem a többivel szemben, mint a legnehezebb ellenfelem. Ha õszinte akarok lenni, soha nem volt könnyû meccs a Premier League-ben.

Az emberek Ole Gunnar Solskjaerral hasonlítanak össze. Hallottál róla, mielõtt a Unitedhez csatlakoztál?
Persze, õ egy legenda a klubnál, egy hihetetlen játékos. Amikor ilyen összehasonlításokat csinálnak az emberek, arra csak azt tudom mondani, 10%-a sem vagyok Olénak. Õ hihetetlen volt. Csak kapcsolj az MUTV-re és nézz róla régebbi felvételeket - különleges volt. Hogy õszinte legyen, nem nagyonszeretem az összehasonlításokat. Mexikóban mindig édesapámmal hasonlítottak össze, aki szintén csatár volt. Ez soha nem tetszett. Azt hiszem, mindenki más és megérdemli, hogy így ítéljék meg.

 

manutd.com

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!

Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!