Ravel Morrisonnak zavaros élete van, és Sir Alex Ferguson úgy döntött, eljött az ideje, hogy mossa kezeit - a Guardian szakértõje, Daniel Taylor írása.

A legutóbb, amikor láttam Ravel Morrisont, a vádlottak padján ült a salfordi bíróságon, és a nyakkendõjével játszadozva várta az ítéletet, hogy vajon lecsukják-e. Nem tudta kezelni dühét barátnõjével szemben, amely eredményeként összetörte a lány mobiltelefonját, és néhány hónappal késõbb a bíróságon találta magát, ahol figyelmeztették, hogy a következõ balhéjakor már a rabruhája méretén is elgondolkodhat.

Azon a napon senki nem volt vele a Manchester Unitedtõl, ez a furcsaság pedig szöget ütött a fejemben, hiszen nem ezt szokhattuk meg a klubtól. Sir Alex Fergusont valószínûleg joggal várhatták volna, hogy megjelenjen az eseményen, vagy legalább küldhetett volna egy ajánlólevelet. De Morrison egyedül volt, ügyvédjét leszámítva. Már így is beszámolási kötelessége volt, miután bûnösnek találták megfélemlítés gyanujában, és a kerülti bíróságon közölték vele, ha még egyszer bajba kerül, akkor választhat magának egy "szimpatikus" végrehajtási intézetet. Ehelyett Morrison szabadon távozhatott, és ismét visszatérhetett zavaros életébe, amely most elért arra a pontra, hogy elkerülhetetlenül is bekövetkezhet az, hogy Ferguson úgy dönt, ami sok az sok, és innentõl kezdve mossa kezeit.

A Manchester Unitednél elfogják mondani, hogy csak a Jóisten tudja mi mindent megpróbáltak a játékos érdekében. Vagy legalábbis az elmúlt hetekig, amikor állítólag a klub titkára, John Alexander felhívta ügynökét, hogy keressen más klubot ügyfelének. Ettõl a ponttól kezdve az egyik edzõ egyszerûen nem beszélt vele többet. Morrison anyja egyik nap éppen fiáért ment kocsival, hogy felvegye edzésrõl, amikor közölték vele, hogy gyermeke csupa idõpocsékolás, és nem éri meg vele ennyit veszõdni.  

A dolgok csúnya fordulatot vettek azóta és valószínûleg valahol ott kell keresni az igazságot, hogy Ferguson elmondása szerint a játékos gondolatai csak a pénz körül forognak, és "nem reális" követeléseket támaszt szerzõdéshosszabbításával kapcsolatban egy olyan játékos, aki még nem is töltötte be a 19. életévét. Neki soha nem ajánlottak semmilyen szerzõdést, és nem is akarta kiharcolni magának fizetésemelést, védte meg magát Morrison a Twitteren, ahol a tavalyi szezonzáró gálavacsoráról azt írta ki, hogy "szar". 

Eddigi karriere a Vörös Ördögök felnõtt csapatában három Ligakupa mérkõzést takar csereként, amely azért különösen is szomorú adat, mert a színfalak mögött sokan ugyanolyan tehetségesnek tartják, mint Paul Scholes-t. Már a Barcelona is érdeklõdött iránta. A Chelseanél és az Arsenalnál is erõsen gondolkodnak rajta, hogy vajon tudnák-e kezelni. Végül valószínûleg amellett döntöttek, hogy nem tudnák, így a potenciális vevõk köre a Newcastle, Paris St Germain, Roma trióra szûkült. Ez lehetne a legnagyobb üzlet, amelyet valaha megkötöttek, de akár átcsaphat a legrosszabb rémálomba is. Morrison esetében ugyanis semmit nem lehet biztosra venni.

A futball pályán finesszel és önbizalommal játszik. A bíróságon azonban sebezhetõnek és törékenynek írták le. Ez a kép azt mutatja, hogy õ egy olyas valaki, aki meggondolatlanul cselekszik és nincs tekintettel a következményekre. A már korábban említett beszámolási kötelességét azután helyezték hatályba, hogy megpróbálta megfélemlíteni egy utcai rablás 15 éves áldozatát. Soha nem tûnt úgy, hogy Morrison megértette volna annak súlyosságát, hogy megfélemlítõ üzeneteket küld, illetve annak, hogy részese volt a csõcseléknek, akik üldözték a rablás áldozatát és bedobtak egy téglát az ablakán. Ez a fiú csak csinálta, amit jónak látott. Olyannyira traumatizálta a családját, hogy végül el kellett adniuk saját házukat.

A Morrisonhoz közel álló emberek azt mondják, néhány vétségét, mint például, hogy egyszer a felnõtt csapat egyik tagjának cipõjét odaadta egy barátjának, csak azért követi el, hogy megfeleljen másoknak. Gyakran tûnnek el bizonyos dolgok az öltözõbõl és Sir Matt Busby idejében gyakran használtak jelölt pénzt, hogy elfogják az ezért felelõs játékost. Manapság a Twitteren már minden kint van, sok mindent lehet hallani, igazat és hazugságot egyaránt. Itt láthattuk azt a történetet is, amikor Morrison Twitteren kérte Ferdinandot, hogy szolgáltasson számára alibit, miután olyan pletykák láttak napvilágot, hogy ellopta a védõ óráját. Ferdinand ezt követõen megerõsítette, hogy nem igazak az állítások. Ez az, amikor a Manchester United találkozik a színházi drámákkal.

A legjobb tanács, amit Ferdinand adhat Morrison számára, hogy törölje a Twitter-fiókját. Morrison azonban azon kivételek közé tartozik, aki nem szereti, ha megmondják neki mit csináljon. Õt nem csábította el úgy a United, mint ahogy a legtöbb tinédzser korú fiút elcsábítaná. Õ úgy nõtt fel, hogy már a tartalékok között is unatkozott, és azt hallgatta, hogy mit kiabálnak a mellettük lévõ pályán a felnõtt játékosok. Kevesebb játékosnak sikerült betörtnie az akadémiáról a felnõttek közé, amit nehezen viselt. Ferguson közölte vele, hogy neki sikerülhet - de csak akkor, ha három hónapon keresztül egy edzést sem hagy ki. Morrison azonban nem tartotta be a szabályokat, õ nem így mûködik. Élete a Unitednél a hiányzásokról, a hatalommal való szembeszállásról és az egyéb fegyelmi dolgairól szól. A klubon kívül a 999-es rendõrségi hívószámot gyakrabban hívták esetében, mint egyszer. A káromkodásokat nem közölve az edzõközpont személyzetének egy tagja így beszélt róla: "Írjanak róla azt, amit akarnak."

Ami a United számára nem túl kedvezõ, hogy a bíróságon megérdõjelezték, hogy vajon a klub eléggé odafigyel-e és törõdik-e Morrisonnal. Az õ véleményük szerint ugyanis lehet, hogy nem eléggé. Emellett ha kiderül, hogy mégsem a pénzrõl volt szó, az eléggé rossz fényt vet Fergusonra, ugyanis akkor mást mondott, mint ami a valóság volt. Morrison, aki hajlandó lenne külföldre igazolni, azt írta "Soha nem kértem több pénzt, és nem utasítottam vissza semmit." Bármi is az igazság, ennek a történetnek nem lehetnek gyõztesei.

Néhány éven belül egy 40 millió font értékû futballista lehetne, ha az elét egyszerûbb lenne. Ehelyett csak reménykedhetünk, hogy nem jön el az a nap, amikor egy kocsmában ülve senkit nem érdekel, hogy arról hadovál, ki is lehetett volna belõle.

Daniel Taylor 

Guardian

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!

Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!