Danny Welbeck úgy érezi, ha a debütáló gólja megszerzésekor felszabadult érzései olyanok voltak, mint a drog, akkor már halott lenne!

"Rengetegen voltak, akik egyáltalán nem tudták, hogy a Unitedben játszom. Nem vagyok az a fajta ember, aki ezt nagy dobra veri. És én soha nem voltam azzal elégedett, hogy 14 vagy 15 évesen a Unitedben játszom; én a Manchester United felnõtt csapatában akartam játszani."  

Az õ ideje elõbb is eljöhetett volna, ám Osgood-Schlatter kórban szenvedett, amely sportoló tinédzsereknél jelentkezik, az ilyen betegség hátterében pedig a térdkalács inának ismétlõdõ, nagyerejû húzása áll. Türelme azonban kifizetõdött 2008. novemberében, amikor 9 nappal 18. születésnapja elõtt csereként beállva debütálhatott a Stoke City elleni bajnokin, és rögtön egy csodálatos góllal mutatkozhatott be. 

Welbeck arca sugárzik, amint újra átéli azokat a pillanatokat. "Megkaptam a labdát [Dimitar] Berbatovtól, majd egyérintõztem Manuchoval - az egész nem volt tudatos... a lövés pedig bevágódott a felsõ sarokba... ha ezt az érzés a droggal lehetne leírni, akkor halott lennék!" - tette hozzá nevetve. "Soha nem éreztem újra ilyet, legalábbis nem ilyen szinten. Szürreális volt. Láttam a testvéremet, Chris-t a lelátón, és virtuálisan cigánykerekeket hányt a lépcsõn lefelé."

A következõ nyáron Sir Alex Ferguson arról beszélt, hogy Welbeck akár az angol válogatott 2010-es vb-keretébe is bekerülhet, azonban januárban a középcsatárt kölcsönadta a Preston North Endnek, ahol késõbb megsérült, és ezzel rövidre lett zárva az akkori szezonja. Az elõzõ szezonban újból kölcsönadták a Sunderlandnek, amely hihetetlen katalizátornak bizonyult fejlõdése szempontjából, ez pedig elhozta elsõ felnõtt válogatott meghívóját az angol nemzeti tizenegybe, és márciusban be is mutatkozhatott szülei hazája, Ghána ellen egy barátságos mérkõzésen. "Amikor visszatértem a Sunderlandbõl, akkor úgy éreztem, hogy sokkal inkább vagyok férfi, mint elõtte. Úgy gondoltam, hogy az volt az én évem, hogy elõrébb lépjek, és megmutassam mindenkinek, hogy mire vagyok képes."

Õ pedig meg is ragadta lehetõségét, és az alapján, hogy milyen profilú mérkõzéseken kapott lehetõséget, elnyerte Sir Alex Ferguson bizalmát is. Elsõ hét mérkõzésén öt gólt szállított, és bár egy sérülés azonnal megakasztotta fejlõdését, erõsen tért vissza, és legutóbbi nyolc meccsén négyszer tudott eredményes lenni. "Játszottam elég sok nagy összecsapáson, és a továbbiakban sem lesz könnyû dolgom - nem mindenki fog mesterhármast szerezni az Arsenal, Chesea vagy a City ellen, úgyhogy elégedett vagyok a góljaim számával."

Még 18 hónap van hátra szerzõdésébõl az Old Traffordon, és azonnal szeretné leszögezni, hogy semmi nem igaz azokból a találgatásokból, miszerint magas igényei miatt halogatódik a hosszabbítás. "Rengeteg sületlenséget írtak a szerzõdésemmel kapcsolatban. Soha nem kértem, vagy követeltem egy pennyt se a Unitedtõl. Remélhetõleg új szerzõdést írhatok alá a következõ hónapok során, de jelen pillanatban csak annyit tehetek, hogy lehajtott fejjel és koncentrálva dolgozok tovább azon, hogy a tõlem telhetõ legjobb teljesítményt tudjam nyújtani, és mindent megtegyek azért a klubért, amelyet imádok."

Egyetlen csalódása az, hogy Ravel Morrison nem fogja mellette kiaknázni a benne lévõ potenciált. Morrisont, akivel jó barátságot ápol, a klub a tél folyamán eladta a West Hamnek, miután Sir Alexnek elfogyott a türelme azt követõen, hogy a tinédzser középpályás csak úgy vonzotta magához a balhékat. "Nehéz lesz visszanyernie a népszerûségét, mert mindenkinek az lesz az alapvetõ ösztöne, hogy 'Ravel már megint csinált valamit', de a szíve mélyén õ egy nagyon jó gyerek" - teszi hozzá.

"Nagyon remélem, hogy bizonyíthat majd a Premier Leagueben, és megmutatja mindenkinek, hogy mire képes. Csak azt kívánom, bárcsak a Unitednél tehetné mindezt. De azt is el kell mondanunk, hogy a Unitednél rengeteg tehetséges fiatal vár az esélyére. A legnagyobb médiafigyelem Ravelre szegezõdött, de nem mindenki látja az olyanokat, mint Larnell Cole, Jesse Lingard, és Paul Pogba, akik ugyanolyan jók, csak másban. Néha szembe kerülök Larnellel és Jesse-vel, és olyan érzésem támad, hogy a kis Iniestával és Xavival játszom. Nagyon remélem, hogy õk is tudnak egy lépést tenni elõre."

Azoknak, akiknek sikerült az áttörés, meg kell tapasztalniuk az életük változását, mind a pályán, mind pedig a magánéletben, amelyet Welbeck is megélt. "Rengeteg figyelem hárul ránk" - mondja mosolyogva. "Néha, amikor bemész a Nando's-ba (étterem), és szeretnéd kézzel belemártani a csikreszárnyat a szószba, akkor nem teheted, mert tudod, hogy valaki figyel téged. Ott ülve, csak arra gondolok: 'Ha ezeket a csirkeszárnyakat otthon enném, már rég meg se lennének!'. Ehelyett azonban kést és villát kell használnom, és végül azt kell mondanom a pincérnek: 'Ellehetne csomagolni elvitelre?'"

Ez csak olcsó ár a sztárságért, különösen akkor, amikor Welbeck harcban áll azért, hogy bekerüljön az angol válogatott Európa-bajnokságra utazó keretébe, és hogy életében elõször bajnok legyen a Manchester Uniteddel. Megnyerõ manchesteri akcentusú, ambícióval teli beszédét hallgatva jövõjérõl, könnyen megérthetõ, hogy Sir Alex Ferguson miért gondolja úgy, hogy megtalálta a United csatárát a következõ évekre.

"Nem akarok elkényelmesedni, szeretnék minél többet kihozni magamból. Nincsenek határok. Csak elõre és elõre."

Danny Welbeck-portré - 1. rész

Guardian

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!

Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!