A brazil védõ 50. alkalommal lépett pályára a Unitedben szerdán este. Ez volt a 20 éves játékos elsõ nemzetközi kupamérkõzése az Old Traffordon, mióta az elõzõ szezonban Bayern München elleni negyeddöntõ-visszavágón kiállították.

Rafael exkluzív interjút adott a Manutd.com-nak a Bursaspor elleni mérkõzés elõtt, ahol nyíltan és õszintén mesélt akkori csalódottságáról… illetve a rágcsálnivalók iránt érzett szenvedélyérõl.

Milyen érzések jönnek elõ belõled, ha visszatekintesz a Bayern München elleni mérkõzésre?

Nos, sokat tanultam. Valószínûleg egy kicsit buta voltam, amikor megkaptam az elsõ sárga lapomat [Mark van Bommel felrúgásáért], azonban a második [Franck Ribery mezrángatásáért]… soha nem gondoltam volna, hogy a bíró ezért ad lapot. De tanultam az esetbõl, és ez a legfontosabb – nem csak a futballt, de az életet illetõen is nagy tapasztalat volt ez nekem. Most már magam mögött hagytam ezt az esetet, és csak a jövõre koncentrálok.

Milyen hangulat uralkodott az öltözõben azután a meccs után?

Magamban biztos voltam benne, hogy mindenki úgy néz rám, mint ha azt mondanák, ’Mit tettél?’. De Ryan Giggs és Paul Scholes rögtön odajött hozzám, és leültek velem beszélni, támogatásukról biztosítottak engem. De nem csak õk, mások is – emlékszem, hogy Jonny Evans, Gibbo, Rio… mind nagyon segítõkészek voltak. Rengeteg játékos bíztatott, hogy ne csüggedjek. Ez megmutatta, milyen is ez a klub igazán.

Ez volt futballista karriered egyik legnehezebb éjszakája?

Ez volt életem legrosszabb tapasztalata. Azon az estén megtanultam, hogy a futballban pár perc alatt a mennybõl a pokolba kerülhetsz. Nagyon jól játszottam véleményem szerint az elsõ félidõben, aztán… nos, mindannyian tudjuk mi következett. Ha nem állítottak volna ki, szinte biztos, hogy megnyertünk volna a meccset, és az életem is sokkal könnyebb lenne most. Sok súlyt levett volna a vállaimról. Most úgy érzem, folyamatosan bizonyítanom kell, és meg kell mutatnom mindenkinek, hogy képes vagyok elbírni azzal a teherrel, hogy a Manchester United játékosa vagyok.

A United szurkolók biztosan tudják, hogy erre te képes vagy…

Tudom, tudom, de mélyen legbelül, úgy érzem, bizonyítanom kell a szurkolóknak – és, még fontosabb, hogy magamnak is – hogy képes vagyok egy ilyen nagy klubban játszani. Ez nagyon eltökéltté tesz, hogy ebben a szezonban ezt elérjem.

Milyen nehézségekre számítasz Törökországban a Bursaspor vendégeként?

A legutóbbi szezonban nem játszottam a Besiktas ellen, de a testvérem, Fabio igen. Õ azt mondta, a szurkolók arrafelé õrültek – sikítanak és ordítanak 90 percen keresztül. Az ilyen hangulatú mérkõzések általában azt mondanád, hogy egy döntetlen nem lenne rossz eredmény, de a Unitednél mi mindig úgy megyünk ki, hogy nyerni akarunk.

Gyakran emelik ki erényeid közül a támadásbeli képességeidet. Nem érzed úgy, hogy a védekezésben nyújtott teljesítményed észrevétlen marad?

Nem, nem igazán. Ha arra van szükség, hogy besegítsek támadásban, akkor elõre fogok menni, de el kell végeznem a feladatom a védekezésben is, így vissza kell érnem. A múltban talán többször törtem elõre, mint mostanság. Azonban, megtanultam, hogy miként kell játszani itt, Angliában, és tudom, hogy nem mindig mehetek elõre. Manapság sokkal többet koncentrálok a védekezésre, mint régen. Amikor kimegyek a pályára, védõnek érzem magam – az a feladatom, hogy megállítsam az ellenfelet a gólszerzésben.

Úgy érzed, hogy ez lehet az a szezon, amikor elsõ számú opció lehetsz a jobb bekk posztján?

Mindig is az volt a célom, hogy a menedzser rám gondoljon elõször a jobb bekk posztján, amikor összeállítja a csapatot, és keményen fogok dolgozni, hogy ez megvalósuljon. Amikor a klubhoz kerültem, még nagyon fiatal voltam, tudtam, hogy nem fogok mindig játszani. Ez nem azt jelenti, hogy azt hiszem, soha nem fogok a padra kerülni mostantól, de mindig abban reménykedek, hogy minden mérkõzésen lehetõséget kapok. Készen kell állnod, hogy élj a kínálkozó lehetõséggel, és csak a menedzser, Sir Alex Ferguson az, aki kiválasztja a pályára lépõ csapatot. Ha nem téged választ, akkor még keményebben kell dolgoznod a következõ héten. A türelem nagyon fontos.

Elérkeztél az 50. mérkõzésedhez a klub színeiben. Mi az a szám, ameddig szeretnél eljutni?

Nem szeretném behatárolni, de szeretném azt gondolni, hogy akár 500 alkalommal is magamra ölthetem a Manchester United mezét. Azért jöttem Angliába, hogy keményen dolgozzak, és futballozhassak és ezt minél tovább szeretném csinálni. Minden mérkõzés, amelyen pályára lépek, egy beteljesült álom része.

Végül, már majdnem három éve élsz Manchesterben. Kicsit angolnak érzed már magad?

Nos, imádom a rágcsálnivalókat! Mindig is szerettem õket, de itt Angliában nagyon nagy a választék, amit nagyon élvezek. Ettõl angol vagyok? [nevet] Komolyra fordítva a szót, az emberek errefelé nagyon kedvesek és segítõkészek. Ez segít abban, hogy otthon érezzem magam. Nagyon boldog vagyok Manchesterben.

Manutd.com

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!

Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!