One Love, One United
A rajongó, aki a világ minden tájára elkíséri a Manchester Unitedet.
A Unitednek hatalmas rajongótábora van és én is közéjük tartozónak vallhatom magam. Utoljára a Benfica elleni Bajnokok Ligája mérkõzésen voltam az Old Traffordon, és ez egy igazán fantasztikus este volt. Az Álmok Színháza felejthetetlen látványt nyújt a világ bármelyik tájáról érkezõ United rajongónak. Mesélhetnék sokat az élményeimrõl, de azt hiszem bármilyen részletes beszámolót is írnék, jelentéktelennek tûnne Peter élményeihez képest.
Peter "One Love" zászlója Gary Neville társaságában.
Ugyanis az 55 éves "szuper-fan", Peter Bolton a Timperleyben (Greater Manchester) élõ United rajongó, a világ minden tájára hûségesen követte imádott csapatát. Ebben a szezonban Peter 140 United meccsen szurkolt a Vörös Ördögöknek. Mindössze két tartalék mérkõzést és az elsõ csapatnak is mindösze egyetlen meccsét hagyta ki. Ott volt a Man United Curzton Ashton elleni tartalék csapat mérkõzésén, július 12-én, és akkor is, amikor a csapat tagjai a Manchester City elleni mérkõzés után május 17-én a magasba emelték a Senior kupát.
Az évek során Peter hihetetlen gyûjteményt épített fel házában United ereklyékbõl és emlékekbõl. Volt is mibõl merítenie, hiszen 1974 óta egyetlen old traffordi mérkõzést sem hagyott ki, és ez idõ alatt összesen 1060 órát töltött az Álmok Színházában. Továbbá 2000 óta nem hagyott ki egyetlen európai mérkõzést sem, és kilenc éve minden egyes mérkõzésre elkíséri a Vörös Ördögöket Angliában. Õ az egyik hihetetlen példája a klub iránti hûségnek.
Csak ebben a szezonban több száz mérföldet tett meg, rekedten énekelve az út mentén, ahogyan követte mindenhova szeretett csapatát. Peter vállalta, hogy válaszol néhány kérdésünkre csodálatos elkötelezettségét bizonyító utazásairól.
Melyik volt a legemlékezetesebb utazásod valaha, és miért?
2008-ban, Japánban a klubvilágbajnokság. A Japán rajongók nagyon szívélyesen fogadtak bennünket. A stadion elõtt volt egy stand, ahol a bajnokság trófeájával lehetett fotózkodni. Emlékszem, hosszú sor kígyózott elõtte. Aztán a United rajongok elkezdték énekelni hogy: "Közel a gyõzelem...", mi pedig lengettük a One Love feliratú zászlónkat, és hirtelen mindenki azzal akart fotózkodni, úgy hogy nagyobb sor állt elõttünk mint a trófeás stand elõtt. A Japán United rajongók rendkívül fanatikusak. Íme egy történet a vendégszeretetükrõl.
Peter a klubvilágbajnokság trófeájával Japánban.
Turistaként 12 napot töltöttünk Japánban és elhatároztuk, ha már itt vagyunk, nézzük meg a Fujit közelebbrõl. Elindultuk hát egy bérelt kisbusszal, de mivel december volt a nagy hó miatt, elakadt a buszunk, se elõre se hátra. Nem tudtunk tovább menni. Visszasétáltunk hát az út mentén, hátha találunk egy buszmegállót és a legközelebbi busszal visszamegyünk Tokióba. Hamar rá is akadtunk egyre, de a legközelebbi járat csak tavasszal jött. Így hát elindultunk gyalog hátha felvesz majd valaki bennünket. A fõút keresztezõdéséhez érve jött is egy busz. Megállítottuk, de mivel senki sem értett angolul nem tudtuk elmagyarázni, hogy hogyan kerültünk ide, hova tartunk és mit szeretnénk. Kézzel-lábbal próbáltuk magyarázni, hogy mit szeretnénk, de csak gyanakodva néztek ránk. Amikor a buszsofõr már leakart szállítani bennünket, a nagy magyarázkodásban kimelegedve lehúztam a kabátom cipzárját, amikor meglátták a címert a pólómon. Azonnal megértettek mindent és "United, United" üdvrivalgással, tárt karokkal tessékeltek be minket a buszba.
Mi volt a legkellemetlenebb út, és miért?
Galatasaray, 1993: "Üdvözöllek a pokolban." Az egész nap ijesztõ volt Isztambulban. Attól a pillanattól kezdve, ahogy leszálltunk a géprõl, halálfélelmem volt. A rendõrség pajzsokkal felszerelt sorfala kísért bennünket a stadionba. A Galatasaray rajongók úgy üvöltöttek, mint akik megakarnak ölni bennünket. Félelmetes volt az egész, gyilkos tekintettel néztek ránk. Azóta sem tapasztaltam ilyet. A nap végén, amikor hazaértem, örültem, hogy megúsztam ép bõrrel ezt a kirándulást.
Melyik a szezon legjobb mérkõzése, amelyiknek szemtanúja voltál?
Arsenal elleni, 8-2 arányú gyõzelem az Old Traffordon. Nem hittünk a szemünknek, hogy ez megtörtént. Annyira szép játék volt. Gyönyörû összhangban játszottak a srácok, nagyon élvezetem a mérkõzést. Clev és Anderson a középpályán csodálatos dolgokat mûveltek, Rooney és Welbeck pedig megállíthatatlanul tört elõre. Abban a játékban minden benne volt, amirõl a futball szól.
Szerinted kik a leginkább vendégszeretõ szurkolók?
Kétségtelenül az Athletic Bilbao rajongók, mind otthon és idegenben. Õk fantasztikusak voltak az Old Traffordon, de még inkább a San Mamésban. Nagyon barátságosak és tisztelik az ellenfelüket. Bevallom, szereztem néhány barátot is közülük az oda vezetõ úton. Mondtam, hogy ki vagyok és hova szeretnék eljutni és készségesen segítettek nekem mindenben, és ez nagyon jó érzés volt. Aztán a mérkõzésen is, ahogyan megtapsolták Rooney gólját az valami fantasztikus érzés volt. Ritkán lehet ilyesmit tapasztalni az ellenfél szurkolótáborából. Õk a legbarátságosabb ellentábor, akikkel valaha is találkoztam.
Peter a San Mamésban.
Láttad az összes mérkõzést a Manchester City ellen ebben az évben. Szerinted az, hogy megnyerték idén a bajnokságot, hatalmi eltolódást eredményez majd Manchester kék felének irányába?
Négy alkalommal játszottunk a City ellen, ebbõl csak kétszer vesztettünk és ugyanannyi pontot értünk el a bajnokságban, mint õk. Ebbõl egyáltalán nem következik, hogy bármennyivel is jobbak lennének nálunk. Már a Citynél nagyobb múltú klubok is próbáltak kiütni bennünket a trónról és egyiküknek sem sikerült. Mindig visszaszereztük a trófeát. Blackburn, a legyõzhetetlennek hitt Arsenal, a gazdag orosz tulajdonosú Chelsea, mind belebuktak a trófea megtartásába, a City most tapasztalta meg elõször, hogy milyen trófeát nyerni, jövõre pedig megtapasztalja azt is, hogy milyen elveszíteni. Egy csapat sem tudta még tartósan elhódítani a címet a Unitedtõl, és ez a Citynek sem fog sikerülni.
34 éve vagy házas. A feleséged mit szól a United iránti szenvedélyedhez?
Érdekes, hogy õ nem rajong a futballért, 76-ban jött el velem egyszer egy meccsre, meg idén elkísért a tartalékcsapat mérkõzésére. Ennyi volt a 34 év alatt. Ennek ellenére soha nem mondta, hogy ne járjak a meccsekre. Tudja, hogy mennyire fontos dolog ez az életemben és hálás vagyok neki, hogy ennyire megértõ velem. Tényleg csodálatos feleség és én szeretem õt. De, csak nem írhatom a zászlóra, hogy Two Lovers. Ugye? Ígyhát marad a One love, One United.
Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!
Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!
Hozzászólások
Támogatás
Kapcsolódó hírek
