Anderson, avagy a szamba-lázban szenvedés
Miután a 2006-os amszterdami tornán játszott a Manchester United ellen, a következõ nyáron a Vörös Ördögök be is jelentették Anderson Luís de Abreu Oliveira érkezését, amely hírtõl a klub rajongói el voltak ragadtatva.
Az elsõ szezonjában 24 Premier League találkozón szerepelt és fantasztikus teljesítménnyel rukkolt elõ többek között az Arsenal és a Liverpool elleni derbiken, de azóta egyre lejebb került a United középpályásainak hierarchiájában és többen megkérdõjelezték a helyét a csapatban, illetve az érte kiadott 25,5 millió fontot, amelyet az FC Portonak fizetett ki a United a brazil játékjogáért. Mindazonáltal pályafutását tekintve bûn lenne azt gondolni, hogy egy ilyen minõségi játékos eltékozlása nem lenne könnyelmûség a United részérõl. Egyesek ugyan az eladása mellett voksolnak és figyelmen kívül hagyják hozzájárulását a csapat teljesítményéhez.
Anderson - Porto és Gremio
Érdemes lenne megtudni, mi történt Andersonnal, mielõtt a United leigazolta volna õt, tehát hogyan kezdõdött a pályafutása. A játékával és kimagasló teljesítményével hívta fel magára a top európai klubok figyelmét és ezzel egy idõben kezdték el Ronaldinhohoz hasonlítgani õt (bár most már úgy tûnik, hogy csak a haj és bõrszínük miatt keltette ezt a benyomást).
Gremio - szélsõ
Anderson 5 éves korában írt alá a Gremiohoz. 2004 október 23-ig volt tagja az ifjúsági csapatnak, miután 16 évesen az elsõ csapathoz került. Ez egy keserédes szezon volt a brazil számára, hiszen a Gremioval a brazil másodosztályba kényszerültek. De Anderson hûséges maradt annak ellenére is, hogy rengeteg kérõje akadt akkoriban, hiszen remek teljesítményt nyújtott az U-17-es világbajnokságon.
Ebben a szezonban góljaival is hozzájárult ahhoz, hogy a Gremioval visszajussanak a brazil elsõ osztályba és játékával is különleges helyet érdemelt ki a Gremio történelmében. Beállása után ugyanis - miután a Gremio már négy játékosát is a pályára küldte - a 106. percben szerzett góljával nyertek. Lenyûgözõ labdakezelés és nagyszerû látás jellemezte a pályán, valamiben más volt, mint a hasonló brazil tehetségek és éppen emiatt vált vonzóvá az európai klubok számára, amikor is az FC Porto volt az a csapat, amely leigazolta õt.
Porto - Támadó középpályás
Anderson 2006. januárjában igazolt az FC Portohoz, ahová édesanyja is elkísérte a FIFA szabálya és elõírásai miatt. Ebben a szezonban már csak 5 mérkõzésen lépett pályára, amely idényben a Porto bajnok lett, viszont a következõ szezonban már egyre több szerepet kapott. Nagyszerûen teljsesített a nyári, amsterdami tornán, ahol a jövõbeni csapata, a Manchester United ellen is remekül játszott.
Sokan úgy vélik, hogy ez a produkciója nyûgözte le olyannyira a Unitedet, amely miatt a következõ szezontól már csak 8 hónapig volt az FC Porto játékosa. Ám a fejlõdése hirtelen megállt, amikor is egy lábtörés következtében kénytelen volt 5 hónapot kihagyni.
Visszatekintve úgy tûnhet, hogy ez lehetett Anderson sérülésekkel tûzdelt karrierjének a kezdete.
Manchester United - A reménység kezdete
Mielõtt Anderson elkezdte rúgni a bõrt a Manchester United csapatában, azelõtt a jövõ nagy sztárjának volt kikiáltva. Õ is tagja volt a 2007-es Copa Americán szereplõ brazil nemzeti válogatottnak. Mindössze két találkozón lépett pályára, az egyiken csereként, ahol 2-0-ás vereséget szenvedtek Mexikótól, a másik mérkõzésen pedig kezdõként lépett pályára, amely találkozón 3-0-ra nyertek Chile ellen. Ez késleltette azt, hogy mielõbb visszatérjen a Vörös Ördögök nyári felkészülési túrájára, ahol végül is elsõ találkozóját a szezon elõtti, Doncaster Rovers elleni barátságos meccsen játszotta, ahol a Premier League bajnoka egy kényelmes 2-0-ás gyõzedelmmel távozott. Elsõ szezonjában minden sorozatot figyelembe véve 38 találkozón lépett pályára, ebben az idõszakban csupán 5 meccsel játszott kevesebbet, mint Rooney.
A középpálya közepén legtöbbször Owen Hargreaves párjaként szerepelt. Ronaldo, Rooney és Tevez voltak azok a játékosok a pályán, akiket ki kellett szolgálnia labdával, de Anderson becsületesen végezte a munkáját és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy lesöpörjék a Premier League csapatait a pályáról és segített elérni a Manchester Unitednek a Bajnokok Ligája sikerét. Nagyon jól kiegészítették egymást Hargreavesszel és sokat passzolva birtolkolták a labdát a középpályán, míg Hargreaves a védelem elõtt is besegített. A következõ szezonban is hasonló játékkal rukkolt elõ, de már csak 7 alkalommal és még ötször a Ligakupában (ahol õ szerezte az utolsó, gyõztes büntetõt). Szerepet kapott a FIFA Klub Világbajnokság elõdöntõjében és a döntõjében. Ebben a szezonban a Manchester United zsinórban harmadjára szerezte meg a bajnoki címet, ahol is Anderson másodjára emelhette a magasba a Premier League trófeáját.
Lefelé a lejtõn
Ahogy elkezdõdött az új évtized, úgy kezdett minden rosszra fordulni a középpályás karrierjében. Már nem kapott megfelelõ játéklehetõséget és klubja kénytelen volt megbüntetni 800.000 fontra, amiért engedély nélkül visszautazott Braziliába.
Amikor végre a kezdõben találta magát, akkor a West Ham elleni összecsapás alkalmával kapott egy rúgást, amitõl a keresztszalagja sérült meg a térdében, amely következtében a szezon hátralévõ részét kénytelen volt kihagyni és a helyszínrõl kellett végignéznie, ahogyan nem lehet ott a világbajnokság brazil keretében sem. Andersonban egyre csak nõtt a frusztráció, ahogy a pálya szélérõl kellett végignéznie, amint a United elvesztette a bajnoki címet a Chelsea-vel szemben, valamint ahogy a Világbajnokság negyeddöntõjében a késõbb döntõs hollandok hazaküldték a brazilokat.
Anderson augusztusban tért vissza a keresztszalag sérülésébõl, de azután súlyos autóbalesetet szenvedett Portugáliában, ezáltal ismét az oldalvonal mellé kényszerült. A Berbatov Liverpool elleni mesterhármasával 3-2-re megnyert találkozón tért vissza a pályára. Ebben a szezonban hétszer többször lépett pályára, mint az elõzõ idényben, de a rajongók és az újságírók egyaránt kritizálták, és azt állították, hogy már nincs helye a Unitedben.
"Ez Anderson utolsó esélye"
Sok szurkoló megosztóan vélekedett róla a 2011/12-es szezon elõtt. Anderson remekül kezdte a rajtot, hiszen jól játszott a Community Shielden a City ellen. A Premier League-ben is nagyszerûen kezdett, ahol is gólt szerzett a Tottenham ellen, mialatt leradírozta a pályáról Scott Parkert és Emmauel Adebayort, majd fõszerepet játszott az Arsenal 8-2-es földbe döngölésében is.
Mindeközben a középpálya közepén igazán jól megértették egymást Tom Cleverleyvel, bár egy kissé védekezõbb feladatkörben kellettt helyt állnia. Anderson a Norwich City elleni 2:0-ás gyõzelem alkalmával megszerezte szezonbeli második gólját, de 22 nappal késõbb az egész csapatot egy hatalmas pofon érte! Andersont és Fletchert leradírozta a pályáról a Silva-Yaya Toure kettõs, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a City 6-1-es gyõzelemmel távozzon az Old Traffordról a városi derbi után.
Andersonnak nem volt ideje formába lendülni, hiszen összeszedett egy újabb sérülést, amely miatt újabb 4 hónapra nélkülözni kellett õt. Viszont két hónap múlva ismét visszatért és a szilveszter napján megrendezett Blackburn elleni találkozó alkalmával lépett újra a gyepre csereként, ahol megpróbálta kiszolgálni Berbatovot, bár figyelembe véve a végeredményt ez már nem sokat ért.
Majd ismét lesérült és az új évben csak háromszor lépett a pályára.
Andersonnal kapcsolatos kételyek
Amikor a United szurkolók Andersonra panaszkodnak, akkor azért teszik, mert szerintük képességeinek több köze van a következetességhez, mint a valósághoz. Az õ párja a középpályán Carrick, az emberek pedig ezt kérdezik: "Valójában mivel járul hozzá a csapat sikereihez?", de nem csak vele, hanem barátjával, Luis Nanival is összehasonlítják, s ezt kérdezik: "Vajon miért különböznek ennyire?"
Passzolás
Senki sem vitatja Anderson képességeit. Merész passzai is ezt támasztják alá, amelyet többek között a Valencia és a Schalke ellen is produkált. Amikor lehetõséget kapott, akkor egy különleges kapcsolat alakult ki Rooney és közte a támadóharmadban, ahol nagyon jó mozgással és igazi szépséggel tudott játszani. Mindezt nem csak Rooney-val volt képes véghezvinni, hanem a Rooney, Ronaldo, Tevez hármassal is.
Agresszió
Amikor Anderson játszik, a játékában fellelhetõ némi agresszió is, amely nem volt jelen a legtöbb brazil tehetségben, aki ugyenekkor került a köztudatba. A fizikuma esélyt adott számára, hogy erõvel szerezze meg a labdát és az õ ereje azt jelentette, hogy könnyedén lepattantak róla az ellenfél játékosai. Ez volt az a tulajdonsága, amely lehetõvé tette, hogy Ferguson védekezõbb feladatokat is rámert bízni és nem csak szélsõ vagy támadóközéppályásként, mint az elõzõ klubjaiban.
Munkabírás
A keménységét és erejét dícséret illeti, rengeteg munka van abban, ha valaki box-to-box középpályásként szerepel, hiszen a labdát mind neki, mind pedig az oldalán szereplõ csapattársának is meg kell szereznie alkalom adtán. Képes befutni az egész középpályát, ami rajta kivül csak Darren Fletcherrõl mondható el a United középpályásai közül. Ez volt az az ok, amiért Ferguson ismételten bizalmat adott számára, hiszen Carrick és Scholes nagyon kevés energiát fektet erre a feladatra.
Sokan azt állítják, hogy Andersonból hiányzik a fegyelem, ezáltal amikor pályára lép a Unitedben csak a tûz hajtja, ami a legtöbbször sérüléshez vezet, persze nem ez az egyetlen kiváltó tényezõje annak, hogy az oldalvonal mellé kényszerül.
Úgy gondolom, Anderson teljesítményének csökkenéséhez nagyban hozzájárult, az õt leigazoló Carlos Queiroz távozása a Unitedbõl, a portugál válogatotthoz. Ezt az is súlyosbította, hogy Ronaldo is elhagyta a Vöros Ördögöket, aki jó barátja volt a fiatal brazil játékosnak. Ezenkívûl a 2009/10-es szezon nagy részét, illetve a 2010-es Világbajnokságot a bal térdében diagnosztizált keresztszalag szakadás miatt kénytelen volt kihagyni.
A súlyával is gondok akadtak, sok rajongó megkérdõjelezte a számára kiadott diétát és a bulizási szokásait. A korábbi képeket is látva, már a Portoban is volt némi súlyfeleslege, de ezért nem tett semmit, mert nem érezte jelentõsnek. Tehát Anderson felszedett egy kis felesleget és élvezte a jó bulikat (ki nem?), de nem szabad azt figyelmen kivül hagyni, hogy ez kihatott a teljesítményére és a képességeire a pályán.
Andersonnak kemény munkával le kell adnia a súlyfeleslegét, hogy meg tudja mutatni igazából mit tud, nem pedig csak az állandó varázslást. Ha ezt az utat választja, akkor nagyobb esélye lesz az elsõ csapatban való szereplésre.
Számomra egyértelmû, hogy egy hosszabb szereplés a csapatban lehetõvé tenné számára, hogy állandósítani tudna legjobb formáját, amivel megmutathatná igazi énjét.
Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!
Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!
Hozzászólások
Támogatás
