Miután végre bemutatkozhatott az angol válogatottban, Tom Cleverley ismét bizonyította, hogy minden csalódás - mely eddigi pályafutását beárnyékolta - ellenére megérte oly sok idõt várnia...

Wayne Rooney és Kiko Macheda bemutatkozásuk alkalmával megmutatták gólszerzési képességeiket, Ryan Giggs és Paul Scholes fiatalon olyan szembeszökõ jellemvonásokat mutattak meg, melyek évtizedeken át fémjelezték õket. Ám míg õk tizenévesen azonnal a központba kerültek, addig Tom Cleverley hosszú utat járt be.

Harmadik alkalommal kapott meghívást az angol válogatottba a fiatal középpályás, ám csak most mutatkozhatott be, miután korábban vagy sérülés miatt, vagy kissé szürreális, de a 2011-es londoni zavargások miatt nem tudott pályára lépni a nemzeti tizenegyben. Azonban az olaszok elleni barátságos mérkõzésen végre debütált és az ITV szakértõjeként dolgozó egykori United középpályás, Roy Keane szerint Tom kiválóan szerepelt.

Éveken át hátránya származott fizikumából és rengeteg sérülést szenvedett el, ám végül három év kölcsönjáték után és négy felkészülési szezont maga mögött tudva a bradfordi születésõ srác bemutatkozott a Manchester Unitedben 11 évvel azt követõen, hogy a klubhoz került.

"Türelmesnek kellett lennie" - mondta Andy Cleverley, Tom édesapja. "Sokat várt, megküzdött azzal a csalódással, hogy lassan nõtt, ragaszkodott a United számára kialakított edzéstervéhez, ám mindez kifizetõdött most, hogy betört az elsõ csapatba. Az élete java részében nagyon keményen dolgozott ezért."

A futball oltványa mindig ott volt a fiatal Cleverleyben. Már négy évesen édesapja tanította az alapokat neki. Passzolást, labdaérintést, irányítást. Mindkét lábbal. Kemény volt ez, de mindez felbecsülhetetlen alapja volt annak, ami ezután következett. Szinte minden este ez ment mindaddig, amíg végül Tom 2000 augusztusában a Vörös Ördögök akadémiájához csatlakozott.

Cleverley útja csak az utolsó pillanatban fordult a United felé. Kiemelkedõ tagja volt a Bradford City School of Excellence-nek, miután a bradfordiak észrevették a tehetségét, miközben hét évesen egy helyi csapat, az Eccleshill United U11-es csapatában játszott. Hamarosan nagyobb cápák is megkörnyékezték Tomot, hiszen a Leeds és a Blackburn is ajánlatott tett érte a Vörös Ördögök elõtt.

"Nyaralásból hazaérve egy üzenet várt minket az üzenetrögzítõn Derek Langleytõl [a United helyi képviselõjétõl], hogy a Vörös Ördögök le akarják igazolni Tomot" - emlékszik vissza Andy. "Körülbelül egy ezredmásodpercbe telt, hogy eldöntsük, mi lesz a következõ lépésünk."

A négyhetes carringtoni tábor felénél Tomnak ajánlatott tett a United és a Vörös Ördögök U11-es csapatához került, ahonnan megkezdte útját felfelé a ranglétrán. Elõször leginkább szélsõ védõként szerepelt apró testalkata miatt és egészen az U16-os csapatig nem is volt probléma. Ám ekkor kezdõdtek a gondok.

"Nem arról volt szó, hogy a nagyobb srácok terrorizálták volna - folytatta Tom édesapja - mert mindig is bátor volt. A futások hangolták le õt. Ugyanis a nála rosszabb futók is kezdték lehagyni õt csak azért, mert hosszabb lépteik voltak. Tom pedig semmit nem tehetett errõl."

"Mindez nagyon frusztrálta õt, olyanok domináltak fizikailag mellette, akikrõl tudta, hogy rosszabb játékosok. Valóban aprócska fiú volt és amikor eljött a lehetõség ezeknek a srácoknak, hogy felmehessenek az U18-ba, Tom nem volt kész erre fizikálisan."

Ez pedig nagy gondot okozott a United szakmai stábjának: megfosztani a játékost a következõ lépéstõl a nyilvánvalóan nem megfelelõ fizikuma miatt, vagy megadni neki a lehetõséget, amitõl fejlõdhet. Szerencsére magas pozíciókban is voltak Tom csodálói közül, így az utóbbit választották.

"Sem Paul McGuinnessnek [U18 edzõ], sem Jimmy Ryannek [fiatalokért felelõs igazgató akkoriban] sem volt kétsége Tom labdarúgó képességeiben. Meg voltak gyõzõdve technikai képességeirõl és Paul kitartott mellette. Úgy vélem, Paul nagyon sokat kockáztatott akkor, amikor kiállt Tom mellett. De biztos vagyok abban is, ha az ország bármely más klubjához került volna Tom, 14 vagy 15 évesen elbocsátották volna, mert tényleg nagyon aprótermetû volt."

"Néha egyszerûen csak megérzel valamit emberekben" - kezdte mondandóját immár McGuinness. "Tom nagyon elkötelezett volt. Még ha nagyon fiatal is volt, látni lehetett, mennyire jó szeme van a játékhoz. Amikor beszéltél, õ csak figyelt úgy, hogy majd kiestek a szemei. Bámult téged, miközben szívta magába az információkat. Bár azon a szinten nem számított kiemelkedõ játékosnak, mégis látszott rajta valami fénylõ."

"Tehetséges volt, de sokkal kisebb, mint a többiek, azonban olyan vággyal megáldva, mint senki másnak. Tanulni akart. Értelmes srác volt, aki hajlandó volt meghallgatni és megtenni bármit, amit mondtál. Amikor 16 volt, épp Kenyában voltunk egy túrán és minden amit pályán belül és kívül tett ott, megmutatta, érdemes volt adni neki egy lehetõséget."

McGuinness azt javasolta Tomnak, egy évet maradjon még az akadémián annak ellenére, hogy több társa feljebb léphetett. Bár ez hasonló lehet ahhoz, amikor az iskolában valakinek évet kell ismételnie, Cleverleyt egyáltalán nem zavarta mindez.

"Nagyon közeli kapcsolatban állt barátaival, Danny Drinkwaterrel és Danny Welbeckkel és amikor õk felkerültek, Tom pedig maradt még egy évet és így nem tudok együtt játszani velük, az sem idegesítette" - folytatta Andy. "Az a szezon a lehetõ legjobbat tette az önbizalma terén."

Megkésve, de végre Tom teste is kezdett felnõni elméjéhez. Szerves részévé vált McGuinness 2006/07-es U18-as csapatának és mindig része volt a United FA Youth Cup menetelésének mindaddig, míg végül az elõdöntõ visszavágója elõtt el nem tört a lába. Mikor már végre a teste alkalmazkodott a jelentõs változásokhoz, akkor újabb hátráltató tényezõ jött elõ, a sérülés.

Felépülését követõen még egyszer játszott az U18-asok között, majd a tartalékokhoz csatlakozott. 2008-ban Ole Gunnar Solskjaer vette át a második csapat irányítását és Cleverleyt a középpályán kezdte játszatni. "Ole elhitette Tommal, hogy képes a legmagasabb szinten is játszani" - folytatta Andy. Tom pedig meggyõzte a United edzõit, hogy képes egy versenyképes bajnokságban is megállni a helyét.

2009-ben csatlakozott Nigel Pearson Leicester Cityjéhez, ahol tíz héten át remekül szerepelt, míg egy kificamodott váll miatt oldalvonalon kívülre került. Szinte fõpróbának bizonyult a következõ idény, amikor teljes szezon idejére a Watfordhoz került. A West Brom játékosával, Jonas Olssonnal való ütközése következtében megsérültek a térdszalagjai, ám ez sem tudta megakadályozni, hogy az év játékosának válasszák meg a Darazsaknál.

"Hihetetlen volt számára az a szezon" - mondta az édesapa. "A szezon elsõ fele egyszerûen csodálatos volt. Góllal debütált a City Groundon a Nottingham Forest ellen. Tudni kell rólam, hogy Forest drukker vagyok és ott voltam a meccsen, a Forest szurkolók között. A gólnál úgy ugráltam, mint valami elmebeteg. Az öregem forgott volna a sírjában!"

"Folytatta a góllövést, az elsõ 16 meccsén nyolc gólt szerzett. Ám a csapat vékony kerete kezdett megmutatkozni és egyre lejjebb csúsztak a tabellán, de még az is jó lecke volt számára - emlékszem akkoriban Tom azt mondta, hogy senki nem akarna kiesést a saját önéletrajzában látni."

Cleverley visszatért a Unitedhez és a nyári felkészülési túrán betalált. Azonban az elsõ öt meccsen nem kapott szerepet és végül Sir Alex Ferguson kölcsönadta õt a Wiganhez, amely lépéssel mindenki jól járt, hiszen a Wigan nem esett ki, Tom pedig megízlelhette, milyen is egy Premier League csapatban szerepelni.

Újabb említésre méltó teljesítménnyel rukkolt elõ a 2011-es amerikai túrán és készen állt az elsõ csapatos szereplére. A Community Shielden meg is kapta a lehetõséget, fõszerepet vállalva a United kétgólos hátrányból történõ fordításában. A középpályás az elsõ négy bajnokin is szerepelhetett, ám a boltoni Kevin Davies rossz becsúszása után boka sérülést szenvedett és hat hétre kidõlt. Miután ismét pályára léphetett az Everton elleni találkozón, ismét lesérült és majdnem négy hónapot kellett kihagynia.

Teljes felépülésekor a United minden erejével a Premier League címének megtartásán dolgozott és csak csereként kapott lehetõséget Tom. A 2011/12-es szezon az áttörést hozhatta volna meg számára, ehelyett keserédesre sikeredett.

Eddigi pályafutása során a csalódások összhangban álltak a tündökléssel és elismeréssel, ám a negatívumokat arra használta, hogy a pozitívumoknak lendületet adjon. Tom kicsi, de erõs. Szerény, de magabiztos. Lelkes, miközben nyugodt. Nem kerül a címlapokra, csupán teszi a dolgát, legyen szó labdaérintésrõl, passzokról, bemozgásokról.

Fontos, hogy rendelkezik ezen képességekkel, azonban a tehetségét még higgadt munkamoráljával és hatalmas türelmével is megerõsíti. Ennek a fiatalembernek a meséje hosszasan taglalható, de a következõ néhány fejezetre biztosan megéri várni... 

manutd.com

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!

Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!