Piros lapok, ollózós gólok, haragos szurkolók. Érzelemdús 10 éven van túl Wayne Rooney a Premier Leagueben. De ahogy az interjúban is kiderül, ezek soha nem kerekedtek felül rajta.

Írd le, milyen magasságokat jártál meg 2002-ben, amikor 16 évesen hatalmas gólt rúgtál az Arsenalnak.

Nem tudom. Tudtam, hogy már nem járok messze attól, hogy megszerezzem az elsõ gólomat - a koromhoz képest nagyon magabiztos voltam ezt illetõen - de az, hogy így, ilyen formán sikerült megszereznem, egészen hihetetlen. Az is nagyszerû volt, hogy ezáltal szakadt meg egy nagyon jó Arsenal több mint 30 mérkõzéses veretlenségi sorozata is egyben. A hely felrobbant, és onnantól egy picit minden elmosódik számomra.

Hogyan ünnepel meg egy fiatal tinédzser egy ilyen pillanatot?

Hazamentem és fociztam a barátaimmal. Ennyi volt. Amint hazaértem, játszani kezdtünk a házunk körül. A barátaim nem különbek, mint én, pontosan ugyanazt csináltuk, mint minden más estén.

Mielõtt felkerültél vona az Everton felnõtt keretéhez, szurkolóként számodra melyik volt a legemlékezetesebb mérkõzés?

Az egyik, amely kiemelkedik a többi közül, az az 1995-ös, gyerekként végigkövetett FA kupa döntõ volt a Wembleyben. Az Everton a Manchester Uniteddel játszott, akik akkora már az ország legnagyobb és legerõsebb csapata voltak. Az ifjúsági csapatban játszottam, és a klub minket is levitt ugyanazzal a busszal, amin a csapat utazott. Micsoda nap volt az. Az Everton nyert 1-0-ra. Nagyon jó utunk volt hazafelé. Emellett 1996-ban még egyszer kabalája voltam az Evertonnak, az Anfielden rendezett Merseyside derbin. Az Everton azt a meccset is megnyerte 2-1-re. Nagyon nagyra becsültem azt az élményt, hogy 10 évesen a játékosokkal együtt sétálhattam ki a pályára, csodálatos volt.

Két évvel az Arsenal ellen szerzett gólodat követõen a Manchester Unitedhez igazoltál 18 évesen. Mennyire volt nehéz az az idõszak?

Letaglózó élmény volt egy ilyen hatalmas klubhoz csatlakozni, amely fantasztikus játékosokkal, és egy hihetetlen menedzserrel rendelkezik. De magabiztos voltam. Amennyire ideges, annyira izgatott és magabiztos is voltam azt illetõen, hogy sikerül majd beilleszkednem. Volt egy sérülésem, amikor megérkeztem a csapathoz, úgyhogy egy picit váratott magára az új kezdet, de amikor megtörtént akkor jól éreztem magam. Egy hihetetlenül nagy csapatban játszhattam, és trófeákért harcolhattam - a Premier Leagueért és a Bajnokok Ligájáért - számomra pedig ez jelentett mindent.

Miként vélekedsz Sir Alex Fergusonról? Mennyire inspiráló személyiség õ?

Bármikor, amikor megbeszélést tart a csapatnak, az emberben az a gondolat támad, "Miért mondja ezt?". Aztán a dolog betalál, és úgy érzed, hogy készen állsz bármire. A fõnök szavai mindig pontosan azt érik el, amit kell, és kemény munkára ösztönöznek. Az emberek csak a kemény munkának köszönhetõen érnek el sikereket a futballban, az üzletben vagy az életben, és annak ellenére, hogy milyen tehetséges játékosaink vannak az öltözõben, õ mindig emlékeztet rá minket, hogy meg is kell dolgozni a sikerekért. A minõség megvan bennünk. Mi vagyunk a Manchester United, úgyhogy ennek így is kell lennie. De az erõfeszítéseinknek köszönhetjük, hogy nyerünk.

Emlékszel az elsõ tõle kapott 'hajszárítóra'?

[grimaszolva] Nem. Sokszor volt már részem benne, de mindegyik egybe folyik.

Hogyan kezeled az ilyen helyzeteket? Az a legjobb módszer, hogy ilyenkor lefelé néz az ember, mint az iskolában?

Nem, ezt mindenki másként oldja meg. Néha visszabeszélsz neki, és elmondod mit érzel. Õ a fõnök, de ettõl még meghallgat téged, és gyakran igazat ad nekünk bizonyos kérdésekben.

Van valamilyen kedveskedõ oldala az õ személyiségének?

Õ egy nagyon más ember ahhoz képest, amit a nyilvánosság lát. A futballban lévõ Ferguson kemény, határozott, átviszi az akaratát, és gyõzni akar. Amikor utazunk, vagy hotelben vagyunk akkor pedig együtt nevet a játékosokkal. Keményen dolgozik és nagyon komoly ember, de ha nem futballról van szó akkor egy nagyon pezsgõ személyiség.

Mi tartasz a legnagyobb sikerednek a Premier Leagueben?

Az Arsenal elleni gólommal nagy magasságokat jártam meg, de a legkülönlegesebb 2007-ben a Premier League aranyérmének kézben tartása volt számomra.

És mi a helyzet a mélypontokkal?

Az elõzõ szezonbeli Sunderland elleni meccs. Úgy lesétálni a pályáról, hogy közben reménykedsz, talán megnyerhetitek a bajnokságot, aztán közlik veled, hogy nem sikerült, elég kemény volt. Borzasztó érzés lett rajtam úrrá. Mindenki katasztrófaként élte meg, aki ott volt.

Említetted az Arsenal elleni gólodat, de van másik kedvenc találatod a Premier Leagueben?

Szeretem a 2011-ben, a Manchester Citynek lõtt ollózós gólomat is. Az a kedvencem.

Néhányan azt mondják, hogy sípcsontoddal találtad el...

[nevet] Nehezebb sípcsonttal kivitelezni ezt, mint cipõvel. Az, hogy ez a City ellen sikerült, nagyon különlegessé teszi. Volt egy hatalmas gólom a Newcastle ellen is - ez a kettõ, és az Arsenal elleni gólom a kedvencem.

Korábban azt mondtad, hogy gólt szerezni olyan, mintha az ember teljesen elveszítené a fejét. Miként írnád le ezt az érzést?

Ezt elég nehéz. Nagyon kemény tud lenni, ha egy kiélezett, szoros meccsen játszol egy nagy csapat ellen. Aztán ha gólt szerzel, akkor valami egészen különleges dolog kerít hatalmába. Nem tudod, mit teszel. Soha nem szoktam megtervezni a gólörömeimet, pontosan ezért. Ez nem az én stílusom, úgyhogy szoktam csodálkozni, amikor késõbb látom magamat a TV-ben, hogy "Vajon itt mit gondolhattam?". De ettõl függetlenül nem változtatok, és nem lesz egy elõre kitalált gólörömöm.

Az interjú második része

ShortList Magazine

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!

Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!