Sir Alex Ferguson egy újabb csodálatos évfordulót ünnepel a mai napon. Immár 24 éve szolgálja a Manchester Unitedet.

1986. november 6. Ez az a nap, amikor Ferguson leült a kispadra. Ez az a nap, melytõl a futball történelem talán legnagyobb alakjának a története elkezdõdött a Vörös Ördögöknél.

A fantasztikus évforduló alkalmából 24 mérkõzésre való visszaemlékezéssel próbáljuk bemutatni Sir Alex munkásságát.



1986. elsõ osztály. Oxford 2-0 Manchester United

Ahol minden elkezdõdött. Nehéz elhinni, milyen régen is volt már, hogy Ferguson elõször irányította a Unitedet.

Margareth Thatchernek még évek vannak miniszterelnökségébõl, a videómagnó még viszonylag új dolognak számított, Mihail Gorbacsov volt a Szovjetunió vezetõje, Ronald Reagan pedig az Egyesült Államok elnöke, valamint ekkor volt a csernobil-i atomreaktor katasztrófa.

A labdarúgás sokkal másabb volt akkoriban, mint manapság. Ferguson elsõ mérkõzésére noember 8-án került sor, két napra rá, hogy a United kinevezte a kispadra Ron Atkinson helyére.

A United Oxfordba látogatott, ahol 2-0 arányú vereséget szenvedtek. A régi Manor Groundon lejátszott találkozót 13545 nézõ tekintette meg. Ferguson elképedve látta, mennyire gyenge csapata erõnlétileg. Akkoriban a gyõzni akarás helyett a játékosokat inkább az "inni akarás" jellemezte.

Innen indulunk most útra, egy hosszú utazásra.

1988. elsõ osztály. Liverpool 3-3 Manchester United

Ez a Liverpool akkoriban Anglia elsõszámú csapata volt, de Alex Ferguson (akkoriban még a lovagi cím messze volt) azon dolgozott, hogy ez megváltozzon. Sokak szerint ha nincs az angol csapatok elleni tilalom az európai porondon, ez a Pool megnyerte volna az Európa-kupát.

Bryan Robson szerzett vezetést a Unitednek, azonban a Mersey-partiak gyorsan megfordították a mérkõzés állását Peter Beardsley, Gary Gillespie és Steve McMahon góljaival. John Motson kommentátor kiáltozott, szerinte még liverpooli mércével is szenzációs teljesítményt produkált a vörös csapat.

Robson - aki akkoriban rengetegszer mentette meg a Unitedet góljaival - ismét betalált, ekkor visszatért a remény egészen addig, míg Colin Gibsont kiállították. Ekkor a liverpooliak már zsebükben érezték a pontokat. Azonban jött Gordon Strachan, áttört a védõk között és egy remek góllal egyenlített. Emlékezetes volt, ahogy egy képzeletbeli szivarral dohányozva szaladt és ünnepelt a Kop elõtt. ( Kop - liverpooli stadion egy része olyasmi, mint az Old Traffordon a Stretford End)

A mérkõzés emlékezetes maradt, azonban a meccs utáni nyilatkozatok talán méginkább. Ferguson a játékvezetést bírálta, mert szerinte minden alkalommal csapata ellen ítéltek, mire az akkori pool menedzser Kenny Dalglish felemelte kislányát és azt mondta, még tõle is több értelmet várhatnak az újságírók, mint a United fõnökétõl.

A szezon végén a Vörös Ördögök a második helyen végeztek, de nagyon távolinak tûnt a bajnoki cím. Akkoriban úgy tûnt, örökre a Liverpool lesz a legjobb.


1989. elsõ osztály. Manchester City 5-1 Manchester United

Egy mérkõzés, mely a manchesteri futball-folklór részévé vált. Ha megemlíti valaki ezt a mérkõzést, minenki arról beszél, ahogy Ferguson a meccs után azonnal haza indult, befeküdt az ágyába, fejére húzva a párnát. Mint késõbb beismerte, a "bûntudat elnyelte õt".

A City nem igazán volt erõs csapat akkoriban, de nagyon fájdalmas vereséget mért a Unitedre a Maine Roadon. David Oldfield, Trevor Morley és Ian Bishop góljaival a szünetben 3-0-ra vezetett a City és bár Mark Hughes szépíteni tudott, Oldfield és Andy Hinchcliffe góljaival mély sebet ejtettek a Vörös Ördögön.

A City szurkolók még évekkel késõbb is ezt a gyõzelmet ünnepelték. Sir Alex csapatára nem sokszor volt veszélyes a városi rivális, ráadásul az 1976-os Ligakupa gyõzelem óta semmilyen trófea nem került a City vitrinjébe.

United csapata a Manchester City ellen, Szeptember 1989: Jim Leighton, Viv Anderson, Mal Donaghy, Gary Pallister, Mike Duxbury, Russell Beardsmore, Mike Phelan, Paul Ince, Danny Wallace, Mark Hughes, Brian McClair


1990 FA-kupa döntõ. Manchester United 1-0 Crystal Palace

Alex Ferguson elsõ trófeája és mérföldkõ csapata életében. A szezon folyamán küzdött a csapat, a szurkolók ezt nem is nézték jó szemmel az Old Traffordon. Akkoriban jelent meg egy hírhedt transzparens is : "Három év kifogás, de még mindig ...!" (Nyomda festéket nem tûrõ kifejezés. Angol szövegben crap volt, ebbõl tudhatja mindenki, mi is a mondat vége. - a szerk.)

Elterjedt nézet szerint a Nottingham Forest elleni, FA-kupa harmadik fordulójában elért döntetlenkor veszélybe került Ferguson további munkája. A menedzser maga késõbb errõl azt mondta, az elnük, Martin Edwards tájékoztatta õt, hogy az eredménytõl függetlenül az állása biztos lábakon áll.

Az elõdöntõben az Oldham elleni 3-3 után az újrajátszott mérkõzést 1-0 arányban megnyerte a United, ezzel öt év után újra döntõt játszhatott a csapat.

A döntõ elsõ összecsapása szintén 3-3 lett. Hamar vezetést szerzett a Steve Coppell vezette Palace, de Robson és Hughes góljaival fordított a United. Majd jött Ian Wright, aki két gólt szerezve újra a kristályosok kezébe adta a vezetést. A mésrkõzés vége elõtt nem sokkal azonban ismét Hughes volt a fõszereplõ, góljával egyenlített a manchesteri alakulat.

A mérkõzés utána a United kapusa, Jim Leighton teljesítményét emelték ki, bár nem éppen remek szempontok miatt. Több Palace gólért is õt tartották felelõsnek.

Ferguson a második mérkõzésre nem is õt nevezte a kezdõbe, hanem Les Sealey-t.

Valami miatt a Palace a második mérkõzésre taktikát váltott, ami nem jött be nekik, Neil Webb gyönyörû passzát követõen Lee Martin szerzett gólt, ezzel megszerezve a kupát. Mindenki örült a Unitednél, Ferguson el volt ragadtatva.

1991. KEK-döntõ. Manchester United 2-1 Barcelona

A United játéka hitet adott a szurkolóknak, hogy Fergusonnal magasabb célokat is elérhetnek. A Vörös Ördögök úgy mentek Rotterdamba erre a döntõre, hogy mindenki az ellenfelet tartotta esélyesebbnek, azonban egy csodálatos, híres gyõzelemmel tértek haza.

Egy szabadrúgást követõen Steve Bruce fejesébe ért még bele Mark Hughes, ezzel szerzett vezetést a United. Majd újra Hughes jött és egy fantasztikus lövéssel már 2-0-ra módosította az állást. Ronald Koeman góljával szépíteni tudott a Barcelona. A katalánok ekkor odaszögezték a manchesterieket saját kapujukhoz, Michael Laudrup majdnem egyenlíteni is tudott, de Clayton Blackmore a gólvonalról menteni tudta a dán lövését. United ezzel 1968 után szereztek ismét európai trófeát.

A boldog szurkolók a rotterdami esõben énekelték a "Mindig nézd az élet napos oldalát" (Always Look On The Bright Side Of Life) dalt.


1992. elsõ osztály. West Ham 1-0 Manchester United

Ezen az estén néhány szurkoló azt mondta, soha többé nem látja szeretett klubját trófeákat nyerni.

A United a bajnokságot elbukta ezzel a mérkõzéssel és a Leeds lett a végsõ gyõztes.

Húsvét hétfõn a Nottingham ellen bukott a United, azonban még így is saját kezükben volt a sorsuk, amikor 48 órával késõbb az Upton Parkba látogattak ahhoz a West Ham-hez, mely már kiesõnek számított. Egy ide-oda pattogó labdát sikerült a hazaiaknak a kapuba rúgniuk, ezzel mattolva a Unitedet. A szörnyû eseményekbõl nem volt elég, a következõ meccsen a Liverpool 2-0 arányban legyõzte Alex Ferguson gárdáját, ezzel a Leeds lett a régi elsõ osztály utolsó szezonjának bajnoka.


 1993. Premier League Manchester United 2-1 Sheffield Wednesday

A United a Norwich-csal és az Aston Villaval küzdött a bajnoki címért. Az elõzõ év bajnoka, a Leeds anyagi gondokkal küzdött, így karácsony elõtt egy hónappal Fergusonnak sikerült leigazolnia a nagy riválistól egy bizonyos Eric Cantona-t.

A Sheffield szerzett vezetést a találkozón, így a United játékosai nem lehettek nyugodtak. Telt az idõ és csak nem akart megszületni az egyenlítõ gól. Végül sikerült Steve Bruce fejesével kiegyenlíteni. Sõt, a 96. percben Bruce a gyõzelmet is megszerezte, Brian Kidd és Alex Ferguson pedig õrülten ugráltak a partvonalnál.

Sokáig vita volt a hosszabbítást illetõen, miért is kellett hat percig engedni a játékot, de ebben szerepe volt annak is, hogy a játékvezetõ megsérült és le kellett váltani õt. Ferguson késõbb mesélte, a mérkõzés alatt végig nyomás alatt tartotta a játékvezetõket a sok játékmegszakítás miatt. Este otthon megnézte a mérkõzést, stopperral mérte a játékmegszakításokat és 12 percnyi idõt számolt össze.


1993. Premier League Crystal Palace 0-2 Manchester United

Lehet a kiválasztott 24 mérkõzés között három Palace elleni? A másik kettõ helye egyértelmû, de úgy gondolom ennek is itt a helye, mert ezen az éjszakán a United és szurkolóik hosszú, 26 évig tartó várakozás után ezen a mérkõzésen szinte bebiztosították újabb bajnoki címüket.

A nagy rivális Aston Villa 3-0-ra kikapott a Blackburn otthonában, így ha ezen a mérkõzésen nyer a United, öt pontos elõnyre tesz szert.

Hughes és Ince góljaival sikerült is a gyõzelem, így joggal énekelhette játékos és szurkoló is, hogy "Megyünk, megnyerjük a bajnoksgot".

És amikor a következõ mérkõzését is elveszítette a Villa, a United az Old Traffordon már nyugodtan játszhatott a Blackburn ellen. Sir Matt Busby is részese volt az ünneplésnek, melyre oly régóta várt a United családja.

United csapata a Crystal Palace ellen. 1993 április: Peter Schmeichel, Paul Parker, Denis Irwin, Steve Bruce, Andrej Kanchelskis, Gary Pallister, Eric Cantona, Paul Ince, Brian McClair, Mark Hughes, Ryan Giggs

 

Folytatjuk...

Daily Mail

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!

Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!