A Felix Promotion menedzseriroda 10. születésnapja alkalmából beszélgettünk az alapítóval, Rácz Felixszel. (x)

Ha kívülrõl néznéd önmagad, mit mondanál, kicsoda Rácz Felix?

Nehéz lenne saját magamat jellemeznem, ezért inkább idéznék egy elõzõ interjúból, mert az nagyon tetszett!

„A semmibõl jött és még mindig itt van! S egyre jobban! Ami szimpatikus, hogy nem akar mindenkinek megfelelni. Kiáll a határozott véleménye mellett és az esetleges üzleti vagy egyéb veszteségei ellenére is vállalja a hibáit. Az újítás, a kitûzött céljai és a folyamatos 19-re lapot húzás élteti.„

Celeb vagy, vagy sportmenedzser?

Már a kérdés is sértés...! (mosoly) SPORTMENEDZSER!

Nem félsz attól, hogy sokak szemében elsõsorban celebként vagy ismert, nem pedig, mondjuk a tornász Berki Krisztián menedzsereként?

Úgy gondolom, a sportszakmában a legtöbb ember számára nyilvánvaló a tevékenységem. Ha pedig a nagyközönség egy bizonyos rétege számára az ismertségem esetleg elõsegíti azt, hogy egy-egy eredményei szerint sokkal többre hivatott sportolót megszeressenek és támogassanak, akkor egy percig sem bánom a „celebséget”. De egy Berki Krisztián esetében szerintem erre nincs szükség...

Erdélyiként, szerényebb anyagi háttérrel mennyire volt nehéz érvényesülnöd a magyar vagy budapesti forgatagban?

Az élet az erõfeszítéseket díjazza és nem a kifogásokat és én e szerint élek. Kétségtelen, hogy jobban örültem volna annak, ha édesapámtól például egy kastélyt öröklök és nem a derékfájásomat. De nem így történt. Ezért meg kellett tanulnom bízni magamban és értékelni a legapróbb gesztusokat és sikereket. Persze kereshettem volna kifogásokat és érvelhettem volna azzal, hogy én külföldön születtem, nekem nincs hátszelem, de akkor most biztos nem velem készülne ez a riport.

Nehéz volt onnan kitörni?

Nem volt nehezebb, mint bárki másnak! Kitartás, szerencse és persze nem utolsó sorban becsvágy kellett hozzá!

A legnagyobb magyar bokszistálló tulajdonosaként mennyire tudtál versenyezni Kovács, majd Erdei meccseivel?

Versenybe szállni velük nem volt nehéz. Legyõzni õket, az már nehéz volt! Tudod, egy könnyû versenyben megméretetned magad és gyõzni, nem nagy dicsõség. Viszont egy erõs igazi vetélytárssal szemben nyerni, az büszkeséggel tölti el az embert.

Nekem egy olyan „istállóval” kellett konkurálnom, (Universum. szerk) amely számszerûen ugyanazzal a költségvetéssel bírt, mint én, azzal az „apró” különbséggel, hogy az én számlámon lévõ összeg végén egy Ft állt, míg az övékén egy E betû...

Sokszor éreztem úgy magam, mint az olyan ökölvívó, aki 60 kg-ot nyom felöltözve és egy nehézsúlyúval mérkõzik meg, s rajta meg az edzõjén kívül senki sem hisz a gyõzelmében.

Pedig 2003 és 2006 között többször emelték fel az én kezemet velük szemben, úgy a nézettségi versenyekben, mint például magyarországi jegyeladásban.

Az biztos: minden tudást ki kellett préselnem magamból, hogy ezeket elérjem. De hát ezek az igazi kihívások

Õk jelentették a mércét, vagy itthon akartál a legjobb lenni?

Itthon akkor már „egyeduralkodó” volt a Felix Promotion. Én mindig is nemzetközi szinten szeret(t)em megméretni magam! És hátrányból nyerni. Na, az az igazi...

Miért lett vége 2006-ban? Megcsömörlöttél, vagy mert kihátrált a TV2?

Huuh, ha most meg kellene számolnom, hogy erre a kérdésre eddig hányszor válaszoltam... Kétségtelen, hogy voltak a TV2-õn belül is olyan személyek, akiken még télen sem volt kesztyû, viszont Rocky filmek megnézése után úgy gondolták, egy csapásra értenek a bokszhoz, és kiselõadást szerettek volna nekem tartani a meccspárosításból. De a legfõbb ok az a mára már divatossá vált „burn out” kifejezéssel jellemezhetõ. Egyszerûen, 14 év után elfáradtam, elértem az akkori lehetõségeim és a motivációm határát. Ennyi.

Még mindig fiatalnak számítasz a szakmában (szerk. 39), beszélsz több nyelvet, számszerûen négyet, több mint 15 éves sportvezetõi múlttal rendelkezel. Nem környékeztek még meg politikai oldalról?

De, igen! Viszont amikor megkerestek még nem voltak ilyen jellegû ambícióim.

Lehet tudni, hogy mit ajánlottak és azt, hogy a mostani vezetõk vagy az elõzõk?

Akik ajánlatot tettek, azok tudják, és ez szerintem elég! (mosoly)

Tudatos volt a közel 4 éves eltûnés?

Én ezt nem hívnám eltûnésnek. Inkább feltöltõdésnek! Kellett az a pár évnyi pihenõ és tapasztalatszerzés ahhoz, hogy új célokat állíthassak fel magamnak!

És az mennyire tudatos, hogy “visszatérésed” óta például nem a hírességek közül kerültek ki a barátnõid, hanem az úgymond civil szférából? Akkoriban érezted, hogy mondjuk Bódi Sylvi, Szorcsik Viki vagy Südi Iringó miatt sokan irigyelnek?

A nõk. (mosoly) Nagyon jót tesznek egy férfi önbizalmának, de szakmailag nem ez alapján ítélnek meg senkit. Hogy irigyeltek? Én mindig is szerencsés voltam ezen a téren. Most is egy gyönyörû nõ a párom, már több mint 2 éve.

Amikor visszatértél, újra lettek úgymond rajongóid?

Nem tudom, hogy õket nevezhetem-e rajongóknak. Inkább követõknek. Sokan jeleztek például a menedzseriroda közösségi oldalán – aminek mintegy 30 ezer követõje van –, hogy örülnek annak, hogy ismét a sporttal foglalkozom és szorítanak nekem-nekünk. Ez nagyon jó érzés.

Kikkel könnyebb: a bunyósokkal vagy a más sportágakban érdekeltekkel?

Úgy gondolom, hogy sosem a sportolókkal nehéz. Az igazi nehézség vagy kihivás elõteremteni számukra folyamatosan a megfelelõ feltételeket. Berki Krisztiánnal, Rapport Ricsivel, Farkas Norbival vagy Kovács Sacival ugyan olyan élvezetes dolgozni, mint a bokszolók közül Kovács Attilával, Kelemen Balázzsal vagy Nagy Sándorral. Ilyen téren nincs különbség közöttük.

Hol a helyed a mai sportmenedzserek között?

Remélem, hogy a 2011-ben nyert Év Sportmenedzsere díj mindenképp azt jelzi, hogy valahol a magyar élbolyhoz tartozom. De itthon nehéz magunkat megméretetnünk és nem is hiszem azt, hogy szükség lenne. Egy Csonka Gábor vagy Filipovics Vladan például kevésbé lenne jó menedzser attól, hogy még ezt a díjat nem zsebelte be? Vagy Zengõ Zoltán jobb lenne náluk, mert õ már igen? Nem hiszem. Ez egy nagyon kemény szakma és biztos vagyok benne, hogy mindenki minden tõle telhetõt megtesz a sportolók sikeréért.

Idén 10 éves a Felix Promotion. Sok díjat elsimerést nyertél eddig, de mit tartasz eddigi pályafutásod csúcspontjának?

  
Nehéz lenne egyet kiemelni, mert tényleg sok volt. Erõs Lajos – Wladimir Klitschko EB címmérkõzésének a tetõ alá hozzása, Nagy János – J. Pablo Chacon WBO kisvilágbajnoki cimének a Mo-i megszervezése, Said Lawal – Naseem Hamed meccsnek a megkötése, Év Sportmenedzserévé választásom 2011ben, Berki Krisztián “leigazolása” és jelen lenni, amikor olimpiai bajnoki cimet szerez Londonban.. Sok csúcspontja volt az eddigi pályafutásomnak, ezért is dolgozom  Úgy gondolom, hogy úgy az élet  mint a siker egyik nagy titka az, hogy nincs nagy titok. Bármi legyen is a célod,. elérheted, ha hajlandó vagy érte tenni és én hajlandó vagyok!

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!

Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!