Jonny Evans interjú

Jonny Evans volt a United egyik legmegbízhatóbb játékosa az elmúlt 12 hónapban. A védõ nemrég az Inside Unitednek adott interjút...


Karácsony elõtt írtad alá az új szerzõdésedet. Úgy látod magad, mint egy egyklubos játékos?
Az szeretnék lenni. Nyilvánvalóan kölcsönben is voltam, de az akadémiáról felkerülve most az elsõ csapat része vagyok. Amikor fiatalabb voltam, a klub arra kért, hogy tárgyaljak más csapatokkal is, de én soha nem akartam más klubhoz szerzõdni. Csak azt tudtam, hogy a Manchester United az a hely, ahol futballozni akarok. Tehát itt játszani karrierem végéig olyan valami, amelyre összpontosítok és meg szeretném valósítani. De nem akarok túl messze tekinteni. Még csak 25 éves vagyok, tehát majd meglátjuk.
 
Számos nagy és drámai gyõzelmetek volt ebben a szezonban. Melyik mérkõzés töltött el igazán elégedettséggel?
Nyilvánvaló, hogy a City elleni gyõzelmünk. Sérülés miatt le kellett jönnöm, ültem a padon, és csak arra emblékszem, hogy a mérkõzés végén Tom Cleverley-vel halálra ölelgettük egymást. Próbáltam nem sokat ugrálni, hiszen megsérültem. Legjobban talán a Southampton elleni találkozót élveztem. Igazság szerint akkor nem játszottam. Azon a meccsen nem voltunk valami jók. A padon ülve figyeltem az eseményeket. Amikor Robin kihagyta a büntetõt azt hittem, hogy ez nem a mi napunk. De ahogyan a meccs utolsó pár perce kibontakozott, az valami zseniális volt. A mérkõzés heve sokkal jobban elragad a padon ülve, szinte olyan, mintha szurkoló lennél. A mérkõzés sokkal több lesz számodra. Amikor játszol, nem érzel ilyet, mert csak azért hajtasz, hogy gyõzelemhez segítsd a csapatod. Viszont ha az oldalvonal mellõl követed az eseményeket, sokkal jobban megéled az érzelmeket, ahogy egy szurkoló is. Nagyon izgalmas volt ezt átélni.
 
Már 4 gólt szereztél ebben a szezonban. Mi a titkod?
Azt hiszem, csak azért, mert idõsebb, tapasztaltabb és magabiztosabb vagyok, egyszerûen csak nyugodtabb lettem. Az elsõ pár évben túlságosan feszült voltam, ha a pálya másik végén nem jöttek össze a dolgaim, és nem gondoltam arra, amit valójában tennem kell. "Gólt kell szereznem, gólt kell szereznem". Néha le kell nyugodnod, és meg kell próbálnod a megfelelõ helyzetbe kerülnöd.
 
 
Melyik csapattársad teljesítménye gyõzött meg Téged igazán ebben a szezonban?
Szerintem Rafael igazán jól teljesített. Megmutatta érettségét. Testvére kölcsönben szerepel, és így sokkal nagyobb felelõsség hárult rá. A sérülések miatt nem volt vetélytársa a posztján a védelem jobb szélén, így megragadta az alkalmat, és bizonyította rátermettségét.
 
Van hasonlóság a Te és Rafael elsõ csapatba való betörése között?
Rafael sokkal fiatalabb, mint én, de õ is ugyanabban az évben került be az elsõ csapatba, mint én. Mindketten ebben a szezonban értünk el áttörést. Õ mindenképp, hiszen ekkor is már 30 mérkõzésen játszhatott, ez valami hihetetlen. Már akkor tudni lehetett, hogy egy fantasztikus játékos lesz. Ez már néhány éve így van. Egyesek kritizálták a támadó stílusa miatt, de úgy vélem, sikerült megtalálnia az egyensúlyt, és azt hiszem, mára a világ egyik legjobb szélsõ védõje lett.
 
Milyen kapcsolat van a védõk között? Cimborák vagytok? Ösztönzitek egymást az edzések és mérkõzések alatt?
Igen, határozottan. Megszoktuk egymást dícsérni, mondani, ha valakinek egy jó meccse volt. Tudom, hogy más kluboknál az emberek úgy gondolkodnak, ha egy másik játékos játszik a helyeden, akkor azt akarják, hogy rosszul teljesíts. Ilyen az élet - az emberek nem akarják, hogy valaki jöjjön és jobban végezze el a munkáját, mint azt saját maga tenné. De ezt nem tudom elképzelni magamról és a csapattársakról sem. Mi együtt vagyunk, mi vagyunk a Manchester United és trófeákat akarunk nyerni. Ha én nem kerülök be a csapatba, és a posztomon szereplõ játékos hibázik, akkor megnyerhetjük a sorozatot? Nem, akkor nem fogunk trófeát nyerni. Mindannyiunknak együtt kell lennünk, szükségünk van egymásra, hogy sikeresek legyünk.
 
Öt év múlva hogyan fogsz visszaemlékezni, hogy Ferdinand és Vidic mellett tanulhattál?
Amikor elõször az elsõ csapathoz kerültem, hihetetlen élmény volt, hiszen mindketten magas szinten játszottak. Nagyszerû jelenlétük van, amikor védekeznek, ez volt a legfontosabb. A fiatal játékosoktól nagy kérés azt várni, hogy próbálják meg utánozni õket. Még mindig az. Az ifjúsági csapatból felkerülve ahogy néztem ezt a két játékost, megpróbáltam elérni az õ szintjüket - nem az volt a cél, hogy minél gyorsabban, inkább saját tudásom szerint a legjobban. Próbáltam annyira jó lenni, amennyire csak tudok. Ez volt az igazi kihívás a számomra. Ez nem számít egy szokásos kihívásnak az elsõ csapatnál - ami számomra az volt, hogy egy szintre kerüljek a világ két legjobb középhátvédjével, Rioval és Vidával. Ez egy nagy feladat, de valamit meg kell próbálnunk elérni. Talán ez a legnagyobb kihívás.
 
 
Nem vélted ijesztõnek?
Nem gondolnám ijesztõnek. Sosem gondoltam, hogy "olyan akarok lenni, mint õk". Mindig is saját magam akartam lenni. Olyan típusú játékossá szerettem volna válni, ami én vagyok. Soha nem akartam lemásolni azt, amelyet egy másik játékos játszik, mert mindenki más. Ha így tettem volna, most nem lennék az, aki vagyok. Szóval nem mondanám, hogy ijesztõ, de azt elismerem, hogy nagy feladat várt rám, hogy kiszorítsam õket a csapatból. Az egész arról szól, hogy türelmes légy és a legjobbat hozd ki magadból. Nem szabad nagy nyomás alá helyezni magad. Csak ki kell menned a pályára, és úgy futballoznod, hogy meggyõzõdhess róla, kemény munkával folyamatosan fejlõdni tudj.
 
Úgy tûnik, átvetted a védelem irányítását, szervezését és a csapattársak utasítását...
Szeretném azt hinni, hogy ez mindig is része volt a játékomnak. Amikor a csapatba érkeztem nehéz volt, mert azt hittem, soha nem leszek erre képes. Azt gondoltam magamban: "Honnan tudom, hogy ezeknek a játékosoknak hol kell lenniük?" De aztán rövid idõn belül, amikor kivívod csapattársaid bizalmát, már tudod, hogy mit kell mondanod. A kommunikációnak hatalmas szerepe van egy védõnél. Azt hiszem, ez sokkalta könnyebbé teszi a dolgunkat, ha tudunk beszélni, és el tudjuk mondani, hogyan mozogjon el 5 méterre, vagy két méterre a másik irányba. Ezek kis dolgok, de egy nagy különbség, hogy a saját játékod, és ezzel a csapattársaidnak is segíthetsz.


ManUtd.com

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!



Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!

Hozzászólások

Támogatás

Támogasd adományoddal
a ManUtdFanatics.hu működését!